Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-12 / 289. szám

J2 1956/EGRI SORTŰZ/VALLOMÁSOK 2017. DECEMBER 12., KEDD Marosán közölte: „Holnaptól nem tárgyalunk, lövünk!” És a megsemmisítő gépezet beindult... Sosem feledkezhetünk meg azokról, akik életüket áldozták a forradalomért Fotó: Berán Dániel Bíróság által kimondott tények az egri sortüzekről „Gyere, nagy baj van, sor­tűz volt a főutcán!” - ezt ki­abálta Oroszi Lászlónak a munkahelyén kollégája 1956. december 12-én dél­előtt. Az alábbiakban a ször­nyű esemény tanúi, érintett­jei beszélnek. Sziki Károly író, közéleti személyiség bo­csátotta rendelkezésünkre vallomásaikat, amelyekből részletek olvashatók. Szalay Zoltán zoltan.szalay@mediaworks.hu EGER íme az emlékezések! Oroszi László: Bóta Antal kollégám a szemem láttára halt meg Oroszi László egri születésű volt. A városhoz haláláig hű maradt. Innen vitték el málen- kij robotra, s megrokkanva is ide tért vissza. Emléktáblát ál­lított a börtön falára az elhur­coltak emlékére.- A december 10-én tartott tüntetésünk alkalmával hitet tettünk hazánk függetlensé­ge, a magyar forradalom ügye mellett, s kijelentettük, hogy a Kádár-kormány politikája ha­zaáruló és népellenes. Elkészí­tettük a sztrájkfelhívást. Már ezen az éjszakán letartóztat­tak 11 péket. Másnap a tün­tető tömeg a szovjet parancs­nokság elé vonult. Tiltakozá­sul elégettük a szovjetek vö­rös lobogóját, amire megnyílt a kapu és kijött a 11 pék. Este újabb koszorúzás következett, ezt követően a tömeg a nyom­da elé vonult, s kinyomtattuk: „A szabadság csak akkor szép, ha készek vagyunk vérünk­kel öntözni” szövegű röplapot. A karhatalmisták ekkor érkez­tek a városba és belelőttek a tö­megbe. Két emberünk halt hő­si halált. Másnap, december 12-én a hivatalban voltam, amikor az egyik kollégám be­rohant: „gyere, nagy baj van, sortűz volt a Fő utcán!” - kiál­totta. Lerohantam a Csiky út sarkára. Bóta Antal kollégá­mat akkor tették hordágyra. Nem élte túl a vérengzést. Bóta József: A bátyám nem élte túl a pufajkás dáridót- December 11-én este meg­döbbenve álltunk a kórház előtti vértócsánál. Egy fiatal ember meghalt a szabadságért. Még alig élt valamit. A karha­talmisták pedig továbbvonul­tak. Másnap már ezren álltak az esethez közel, a Csiky utca sarkán. Éppen beszélgettem a barátommal, amikor meglát­tam, hogy a laktanya felől jön­nek a felfegyverzett pufajká- sok. Pár perc múlva elhang­zott a tűzparancs. Futni kezd­tem a Dobó gimnázium felé, de sajnos a bejárati kaput már nem tudtam elérni, mert egy golyó a combomba fúródott. Lezuhantam az úttestre. Ösz­tönösen visszanéztem a gyil­kosokra, s ebben a pillanatban az egyik pufajkás, aki 15 mé­terre volt tőlem, újabb soroza­tot lőtt ki rám. Szerencsémre több golyó nem talált el. Ma is látom magam előtt azt az ar­cot, amely 40 év körüli férfié volt. Bevittek a kórházba, négy hétig húzatták a lábamat, hat hétig voltam gipszben. Két centivel rövidebb lábbal kel­lett élnem ezután. A kórház­ban tudtam meg, hogy a bá­tyámat 11 lövéssel ölték meg. 26 éves volt. A temetésére nem mehettem el. Deme Katalin: Medence- csonton lőttek Szihalmon született. Eger­ben a Hitelszövetkezet, majd a Nemzeti Bank örökös és hűsé­ges hitelügyi előadója lett.- December 12-én nem érke­zett levél a bankunkba, ezért kolléganőmmel a postára mentem. A tömegen átvergőd­ve eljutottunk a gimnáziumig. Akkor értek oda a pufajkások is, állig felfegyverkezve. Nem gondoltam, hogy mészárlási szándékkal érkeztek. Amikor tüzet vezényelt az osztag ve­zetője, nem volt semmiféle fi­gyelmeztető lövés, azonnal a tömeget kezdték lőni. Ösztö­nösen is menekülni kezdtem, de az első lépések után eles­tem. Úgy éreztem, mintha kavicsot dobtak volna a lábamhoz. Hirtelen csend lett, a karhatalmisták dolgukat végezvén elvo­nultak, mi pedig sokan ott feküdtünk a földön. Feltettek egy székre és így vittek be a kórház­ba. A röntgenezés után tudtam meg, hogy a me­dencecsontomba hátul­ról kaptam egy golyót. Megrémültem, mert