Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-14 / 62. szám
12 MEGYEI KÖRKÉP 2018. MÁRCIUS 14., SZERDA Ajándék Molnár Ferenc Irodalmi Szalonjában: Kemény István, a költő Lúdbőr, sóval és slammel E6H Ötvenöt éves lett Molnár Ferenc tanár úr, aki bő két évtizede szervez irodalmi esteket a lakásában. Nem is ünnepelhetett volna másként, minthogy e jeles napra elhívja magához a mai magyar költészet egyik legkiválóbb alakját, Kemény Istvánt, s még sokakat, akik zsúfolásig töltötték az egri irodalmár nappaliját. Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu Kötetektől roskadozó, faltól falig könyvespolcok között, halk zeneszó mellett találkozhattak az egri irodalombarátok Kemény Istvánnal, akiről tudni lehet és kell, hogy verseskötetei, regényei mellett épp nemrégiben jelent meg Lúdbőr címmel esszéinek gyűjteménye, melyet pillanatok alatt elkapkodtak a könyvesboltokból. Ráadásul a zenészekből és költőkből verbuválódott Rájátszás című kultusz-kultúrkommandónak is tevékeny részese és Ady Endrét tartja a magyar költészet legnagyobbjának. A születésnapi beszélgetés során elmondta, hogy véleménye szerint Ady versei szerinte dalszövegek, melyek a nemzeti érzés zenéjére«íródtak. Adódott hát, hogy ezen, az általa kijelölt úton induljon beszélgetésünk. Attól, hogy valamin lehet nevetni, még lehet tragédia, lásd Shakespeare-t- Valamikor a nyolcvanas évek elején mondta a nemrég eltávozott irodalomtörténész, Tarján Tamás, hogy a legsikeresebb költő egy prózaíró: a Bereményi. Hogy áll ez most, hol kezdődik a vers és hol végződik a dal?- Időről időre előáll olyan projekt vagy produkció, mely igazi, kemény költészetet csinál a dalszövegek helyett. Ne érts félre, nincs semmi baj a dalszövegekkel, az is egy külön műfaj, de van, amikor e fölé sikerül menni. Itt van például a Rájátszás. Ott éppen ez volt a cél, hogy megtudjuk, értünk-e egymás műfajaihoz, illetve van-e átjárhatóság a két műfaj, a dal és a vers között. Azt gondolná az ember, hogy az írott költészetet tönkrevágja, letarolja, amikor egy-egy szöveg zenével szólal meg, de nem: mindig kiderül, hogy van rá szükség és igény. Az írott költészet nem megszüntethető, van valamilyen só jellege, s itt ne a show-ra, hanem a rendes konyhasóra gondoljunk, amitől minden ízesebb lesz.- Ezek szerint jelene és jövője is van!- Egész kisgyerekkorom óta hallom időről időre, hogy a lírának befellegzett, valahogy mégis újra előkerül. Itt van például a slam, ami egyszercsak előbújt, sikeres, mégsem szünteti meg a verset. A költészet - azt hiszem - alap emberi igény.- A slamhez családilag is kötődsz...- A kisebbik lányom, Zsófi tizenhét és fél éves korában debütált költőként, pontosabban és helyesebben: mint slammer.- Mint apa és mint költő hogy viszonyultál ehhez?- Egyszerre szembesültem vele, hogy miben ügyködik Zsófi, s hogy mi is az a slam. És marha jó volt! Olyan lendülete meg hangulata volt, amit addig nem tapasztaltam, ráadásul Zsófinak hatalmas volt a sikere. Nehéz lett volna bármilyen hibát is találni benne. Azóta aztán elég sok slamesten voltam, s úgy tűnik ez nem egy olyan kétnyári divat volt, hanem valami nagyon el van kapva ezzel az alapvetően fiatal és fiatalok által művelt műfajjal. Éppen úgy hozza őket a költészetbe, mint annak idején a Harry Potter hozta az olvasókat több korosztályból.- Tedd a szívedre a kezed! Nagy titokban nem próbáltál meg te is siammelni, vagy legalábbis slam stílusban verset írni?- Ennek a lényegéhez tartozik, hogy nem lehet titokban csinálni. Része a nyilvánosság. Akkor sem próbáltam volna meg, ha nincs a Zsófi. Alapvetően nem tudok jól beszélni, nincs színpadi kiállásom, neki meg van, nem is kicsit.- Azért én fedezek fel néha olyan szófordulatokat, -kapcsolatokat a verseidben, amik a slamre hajaznak.- Ez persze lehet, de közben a slam sem a semmiből jött. Csak épp hozzátartozik, hogy színpadon szólal meg, sok ember előtt, ezért igyekszik elmenni a poénok felé. A röhögések fontosabbak, mint egy normál költői felolvasáson. Ráadásul itt versenyszituációról van szó. Majdnem annyira sportág, mint tiszta költészet.- Lássuk be, manapság a klaszszikus verses esteken is keresi a hallgatóság azokat a pillanatokat, amikor felnevethet, várja az olyan szavakat, szópárokat, amin mulathat.- Valóban, régebben sokkal karótnyeltebbek voltak a nézők. Van is egy olyan, helytelen közhiedelem, hogy a humor az gyanús. Ennek a rossz beidegződésnek jót is tesz a slam, vagy akár a Rájátszás. Attól, hogy valamin lehet röhögni, még lehet tragédia, lásd Shakespeare-t például. Nem vagyok olyan szilárd jellem, akit ne érdekelne, hogy kiröhögik-e- Egyébként sincsenek már tisztán költők, illetve prózaírók. Nagyon sokan alkottok a legváltozatosabb műfajokban.- Ebben is lehet valami tendencia. Például száz évvel ezelőtt egy valamire való prózaíró száz kötet alatt nemigen adta. Most meg, már jónéhány évtizede az a jellemző, hogy négy-öt-hat kötetet ír meg egy író. Nem a tömegtermelésre áll rá, s így lehet, hogy a műfajok között viszont könnyebben lubickol, változatosabban alkot.- Az iménti beszélgetésben is elhangzott, hogy nem vagy afféle forradalmár alkat. Bánod, hogy nem voltál tettrekészebb a rendszerváltást megelőző időszakban, illetve azt követően?- Marxista terminológia szerint a forradalomhoz forradalmi helyzet szükségeltetik. Én mindig igyekeztem megőrizni a hagyományokat, ahol megszűnni látszottak, illetve áttörni, ahol túl erősek voltak. Érdekes módon, azt hiszem, közelebb állok az anarchistához, mint a forradalmárhoz.- Végezetül: mi volt az a legutóbbi mű, amitől lúdbőrözni kezdtél, hisz a Lúdbőr című eszszéköteted innen nyerte címét.- Nádas Péter önéletrajzában, a Világló részletekben sok rész ilyen: lúdbőröztető. Ez a mű ezerháromszáz oldal, s van benne minden, de van néhány egészen durván jó rész... Ma köszöntik a múzeumban Kossuth-díjas írónkat BUDAPEST-SZAJLA Ma köszöntik művésztársai, barátai 75. születésnapja alkalmából a Szajlán élő és alkotó Oravecz Imrét Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Digitális Irodalmi Akadémia, a Magvető és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös rendezvényén jelenik meg az író monumentális regényfolyamának zárókötete, az Ókontri. A címbeli óhaza a Kaliforniából Magyarországra költöző nemzedéknek lesz az új otthona. Míg a második kötet, a Kaliforniai fúrj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés rögös története, addig a záródarab a hazatérés, a visszatérés, az újrakezdés könyve. A rög gyermekei című trilógia első kötete (Ondrok gödre) 1857-ben kezdődik, az új regény pedig 1956-ban ér véget, így a három könyv, száz esztendőt felölelve, az igazi realista regények érvényével, a magyar társadalomtörténet forrásértékű dokumentuma. Több nemzedék otthonvesztésének és otthontalálásának, mindennapjainak és ünnepeinek, nyelvváltásainak és hallgatásainak a pontos, líraian megkapó krónikája - olvasható a múzeum honlapján. Oravecz Imre 1943-ban született Szajlán. Költő, író, számos irodalmi díj tulajdonosa. A világjárás évtizedei után az elmúlt években végleg visszaköltözött szülőfalujába. Műveiben maradandó emléket állít a táj emberi és lelki kapcsolatának. B. K. Oravecz Imre költő Fotó: MTI/Kovács Tamás Ismét igazán remekül sikerült a kerecsendi lokálpatrióták hagyományos fánkpartija Hét kiló lisztből készítették a finomságot KERECSENO Jó hangulatban, derűs társaságban zajlott a szombat délutáni hagyományos fánkparti, amelyet évről évre a helyi a Lokálpatrióta Egyesület tagsága rendez a kerecsendieknek. A szervezet ügyes kezű aszszonyai már délelőtt nekiláttak a fánksütésnek, hogy a délutáni találkozóra minden érdeklődőt bőségesen vendégül láthassanak. Megtudtuk: ebben az évben hét kiló lisztből készült a tetemes mennyiségű farsangi és csöröge fánk, amelyhez legalább nyolcfajta házi dzsemet kínáltak. A tagság az eseményen elöljáróban megerősítette tisztségében a korábbi vezetőséget, majd Békési Gyuláné, a lokálpatrióta szervezet elnöke köszöntötte a vendégeket. Kelemen Csaba, a Gárdonyi Géza Színház színművésze tavaszi dal- és verscsokorral lepte meg a résztvevőket, majd a kerecsendi kötődésű, ám jó ideje Budapesten élő dr. Kecsmár Ilonával beszélgethettek a jelenlevők, aki rendszeresen viszszatér • szeretett szülőfalujába, hogy ápolja elődei emlékét és kapcsolatot tartson a helyiekkel. Idén is hatalmas adag fánkkal várták a vendégeket Fotó: B. K. A múltidézés mellett természetesen szó esett a hétköznapi gondokról, örömökről is. Ilona, aki a nyugdíjba vonulása előtt aktív közéleti A nap folyamán a helyi kötődésű dr. Kecsmár Ilonával is beszélgettek szereplőként tanított, írt, s évekig dolgozott a miniszterelnöki hivatal munkatársaként is, úgy fogalmazott, hogy számára mindig Kerecsend marad a világ közepe, ahonnan olyan útravalót kapott családjától, a közösségtől, amiből mindig tudott erőt meríteni. Azt kérte a falubeliektől, hogy becsüljék meg azokat az embereket, akik érdek nélkül, önzetlenül tesznek a közösség megmaradásáért, s arra buzdította a közönséget, hogy segítsék egymást, keressenek közös célokat, fogjanak össze, törekedjenek egymás tiszteletére, s óvják környezetüket, s legyenek büszkék értékeikre. A derűs baráti találkozó végére a jókora adag fánk is elfogyott. B. K. Kemény István gyerekkora óta hallja, hogy a lírának befellegzett, aztán kiderül: mégsem Fotó: E. B.
