Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-14 / 86. szám

i

helyőrség

7

Szocs Géza rovata

HOGYAN FORDÍTOTTÁK A MAGYAR KÖLTŐK SHAKESPEARE-T

Sokan vélik tudni, hogy Vörösmarty, Petőfi és Arany rakták le a magyar Shakespeare-fordítások alapjait, amelyekhez aztán a teljes XX. század folyamán, napjainkig egyre újabb meg újabb fordítások adódnak hozzá. A legújabbak közül elég megemlíteni Mészöly Dezső, Szabó-Stein Imre, Nádásdy Ádám változatait. Úgyszólván minden nemzedék leteszi az asztalra a maga magyar Shakespeare-jét. Szinte gazdagabbak vagyunk az angoloknál, nekik csak egy Shakespeare-jük van, nekünk - ugyanabból a drámából vagy versből - öt-hat is. (Született Shakespeare-átültetés mai angolra is. Nekünk sem kellene félnünk mai magyarra fordítani Katonát vagy Madáchot - Móricz is ezt tette a Magyar Elektrával...)

Shakespeare-drámák sorsa önmagában is nagyon érdekfeszítő. Lássuk például, hogyan született meg a magyar Macbeth Kazinczy, Kossuth és sokan mások tollából.

Hol rokokóra, hol már-már bohózati párbeszédekre emlékeztet Döbrentei Gábor és Kazinczy üzenetváltása. Kazinczy már 1791-ben próbálkozott Gottfried August Bürger nyomán németből átültetni Shakespeare-drámákat, legalábbis a Macbethről szólót.

Mint tudjuk, Kazinczy nem sokkal később börtönbe került. Miután szabadult, Döbrentei Gábor az iránt kezdett puhatolózni Kazinczy ismerőseinél, hogy vajon az író megpróbálkozott-e a Macbeth lefordításával. Kazinczy azt írta Gyulai grófnénak 1808 nyarán: „Döbrenteit köszöntőm s azt izenem, hogy Macbethet nem forditottam, s mi volt is, elégettem.”

Kazinczy Ferenc Macbeth-fordltásának belső címlapja

Első felvonás.

Első kijövetel.

(Térség, Zivatar, Mennydörgés) Három boszorkány.

Első boszorkány:

Taopp! de vieradta felé Hol tsapunk majd eggyüvé? Második boszorkány:

Ha moajd a’ varjú dögre száll,

’S az uotasokra jajt kiabál;

Ha moajd az akasztó fáról krákog, ’S a sült koponyákon vákog;

A’ baglyok ha kezdik a’ húhogatást, A’ rusnya motsárban fel leljük egymást!

Harmadik boszorkány:

Addig ugyan eggyet mondok még Makbethnek!

Első boszorkány:

Lidértzke! lobogsz már?*)...

Harmadik boszorkány:

...Oszoljunk! kergetnek!

Második boszorkány: Kakaskám! te is hívsz?**) Harmadik boszorkány:

...No, rajta! kezet!

No rajta! Szemünk, szánk a’ merre vezet!

(Öszve-fogóznak, danolnak, ’s karika-tántzot járnak)

Mindnyájan:

Meleget töltünk a’ hidegbe,

Hideget töltünk á melegbe,

Vért a’ fejérbe,

Fejéret a’ vérbe,

S-s-Qs-szt! ’s valamit akarunk Öszve meg’ öszve-habarunk.

*) Láng lobban-fel á tóban, annak jeléül, hogy már ideje hogy menjenek.

**) A’ nádasban haris szóllal-meg, hasonló tzélra.

Döbrentei tehát - megnyugodva, hogy Kazinczy nem előzte meg - elkészül a Macbeth teljes fordításával. Ez prózai fordítás, ezt mutatják be Kolozsvárott, a Wesselényi-lovarda ideiglenes színháztermében 1812. április 11-én. E nap majdan a magyar költészet napjává lesz. (Évszázad sem telik le, s az év e napján születik meg Márai, majd József Attila.)

Döbrentei azonban elégedetlen volt a munkájával, tudta, hogy jambusokban kellene lefordítani, s hogy motiváltabb legyen, ugyanazt tette prózai fordításával, mint amit Kazinczy tett vagy nem tett a magáéval: elégette. Némi túlzással: íróink a magyar kályhákat mintegy kétszáz éve Shakespeare-fordítások kézirataival fűtötték be.

Alig tíz év, és Döbrentei elkészül a verses változattal. Ezt játsszák Pozsonyban, majd Budán, ez jelenik meg 1830-ban Pesten.

Első Jelenés

A három boszorkány.

Első:

Együtt mi hárman meg mikor leszünk?

S jelnek dörgést esőt ,s villámlást teszünk?

Második:

Ha elmúlt a’ csetepata

,S vesztve vagy nyerve a’ csata.

Harmadik:

Úgy hát nap lementte tájba.

Első:

,S találkozásunk hol legyen? Második:

Tudjátok, a’ puszta térén. Harmadik:

Jó, Macbeth is arra megyen.

Első:

Én eljövök, Graymalkin! l)

Mind a’ három:

Ah, Paddock 2) hív: - Egyszeribe - A’ rút szép és szép a’ rút, 3)

Rajta, köd ,s gőz köztt az út. Eltűnnek.

Közben ezt megelőzően Miskolcon és Székesfehérvárott is bemutatják a Macbethet, de más fordításban, utóbbi helyen Benke József változatában, Schiller nyomán.

Petrichevich Horváth Lázár 1838-ban közli a maga Macbethjének részleteit.

Ismert dolog, hogy Kossuth Lajos - ugyan nem kufsteini rabként, mint Kazinczyék, csak a budai várban lévő József-kaszárnyabörtön politikai foglyaként - már első levelében, 1837. május 10-én azt kérte, hogy küldjenek be neki angol nyelvtant, szótárat és egy Shakespeare-kötetet. (Kossuth az anyja révén Elizabeth Weston, Angliából Prágába menekült újlatin költőnő egyenes ági leszármazottja volt - amúgy ez az eperjesi vértanúk vonala a Weber családfán). Weston

akkoriban sokkal ismertebb szerző volt, mint amilyennek Shakespeare számított. De Kossuth nem tudta, hogy volt neki egy angol ükanyja, egy híres latin költő.

Aztán a börtönben nekifogott a Macbeth lefordításának, amelyet Shakespeare éppen akkoriban írt, amikor Weston feltűnt Rudolf császár udvarában.

Sokáig azt gondoltam, hogy Kossuth amiatt hagyta abba a maga Macbethjét, mert megtudta, hogy Döbrentei már lefordította. De mivel Döbrentei fordítása ekkor már hét éve megjelent, ez a feltevés aligha valós.

Ugorjunk egy negyedszázadot. (Közben elkészül Egressy Gábor fordítása is, a negyvenes években ezt játsszák több színpadon.)

A Tömöri Anasztáz anyagi áldozatvállalásából elkészült Szász Károly-féle fordítás (1864) így kezdődik:

Nyílt tér. Dörgés, villámlás. Három boszorkány jő.

1. Boszorkány:

Mikor jőjünk össze hárman: Dörgés-, villám-, záporában?

2. Boszorkány:

Mikor a vész elviharz:

S vesztve s nyerve lész a harcz.

3. Boszorkány:

Meg lesz nap-lementig az!

1. Boszorkány:

S hol a hely -?

2. Boszorkány:

A fenyér. -3. Boszorkány:

Macbeth is oda ér.

1. Boszorkány:

Szürke macska, mék már!

2. Boszorkány:

Béka szólít -3. Boszorkány:

Mindjár’!

Mind:

Szép a rút és rút a szép.

Rajta! köd- s homályba szét! (Eltűnnek.)

És most ugorjunk egy szűk évszázadot. Ugyanez Szabó Lőrinc fordításában, amelyet több mint másfél évtizedig csiszolgatott-alakítgatott (1955):

Első vészbanya:

Új találkánk vészjele (1)

Zápor lesz? vagy ég tüze? (2) Második vészbanya:

Az, hogy a tánc véget ér (3)

S győz vagy bukik a vezér. (4) Harmadik vészbanya:

Mielőtt leszáll az éj. (5)

Első vészbanya:

Hol?

Második vészbanya:

A pusztán legyetek. (6) Harmadik vészbanya:

Ott találjuk Macbethet. (7)

Első vészbanya:

Várj meg, Mióka! (8)

Második vészbanya:

Varangy hív. (9)

Harmadik vészbanya:

Megyek. (10)

Együtt:

Szép a rút és rút a szép (11)

Sicc, mocsokba, ködbe szét! (12) [Mind el.]

Szabó Stein Imre fordítása (2001):

1. Szín

Villámlik és mennydörög.

Jön a három Vészlény.

Első vészlény:

Látnunk egymást mikor szabad;

Ha föld indul vagy ég szakad? Második vészlény:

Csinn-bumm cirkusz, ha véget ér,

S egy emberhegynyi már a vér. Harmadik vészlény:

Mikor a nap nyugodni tér.

Első vészlény:

Hogy legyen a hol legyen? Második vészlény:

Mezőn túl a végeken.

Harmadik vészlény:

Ott várjuk be Macbethet.

Első vészlény:

Cafka, indulok!

Második vészlény:

Varangy szólt - Harmadik vészlény:

Igen, megyek.

Mind együtt:

Szép a rút és rút a szép:

Huss, koromba, ködbe szét!

A legújabb fordításban pedig, Kállay Géza változatában (2014):

I. felvonás

1.1.

Mennydörgés és villámlás. Belép három boszorkány.

Első boszorkány: Mikor leszünk megint hárman? Mennydörgés szél viharában?

Második boszorkány: Ha a

gomoly tisztább lett, Csatát veszt és nyer a tett.

Harmadik boszorkány: Nem

lesz még éj nap helyett.

Első boszorkány: És hol a hely? Második boszorkány: A mezőn.

Harmadik boszorkány: Megyünk, s Macbeth odajön.

Első boszorkány: Szürke macska, jövök már.

Második boszorkány: Hív a

varangy.

Harmadik boszorkány: Most mindjár’...

Mind: Rút a jó, és szép a rossz, Ködmocsokba oszladozz.

Thuróczy Gergely jegyzi meg: Aztán a Vészbanyákra Hobo is ráerősített (Vadászat, 1984) Valami azt súgja nekünk: nem tartunk még a végén, további Macbeth-fordítások is fognak születni. Kis összehasonlító példatárunkat zárjuk azzal, hogy a Shakespeare-művek fordításai a magyar költői beszéd alakításának, fejlődésének, érettebbé válásának folyamatában nagyon jelentős szerepet játszottak. Eme értékfelhalmozás súlyát pedig a folyamatban résztvevő szellemi, olykor történelmi nagyságok igencsak megnövelték.

Shakespeare szülőházának makettje az Országos Széchényi Könyvtárban

A Macbeth eleje angolul:

First weird sister: When shall we three meet again? (1) In thunder, lightning, or in rain? (2) Second weird sister: When the hurlyburly’s done, (3)

When the battle’s lost, and won. (4)

Third weird sister: That will be ere the set of sun. (5)

First weird sister: Where the place?

Second weird sister: Upon the heath. (6)

Third weird sister: There to meet with Macbeth. (7)

First weird sister: I come, Graymalkin! (8)

Second weird sister: Paddock calls. (9)

Third weird sister: Anon! (10) All: Fair is foul, and foul is fair Hover through the fog and filthy air. [Exeunt.]

Kossuth fordításában (1840): Nyílt tér. Dörög s villámlik. Föllép a 3 boszorkány.

1. Boszorkány: Villám fénye, zápor árja

Gyűlésünk mikorra várja?

2. Boszorkány: Fergeteg, ha elhalad

S vesztve, nyerve lesz a had.

3. Boszorkány: Máról ez el nem marad.

1. Boszorkány: Gyűlhelyünk

lesz?

2. Boszorkány: A fenyér.

3. Boszorkány: Macbeth ott élőnkbe tér.

1. Boszorkány: Szürke cziczám, megyek már.

Mindnyájan: Béka hí, mindjárt, mindjárt Rút a szép, de szép a rút Köd nekünk a kedves út! (Eltűnnek.)

1.

2018. április

IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET