Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-21 / 92. szám
12 TÖRTÉNELEM 2018. ÁPRILIS 21., SZOMBAT Európa ehhez hasonlót csak a 20. században tudott produkálni Pataki Tamás szerkesztoseg@mediaworks.hu Pontosan 777 éve vívták meg a muhi csatát, amit elvesztettünk, mégsem lett „nemzeti nagylétünk temetője”, mint Mohács. A mongolok harci gázt is bevetettek, a magyarok pedig egyáltalán nem felejtették el ősi harcmodorukat - mondta el lapunknak B. Szabó János történész, a téma kutatója.- Az A középkor magyarországi könnyűlovassága címmel megjelent új könyvében a magyar hadtörténetnek a honfoglalás korára visszanyúló harci egységét mutatja be. A történészek szerint a lovasság mindig is az egyik legütőképesebb ereje volt a magyar hadseregnek. Egyetért ezzel?- Attól, hogy megalakult all. század elején a keresztény királyság, nem tűnt él a középkor folyamán ez a hagyományos magyar csapatnem. Többek között azt is vizsgáltam ebben a munkában, hogy a korabeli hadi terminológia mindig kettős volt, mindig csak kétféle lovast különböztettek meg, az egyik lovast fegyveresnek, azaz vértesnek, a másikat pedig hol huszárnak, hol tegzesnek nevezték - a nehézpáncélosok mellett ők voltak a könnyűlovasok. Még a 16. század eleji mozgósítások utasításaiból is az látszik, hogy ez a könnyűlovasság vagy pajzsos-kopjás, vagy íjász lovas volt. Épp ez a szinte töretlennek tűnő folyamatosság zárja ki azt is, hogy a tatárjárásban elszenvedett magyar kudarcokért a magyar könnyűlovasságnak és a hozzá kapcsolódó taktikának az eltűnése lehetne a felelős.- Örök vita, hogy pontosan hányán pusztultak el Magyarországon az 1241-42-es tatárjárás során. Hol tart most a kutatás?- Kevés biztos adat van. Manapság nem szokás a veszteségeket 10-20 százaléknál többre becsülni az ország lakosságához képest, ám ennek az aránya az 50 százalékot is elérheti egyes vidékeken. Az ország területét nem egyformán sújtotta a mongol invázió, és úgy tűnik, hogy az ország közepén lévő területek szenvedték el a legnagyobb pusztítást, amelyeket tartósan megszálltak: a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl. Voltak ásatások Bugacon és Ópusztaszeren, ahol előkerültek nagy méretű monostormaradványok. Arról tanúskodnak, hogy ez a terület - amely napjainkig más településszerkezetű, mint az ország peremterületei - ekkor alakult át, az egyházi intézményrendszer nagy része pedig ekkor römbolódott le. Autópálya-ásatásokkor sokszor kiderül, hogy itt nagy mészárlásokat hajtottak végre - de ez nem mindenütt volt így. Az útvonalak mentén, ahol behatoltak a Kárpátmedencébe, jobban megsínylette a nép, de a Dunántúlon már kevésbé. Erdélyben pedig az ilyen típusú régészeti feltárásokat a mai napig sem végezték el.- Dávid és Góliát harca volt a Magyar Királyság és a Mongol Birodalom összecsapása?- A második világháborúban sem várta el senki a Magyar B. Szabó János: virágzó kisebbségek tűntek el 1241 után Fotó: Ml A tatárjárás ábrázolása a Thuróczy-krónikában Fotó: MW A kora újkorra a mongoloknál Dzsingisz kánon kívül másnak az emléke nem nagyon őrződött meg. Akik részt vettek a nyugati hadjáratban, azoknak jelentős része Kelet-Európábán maradt, nem vitték haza az élményeiket, feloldódtak a kelet-európai tatárnak nevezett népekében - de mivel még hatszáz évig rendszeresen hadakoztak itt, e népek emlékezete öszszefolyik az időben. Az viszont a mongolok szolgálatában álló Dzsajháni krónikájából is kitűnik, hogy számukra is emlékezetes és kemény harc volt. Egy kínai forrás is előkerült, amelybe belefoglalták a kelet-európai hadjárat valódi fővezérének, Szubutáj Bagaturnak az életrajzát, és az ottani leírás szerint is nehéz volt győzni Muhinál.- IV. Béláról a történelmi hagyományban kialakult egy olyan vélemény, miszerint rossz, ügyetlen hadvezér volt.- Inkább peches volt, mert ebben a korban kevés nagy csatát vívtak, ő pedig két ilyet is elveszített. Nem volt rossz stratéga, sőt nem volt még egy olyan uralkodó Európában, aki többet tudott volna a mongolokról, mint IV. Béla. Folyamatosan gyűjtötte az információkat, onnantól kezdve, hogy Julianusék belefutottak a mongolokba valahol a Volga környékén. A király erről folyamatosan kapott híreket, és a rusz fejedelmektől is tudták, hogy mi történik Keleten, hiszen 1236 után számos rusz herceg ide menekült. Azt írják a magyar források, hogy 1240 őszén a király körbejárta a Kárpátokat, és bevágatta, eltorlaszoltatta a hágókat. Szerintem ez volt az egyik legjobb intézkedése, amit szokás lebecsülni, hiszen a mongolok így is, úgy is betörtek az „orosz kapunál”. Csakhogy nem novemberben vagy decemberben, hanem márciusban! Ez a tél három-négy hónapot biztosított az ország felkészülésére: tudni kell, hogy Kelet-Európábán a mongolok mindig télen háborúztak, hiszen ősszel és tavasszal járhatatlanok voltak az utak, Oroszország sárban úszott. Megvárták, amíg befagynak a folyók, jégen és havon közlekedtek. Számukra Magyarország esetében borult fel ez a rendszer. Királyi Honvédségtől, hogy legyőzze a szovjet Vörös Hadsereget - és az arányok nagyon hasonlóak voltak terület, a népesség és a hadsereg létszáma tekintetében 1241-ben is. Azt nem gondolom, hogy ne lehetett volna esetleg megnyerni a muhi csatát, de a mongol hadjáratnak ezzel korántsem lett volna vége, hiszen több hadseregük is a környéken mozgott: egy páratlan hadművelettel pedig az egész Kárpát-medencét bekerítették, és nagyjából egy időben lépték át a Kárpátokat. Ilyen volumenű hadművelet elképzelhetetlen volt a korabeli Európa számára, amelynek hadművészete a mongolnak a nyomába sem ért. Európa ehhez hasonlót csak a 20. században tudott produkálni a távolságok, a gyorsaság és a hadseregek tekintetében. Egy brit tiszt azt írta a 30-as években, hogy az új páncélos hadviselés a mongol elvek szerint fog zajlani. Guderian német tábornok elődje ebben az értelemben Szubutáj Bagatur volt.- A támadás mennyire érte felkészületlenül az országot?- Az ország készült az idegen támadásra, de mértékével nem lehettek tisztában, mert ehhez hasonlót soha nem tapasztalhattak. Sokszor szoktak azzal érvelni, hogy a magyarok elfelejtették a honfoglalás kori hadművészetüket, ezért lényegében a saját fegyverükkel győzték le őket, de ez tévedés, hiszen az 1230-as években is hasonlóképpen harcoltak Ausztriában, tehát szó sincs arról, hogy ez a tudás feledésbe merült. Ráadásul, mire a mongolok ideértek, lényegében minden nomádhátrafelé nyilazó - népet is legyőztek a sztyeppén. A 10. századi magyar nagyfejedelemség katonai potenciálja pedig a globális, világhódító háborúkat vívó Mongol Birodaloménak csak a töredéke volt. Hiába van egyfajta taktikai tudás vagy akár a fegyverzet hasonlósága is, ha a mongolok mögött már volt harmincévnyi folyamatos harci tapasztalat és az ázsiai civilizációk szakemberei is: például a legyőzött kínai, muszlim mérnökök ostromgépépítő tudománya. Kínában már a 13. század elején használtak harci gázt - a mongolok az 1241. április 9-én vívott legnicai csatában valami hasonlót vethettek be a lengyelek ellen is. A leírások homályosak, de a hatásából gáztámadásra lehet következtetni. Muhinál pedig még kőhajító ostromgépeket is bevetettek „tábori tüzérségként", s ezzel űzték el a Sajó-hidat védő magyarokat.- Muhinál milyen típusú hadseregek álltak szemben egymással?- A lovasság volt mindkettőnek a gerince, ilyen szempontból hasonlítottak egymásra, ahogy abban is, hogy mindkettőben egyaránt voltak nehéz- és könnyűlovasok, ez utóbbiak lovas íjászok. A magyar hadszervezet jószerével csak lovasokkal számolt még a 15. században, Mátyás korában is. A katonaállításról szóló törvények is arról tanúskodnak, hogy ez egy lovas szemléletű ország volt. A nehézlovasságnak viszont más szerepé és felszerelése volt itt és ott. A mongol tisztek, a vezérek testőrsége - az úgynevezett elit alakulatok - páncélozottabbak voltak, mint a korabeli nyugat-európai lovasság. Keleti típusú fém- és keménybőr-lemezkés vértezetük volt, hasonló, mint a szamurájok páncélzata. Ilyen módon még lóvérteket is készítettek, ami szinte sebezhetetlenné tette a viselőjüket, ellenben nehezebben mozogtak, mint nyugat-európai társaik, hiszen azok sodronyinge némileg könnyebb volt.- Hatását tekintve ez volt a nulladik Mohács?- A tatárjárás nem okozott akkora szerkezeti károkat, mint később a török hódítás, amely a régi formájában megszüntette a Magyar Királyságot. A mongolok bő egy év után kivonultak az országból, és ilyen méretű támadás már nem indult. Ez egy zárójeles epizód volt, ami után IV. Béla radikálisan átalakította az ország védelmét és birtokstruktúráját. Ám a tatárjárás miatt virágzó kisebbségek tűntek el Magyarországról, mint például a muszlim közösségek, helyettük viszont német telepesek érkeztek, vagy kunok, és Erdélyben ekkor szilárdult meg a közelmúltig jellemző etnikai földrajzi struktúra. A vereségek a középkori Magyar Királyság stratégiai súlyát nem ingatták meg, néhány éven belül már agresszív, erős hatalomként lépett fel újra, mintha ml sem történt volna.- A mongolok emlékezetében maradt-e valami a magyarországi hadjáratról?- Szét kell választani a tudományos és a népi emlékezetet. Honfoglalás kori könnyűlovasok felvonulása Európa legnagyobb lovas hagyományőrző rendezvényén, a bugaci Kurultájon Fotó: MW A mongol villámháború
