Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-28 / 73. szám
12 ZÖLDÖVEZET 2018. MÁRCIUS 28., SZERDA Sihederként is megtalálták védencei a madármentőt Szappan, tusfürdő és galamb a kádban A páciensek felépülésükig élvezik a nemzeti park vendégszeretetét Fotó: Lőrincz Rebeka Egyre több helyen figyelnek meg blúzokat BÜKK A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén az elmúlt hónapokban többhelyütt is észleltek hiúzokat a megfigyelők, tájékoztat a BNPI honlapján. Munkatársaik mindkét esetben az észlelések helyszínén fellelhető életnyomok alapján igyekeztek minél többet megtudni az állatról. A hiúz korábbi természetes elterjedési területe Európa nagy részét érintette, visszaszorulását az összefüggő idős erdőterületek megszűnése, zavartsága, az élőhelyek feldarabolódása, illetve a nagyragadozók célirányos üldözése okozta. Az európai hiúzállomány mélypontját az 1950-es években érte el, majd a számára kedvező változások hatására állományai az addigi menedékterületekről újra terjedni kezdtek. A hiúz fokozottan védett faj, azaz elejtése bűncselekménynek minősül, mégis illegális lelövése az a közvetlen veszély, melynek elhárítására a legnagyobb hangsúlyt kell helyezni. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a hiúz egyre több élőhelyét ismerik. Ebben nagy segítséget nyújtanak a mozgásérzékelős kameracsapdák. A faj mátrai, bükki, tarnavidéki vagy éppen nógrádi előfordulási helyén igyekeznek a helyi vadgazdálkodókat is bevonni a nagyragadozók észlelésébe, és az előkerülő információk kölcsönös megosztásába. A Bükk területéről olykor hétheti, máskor havi rendszerességgel észlelik aktivitását. BNPI A hiúz védett Fotó: BNPI EGER - Tanárnak készültem, de nem jött be a fősuli - ismeri el Kelemen Tamás, és szavait a háttérből élénk, helyeslő madárcsipogás kíséri. A kávé mellett gyorsan peregnek a meghökkentő sztorik, melyeknek főszerepén gyanútlan állat és tudatlan ember egyenlően osztozik. Leszögezi: a madármentés nem szakma, de még csak nem is hivatás - egy külön életforma. Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Madármentő nem terem minden bokorban. Mikor támadt fel benned az érdeklődés a szakma iránt?- Tízéves korom körül már bőven-kaptuk az „áldást”. Ha valaki talált egy kismadarat, elhozta hozzám. Jobb ötlet híján úgy voltak vele, hogy én legalább szeretem, és hátha megmarad.- Milyen irányban tanultál tovább?- Eleinte tanárként tudtam elképzelni magam. Gondoltam, ha már van itt egy főiskola, talán meg kéne próbálni a biológia szakot. Ja, hogy ott matek is van? Akkor az mégse szeretnék lenni. Megkezdtem a magyar szakot, de nem az volt, aminek elképzeltem. Végül elvégeztem egy vagyonőrtanfolyamot, de nem volt perspektívám. Aztán egyszer csak a Bükki Nemzeti Parkhoz kerültem. Ott eleinte más feladatkörökben, például erdőjelölőként dolgoztam, majd Farkas Szabolcs természetvédelmi őr vett át a Tarna-vidéki tájegységhez, ahol azóta is tevékenykedek.- Hogy néz ki munkád a gyakorlatban?- Sokrétű. Én ugyanolyan komolyan veszem a civilek hívásait, mint a nemzeti parkét, de zömében azokat a feladatokat végzem, amikkel ők megbíznak. Elsősorban fogadom a sérült állatokat, ellátom őket, könnyebb sebeket kezelek, ha pedig szükséges, továbbítom őket a madárkórházba, vagy a sürgős eseteket helyi ellátásra. Feladatom még a fiókák, kölykök felnevelése, a sérültek rehabilitációja, későbbi visszavadítása.- Naponta hányszor csörög a telefon? Időszaktól függ. A legpörgősebbnek mondható fiókaszezon március végétől körülbelül szeptember végéig tart, amire ráhúznak még a később költő ragadozómadarak. Télen csöndesebb, akkor inkább a legyengült állatok kerülnek hozzám, a legnyugodtabb pedig a kora tavaszi időszak, amiben most járunk. Ilyenkor napi öt-hat hívás a jellemző, míg főszezonban 15-20, vagy nem ritkán a duplája is befut.- Hány állatnak viseled most gondját?- Babonából se számolom, de körülbelül százan lehetnek.- Említetted a visszavadítást. Ezt hogyan kell elképzelni?- Mikor egy madarat visszavadítunk, egy ember által minél kevésbé érintett területet kell találni az elengedéséhez. Ha a turistaút közepén ereszteném szélnek őket, megpróbálnának az ember közelében táplálékhoz jutni. Egy madármentő kollégával előfordult már, hogy elengedte a szajkót, és másnap telefonáltak, hogy besétált a boltba egy szajkó. Mikor meglátta őket, majdhogynem „mama!” felkiáltással szaladt a karjaikba. Szóval nagyon fontos, hogy legalább az első pár napban minél kevesebb emberi kontaktusban legyen része a madárnak, így tud csak fajának megfelelően viszszailleszkedni a természetbe.- Mi volt a legextrémebb állat, amellyel összehozott a sors?- A nyestben látszólag semmi extremitás nincsen, de valójában egy terminátor... Hívtak már ki vaddisznó miatt is, mert beesett az erdészház fatárolójának mélyedésébe, azonban ő egy letámasztott deszkán ki is mászott és elsétált. De a legextrémebbek a telefonhívások, melyek hozzá nem értőktől futnak be. - Jó napot! Egy krokodil van a kerti tóban. Fél méteres, olajzöld, négy lába van és a farkával úszik. Siessen! - Talán egy elszabadult kajmán? Nos, közönséges gyík volt.- Úgy tudom, rendszeresen hívnak előadást, kisállat-bemutatót tartani. Hol lehet veled legközelebb találkozni?- Ingyenes rendezvényként az érsekkerti gyermeknapot ajánlom.- És végül: mit tanácsolsz azoknak, akik sérült madarat találnak?- Mielőtt bármivel megetetné, megitatná, keressen egy minél hitelesebb, leinformálhatóbb szakembert a közelben, aki mögött évek tapasztalata áll. Az esetek többségében egy helytelen információ sokkal többet árt, akár végzetes is lehet, ellenben ha a madár egy darabig étlen-szomjan marad, még helyrehozható az egészsége. A felelős állattartás fontosságát hirdetik EGER Állatvédelemről, aktuális törvényekről, örökbefogadásról és az ivartalanítás kérdéseiről beszélgettek múlt pénteken a Felelős Állattartásért Fórum résztvevői az egri Új Nemzedék Közösségi Térben. A családias, közvetlen hangulatú rendezvény vendégei az Állatokat Védjük Együtt Alapítvány elnöke, Társy Diána és munkatársai voltak.- Nagyon fontos, hogy a „gyakorló” és leendő gazdik is megfelelő tájékoztatásban részesüljenek a felelős állattartás mibenlétéről, az ivartalanítás szükségességéről, a menhelyi állatok örökbefogadásának jelentőségéről - foglalta össze Társy Diána. - Azért ültünk össze, hogy aki kutyát, macskát tart, esetleg még csak tervezi, és hiteles forrásból szeretne tájékozódni, itt választ kapjon kérdéseire. Minden hónapban önkéntes hétvégét is szerveznek Az alapítvány minden hónapban önkéntes hétvégét szervez az érdeklődőknek, hogy a menhelyen tevékenykedve maguk is részesei lehessenek az állatmentők munkájának, és megismerkedhessenek az ott élő négylábúakkal - akik közt talán leendő társukat is megtalálják. L. R. Társy Diána Fotó: Korsós Viktor Ólommérgezés okozhatott koordinációs zavarokat az állatnak, ezért üthették el Elgázolták hazánk egyik legidősebb parlagi sasát MÁTRA Tavaly december 12-én lakossági bejelentés érkezett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME), miszerint egy parlagi sast elütött egy autó a Mátraalján. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) helyszínre érkező természetvédelmi őre begyűjtötte az idős parlagi sas tetemét. A kétméteres szárnyfesztávolságú és négykilós tojómadárból az MME szakemberei DNS-mintát vettek, majd beszállították a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉébih) Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságára. A kórbonctani és toxikológiai vizsgálatok meglepő eredményt adtak. A madár pusztulását a vártnak megfelelően az ütközéses trauma okozta, azonban a madár májában magas (7,28 milligramm/kilogramm) ólomkoncentrációt találtak. Az ilyen szintű ólommérgezés tüneteként fellépő koordinációs zavar magyarázattal szolgálhat arra, hogy egy tapasztalt sas, hogyan lehetett az általa jól ismert élőhelyén elütés áldozata. Ez a mérgezés is felhívja a figyelmet arra, hogy a vadászatok következtében hatalmas mennyiségben természetbe kerülő, és a táplálékláncban fel-A kórbonctani és toxikológiai vizsgálatok eredménye meglepő Képünk illusztráció Fotó: Lénárt Márton dúsuló ólomsörét mekkora környezeti kockázattal jár. Az Állatorvos-tudományi Egyetemen zajló DNS-vizsgálatok eredményei pedig beigazolták a természetvédők félelmét, miszerint az áldozat a közeli parlagisas-territórium tojómadara volt. Az „M06F1” kóddal azonosított példány volt a hazánkban ismert egyik legidősebb parlagi sas, mivel a fészek alól begyűjtött vedlett tollak genetikai vizsgálatával már 2000 óta nyomon követték a madarászok. Ekkor a tollazata alapján 5 éves korúnak határozott madár 1995 májusában kelhetett ki a tojásból, így pusztulásakor nagy valószínűséggel 22 éves és 7 hónapos volt. A madár 13 sikeres költésből 24 fiókát nevelt fel, amellyel nagyban hozzájárult a veszélyeztetett hazai állomány növekedéséhez. Emellett a Remény nevű parlagisas-példány biológiai anyja is, amelyet emberi zavarás miatt nem tudott kikelteni és felnevelni. Az „M06F1” kódú madár a második legidősebb ismert hazai parlagi sas; a korrekordot továbbra is korábbi territóriumszomszédja, a 2002-ben 26 évesen elpusztult hím madár tartja, amelyet még 197ó-ban a Vajdaságban gyűrűztek. Heol
