Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-24 / 94. szám
2018. ÁPRILIS 24., KEDD 12 SORS Egy különleges, tragédiákkal és nehézségekkel teli, mégis szép élet története Mindent elvett Ilonka nénitől a háború, ő mégsem adta fel Alighanem megtaláltuk a legidősebb olvasónkat, Sulcz Jánosné Ilonát, aki olyan szörnyű dolgokat élt át élete során, amelyet mások elképzelni sem tudnak. Vallja, az, hogy nem omlott össze a 98 év alatt, kizárólag Istennek köszönhető. Oláh Nikolett szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu VERPELÉT, ZABAR Sulcz Jánosné Verpeléten látta meg a napvilágot 1919. augusztus 18-án, neve napján, Ilona-napon. Itt ismerte meg első szerelmét, az erdőkövesdi származású Lénárt Józsefet, akivel 1937-ben egybe is keltek. Akkor még nem sejtette, mi vár rá a világháború alatt. Férje kerékgyártó, illetve kovácsmester volt, amely akkoriban egyet jelentett a folyamatos költözéssel. Soha nem felejti el a fehér őszirózsát a frontra induló katonák sapkáján- Verpeléten egy jómódú ügyvéd óriási birtokán laktunk, az úgynevezett Kahollótanyán - kezdte élete történetét Hona néni. - Innen aztán jobbnak láttuk továbbállni, mert valami okból kifolyólag elkezdett tönkremenni a gróf helybeli gazdasága. Még meg sem melegedtünk Tarnaszentmárián, amikor elvitték a férjemet Tokajra, hogy letöltse katonai, szolgálati idejét. Szerencsére a szabadsága alatt hazajöhetett és Váraszón, egy verpeléti származású jegyző élintézte neki, hogy otthon maradhasson. Mint mondta: József közelebb akart lenni Erdőkövesden élő szüleihez, így 1942-ben elköltöztek Zabarra, ahol azonban alig másfél évet tölthettek együtt. A fájdalmas búcsúzás a vasútállomáson Ilona néniék másoknál kicsit később kapták meg a katonai behívó levelet, így a rendőrség már kinn is volt a községben Józsefért. Bár az ügy rendeződött, egy szempillantás alatt Egerben találták magukat.- Arra a fájdalomra, amelyet a 280 katona hozzátartozója átélt, egyszerűen nincsenek szavak - mondta Ilona néni könnyeivel küszködve. - Az egri váróterem hideg kövén ülve, zokogva várakoztunk az indulásra. Azt ugyanis megengedték, hogy elkísérjük a férjeinket Kristályára, ahol gyönyörű templomi szentmisét tartottak számukra. Az ezt követő beszéd hangulata és képei örökre a résztvevők emlékezetébe vésődtek: a katonák sapkáin lévő fehér őszirózsát én sem fogom elfelejteni soha. Meséli, hogy bár a katonáknak nem volt szabad elhagyniuk a helyüket, az ő ura megtette. Ilonka néni 98 esztendeje született Verpeléten, ma Zabarban él lányával Fotók: beküldött Ilonka néni második férjével, Sulcz Jánossal- Odaszaladt hozzám sírva, majd nemsokára jött is érte a vonat. Annyira zaklatott volt, hogy muszáj voltam felszállni én is. Akkor a következőket súgta a fülembe: „Kedves feleségem, érzem, nem jövök többé haza.” Minden szavam hiábavaló volt, nem lehetett megbékíteni. A vonatnak im dúlnia kellett, nekem pedig leszállni, de alig tett meg pár métert a jármű, hirtelen meg is állt. Úgy csukták be a vagon ajtaját, hogy az uram nem húzta fel a lábát és közben folyamatosan ütötte-vágta a vagonajtót, hogy ő nem akar meghalni, engedjék haza. Leírhatatlan, amit én akkor legbelül, a szívemben éreztem. Könyörögtem neki, húzza fel a lábait, mert így el sem jut a frontra, de hiába. A vonat újra elindult, József lába még lelógott a szerelvényről, én pedig ott álltam tehetetlenül és néztem, ahogy szép lassan elhaladnak. Akkor láttam őt utoljára. Minden szó hiábavaló volt, férjét nem lehetett megbékíteni Az egyik szobában ők laktak, a másikban tyúkok Ilona néni otthon maradt, akkor már három hónapos terhesen, s két gyermekkel az oldalán. Nélkülözniük kellett, azt a keveset osztották be, amit a Feldebrői vendégségben 1960-ban szomszédoktól kaptak. Harmadik gyermekét befagyott ablakok között szülte, a bába hideg vízben fürdette a csecsemőt.- Kérleltem a Jóistent, hagyja őt életben, s hogy meghallgatott, a mai napig köszönöm neki. Időközben a faluba felfogadtak egy másik kovácsot, s nem sokkal később kirakták őket az utcára.- Volt Zabaron egy nagyon régi ház, amelyben egy jómódú parasztcsalád a tyúkjait tartotta. Ők megengedték, hogy a nagyobb szobába a kimeszelést követően beköltözzünk, de a másik helyiség továbbra is a csirkéiké volt. A szülést követően nem sokkal muszáj voltam elmenni dolgozni, nehogy éhen haljunk. így hát eljártam a parasztokhoz földet művelni, különböző kötött holmikat készítettem eladásra, jósoltam a hozzám fordulóknak cigánykártyából, valamint segítettem a rüh kezelésében is. Nehogy azt higgyék, hogy mindenért pénzt kaptam, akkoriban az élelem sokkal többet ért. Két szál orgonavirág és egy új élet kezdete A sok szenvedés és nélkülözés után az Isten megsegítette a csonka családot.- A valódi segítség egy negyven év körüli, jóvágású férfi személyében érkezett, aki valahonnan megtudta, hogy odavagyok az orgonavirágért. Első alkalommal kaptam is tőle két szép szálat, majd megígérte, legközelebb is eljön, mert beszélni szellona egyik gyermekével, Valikéval retne velem. Sulcz Jánosnak hívták az új udvarlómat, akinek a családja igencsak a tehetősebbek közé tartozott. Ebből kifolyólag nem néztek ott engem jó szemmel. Örültem, hogy János azt ígérte, magához vesz a gyerekekkel, de eszemben volt az is, mi lesz, ha az uram hazajön? A tyúkólból Jánosék családi házába költöztünk, ahol rajtunk kívül még négy másik család lakott. Pihenget, de szellemileg fitten tartja az olvasás Sulcz János az egykori salgótarjáni erőműben talált munkát. Nem sokkal később azonban bekövetkezett a tragédia. A Cered-Salgótarján közti útvonalon, egy ponyvás autóval súlyos balesetet szenvedett.- Bár az orvosok lemondtak a második férjemről, ő mégsem adta fel. Sokáig velünk volt még a balesetet követően, de sosem gyógyult fel teljesen, s akárcsak Józsefnek, Jánosnak is itt kellett hagynia minket. igHálás, amiért egészségben fel tudta nevelni mind az öt gyermekét Ilona néni mindezek után is állítja: a Jóisten igenis létezik! Mint fogalmazott: bár életében sok megpróbáltatás érte, mindkét férjével nagyon szerették és tisztelték egymást. Jánostól született még két lánya, mind az öt gyermekét egészségben fel tudta nevelni, és mindanynyiuknak tudtak egy-egy kisebb lagzit rendezni. Ilona néni a mai napig Zabaron él egyik lányával, Valikával. Elmondása szerint a szellemi fittségét légióként az olvasásnak köszönheti. Szívesen lapozza a történelmi témájú könyveket, s a megyei lapot is. Délutánonként pedig kedvenc sorozatait követi figyelemmel.- A mögöttem álló, dolgos 98 év miatt nehezen megy a lábra állás, ezért inkább már csak pihengetek - mondta mosolyogva.