az orvosok azt mond­ták, hogy 6 hétig kell mozdulatlanul feküd­nöm. Ebből a 6 hét­ből azonban 6 hónap lett. Tízfilléres nagy­ságú lyuk keletke­zett a medencecson­tomon. Nyolc hónap múltán mehettem csak dolgozni. Éle­temet örökre megpe­csételte a karhatalmista golyó. Újra kellett tanulnom a járást, de ami nagyobb baj, gyerme­ket nem szülhettem. Kaknics Alajos: Lőttek, azután igazgatói székekbe ültek Egerben született. Elsőként vállalta, hogy a gyilkosokat és a pufajkás had tagjait néven nevezte. A vörös csillag Líce­umról való leszerelését vezet­te. Haláláig kíméletlenül har­colt a bűnösök elítéléséért.- A sortűz bűnözőit két helyről vezérelték Egerbe. Fü­zesabonyból és Egerből. Lin- tallér László az egri pufaj­kások főnöke már december 10-11-én kihozta a fényre bű­nöző társait. Talpig pufajkás egyenruhában és fegyver­zetben ott volt Dorkó Károly, Balázs Sándor a párt régi, ki­próbált katonája, továbbá Bóta Bernát és Nagy Béla, Józsa Vil­mos Bitner János, Dorkó Ven­cel, Kárpáti Vilmos, Kormos József, Kovács Ákos, Mihályi Pál, Mucsi Sándor, Nagy Béla, Pogonyi Gyula, Váralljai Sán­dor, Ivády József, Wittner Já­nos, Szabó Sándor. Ezeket a neveket az ’56-os Szövetség gyűjtötte össze. Sajnos a per­döntő iratokat, jegyzőkönyve­ket eltüntették, így bátran rö­höghettek a megkésett bíró­sági eljárás bírálnak szemébe. Szép napsütéses idő volt december 12-én. Lintallér ve­zette lefelé az egységet a Csiky utcán nadrágszíjuk lógott a pu­fajkás egyenruhán, mert a tár és a dobtáras géppisztoly lehúz­ta. Ott lépkedett a sorban Mucsi Sándor is, későbbi főnököm az ipari osztályon. Egy parasztasz- szony almával megdobálta őket, ahogyan a Széchenyi utcánál megálltak. Erre a pufajkás bű­nözők követelték a tűzparan- csot Lintallértól. Ő pedig telje­sítette a kérésüket... Akik gyil­koltak, szinte kivétel nélkül ju­talmul mind magas pozícióba kerültek. így például Indig Im­re, aki kerékpárszerelő műsze­részből lett a Finommechani­kai Vállalat főmérnöke, hat ele­mivel és két iparival. Még utcát is neveztek el róla Egerben. Jobb László: Gyurkó Lajost a rémtett levezénylésére küldték Egerbe Kolozsvárról jött. Az egri forradalomban városvédő parancsnokká választották.- A december 11-i lövöldözés és a 12-i mészárlás után Gyurkó Lajos, akit az eg­ri rémtett levezénylésére küldtek Egerbe, mint aki jól végezte dolgát, el­hagyta a várost. Decem­ber 17-re berendeltek a rendőrségre. Ahogy men­tem fel a lépcsőn, jött ve­lem szemben Lintallér, aki a gyilkos különítményt ve­zette a Csiky utca sarká­ra. „Szervusz Lacikám! Ha okos vagy, szabad leszel”- mondta. Megkérdeztem tő­le: „Miért lőttetek a békés járókelőkre, nektek az orosz megszállás nem elég bizto­síték?” Erre ő így válaszolt: „Amíg a tömeg vért nem lát, nem nyugszik!” Ezt Marosán elvtárs elhíresült kijelentésé­re mondta, aki így fogalma­EGER Számos, többféle szem­pontot érzékeltető dokumen­tum - tanúvallomás, vád­lott elmondása, ítéleti indoko­lás - vált ismertté az elmúlt 61 év alatt az Egerben 1956. december 10-12-én történtek­ről. Lapunk a Heves Megyei Bí­róság 1998-ban a sortűzperben hozott elsőfokú döntésében fog­laltakból elevenít fel részlete­ket kronológiai rendben. 1956. december 8.: a Nagy-Budapesti Munkásta­nács országos sztrájkfelhívást tesz közzé. 1956. december 10.: Eger­ben néma tüntetést tartottak a színház, a Hatvanasezred emlékmű, majd a Petőfi-szo- bor előtt gyertyafény mellett. A követelésük: engedjék sza­badon a Klapka utcai szovjet parancsnokságon fogva tar­tott társaikat. 1956. december 11.: de­monstráció volt a szovjet pa­rancsnokság előtt a Klapka ut­cában, majd a Bródy Sándor utcában a nyomdánál a tün­tetők röpiratot nyomtattak ki, megfogalmazva benne a köve­teléseiket. Aznap este egy honvéd kar­hatalmi szakasz kíséretében Kádár János rendőr százados öt tüntetőt elő akart állítani a szedőteremben lévők közül. A rendőrségre vitte őket, ezért a tüntetők üldözőbe vették, a Széchenyi utcán leteperték, meg akarták lincselni. Ám két ember kimentette őt a tömegből. Válaszul Gyurkó Lajos ve­zérőrnagy tűzparancsot adott ki, aminek eldördülése után ketten meghaltak. A 22 éves Dézsán Józsefet a tarkóján ér­te a lövedék, a 15 esztendős Uza Sámuel a kórház kapujá­ban kapott halálos sebet. Egy lányt és egy férfit is találat ért, ők megsebesültek. 1956. december 12.: dél­előtt a Széchenyi és a Csiky Sándor utca kereszteződésé­nek környékén több mint két­száz helyi polgár sétált, az elő­ző napi eseményeket beszél­ték meg. Nem volt szervezett demonstráció - szerepel a He­ves Megyei Bíróság elsőfokú ítéletének indokolásában. Egy pártbizottságra érke­zett telefon után negyventagú karhatalmi egység - pufajká­sok - vonult a laktanyából a Csiky utcára, míg a Kossuth utcai BM-épületből tíznél na­gyobb létszámú füzesabonyi csapat ment ugyanoda. Az em­Azegri sortüzek ártatlan áldozatai Árvái Bertalan, 23 éves laka­tos, Bettes Árpád, 23 éves lakatos, Bóta Antal, 26 éves autófelügyelő, Bóta István, 17 éves ipari tanuló, Dézsán Jó­zsef, 22 éves bányász, Kadó Gábor 33 éves gépkocsiveze­tő, dr. Nagy József, 26 éves fő diszpécser, Szilvási József, 23 éves lakatos, Rezső Ferenc, 19 éves vájár, Tóth József, 31 éves alkalmi munkás, Tóth Sándor, 31 éves felvonókeze­lő, Uza Sámuel, 15 éves ipari tanuló. berek közül sokan szidalmaz­ták őket. Egy gyerek almacsut­kát hajított közéjük. A bíróság nem látta igazoltnak, hogy fegyveres provokáció történt volna. A parancsnok, Lintallér László oszoljt vezényelt és tűz­parancsot adott. A bíróság ténymegállapítá­sa szerint a karhatalmi egy­ség elején és végén állók a géppisztolyukat csípőnél tart­va, kaszáló mozdulattal soro­zatokat lőttek ki. így ért ha­lálos lövés hét egri polgárt, a sebesültek száma 19 volt. Ezt más források vitatják, szerin­tük több volt az áldozatok - a halottak és a sebesültek - szá­ma. A bíróság tényként közölte ítéleti indokolásában, hogy az emberek legtöbbjét hátulról, kettőjüket oldalról, kettőjüket szemből találta el a lövedék. 1956. december 13.: Dr. Ringelhann Béla és dr. Kovács András orvosok, akik a kór­házba bevitt halottakat vizs­gálták meg és a sérülteket ke­zelték, az embertelenség ellen szót emelve petíciót vittek a hatóságokhoz. Tiltakozásukra azonban érdemi választ nem kaptak. Örülhettek, hogy nem zárták be őket is. Büntetőper sortűzügyben: Az 1956-os egri sortűz ügyé­ben 1994-ben emelt vádat a Fő­városi Főügyészség öt személy ellen emberiség elleni bűn­tett címén. Illetékességi okok­ból a bűnper 1996 decembe­rének végén átkerült a Heves Megyei Bíróságra. Ekkor már a vád több emberen elkövetett, szándékos emberöléssel meg­valósított háborús bűntett volt. Az 1998-as elsőfokú döntés ér­telmében kétséget kizáróan nem bizonyosodott be, hogy az első- és másodrendű vádlott használta volna a fegyverét. Ezért bizonyítottság hiányá­ban a bíróság felmentette őket. A negyedrendű terheltről meg­állapította, hogy nem lehetett ott a tömegre tüzelő pufajká­sok között, mivel három nap­pal később vonult be. Az ötöd- rendűről az derült ki, 1956. de­cember 12-én Füzesabonyban tartózkodott. Fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság helyben­hagyta a felmentő elsőfokú íté­letet, csupán az elsőrendű vád­lott felmentését bizonyíték­hiányról bűncselekmény-hiá­nyos, a negyed- és ötödrendű esetében bűntényhiányosról bizonyítékhiányos felmentés­re változtatta. A lövöldözéskor felismert karhatalmisták Lintallér László parancsnok, Balázs Sándor, Béta Bernát, Dorkó Károly, Dorkó Vencel, Fekete Ferenc, Fleiszig Imre, Holló László, Indig Imre, Józsa Vilmos, Kárpáti Vilmos, Kor­mos József, Kovács Ákos, Mi­hályi Pál, Mucsi Sándor, Nagy Béla, Németh Tibor, Pápista János, Pogonyi Gyula, Rittner János, Szabó Sándor, Váraljai István, Váraljai Sándor. Továb­bá a Gyöngyösről Egerbe ve­zényelt Gvurkó Lajos vezérőr­nagy és Sucin László ezredes. Az egyik áldozat kórházi zárójelentése Sziki Károly gyűjteményéből I ! I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents