Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-17 / 64. szám
2-vTSTTHf nelyorsec tarca OFELSEGEM l-SO PISZOK ALFRÉDNEK! Zsidó Ferenc Feleséges királyuram! Hejtartóságom első évének sokadik napján hű alávalóként levelet fabrikálok kirájuramnak erről a zűrzavaros helyzetű árdéi országról, mely gethes ugyan minden népével együtt, de mégis a korona egyik legékesebb köve. Csak fényezésre szorul. De én azt megteszem, mégpedig oly szaporán, hogy ejszen, a vér is kiserken utána. Vagy előtte. Vagy ilyesmi. (Ellátását kérem, kirájuram, ha olyan kifejeződéseket találnék használand, melyeket kelmed nem értend: ezek az erdélyi népségek itten egészen megfertőztek bűbájos nyelvikkel, vagy mifene. Ha pedig a levélírás csinálmányában találtatnak néminemű hiányosságaim, azért is bocsánatáért esküdözöm, és ígérem, belejövök majd, mint ama úrifiú a pofoztatásba. S mind így.) Nade, térjünk a trágyára: én itt jól tartom a héjét, nincs iten semmi galiba; a népek meg is vannak elégedve velem mindahány, csupáncsak a székej nevezetet viselő fajbéliek méncsergetik bünagy szemüket. Azt mondják, nem elég kifejező a módom, s hogy nem értik, mettől meddig, s hogy hol ess bé. Mert hogy nem kell annyit beszélni, de azt nagyon. De kirájuram ne sokat izgassa magát miattuk, mert ellátom én mindnek a baját, hogy abból koldul! Mert itt ebben az árdéi tartományban még mindig a székely vóna a lekkissebb baj. De az éppen elegendő. Ők megelégülnek, ha van outonompiájuk, s azzal osztán elvannak (sokfélét ittam már, hisz kirájuram is tuggya, de ezt még nem kóstoltam: nem tetszik a neve; de ha nekik ez kell, ők tuggyák...). Különben finom pálinkájuk is van, szinte ojan jó, mint a mi rumunk (igaz is, ha valamit küldeni akarna a kifejező beszédmód irányultságában. Legutóbb sem értettem pontosan, mire célzott az egyikük, valami olyasmit mondott, hogy kirájuramnak jó lenne nyilatkozatot adni, hogy immár széna-e vagy szalma. Ezek amolyan fedőnevek, kirájuram, ha tetszik érteni, hogy mire célzok a mi kifinomult diplomátikusi nyelvünkön. No, de hogy ezek ketten mi fölött küzsdölődnek, azt nekem nem sikerült pohtosan kiderítenem. Olyan nagyon nem is akartam, ne fárasszanak a piti dolgaikkal. Hogy parlimenty meg kormány. Nem tudom, mit akarnának kormányozni, a Radzeert biztos nem tudnák, de még egy gyengébbecske lékekvesztőt sem, amilyen tepentókok. Na, azt mondtam nékiek, üljenek le, ahol vannak, kirájuram se megy Parlimentybe (vajon milyen hely lehet, hogy úgy kívánkoznak oda?), mégis milyen jól megvan. Erre csak meresztgették a szemüket, de azzal már nem törődtem. Szóval, felséged nagyon jól szórakozna, ahogy ezek iten egymásnak veselkednek, natyon elragadó köznépek, na. Nélkülük egyhangúlagosabb volna itt az élet. Annyit előidéztek bennem okozatilag, hogy erősen vigyázok a házasállamtartásra. Nem adok ki egyetlen fityinget se, úgyhogy felséged, ha idejön, hiánytalanul héjét foglalhat ősei koronáján. Mi több, a klánok szabadságát is korlátoznám valamejesleg. Ezt rövidesen törvénybe is pikkejezem, ha felséged is úgy akarja. Meglátja, olyan rend lesz itt, mint a karikacsapás! S az alattvalók mind áldani fogják a sors kegyelméből felséged lépteit. Még a székej nevezetet viselő fajbéliek is meg lesznek elégedve, pedig azok olyanok, hogy nem szólnak, csak néznek, de az fáj. Kalapban II. (egyéni technika, vászon) Ez nem is csoda, mert olyan hejer laknak, hogy oda más halni se men ne. Ők az egyetlenek, akik sose kér nek kihallgatózást, a többiek mine nyomulnak, még az osztájlakomb; is bejönnének, de az orrukra verek felséged engedelmével. (Még nen is mondtam, kirájuram, ezek itter úgy váltyák a misztereiket, mint ér a gatyáimat. Egyik nap még misz tér, másik nap már a börtönben, i persze, tudom én, hogy aki börtön ben volt, rossz ember nem lehet, d< hűje igen, mert mért akart misztei lenni...) Egyébként egyebekben is a kirá jurám rendeltetése szerint cseleke dem, köznép közé vegyülés nincs egyszerű polgári asszonyokkal nen érintkezem, bár - bevallom - jólesne. Szigorú vagyok és feltartóztat hatatlan, mint egy tavaszi lavina Kioktatok mindenkit a tényállásra, í azzal hátat fordítok a seprüdéknek Meglátja, felség, olyan propresitlyl csinálok itt árdéjnek ebben az országában, hogy mindenki csudáján megjárja. Csak hagyjanak nekem békiem az ilyen disznóságokkal mint a válogatás meg hasonlovak. Most már lassan abba is hagyom amit itt sajátkezünküleg felségec figyelmébe ajánlkoztam, ha itt-ot1 esetleg zavarodottságban fejezteir volna ki magam, az itteni hejzetrt való tekintettel megértését kérem kirájuram! Amint valami újdonság üti fel fejét, ígérem, esment levélírásra csavarodik a fejem. Őfelsége I-ső Piszok Alfréd heje: tartója, Mindhalálig Dzsó Utói irat: a csomagban, amit € levéllel együtt felséged figyelmébe ajánlkozom, pálinka is volt, de valakik kilopták. Ki fogom nyomozni a tetveseket] zene A NAGY DURRANÁS Stumpf András „Menjünk ki!” Hétéves lehettem, már iskolás, mégis megijedtem a pisztolylövéstől. A patron kesernyés szagát is éreztem a Vígszínház zsúfolt nézőterén - ennyi maradt meg a darabból emlékként. Ha nem lenne YouTübe, valószínűleg így is maradt volna ez életem végéig, így viszont, épp harminc év múltán, épp ennyi idővel a darab bemutatója után újra megnéztem Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter mesemusicaljét. Most meg már csak azt nem értem, A padlás hogyhogy nem világhírű, miért nem Oscar-díjas a belőle készült film, miért nem ezt hallgatja-nézi kicsi és nagy Los Angelestől Pekingig. No jó, értem: mert nem készült belőle ilyen film. Még magyar film sem, nemhogy nemzetközi babérokra törő. Ez a tény a 2010-es évek közepéig nem is volt különösebben furcsa, ám ma, amikor évről évre a nemzetközi élvonalba kerülnek magyar filmek, bűn nem kihasználni, hogy ilyen mű van a tarsolylemezünk alatt. Jó zenés darabunk persze van több is, csak hát az István, a király senkit nem fog érdekelni rajtunk kívül. Nem úgy A padlás. Az elfelejtett szellemek, kihagyott mesefigurák (Lámpás, a nyolcadik törpe, vagy Kölyök, aki kimondta, hogy meztelen a király) működnének az egész nyugati kultúrkörben, a rendmániás, feljelentős házmester New Yorkban más értelmet kapna ugyan, mint amit a kommunisták által uralt Budapesten nyert, de ott is felfognák. Igaz, a játéktér egy padlás „Kelet és Nyugat között”, de van lövöldözés, még helikopteres akciójelenet is, a főhős Rádiós (ma nyilván Informatikus lenne) hiperszámítógépe (Robinson) a kötelező scifi vonalat is behozza, még finom szerelmi szál és ellenállhatatlan humor is fűszerez... S mindez a legfontosabb üzenet érdekében: a jóság végül legyőzi az ármánykodást. Tökéletes. Ahogy Presser dalai is. Olyan ihletett slágerparádét tár elénk, amilyet régen nem tudnak már kiszenvedni magukból a tucatmusicalek szerzői. (És még úgy is Oscart tud nyerni egy-egy erősen közepes La La Land.) Szóval a feladat: újrahangszerelni, nagyzenekarral felvenni mindent a mára bizony poros szintihangok helyett, angolra fordítani a szöveget, akár amerikai énekes sztárokat megvenni a címszerepekre, majd leforgatni az egészet Wes Anderson vagy Tim Burton modorában. Vagy akár Disney módra. Mindegy. Lényeg, hogy ez a darab vásznon is igazán nagy durranás lenne - jóval nagyobb még annak a bizonyos pisztolynak a dördülésénél is. A PADLÁS című mesemusicalt először 1988. január 27-én mutatták be a Vígszínházban, amelynek azóta is a legsikeresebb és legtöbbet játszott darabja. Számos betétdala önálló sláger lett. olvasói tarca AZ AJANDEK KENYÉR Az asszony ránézett a férjére. Nem állhatta meg szó nélkül:- Úgy nézel ki, mint egy ágrólszakadt hajléktalan. Ülj be a volán mögé, most te vezetsz! A félj, amióta volt az a nevezetes balesete és eltört a bal lába, amit sikeresen összeforrasztottak, egyre inkább szeretett vezetni. A felesége eleinte rossz szemmel nézte, hogy beül a kormány mögé, aztán amikor látta, hogy nincs gond a vezetéssel, megnyugodott. Ezen a napon a Tesco volt a célállomás: karácsonyi bevásárlás. Ajándék a gyerekeknek, unokáknak. Az áruház parkolója csak félig volt tele, így a bejárathoz közel sikerült megállni az autóval. Ahogy kiszálltak, a feleség megint végignézett az urán:- Istenem, ha szegény anyád látna így, rossz dzsekiben, loboncos hajjal, borotválatlan arccal, biztos elsírná magát.- Biztosan lát - mondta a félj. - Éppen most mutatta Szent Péternek, hogy ez az én fiam, akiben a kedvem lelem. Az asszony rámordult a férjére: Nógrády Andor- Ne idézd profánul a Bibliát, mert megbüntet az Úristen! Nem büntette meg őket, mivel találtak két bevásárlókocsit. Ennek a férj örült a legjobban. Rátámaszkodhatott. Elindultak a bejárat felé. Elöl az asszony, mögötte a férj. Szép, ősi szokás ez. Ha lőnek, dobnak, az asszonyt találják el, ne a család fejét. A hatalmas bejárati ajtó közeledtükre megnyílt, pedig azt se mondták: „Szezám, tárulj!” (Szegény Ali Babának mit kellett gyakorolnia ezt a nevezetes kulcsszót!) A vásárlókat terelő kapuk előtt piros ruhás vöröskeresztes lányok álldogáltak. A szeretet nevében a rászorulóknak adományokat gyűjtöttek, illetve ha észrevették valakin, hogy rászoruló, azon megpróbáltak segíteni. A bevásárlókocsira támaszkodó férjen azonnal látták, hogy támaszra szorul. Odaléptek hozzá, és átadtak neki egy frissen sült kenyeret.- Fogadja tőlünk szeretettel - mondták. A férfi próbált tiltakozni, meg akarta mondani, hogy ő nincs rászorulva, de egy szégyenlős, kurta köszönömnél nem tudott többet kinyögni. H TG KÁRPÁT-MEOENCEIIEMEISÉOOONOOZÓ NONPROFIT KFT. aaaaaaaaan aaaaaaaaaw Baaaaaaaaaa Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Wellmann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztosegflkmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2018. március | T k 1 felséged ide nékem hejtartóilag, a rumot ne felejtse!), a múltkor volt alkalmam kissé megkóstolni, azt is mondtam nékiek, hozzák ide a többit is, s bánja a ménta, igyák ők az outonompiájukat tovább. Na szóval, amióta én ide megérkeztem, vagyis ahogy felséged parancsolta, ide hejeztem a rezi lenciámat, erőssen naty az iszkatottság, mindenféle heji elöljárandóságok jönnek elébem, s hangoztatják, hogy eddig ők mijen jól tartották itten a hejem, s hogy ezért őket mindenféle jutalom illeti meg, egyebekről már nem is beszélve. De én csak ülök az uniformis ruhámban, amiben nagyon fess vagyok, s szórakozottan tépdesem a gombjait, ahogyan felséged igen előrenézőén tanított. Erre ők elsápadnak, s már rohannak is ki, mint akinek csípős paprikával dörzsölik az ülepét. Gyenge idegzetű egy társaság! Mondandójuk egyébként kicsit hablaty, még sokat kell fejlődjenek
