Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-09 / 287. szám
2017. DECEMBER 9., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 Kirándulásokat is finanszíroznak a szülők pénzéből Szabálytalan, de kell az osztálypénz Hiába tiltja jogszabály az osztálypénz szedését, az iskolák alkalmazottjai, diákjai tisztában vannak azzal, hogy van, amit csak szülői támogatással tudnak megvalósítani. Igazgatók, osztályfőnök, szülő és tanuló is elmondja a véleményét. Juhász Henrietta henrietta.Juhasz@mediaworks.hu HEVES MEGYE Az általános és középiskolai oktatás ingyenes, ám a legtöbb szülő mégis úgy készül a szülőértekezletekre, hogy kisebb összeget mindenképpen visz magával. Avagy legalábbis felkészül arra, hogy az aktuális időszakban szükség lehet az anyagi támogatására. Hogy miért lehet mindez, s hogyan próbálják ezt szabályozni megyénk iskoláiban, arról elsőként igazgatókat kérdeztünk. Sipos Mihály, az egri Neumann János Gimnázium, Szakgimnázium direktora elárulta, ő minden évben arra kéri az osztályokat, hogy ez az összeg minimális legyen.- Ha egy-egy osztályban igény merül fel arra, hogy az osztálypénz az adott évben a szokásosnál több legyen, mert mondjuk nagyobb kirándulásra készülnek, akkor ezekről a kirívó alkalmakról mi, az iskola vezetése is szeretünk tudni, egyeztetni. Mi a legtöbb iskolai szintű összejövetelre nem kérünk a szülőktől pénzt, ezeket a rendezvényeket az intézmény támogatja - magyarázta az igazgató. Az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakgimnázium, Gimnázium igazgatója, Rozmán Éva lapunk érdeklődésére elmondta, ők egyáltalán nem folynak bele az osztálypénzek alakulásába, azt a szülői munkaközösségek egyeztetik egymás között. A szakgimnáziumban nincs is olyan osztály, ahol az osztályfőnök kezelné az osztálypénzt. Legtöbbször az osztálykirándulást is a beszedett osztálypénzből finanszírozzák Fotó: Shutterstock- A szülők, akik anyagilag támogatják mondjuk egy-egy kulturális jellegű program megvalósítását, azért teszik, mert tudják, hogy ez a gyermekeik javát szolgálja, azt, hogy az osztályközösség minél jobban összekovácsolódjon - hangsúlyozta Rozmán Éva. Az Eszterházy Károly Egyetem Gyakorlóiskolájának tanára, Sipos Zsuzsa is megosztotta velünk véleményét az osztálypénz kérdésében. Kiderült, hogy az ezek beadásának szükségességét, mennyiségét náluk is a szülők rendezik. Ők is tisztában vannak azzal, hogy osztálypénzt nem lehetne szedni, ugyanakkor látják: sajnos elkerülhetetlen. Megtudhattuk, hogy az osztályban szervezett ösSzéjöve- teleket és a közös kirándulásokat fedezik ezen összegekből, de igyekeznek a költségeket minél kisebbre faragni. Sipos Zsuzsa jelenleg hetedik osztályosak osztályfőnöke, tehát ők ballagtatják a végzős Életre szóló trauma is lehet Egy nevét nem vállaló szülő is véleményezte az osztálypénz szedést. - Az osztálypénz nálunk ötszáz forint havonta. Az összegben a szülői értekezleten állapodunk meg. A forintokat felhasználjuk osztály- kirándulásokra, közös ünnepekre. A véleményem, hogy ez a régi, berögzült szokás nem igazán felel meg a jogszabályoknak. A befizetett pénzekről, amiket általában egy kinevezett szülő szed és rögzít egy kockás füzetben, nem kapunk sem nyugtát, sem átvételi elismervényt - sorolta aggályait a szülő. Problémásnak találja azt is, hogy az első szülői értekezleten nem tartanak beszámolót az összeg felhasználásáról. - Vannak olyan gyerekek, akiknek a szülei nem tudják befizetni az osztálypénzt, így ők kimaradnak a kirándulásokból, ami egy életen át kísértő negatív élmény lehet - egészítette ki meglátásait. diákokat, tőlük kapják a tarisznyákat.