Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-16 / 87. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. ÁPRILIS 16., HÉTFŐ Földes László Hobóval szabadságról, mesterekről, színházról és dalokról Egyre inkább közeledik, de szerencsére igen lassú a vonat EGER Látnokokat, költőket, csavargókat és persze forró hangulatot hozott az Egri Kulturális és Művészeti Köz­pontba kiváló zenésztár­saival Földes László Hobo. Az est anyaga először szó­lalt meg nagy - valóban nagy számú - közönség előtt. A fővárosban, a Müpá­­ban csak másnap láthatta a nagyérdemű az előadást. Az egri fellépés adott apro­pót arra, hogy szót váltsunk. Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Nem vagyok zászló senki ünnepén, szelep vagyok az or­szág fenekén - mondod. A vá­lasztás másnapján ez mit je­lent számodra?- Nem tartozók sehova. A helyzetem, a sikereim ellené­re mit sem változott. Ami a tár­sadalmi vagy politikai megíté­lésemet illeti, az ugyanaz. Ak­kor sem tartoztam sehova, meg most sem. Ennek nagyszerű előnyei vannak, másrészt hát­rányai: az embert mindenhon­nan rugdalják. Ma már nincs miért hősi halált halni, sőt hősök sincsenek- Egy művésznek egyáltalán szabad beleártani magát a politikába?- Hogyne! Hogyha talál valamit, amiben hisz, persze. Úgy, ahogy Istenben is! Attól, hogy valaki valamelyik párt­ban hisz, s abban megtalál­ja azt, amire vágyik, azzal semmi baj. Ez csak Magyaror­szágon ennyire érdekes, hogy ki melyik oldalhoz tartozik. A legrosszabb - még egyszer mondom - annak, aki sehova.- Reflektálni azonban kell, s az egész életed, életműved arról szól, hogy elmondod a vélemé­nyed a mindennapokról.- Sok mindent csinálok. Van­nak olyan művek, amelyekben a világra reagál az ember, de olyan is, amiben „csak” szóra­koztat, és olyanok is, amelyek belső dolgokat fejeznek ki. Ez attól függ, hogy éppen hol tar­tasz épp az utadon.- Ez a mostani ested is egyfaj­ta reagálás...- Igen, de nem a politi­kai helyzetre. Ez az előadás a szabadságról szól. Külön­böző zsenik - költők, látno­kok és csavargók - szemén keresztül van megközelítve a szabadság. Mégpedig minden­féle szabadság. Nem csak poli­tikai értelemben, hanem az al­kohol iránti vonzódás, vagy a szexuális szabadság és külö­nösen a gondolati vagy a mű­vészi szabadság szempontjá­ból körüljárva ezt a valamit, amire annyian vágytunk, vá­gyunk. Ezekhez képest a po­litikai dolgok az újságokba, a médiába valók. Én nem hi­szem, hogy a politika igazi nagy műveket tudna inspi­rálni a mai világban. Ma már nincs miért hősi halált hal­ni, sőt hősök sincsenek. Ez az egész dolog egy másik dimen­zióba kerül át a bátorság, vagy az önmagához hűnek mara­dás esetében.- Önmagához és a megélt vilá­gához maradt hű Cseh Tamás is, csak úgy, mint te.- Igen, de Tamás nevében nem beszélhetek, mert ő a barátom volt - és a barátom ma is. De az igaz, hogy az ember nem azért zenél, mert lázadni akar, vagy lefesteni a világot, hanem mert szeret muzsikálni. S ha az ember belemegy ebbe a dologba, ak­kor - ugyanúgy, minf a költé­szet, a festészet vagy bárme­lyik más művészeti ág - ábrá­zolhatja a világot, amiben lé­tezik, de nem ez az elsődleges feladata, hanem az, hogy kife­jezze önmagát. A zene eseté­ben ez sokszor örömöt, táncot, bulizást, boldogságot jelent, nem csak vad bluesokat és ön­szaggató balladákat, amiket én is írtam, vagy énekelek.- Az elmúlt zenés évtizedek­ben összehoztál művészeti ágakat. Gondolok itt a zenére és a versekre. Bluesénekes vagyok. Az, hogy emellett verseket is mondok, az a mestereim iránti tiszteletnek köszönhető. Az a kötelességem - szerintem má­soknak is az lenne -, hogy amit kaptam, azt továbbad­jam. Szerencsém volt, hogy a saját műveimet is mellé tehet­tem. Egy színész például nem csinál mást, mint a zsenik mű­veit adja tovább, s ezzel renge­teget tesz.- Ha már itt tartunk, a Nemzeti Színháznak immár öt éve a tagja vagy.- Ez a munkahelyem. Az éle­tem első munkahelye.- Szűcs Nellivel együtt csinál­játok a Ballada a két sebzett hattyúról című zenés játékot, melyet Viszockij és Marina Vlady szerelméről írtál. Milyen Nellivel dolgozni?- Fantasztikus, egy lehen­gerlő dolog. Megírtam a dara­bot, de nem gondoltam, hogy játszani is fogok benne. Mond­tam, hogy akkor játssza el va­laki Nelli mellett a másik sze­repet, s Vidnyánszky Attila, a Nemzeti igazgatója azt mondta - az ember csak a ba­rátaival ne dolgozzon -, akkor mondj egy olyan embert, aki hitelesen énekel Viszockijt... így kerültem a saját csapdám­ba. Nellivel azonban gyönyö­rűséges játszani. Nagyon kell vigyáznom, hogy el ne ront­sam, amit ő játszik, mert ne­kem aztán semmi közöm a szí­nészethez, ő meg zseniális.- Ha már zsenikről esett szó, lefordítottál tizenöt Bob Dylan-dalt. Személyes a kötő­désed hozzá?- Nem. Ezt az egészet azért találtam ki, mert a legjobb barátom halálos beteg volt, s négy napig feküdt kómában. Amikor meggyógyult, elkez­dett gitározni tanulni, azért, hogy jókedvre derítsem, ki­találtam, hogy muzsikáljunk együtt. Ő, a tanára meg én el­kezdtünk Dylan-dalokat ját­szani afféle tábortűzi formá­ban. Aztán ebből valahogy ki­nőtt ez a lemez remek muzsi­kusokkal, de egyáltalán nem ennek készült. Tehát, ahogy én fontosnak tartottam an­nak idején Viszockij, Jim Mor­rison, a Rolling Stones vagy a néger blues szövegi tartal­mát átadni, Bob Dylan eseté­ben ezt nem gondoltam - pe­dig ő a legjobb költő mind kö­zött. Ahogy gördültem előre ezen az én utamon, nem adó­dott így, és most sem Dylan Nobel-díja miatt, hanem mert a barátom került bajba, s ezzel próbáltam segíteni. Az, hogy verseket is mondok, a mes­tereim iránti tiszte­letnek köszönhető- Azért csak megérintenek té­ged is ezek a szövegek. Az Only a hobóban mégis elénekled: „Ő csak egy hobo, nem több en­nél, nem! S ez nem én vagyok, hanem a Bob Dylan.”- Csak olyanokat játszom, amiket magaménak érzek. Ere­detileg szó sem volt róla, hogy le­mez lesz, csak egy koncert, ami­be beleraktam két olyan számot- egyfajta önparódiaként -, ami a hobókról szól. S olyan siker volt, hogy rákerült végül az al­bumra is. Ilyen gégék is meg­szólalnak tehát, nem csak a ka­­tartikus számok, mint a Min­den homokszem, vagy a Lassú vonat.- Ennek a„Lassú vonatnak"a jöttét érzed?- Igen. Az a szerencse, hogy lassú az a vonat, de eléggé közeledik... HIRDETÉS „JOBB MINT EGY DISNEY MESEMUSICAL" EXPERIDANCE PRODUCTION BEMUTATJA A CinderellA GYÖNGYÖS Dr. Fejes András Sport- és Rendezvénycsarnok Gyöngyös, Kiss Péter utca 2. 2018. ÁPRILIS 22. vasárnap 17 óra JEGYEBTEKESITES: GYÖNGYÖK Mátra Művelődési Központ Tourinform Iroda ONLINE: www.jegy.hu,www.iegymester.hu www.experidance.hu A megyeszékhelyen rendeztek izgalmas fordulót az ultisok Ahol a betlit mondó is nyerhet EGER Érdekes rendezvénynek adott otthont a Bartók Béla téri TISZK épülete. Itt tartották szombaton az Ultiliga Kártya Klub Egyesület szervezésében az országos bajnokság egri fordulóját. Werner Tamás, az Ultiliga Kártya Klub Egyesület elnö­ke elmondta, az első fordulón egyedül a versenyt 37 ponttal megnyerő Bartos Gábor kvali­fikálta magát az országos dön­tőbe. További két forduló áll még rendelkezésére azonban mindenkinek, hogy a döntőt jelentő, várhatóan 30 szüksé­ges összpontszámot teljesítse. Az ultisok képzési intézményben verték a blattot Fotó: Márkus Attila Az egri versenyen külön dí­jazásban részesül a legjobb Heves megyei játékos. Ezt a ju­talmat „DOKI” Sándor érdemel­te ki. Ő egyébként a megméret­tetés második helyezettje lett, és Hevesről érkezett. Az Ulti­liga 2018 Magyarország össz­­díjazása ötmillió forint, amit a legjobb kilenc játékos között osztanak szét - tudtuk meg. Az egri versenyen megkér­deztük a Budapestről érke­zett többszörös bajnok győz­test, valamint további játéko­sokat is. A versenyről készült riportot későbbi lapszámunk­ban közöljük. S. S.

Next

/
Thumbnails
Contents