Heves Megyei Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-02 / 1. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. JANUÁR 2., KEDD Döntöttek: megvannak a városi kitüntetettek GYÖNGYÖS Fehér Miklós és Adamik Miklós fotóművé­szek kapják az idén megoszt­va a „Gyöngyös Város Kultú­rájáért” díjat, amelyből évente kettőt ítélhet oda a város. Ők ketten évtizedek óta meghatá­rozói a gyöngyösi fotósközös­ségnek, életpályájuk összefo­nódása miatt pedig együtt is tüntetik ki a két fotográfust. A gyöngyösi képvise­lő-testület már határozott a díjra érdemes személyekről A másik elismerést Gyuro­­sovits-Petheő Csilla, a Gyön­gyösi Játékszín vezetője, ren­dezője veheti majd át a magyar kultúra napja alkalmából ren­dezendő városi ünnepségen. A „Gyöngyösi Fiatalok a Tu­dásért” elismerésre Görbe Ta­mást, a Berze Nagy János Gim­názium és a Szegedi Tudo­mányegyetem volt hallgatóját találta érdemesnek a grémi­um. A „Gyöngyösi Fiatalok a Művészetekért” elismerésben Szendrei Dávid Pétert, a Pátzay János Katolikus Zeneiskola nö­vendékét részesítik. A „Gyön­gyösi Fiatalok a Közösségért” kitüntetést Nagy Réka Emese, a Gyöngyösi Televízió szerkesz­tője, számos karitatív program elindítója veheti majd át a váro­si diáknap alkalmával. H. É. Móra Ferenc A didergő király című meséje látható a színpadon Jámbor Ildikó szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu KRITIKA Móra Ferenc verses meséjén generációk nőttek fel. A másokra nem tekintő szívtelen uralkodó története, A didergő király sorai ma is fülünkbe csengenek. „Ejnye de rossz bácsi vagy te, király bácsi!” - mondja a kislány, aki aztán jobb belátásra téríti a gőgös királyt. A Gárdonyi Gé­za Színház nagyszínpadán az őszi bemutató óta most e ma­gyar klasszikus verses me­se megbővített változatának örülhetnek a "kicsik Szőke Andrea átdolgozásában. Az első felvonásban afféle jellemfejlődést láthatunk. Az alapvetően jó szándékú Ne­venincs király (Sata Árpád), szeretné magát jelentékennyé tenni, ezért elfogadja udvar­mestere, Sutyimuty (Tunyogi Péter) tanácsát, s háza népé­vel gonoszul bánik, hogy „ko­molyan vegyék őt”. A szándé­kosan gyakorolt önzésnek az­tán meglesz az eredménye: azok is elfordulnak tőle, akik eddig szerették. Lánya, a ki­Nevenincs király (Sata Árpád) rossz tanácsot fogad el, gonosz lesz háza népével, de végül persze minden jóra fordul Fotó: Gál Gábor rálykisasszony, Szíveki Janka (Szél Anikó) őszintén viselke­dik: barátságot köt a jóravaló ács, Palló mester (Nagy And­rás) kislányával, Csicseri Pan­kával (Bányai Mira), s köz­ben persze szerelem szövődik közte és az özvegyen maradt édesapa között. A cselekmény bonyolításá­ban számos mellékszereplő segédkezik. Tentele, az öreg dajka (Dér Gabi megkapó alakításában) Csibukk apó (Balogh András) és Grizelda, a szakácsnő (Nagy Adrienn) remek együttes játékában saját gyarlóságainkra isme­rünk. Baráth Zoltán, a mese­játék rendezője még Nyáfic­­nak, a komornyiknak is ad né­mi instrukciót, hogy cikkcak­kos járásával karakteressé te­gye a figurát. A két főszereplő, Sata Árpád és Tunyogi Péter humorral te­li, eleven alakításának kö­szönhető, hogy a gyermekek mindvégig figyelnek, noha a végkifejlet már többnyire is­mert előttünk. A didergő ki­rály meggyógyul, és szeretet és jóság költözik a szívekbe. A darab zenei megoldásai többnyire a királyi kobzos (Káli Gergely) kezében van­nak. A színlapon Gavrucza Nagy László van megjelölve zenei közreműködőként. (Ta­lán ő a dalok szerzője?) A jól működő mobil díszlet Dósa Csilla, a szép és stilizált jel­mezek Kovács Tímea munká­ját dicsérik. Szólni kell még a játékos és foglalkoztató műsorfüzetről: szellemes rejtvények, a szer­zőről szóló, közvetlen han­gú ismertető, és egy - a gye­rekek által továbbgondolha­tó - képkeret van benne, ami­be azoknak a fényképét illik betenni, akik a kis néző „szí­vét tartják melegen”. Ilyenkor ünnep táján megbocsátható ennyi érzel messég. Újabb gyümölcsöt hozott a Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyer­mekszínház együttműködé­se: A didergő királyt Szőke Andrea átdolgozásában, Baráth Zoltán rendezésében láthatja a publikum. Példázat a szívjóságról TÁRCA Karácsony után, de még kicsit a „karácsonyiról- Sokat olvashattunk mosta­nában az ünnepek kialakulá­sáról, de mit tudunk a megne­vezésükről? Honnan ered pél­dául a karácsony neve?- Karácsony szavunk ere­dete bizonytalan. Etimológiai szótárunk a szláv (talán bol­gár) eredetű vagy közvetíté­­sű kracsun alakból származ­tatja. Eredeti jelentése (lépés, átlépés) a téli napfordulóhoz kötődött, a magyarban Jézus születésének ünnepét jelöli.- A németben a karácsony Weihnachten, vagyis „szent éjszakák”, közismert az an­gol Christmas. A többi európai nyelvben hogy hívják a karácsonyt?- Valóban, az angolok Krisztus miséjének (Christ’s mass) nevezik a karácsonyt. A német Weihnachten érde­kessége, hogy a csehek is át­vették, az elejét kiejtve, a vé­gét pedig lefordítva használ­ják: Vánoce. Ha már a germán nyelveknél tartunk: a napfor­dulóval kapcsolatos a skandi­náv népek (dán, norvég, svéd) jul (karácsony) szava, ezt vet­ték át a finnek és az ész­tek is. A lettek téli ünnepek­nek (Ziemsvétki) mondják. Egyébként a legtöbb európai nyelvben a karácsony megne­vezése: (Krisztus) születés(e). Az újlatin nyelvek a latin „natalis” (születés) szót viszik tovább: natale (olasz), natal (portugál), navidad (spanyol), noél (francia). Hasonló a hely­zet a szláv nyelvekben is: a lengyelben boze Narodzenie, az oroszban rozsgyesztvo (Hrisztovo), az ukránban rizdvo (Hrisztove); a délszlá­vok (horvát, macedón, szerb, szlovén) - a bog (Isten) kicsi­nyítés alakját (bozsics) hasz­nálva - az istengyermekkel hozzák kapcsolatba. A gö­rög Hrisztújena és az albán krishtlindja szintén Krisz­tussal kapcsolatos. A magyar elnevezés tehát eléggé egye­dülálló Európában. Csupán a románban találunk hason­ló szót rá: cráciun (kiejtve: kracsun), ám ők ezt a latinból eredeztetik. V. M. Lapunk állandó nyelvi szakértője, H. Varga Gyula volt ismét segítségünkre Fotó: Huszár Márk HIRDETÉS A NEMZET HANGJA CHO www.echotv.hu

Next

/
Thumbnails
Contents