Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-14 / 86. szám

i helyőrség 7 Szocs Géza rovata HOGYAN FORDÍTOTTÁK A MAGYAR KÖLTŐK SHAKESPEARE-T Sokan vélik tudni, hogy Vörös­marty, Petőfi és Arany rakták le a magyar Shakespeare-fordítások alapjait, amelyekhez aztán a teljes XX. század folyamán, napjainkig egyre újabb meg újabb fordítá­sok adódnak hozzá. A legújabbak közül elég megemlíteni Mészöly Dezső, Szabó-Stein Imre, Nádásdy Ádám változatait. Úgyszólván min­den nemzedék leteszi az asztalra a maga magyar Shakespeare-jét. Szinte gazdagabbak vagyunk az angoloknál, nekik csak egy Shakes­­peare-jük van, nekünk - ugyanab­ból a drámából vagy versből - öt-hat is. (Született Shakespeare-átültetés mai angolra is. Nekünk sem kelle­ne félnünk mai magyarra fordítani Katonát vagy Madáchot - Móricz is ezt tette a Magyar Elektrával...) Shakespeare-drámák sorsa ön­magában is nagyon érdekfeszítő. Lássuk például, hogyan született meg a magyar Macbeth Kazinczy, Kossuth és sokan mások tollából. Hol rokokóra, hol már-már bo­­hózati párbeszédekre emlékeztet Döbrentei Gábor és Kazinczy üze­netváltása. Kazinczy már 1791-ben próbálkozott Gottfried August Bürger nyomán németből átültetni Shakespeare-drámákat, legalábbis a Macbethről szólót. Mint tudjuk, Kazinczy nem sok­kal később börtönbe került. Miután szabadult, Döbrentei Gábor az iránt kezdett puhatolózni Kazinczy is­merőseinél, hogy vajon az író meg­próbálkozott-e a Macbeth lefordí­tásával. Kazinczy azt írta Gyulai grófnénak 1808 nyarán: „Döbren­­teit köszöntőm s azt izenem, hogy Macbethet nem forditottam, s mi volt is, elégettem.” Kazinczy Ferenc Macbeth-fordltásának belső címlapja Első felvonás. Első kijövetel. (Térség, Zivatar, Mennydörgés) Három boszorkány. Első boszorkány: Taopp! de vieradta felé Hol tsapunk majd eggyüvé? Második boszorkány: Ha moajd a’ varjú dögre száll, ’S az uotasokra jajt kiabál; Ha moajd az akasztó fáról krákog, ’S a sült koponyákon vákog; A’ baglyok ha kezdik a’ húhogatást, A’ rusnya motsárban fel leljük egy­mást! Harmadik boszorkány: Addig ugyan eggyet mondok még Makbethnek! Első boszorkány: Lidértzke! lobogsz már?*)... Harmadik boszorkány: ...Oszoljunk! kergetnek! Második boszorkány: Kakaskám! te is hívsz?**) Harmadik boszorkány: ...No, rajta! kezet! No rajta! Szemünk, szánk a’ merre vezet! (Öszve-fogóznak, danolnak, ’s kari­­ka-tántzot járnak) Mindnyájan: Meleget töltünk a’ hidegbe, Hideget töltünk á melegbe, Vért a’ fejérbe, Fejéret a’ vérbe, S-s-Qs-szt! ’s valamit akarunk Öszve meg’ öszve-habarunk. *) Láng lobban-fel á tóban, annak jeléül, hogy már ideje hogy menje­nek. **) A’ nádasban haris szóllal-meg, hasonló tzélra. Döbrentei tehát - megnyugodva, hogy Kazinczy nem előzte meg - elkészül a Macbeth teljes fordításá­val. Ez prózai fordítás, ezt mutatják be Kolozsvárott, a Wesselényi-lo­­varda ideiglenes színháztermében 1812. április 11-én. E nap majdan a magyar költészet napjává lesz. (Év­század sem telik le, s az év e napján születik meg Márai, majd József Attila.) Döbrentei azonban elégedet­len volt a munkájával, tudta, hogy jambusokban kellene lefordítani, s hogy motiváltabb legyen, ugyan­azt tette prózai fordításával, mint amit Kazinczy tett vagy nem tett a magáéval: elégette. Némi túlzással: íróink a magyar kályhákat mintegy kétszáz éve Shakespeare-fordítá­sok kézirataival fűtötték be. Alig tíz év, és Döbrentei elkészül a verses változattal. Ezt játsszák Pozsonyban, majd Budán, ez jele­nik meg 1830-ban Pesten. Első Jelenés A három boszorkány. Első: Együtt mi hárman meg mikor le­szünk? S jelnek dörgést esőt ,s villámlást teszünk? Második: Ha elmúlt a’ csetepata ,S vesztve vagy nyerve a’ csata. Harmadik: Úgy hát nap lementte tájba. Első: ,S találkozásunk hol legyen? Második: Tudjátok, a’ puszta térén. Harmadik: Jó, Macbeth is arra megyen. Első: Én eljövök, Graymalkin! l) Mind a’ három: Ah, Paddock 2) hív: - Egyszeribe - A’ rút szép és szép a’ rút, 3) Rajta, köd ,s gőz köztt az út. Eltűn­nek. Közben ezt megelőzően Miskol­con és Székesfehérvárott is bemu­tatják a Macbethet, de más fordí­tásban, utóbbi helyen Benke József változatában, Schiller nyomán. Petrichevich Horváth Lázár 1838-ban közli a maga Macbethjé­­nek részleteit. Ismert dolog, hogy Kossuth La­jos - ugyan nem kufsteini rabként, mint Kazinczyék, csak a budai vár­ban lévő József-kaszárnyabörtön politikai foglyaként - már első le­velében, 1837. május 10-én azt kér­te, hogy küldjenek be neki angol nyelvtant, szótárat és egy Shakes­­peare-kötetet. (Kossuth az anyja révén Elizabeth Weston, Angliából Prágába menekült újlatin költőnő egyenes ági leszármazottja volt - amúgy ez az eperjesi vértanúk vo­nala a Weber családfán). Weston akkoriban sokkal ismertebb szerző volt, mint amilyennek Shakespeare számított. De Kossuth nem tudta, hogy volt neki egy angol ükanyja, egy híres latin költő. Aztán a börtönben nekifogott a Macbeth lefordításának, amelyet Shakespeare éppen akkoriban írt, amikor Weston feltűnt Rudolf csá­szár udvarában. Sokáig azt gondoltam, hogy Kos­suth amiatt hagyta abba a maga Macbethjét, mert megtudta, hogy Döbrentei már lefordította. De mi­vel Döbrentei fordítása ekkor már hét éve megjelent, ez a feltevés aligha valós. Ugorjunk egy negyedszázadot. (Közben elkészül Egressy Gábor fordítása is, a negyvenes években ezt játsszák több színpadon.) A Tömöri Anasztáz anyagi ál­dozatvállalásából elkészült Szász Károly-féle fordítás (1864) így kez­dődik: Nyílt tér. Dörgés, villámlás. Há­rom boszorkány jő. 1. Boszorkány: Mikor jőjünk össze hárman: Dörgés-, villám-, záporában? 2. Boszorkány: Mikor a vész elviharz: S vesztve s nyerve lész a harcz. 3. Boszorkány: Meg lesz nap-lementig az! 1. Boszorkány: S hol a hely -? 2. Boszorkány: A fenyér. -3. Boszorkány: Macbeth is oda ér. 1. Boszorkány: Szürke macska, mék már! 2. Boszorkány: Béka szólít -3. Boszorkány: Mindjár’! Mind: Szép a rút és rút a szép. Rajta! köd- s homályba szét! (Eltűnnek.) És most ugorjunk egy szűk évszá­zadot. Ugyanez Szabó Lőrinc fordí­tásában, amelyet több mint másfél évtizedig csiszolgatott-alakítgatott (1955): Első vészbanya: Új találkánk vészjele (1) Zápor lesz? vagy ég tüze? (2) Második vészbanya: Az, hogy a tánc véget ér (3) S győz vagy bukik a vezér. (4) Harmadik vészbanya: Mielőtt leszáll az éj. (5) Első vészbanya: Hol? Második vészbanya: A pusztán legyetek. (6) Harmadik vészbanya: Ott találjuk Macbethet. (7) Első vészbanya: Várj meg, Mióka! (8) Második vészbanya: Varangy hív. (9) Harmadik vészbanya: Megyek. (10) Együtt: Szép a rút és rút a szép (11) Sicc, mocsokba, ködbe szét! (12) [Mind el.] Szabó Stein Imre fordítása (2001): 1. Szín Villámlik és mennydörög. Jön a három Vészlény. Első vészlény: Látnunk egymást mikor szabad; Ha föld indul vagy ég szakad? Második vészlény: Csinn-bumm cirkusz, ha véget ér, S egy emberhegynyi már a vér. Harmadik vészlény: Mikor a nap nyugodni tér. Első vészlény: Hogy legyen a hol legyen? Második vészlény: Mezőn túl a végeken. Harmadik vészlény: Ott várjuk be Macbethet. Első vészlény: Cafka, indulok! Második vészlény: Varangy szólt - Harmadik vészlény: Igen, megyek. Mind együtt: Szép a rút és rút a szép: Huss, koromba, ködbe szét! A legújabb fordításban pedig, Kál­­lay Géza változatában (2014): I. felvonás 1.1. Mennydörgés és villámlás. Belép három boszorkány. Első boszorkány: Mikor leszünk megint hárman? Menny­dörgés szél viharában? Második boszorkány: Ha a gomoly tisztább lett, Csatát veszt és nyer a tett. Harmadik boszorkány: Nem lesz még éj nap helyett. Első boszorkány: És hol a hely? Második boszorkány: A me­zőn. Harmadik boszorkány: Me­gyünk, s Macbeth odajön. Első boszorkány: Szürke macs­ka, jövök már. Második boszorkány: Hív a varangy. Harmadik boszorkány: Most mindjár’... Mind: Rút a jó, és szép a rossz, Ködmocsokba oszladozz. Thuróczy Gergely jegyzi meg: Az­tán a Vészbanyákra Hobo is ráerő­sített (Vadászat, 1984) Valami azt súgja nekünk: nem tartunk még a végén, további Macbeth-fordítások is fognak születni. Kis összehason­lító példatárunkat zárjuk azzal, hogy a Shakespeare-művek fordí­tásai a magyar költői beszéd ala­kításának, fejlődésének, érettebbé válásának folyamatában nagyon jelentős szerepet játszottak. Eme értékfelhalmozás súlyát pedig a fo­lyamatban résztvevő szellemi, oly­kor történelmi nagyságok igencsak megnövelték. Shakespeare szülőházának makettje az Országos Széchényi Könyvtárban A Macbeth eleje angolul: First weird sister: When shall we three meet again? (1) In thun­der, lightning, or in rain? (2) Second weird sister: When the hurlyburly’s done, (3) When the battle’s lost, and won. (4) Third weird sister: That will be ere the set of sun. (5) First weird sister: Where the place? Second weird sister: Upon the heath. (6) Third weird sister: There to meet with Macbeth. (7) First weird sister: I come, Graymalkin! (8) Second weird sister: Paddock calls. (9) Third weird sister: Anon! (10) All: Fair is foul, and foul is fair Hover through the fog and filthy air. [Exeunt.] Kossuth fordításában (1840): Nyílt tér. Dörög s villámlik. Föl­lép a 3 boszorkány. 1. Boszorkány: Villám fénye, zápor árja Gyűlésünk mikorra várja? 2. Boszorkány: Fergeteg, ha elhalad S vesztve, nyerve lesz a had. 3. Boszorkány: Máról ez el nem marad. 1. Boszorkány: Gyűlhelyünk lesz? 2. Boszorkány: A fenyér. 3. Boszorkány: Macbeth ott élőnkbe tér. 1. Boszorkány: Szürke cziczám, megyek már. Mindnyájan: Béka hí, mind­járt, mindjárt Rút a szép, de szép a rút Köd nekünk a kedves út! (Eltűnnek.) 1. 2018. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents