Heves Megyei Hírlap, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-17 / 41. szám
6 a endeaunk a Maavar Iroszövetse .. .yi'H1 nelyőrség Végh Attila Krisztus útja Megáll, elfordul, kérdőn visszanéz, mielőtt a Bibliába lépne, pernyés levegőbe rajzol a kéz, jeleket ró az áruló égre, a holt tómederben egy rémalak karjai hínárját széttárja, szemében zölden cikázó halak hajszolják halhatatlanságba; ami történt, eztán példa lészen, nincs már lélek, amely befogadja, kiszáradt; már könyvvé vált egészen. Fölkészül a pokolbéli harcra. Újjászületés Voljának Magadra bízott a sorsod, mint egy fenyőt. Torlódnak a sarkvidéki légtömegek. Szellem képében pihenni szállnak le a sasok, a jeges világűr közönye megérint, és nem vigasztal, hogy sokan vagyunk kevesen. Tanulni kezdte egy kislány a létezés csodáját, megtapogatta a porladt kőlépcsőn feslő málnalevelet, várta az idő lombok közt bujkáló kék árnyait, és nem hitte el, hogy van halál, nem fájt a pillanatban élő állatok néma panasza, a világűrrel teli szél átka. Még volt ereje, hogy gyönge legyen, a sötét áramlást nyílt szívvel fogadta. Mégis, milyen érzés fölnőni senkik között? Udvariasnak lenni felnőtt kísértetekhez? Mekkora teher lemondani az illúzióról, Kidobni a léghajóból az álmot, a súly szíve felé száguldva? Az illúziótlanok hogyan szülhetnek csodát, ha már másnap elfelejtik, hogy szülők, és borzalomnak hívják a szabadságot? Nincs más út, menj a régi park felé, bárhogy torlódnak a sarki tömegek, szellem képében szállj le pihenni ott, ahol tanulni kezdted a létezés csodáját. Az is te vagy. És merj gyönge lenni, ne hagyd, hogy egy pillanat kihazudjon az ölelésből, mert te vagy a porladt kőlépcső, a léptek, melyek koptatták, de te vagy a málnabokor is, s egy összetört rím átka. Ezt a verset is te írtad magadnak, hogy ne legyen többé semmi se hiába. A hír útra kel Eljön a pillanat, amikor nem bírja tovább. Fölpattan a fekete bársonyfotelből, pulóvert, kabátot, sapkát vesz, végigtrappol az előszobán, kilép a süket gangra. Az ajtót nem zárja maga után, hiszen semmi vagyona. Nincs, amit maga mögött hagyjon. Talált gyerek volt, és titokban nőtt föl az elhagyatott házban, egyedül. Megy az utcakövön, fogalma sincs merre, csak az biztos, hogy soha töhbé nem jöhet haza. Mindig arra várt, hogy a friss hajnali szél az arcába vágjon, mindig attól félt, hogy sejtelmek gyilkosává kell lenni. Megy előre a Szabadság úton, és aki szimpatikus, azt megállítja, elmeséli neki az életét. Csak magáról tud beszélni, nincsenek szavai másra. (Ha netán megszólítana, tudd: nem rólad van szó.) Szimpátiája olykor mellétalál, az ő élete sem érdekel bárkit, de ha érzi, hogy valaki figyel rá, egy pillanatra boldog. Szemeiben ilyenkor mintha megnyílna a végtelen, de nem lehet, hajtja a vére, menni tovább, szavaiban végesség dobol, és ha elér egy szívet, beleül lakomázni. Nem mindenkivel rokonszenvez, de sosem részrehajló: mindenkihez ugyanaz a szöveg. Akiket megállít, hallgatják egy darabig, aztán mennek tovább ők is a dolgukra. Emberek és hírek rohangálnak az utcán, útjaik átszövődnek, néha nem is tudod, melyik melyik. A város utcái lakókból és hírekből szőttek, hullámzik, kavarog az idő, tervek szövődnek, házak dőlnek, folyton szól a tamtam, hogy valami legyen. Amikor eleget szaladgált, ideje lejárt, az aszfaltra rogy, kileheli lelkét. De a sors kegyes: előbb-utóbb arra jön egy újságíró, egy hentes vagy egy államférfi, hogy a járdába tapossa. A magyar széppróza napja Az első ízben megrendezett magyar széppróza napja programjai 2018. február 12-től február 23-ig zajlanak országszerte és a határokon túl több mint hatvan kulturális intézmény és könyvtár szervezésében, csaknem nyolcvan településen, közel százötven kortárs prózaíró részvételével. Részletek: www.mogyarszepprozanopja.hu A SZÁZADELŐ IRODALMA - AZ ANTOLÓGIÁK ANTOLÓGIÁJA HÁROM KÖTET - 385 SZERZŐ -16 ÉV -1776 OLDAL MAGYAR IRODALOM! A századelő irodalma trilógia a Magyar Napló Kiadó gondozásában 2002 és 2017 között megjelent antológiákban (Az év versei, Az év novellái és Az év esszéi) közölt írásokból válogat. Célja, hogy reprezentatív módon keresztmetszetet nyújtson a magyar irodalom elmúlt tizenhat évéről annak érdekében, hogy jobban megismerjük saját századelőnket, pontosabban lássuk, mi foglalkoztatta korunk művészeit és gondolkodóit. S mivel az alkotók nem csupán saját közérzetük, megfigyeléseik, érzéseik közvetítői, általuk és műveik által arról is képet kaphatunk ebből a trilógiából, hogy az olvasó, vagyis a társadalom, a magyar nemzet mit érzékelt közelmúltunk valóságából. A kiadó az antológiákkal szeretné azt is bemutatni, hogy a földrajzi határokat nem ismerő magyar irodalom mind műfaji, mind tematikai szempontból mennyire sokrétű és gazdag a XXI. század elején is. Egy antológiában akárcsak egyetlen esztendő irodalmi termését bemutatni nem csupán felelősségteljes, de szerkesztőt próbáló feladat is. E rendkívüli és eddig egyedülálló vállalkozásban Bíró Gergely író, szerkesztő (A századelő novellái), Zsillé Gábor költő, szerkesztő, polonista (A századelő költészete) és Mórocz Gábor irodalomtörténész, filozófus (A századelő gondolkodói) nem maradtak magukra, hiszen a jelen kötetek alapját képező antológiákba beválogatott művek átjutottak már az irodalmi lapok és online irodalmi portálok, majd pedig az éves antológiák szerkesztőinek szűrőjén is. Azon szerzők esetében, akik több alkalommal is szerepeltek az antológiákban, a szerkesztők a legreprezentatívabbnak, legjellemzőbbnek ítélt írásukat közölték ezekben az impozáns gyűjteményekben. Jelen antológiák impresszumában nem szerepelhet az az ember, aki elindította és évről évre kiadta Az év versei, Az év novellái és Az év esszéi című köteteket, s aki nélkül elképzelhetetlen lenne most ez a széleskörű válogatás. A kiadó a 2016 júliusában elhunyt vezetője, Oláh János emlékére ajánlja A századelő irodalma antológiacsalád köteteit. Kézbe vette már őket? Ott a helyük az ön polcán is! IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET 2018. február t