- Úgy igyekszünk csökkenteni a kiadásokat, hogy például kétszer már pályázaton nyertünk kirándulási lehetőséget. Legutóbb hat napig voltunk Erdélyben a Határtalanul programmal - jegyezte meg az osztályfőnök. Kobolák Dóra idén érettségizett a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban.- Mi harmincnégyen jártunk egy osztályba és az osztálytársam anyukája volt az osztály pénztárosa. Elég sok feladata volt emiatt, mert ha mentünk valahová, akkor neki előre kellett számolnia a kirándulás költségeivel, s amikor érettségi előtt elballagtunk, akkor egyesével minden diák költségét újraszámolta, a maradékot szétosztotta az osztály tagjai között. Tehát mi az osztálypénzből jártunk kirándulni, ennek köszönhetően juthattunk el Erdélybe, de még a gombavatós vacsoránkat és a műsort is ebből finanszíroztuk - válaszolta kérdésünkre Dóra. A mi leszel, ha nagy leszel? kérdésre hatéves koromtól már volt egy-egy határozott válaszom. Nyolc-kilencéves lehettem, amikor a fejembe vettem, hogy szeretnék táncot tanulni. Aki felnőttként ismer, biztos jót kuncogott, mert tudja, nem a tánctehetségemről vagyok híres.*Te- hát, szándékaim ellenére, nem vettem gyermekként táncórákat. Ennek egyszerű oka volt: azok közé tartoztam az osztályban, akik nem tudták megfizetni az díját. S nem ez volt az egyetlen momentum, amiben akkor hátrányban éreztem magamat. Nem volt színházbérletem, nem jártam külföldi utakon sem. Igen, voltak olyan élmények, amiket nem tudtunk megfizetni, pedig a szüleim minden tőlük telhetőt megtettek értem. így megértem azt a szülői aggályt, hogy ha az osztályban az egyik gyermek szülei nem tudják befizetni egy-egy kirándulás árát, s így a diák kimarad közös programokból, az akkor és a későbbiekben is okozhat számára traumát. Vannak olyan közösségek, ahol a többi szülő kifizeti más gyermekének is a kirándulás költségeit, ez viszont a megsegített tanuló szüleinek okozhat csalódást, kudarcot. Mi a helyes út? Talán egy olyan oktatási rendszer, amelyben nem apa és anya gyűjti össze a osztály programok árát, hanem az iskolának van rá fedezete. Hol tartunk most? Sok helyen még nagyon távol az ideálistól, mert nemhogy kirándulásra, alapvető szükségletekre is alig futja. Voltak olyan élmények, amiket nem tudtunk megfizetni A csúszós út, a régi gumi végzetes lehet VERPELÉT Villanyoszlopnak ütközött egy autóbusz a Laktanya út és a tarnaszentmá- riai elágazás kereszteződésében pénteken reggel. A balesetben két ember sérült meg a tömegközlekedési eszköz hat utasa közül. Kovács Nikoletta megyei rendőrségi sajtóreferens a Hírlap kérdésére elmondta: az elsődleges adatok szerint a balesetet a csúszós út, illetve a sofőr figyelmetlensége együtt okozhatta. Alig tíz órával korábban halálos kimenetelű karambol történt a 25-ös főúton, Kerecsend és Eger között. Mint pénteken megírtuk, csütörtökön este az 5-ös kilométerszelvénynél egy teherautó és egy személygépkocsi ütközött össze, s az utóbbi vezetője szörnyethalt. Sajtóinformációk szerint egy 22 éves gyöngyösi fiatalember haladt a megyeszékhely irányából Kerecsend felé, amikor egy kanyarban me& csúszott, átsodródott a szemközti sávba. Az érkező tehergépjármű métereken át tolta maga előtt a kocsit, ami végül a felismerhetetlenségig ron- csolódva a kamion alá gyűrőA csütörtök esti tragédia idején csúszós, nyálkás volt az út dött. A teherautóban a vezető és a felesége utazott. Szerencsére a biztonsági övük be volt kapcsolva, a nő kisebb rándulást szenvedett. A tragédia idején csúszós, nyálkás volt az út. Információnk szerint a személykocsin 13 éves téli gumik voltak. A profilmélység megfelelő volt ugyan, de a rugalmasságát elveszíthette az abroncs. Nem csak a bekövetkezett balesetek miatt, a rendőrség óvatosabb közlekedésre hívja fel a figyelmet a csúszós, ködös utakon. S. S. TARCA Szabira engedem a karácsonyt I dén minden más lesz. Szabadságra engedem a karácsonyt, s vele együtt minden eddigi erőfeszítésemet, amit ezért az ünnepért az elmúlt években tettem. Gyerekkorom szép, vagy az emlékezet által megszépült karácsonyai parancsolták, hogy felnőtt koromban csodatévő legyek ezen a napon. Nagyon sokat kísérleteztem, hogy minden évben áldott, békés ünnep legyen belőle, amire minden szerettem mindenkor emlékezni fog. így utólag visszanézve ezekre a karácsonyokra, őszintén be kell vallanom, hogy a kísérletek rendre kudarcba fulladtak. Amíg a családunkban mindenki élt, s az élet rendje szerint unokák születtek, értelme volt a készülődésnek, hiszen valamennyien bíztunk abban, hogy legalább egy napra egy asztalhoz ülhetünk, múltat idézhetünk, unokákat csodálhatunk. Kizárólag abban a körben, ami számunkra a legfontosabb, ha úgy tetszik, Isten kegyelméből. Aztán az élet tekert egyet-kettőt a történeten. Válások, halálok, saját útjukat járó unokák...Szétrázta az idő az ünnepet, az embereket, a kérdést, hogy liba, vagy pulyka kerüljön az ünnepi asztalra, hány bejglit süssünk, hogy csomagolni is tudjunk belőle. Advent idejét éljük, a várakozás időszakát, ami külsőségeiben emlékeztet a közelgő ünnepre. A városban felragyognak a fényfüzérek, a kedvenc forralt borom bizonyára ott gőzölög majd a kedves helyen, ahol barátaimmal gyakran összefutottunk egy kis beszélgetésre, egy futó ölelésre. Mára csupán egy barátom maradt, az is Londonban dolgozik, s ha ideje engedi, legfeljebb egy sört iszik egy pubban (kocsmában), de karácsonykor bizonyosan nem teheti ezt, hiszen e napon is dolgoznia kell. Szóval szabira engedem az idei karácsonyt. Nem szaladgálok suta ajándékok után egy listával a kezemben, nem írok üdvözlő kártyákat, hiszen azok kimentek a divatból. Nem támasztok lehetetlen követelményeket a fiatalabb családtagok elé, s nem kérdezem meg tőlük, hogy melyik napon érkeznek. Ha nem jönnek, azt is békével elfogadom. Nem töltöm meg jó előre a fagyasztót, nem darálom le a diót, mákot a bejglihez. Nem jelölöm meg időben az idei áldozatot közeli ismerősöm kis fenyvesében, hogy december 24-én reggel motoros fűrésszel kivágja, csak azért, hogy a lakásban egy hétig illatozzon. Nem veszem elő az évekig gyűjtött, megöröklött, több doboznyi karácsonyfadíszt, a girlandokat, hogy azon a bizonyos délután, karácsonyi dalokat hallgatva ráagassuk a fenyőre. Elég lesz néhány fenyőgally egy vázába, illata annak is van. A bedobozolt ajándékok látványára sem apellálok már, hiszen mindenkinek megvan mindene. Mit kívánhatunk még és adhatunk szeretteinknek egy ölelésen kívül, s egyáltalán hi- ányzik-e még az az ölelés? Ez itt a kérdés. S ha hiányzik, akkor miért nem adjuk, kapjuk meg nap mint nap? Az idei karácsonyt szabadságra engedem, hogy végre csak az történjen azon napon, mint aminek az év 365 napjában meg kellene történnie. Például, hogy ne hazudjunk se másoknak, se magunknak. Hogy embertársainkhoz, legyen az rokon, vagy ellenség, emberként forduljunk, egy lelkűnkbe írt, felsőbb parancsnak engedelmeskedve. Őszintén kívánom, hogy a karácsony mindenkinek, akinek fontos, legyen a legszentebb és legszebb ünnep, de söpörjük le végre róla a kényszerből megkeményített cukormázat. Idén szabadságra engedem a karácsonyt, az összes ráaggatott címkével és elvárással. Kíváncsi vagyok, ha hűtlen leszek hozzá, vajon rám talál-e?
