Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-19 / 295. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2017. DECEMBER 19., KEDD Az év bortermelője címet érdemelte ki a mátraaljai borász az idén Anyatejjel szívta magába a szőlő iránti szeretetet A gyöngyöstarjáni pince családi örökség volt, amely ma már szélesebb és hosszabb is az eredetinél Fotó: Czímer Tamás Fenyegették, költözésre szólították fel a romákat SZŰCS, EGER A vádirat szerint a fiatalember a bérelt portáján rendszeresen fogadta a legin­kább szélsőséges, rasszista megnyilvánulásairól ismert­té vált Betyársereg jelképeivel ellátott ruhákat viselő baráta­it. Rendre elhaladtak a roma család háza előtt. Többször elő­fordult, hogy az ingatlanon la­kókat a beleegyezésük nélkül fotózták, videózták úgy, hogy az érintettek ezt kellőképpen érzékelhessék is. Közben szi­dalmazták, cigányozták őket, s fenyegetően felszólították mindüket, hogy költözzenek el a településről. A vádhatóság megállapította: a Betyársereg tagjait a sértettek roma szár­mazása is motiválta. A céljuk az volt, hogy a folytonos fenye­gető fellépésükkel és nyomás- gyakorlásukkal a község vég­leges elhagyására kényszerít­sék a családot. A szándékuk si­kert hozott, hiszen mindennek hatására el is költözött Szűcs­ről a família. Két kiskorút fenye­getően követtek a buszmegállótól az otthonukig. Volt, hogy a terheltek és ba­rátaik a kerítésen át bemász­tak a kipécézettek udvarára. Többször az utcáról bekiabál­va becsmérelték az ott lakó­kat. Megtörtént, hogy a má­sodrendű vádlott és társa a családhoz tartozó két kiskorú gyermeket fenyegetően követ­te a helyi buszmegállótól az otthonukig, közben videózták őket, ami a gyerekekben fé­lelmet keltett. A famíliának a szomszédos faluban élő roko­nait, ismerőseit is fenyegették azok roma származása miatt. Az Egri Járási és Nyomozó Ügyészség vádiratában foly­tatólagosan, részben csopor­tosan, valamint kényszerítés­sel elkövetett közösség tag­ja elleni erőszak, továbbá ma­gánlaksértés, ezen túlmenő­en közúti veszélyeztetés bűn­tettével is vádolja az egyes el­követőket, akikkel szemben - egy ember kivételével - vég­rehajtandó szabadságvesz­tés-büntetés kiszabására tett indítványt. Sz. Z. Hetvenhat éves, az 1990-es évek elejétől borászkodik és ma már komplett borász­üzem büszke tulajdonosa Szőke Mátyás. Szereti a jó borokat, minden héten fel­bont egy palack hazai vagy külföldi bort, amit a munka­társaival közösen kóstolnak és elemeznek. Ha megnyug­vásra vágyik, traktorba ül és kimegy a szőlőültetvények­re. Az idén ő lett az év bor­termelője Magyarországon. Hliva Éva eva.hliva@mediaworks.hu GYÖNGYÖSTARJÁN Matyi bácsi botra támaszkodva, kezében mobiltelefonnal érkezik a pin­cészet vinotékájába. Elnézést kér és kikapcsolja. Mondja is, hogy állandóan csörög.- Bezzeg a mai fiatalok nem tisztelik meg a másikat, ami­kor előadást tartok a főiskolán, akkor is csak azt nyomkodják - teszi hozzá. - Pedig a beszél­getés, a másikra figyelés min­dennél többet ér - mondja.- Borkóstoláskor is mindig figyelem a vendéget - magya­rázza nincs az az ember, aki­nek nem lehetne megtalálni az ízlését. A bor élvezeti cikk, meg kell' tanítani az emberek­nek, hogy élvezzék! Csak tud­Belementem az idei elismerésre je­lölésbe, csakis a Mátraaljáért. ni kell jól és jót ajánlani. Én szándékosan nem mondom előre, mit kell érezni a borban, mert akkor azt érzik, még, ha hülyeséget mondanék is, bele- éreznék. Nem szabad! Hagyni kell mindenkinek a maga ízlé­se szerint érezni a zamatokat. Szőke Mátyás nagy szenve­déllyel beszél a borokról. Ha­bár gépésztechnikusként vég­zett és harminc éven át egy nagy cég vezetője volt, úgy döntött, ebből fog megélni.- Biztos, hogy az anyám melléből szívtam magamba a szőlő iránti szeretetet. Ezen a vidéken mindig szőlővel fog­lalkoztak, nekünk is volt pin­cénk, de mindent elvettek apámtól. Kilencvenben úgy gondoltam, a szülők emlékére vissza kell hozni a Szőke nevet a borászatba. Sajnos nem tud­ták megélni, hogy kész lett ez az üzem. A régi pince az apó­somé volt, azt bővítettem ki, majd épült a borászat, a palac­kozó... Ha tudtam volna előre, hogy így lesz, máshová építke­zem - teszi hozzá, utalva arra, hogy a borászathoz szűk, me­redek utcácska vezet, szinte a falu legvégén. Körbevezet az üzemen. Meg­tudom, kamion viszi a palac­kokat Kaliforniába.- Az államokba 2001 óta szállítunk, ma már hétféle bort. Ez nagyon kényes piac. Ötszázezer palack a pince éves forgalma, ennek a 30 százalé­ka megy a tengerentúlra. Há­rom államban terítik a borain­kat - mondja. A kapcsolat tör­ténetéről elmeséli, hogy a ke­reskedők turistaként érkeztek hozzá egy meleg júniusi napon és a szokásos borkóstolást kap­ták nem szokványos pincebe­mutatással, amit nagyon él­veztek. - Olyat még nem lát­tak, hogy valaki felmegy a hor­dó tetejére és topóval onnan szívja a bort. Megkérdezték: hozzájárulnék-e, hogy Kalifor­niába kizárólagosan ők forgal­mazzák a boromat?! Nem talál­tam szavakat... - emlékszik. A nagy tölgyfa hordók közt beszéli el, fontos lenne az is, hogy a nemzetközi piacon mi­nél jobban elterjedjen, itt e tér­ségben is szép borok születnek és nem feltétlenül fehérek.- Az a baja a Mátraaljának, hogy nincs neve a köztudat­ban - közli. - Össze kell fog­ni és a minőségre ráállni. Mi­nőségben tudunk olyat előállí­tani, amely verheti a franciá­kat, olaszokat is akár. Elmond­tam már itt a fiataloknak, ak­kor lépjenek piacra, amikor igazán nagy bort tudnak ké­szíteni. Állítom, a jövő zenéje a kékfrankos. A marketing na­gyon fontos, a megjelenés, hi­szen hosszú távra kell gondol­kodni, nem lehet azonnal mil­liomosnak lenni ebből. Szeret­ni kell, amit csinálunk és min­den munkafolyamatot ismer­ni is. Én, ha pihenni akarok, traktorba ülök és a szőlőültet­vényre megyek ki, mert en­gem ez nyugtat meg. A kisebbik fia, Zoltán már vele dolgozik és hamarosan két unokája is csatlakozhat, így lesz teljes a borász dinasz­tia. A borászatot és a szőlőül­tetvényeket is nyugodt szívvel adja át a gyermekeinek - ecse­teli a tarjáni termelő, aki mát­raaljai borászként a Magyar Bor Akadémia rangos díjának 27 éves történetében elsőként érdemelte ki a szakma legna­gyobb elismerését.- Két nap gondolkodási időt kértem, mikor felkértek - mert tudja, erre megkérnek, amikor a jelölést kihirdetik azt mondtam, ha én most nem mérettetem meg magam, ak­kor az elkövetkezendő tíz év­ben nincs a Mátraalján olyan borász, akit jelölnének, akit is­mer is az ország. Ezért men­tem bele, a Mátraaljáért.- Nézze - mutat botjával a padlóra -, innen nézek vissza a pinceágakra, s nyugodt szív­vel mondom: ez egy élet mun­kája, ezt én alkottam. Új-Zélandon, Afrikában is járt gyös között a 3-as számú fő­Elárulja azt is Matyi bácsi, hogy rengeteg helyen megfor­dult a nagyvilágban, Új-Zéland és Dél-Afrika különösen na­gyon emlékezetes utak voltak. A mentalitás és a hozzáállás a borkészítéshez volt az, ami iga­zán tetszett azokon a helyeken neki. Az, hogy az afrikai ültet­vények között jobb utak van­nak, mint nálunk Eger és Gyön­úton - mondja, de kiemeli a csepegtető módszeres locso­lást is és szól az éjszakai szü­retről is. Más országok bora­it is szívesen kóstolja és jelen­leg is még huszonhét külön­böző bor vár mustrára, ame­lyeket minden héten közösen kóstolnak és elemeznek ki a többiekkel. HIRDETÉS Tóth József műhelyében kiváló szakemberek gondoskodnak a járművek szervizeléséről Megbízhat a mester és munkatársai tudásában Aki a kocsi­ját megbíz­ható szer­vizelésre, vagy éppen műszaki vizsgára vinné, az jól teszi, ha fel­keresi Tóth József egri mű­helyét. A Deméndi út 18. szám alatt (tel.: 36/421-666; fax: 36/517-950; e-mail: tothj.mu- szakivizsga@upcmail.hu) je­lenleg három technikussal és két szakmunkással vár­ja javításra, kipufogójavítás­ra, műszaki vizsgára Eger­ből és környékéről 3,5 ton­náig az autókat. Megbízható csapat, Szabó János mérnök, Bognár Balázs technikus, mű­szaki vizsgabiztosok, továbbá Csontos Béla technikus, sze­relő, Tózsa B. Attila szere­lő, műszakivizsga-ügyinté- zők, valamint Farkas Zoltán és Molnár Gábor karosszéria- lakatosok gondoskodnak a ja­vításról, a vizsgáztatásról. Az autószerelő-mester Tóth Jó­zsef a szakmát az Egri Volán­nál kezdte. Szakmai életútja innen a Dobó István termelő- szövetkezethez vezetett, ahol gépcsoportvezetőként dolgo­zott, mindeközben elvégezte a gépipari technikumot. Később, az MHSZ Eger mű- helyvezetőjeként a teher- és személygépkocsi-oktató jár­művek üzembiztonságáért fe­lelt. A Volánnál hosszú ideig- gépjárműtechnikai meós- ként - teher- és autóbuszok javításból való átvételét intézte.- A cég biztosította, valamint az általam és segítőim által felkészített raliautóval az I. osztályban versenyeztem. Általában az első tízben benne voltam. Navigátoraim, Pápista Béla, Bóbita Oszkár, Fekete La­jos, Palotai György sokat se­gítettek az elért sikerekben. A közlekedési és hírközlési mi­nisztertől Kiváló Munkáért ki­tüntetést kaptam. Harminchat éve vagyok egyéni vállalkozó, a mai napig autószerelő-mester­ként dolgozom. Sok szakmun­kás tanuló - ma már jelentős vállalkozók -, köztük példá­ul Molnár Tamás, Tóth Csaba, Báló Krisztián, Mészáros Nor­bert, Fejes Krisztián és mások nevelkedtek műhelyemben. A Heves megyében jelenleg te­vékenykedő mesteremberek zöme a műhelyemben végzett gyakorlati vizsga után szerzett mesteroklevelet. IPOSZ-elnök- ként tevékenykedtem, s elnök­ségi tag vagyok ma is a szerve­zetben - mondta el az életútjá­ról a mester. *338312*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents