Heves Megyei Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-15 / 266. szám
2017. NOVEMBER 15., SZERDA SPORT 15 Olaszország nem bírt a svédekkel, 60 év után nem lesz ott a vb-n Hanyatló futballhatalom Itáliát könnyek áztatják, a labdarúgó-válogatott nem jutott ki a 2018-as világbajnokságra. A pótselejtezőben a svédek állták az olaszok útját, akiknek az idegenbeli 1-0-s vereség után hétfő este csupán gól nélküli döntetlenre futotta az erejükből. Négy trófeával Olaszország a vb-történet második legeredményesebb nemzete, máig - igaz, hanyatló - futballhatalom. Legutóbb hatvan éve maradt le a sportág csúcseseményéről, ezenfelül több veterán játékos bejelentése is arról árulkodik, korszakhatárhoz érkezett a squadra azzura. Novák Miklós kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Nem mintha vért kívánnának a drukkerek, de az olasz válogatott tagjainak nincs is okuk a szégyenkezésre. Mindent megtettek a győzelem érdekében, de ez is kevés volt, avagy a sors nem az ő sikerüket akarta. Úgy énekelték a himnuszt, mintha nem is labdarúgó-mérkőzésre készülnének, hanem csatába indulnának. Mesterkélt világunkban egyre nehezebb az őszinte, igaz érzéseket megkülönböztetni a talmi szerepjátszástól, de Buffonékat szemmel láthatóan áthatotta a tuIbra nem téma Interkontinentális zárás Tegnap (lapzártánk után) az Írország-Dánia visszavágóval befejeződtek az európai pót- selejtezők. Már csak két hely kiadó a vb harminckettes mezőnyében, az interkontinentális selejtezőben. Ma, illetve csütörtök hajnalban az Ausztrália-Hon- duras és a Peru-Új-Zéland párharc is 0-0-ról folytatódik. Nem foglalkozik Zlatan Ibrahi- movic visszatérésének kérdésével Janne Andersson. „Ez hihetetlen! Másfél évvel ezelőtt mondta le a válogatottságot, és még mindig róla beszélünk” - reagált a felvetésre kissé felháborodottan a svédek szövetségi kapitánya. Ezekután nem meglepő, maga Ib- rahimovic is cáfolta, hogy ismét szerepelne a nemzeti csapatban. dat, még ha végső soron játékos formában is, de a hazát képviselik. Sőt, a futball- történelem talán * legnagyobb kapusának arra is volt lelki ereje, hogy nemtetszését kifejezendő tapsoljon, miközben a szurkolók a svéd himnuszt fütyülték. Az olaszok végig úgy küzdöttek, ahogy a sztereotip látásmód szerint a németektől várjuk el, taktikailag is a svédek fölé nőttek, kézben tartották a meccset - csak éppen képtelenek voltak gólt szerezni. olasz futballt. Az egész olasz társadalomnak fontos volt ez a meccs, mi mégis elbuktunk. Ám büszkék vagyunk, erősek és makacsok, az olasz válogatott talpra fog állni. Mindenkit ölelek, különösen azokat, akik velem együtt részesei voltak ennek a csodálatos utazásnak.” Buffont követve a jelenlegi keret két másik, még aktív világbajnoka, Andrea Barzagli és Daniele De Rossi is elköszönt, s ki tudja, talán Giorgio Chielleni is követi őket. A következmények persze itt nem állhatnak meg. Az is csupán tüneti kezelés, hogy Gian Piero Ventura szövetségi kapitány marad-e a posztján. A kudarc hevében nem mondott le, arra hivatkozva, még nem egyeztetett a szövetség elnökével. Az a fő kérdés, hogy a két- három évtizede még Európa- vezető, de az elmúlt tíz évben cáfolhataüanul hanyatló futballhatalom mentheteüenül vissza- csúszik-e az elit mögé, vagy valóban mélyreható változásokkal visszakapaszkodik a csúcsra. Gianluigi Buffon a válogatottól is elbúcsúzik Fotó: MTI Nem azért, mert a kapu előtt megremegett a lábuk, kihagyott az összpontosításuk, hanem mert - Várhidi Péternek, a Sport TV szakértőjének tökélesen igaza van - hiányzik belőlük az a minőség, amit Del Pierótól, Tottitól, Pirlótól és elődeiktől megszoktunk. Egészen sarkosan azért, mert ennyit tudnak. A tartásukat a meccs lefújása után sem vesztették el, gratuláltak a legyőzőiknek. A gesztusaik ezenfelül arról is árulkodtak, hogy egy korszak lezárult. Ahogy Gianluigi Buffon párás tekintettel összeölelkezett valamennyi társával, tudni lehetett, utoljára öltötte magára a címeres mezt. Az is példaértékű, ahogy elbúcsúzott: „Nem magamat, az idő múlását sajnálom, hanem az Kenderesi Tamás megelégelte, hogy a háttérbe szorult Kitalált magának egy jó számot ÚSZÁS Egy éve még mindenki a Rióban szerzett olimpiai bronzérméről beszélt, mára viszont Kenderesi Tamásnak kemény konkurenciája akadt 200 pillangón Milák Kristóf személyében - a pécsi fiú még több munkával akar újra előtérbe kerülni.- Túl van már lelkileg a budapesti világbajnokságon?- Azt hiszem, igen. Túl sokat nem pihentem, hiszen már szeptemberben edzésbe álltam - válaszolta Kenderesi Tamás, a 200 pillangón vb-ne- gyedik helyezett pécsi úszó.- A Duna Arénában nagyon csalódott volt, sírt, nem úgy sikerült a versenye, ahogy eltervezte.- Sírni azért nem sírtam - szomorú voltam. Próbáltam magam a lehető leghamarabb összeszedni, és inkább a hibákat kerestem. Sok mindenre nem jutottam...- Hányszor nézte vissza a kétszáz pillangó fináléját?- Egyszer sem.- Akkor hol, miben kereste a hibát?- A felkészülésben. Arra jutottam, talán az étkezéssel volt baj, ezért immár profi dietetikussal dolgozom együtt, és a közös munkának érzem is az eredményét. A világbajnokság utáni csalódás a múlté, most inkább az az érzés munkálkodik bennem, hogy szeretnék ebből a helyzetből kitörni: elegem van abból, hogy a háttérben vagyok.- Arra gondol, hogy a kétszáz pillangó már nem Kenderesi Tamás felségterülete, illetve már nem csak az övé?- Nem feltétlenül, inkább a nemzetközi mezőnyre gondolok, indultam néhány világkupaversenyen, de nem voltak kiemelkedő eredményeim. Hogy a százhalombattai országos bajnokságon hányadik leszek kétszáz pillangón, majdhogynem mindegy volt.- Második lett Milák Kristóf mögött.- Tényleg nem ez számított. Azt mondtam, ha 1:53- on belül úszom, lehetek nyolcadik is, csak döntsem meg az egyéni csúcsomat. Ez sikerült, ami azt is jelenti, hogy előrébb léptem. Bár onnan, ahol voltam rövid pályán ebben a számban, volt hová fejlődnöm... Kezdem érezni az utat, egyre inkább ráérzek a rövid pályára is. Az idén még nem leszek jó a huszonötös medencében, de jövőre szerintem már igen.- Ha azt mondom, Milák Kristóf, mit válaszol?- Mit mondjak...?- Azt megállapíthatjuk, hogy Kenderesi Tamás kénytelen felvenni a kesztyűt a számában, kétszáz pillangón feltűnt fiatal úszóval, akivel számolni kell?- Éppen így gondolom én is, de állok a harc, a kihívás elébe! Nem vagyok az az ember, aki megfutamodik csak úgy. Ha Kristóf folytatja a fejlődést, akkor mindannyian nagy bajban lehetünk. Ezt tudom, ezen túlmenően viszont nem érdekel a dolog, csakis én számítok.- Lelkileg megviseli, hogy már nem a riói bronzérmesről szólnak a hírek?- Nem foglalkozom vele, a saját céljaimmal viszont igen: nagy terveim vannak, és ebbe már az is beletartozik, hogy több számban akarok jól úszni a jövőben. Elég képlékeny még az egész, kell hozzá idő, míg kikristályosodik, hogyan is lesz ez a későbbiekben, de az biztos, hogy elkezdek dolgozni, mint az állat, és jövőre már jó leszek. A cél legalábbis ez.- Miért a kétszáz gyorsra esett a választása?- Én találtam ki - számított a táv hossza, és az is, hogy alapvetően a gyorsra és a pillangóra épülnek fel az edzéseim. Meg persze az is megfordult a fejemben, hogy elég jó 4*200-as gyorsváltónk lehet, az augusztusi Európa-bajnok- ságon ez majdhogynem borítékolható aranyérmet jelent, bár nem akarom elkiabálni, és a többieket sem leírni. De tényleg elég erős váltó van kialakulóban, ha bekerülök - mondjuk, ha nem, akkor is.- Akkor ez az egyik cél?- Abszolút. És ha az Euró- pa-bajnokságon indulhatnék egyéniben is kétszáz gyorson, az már nagyon jó lenne.- Van már dietetikusa - más változás is történt a felkészülésében?- Sokkal tudatosabban készülök, és nem kímélem magam az edzéseken. Még a közelében sem járok annak, ahol majd lenni akarok, ehhez azért időre van szükség, de a százhalombattai országos bajnokság annyit talán megmutatott, hogy jó irányba tartok - kétszáz pillangón hét tizedet javultam, ez azért jónak mondható.- Árulja el, mi dolgozik önben: a dac, a bizonyítási vágy vagy a megálmodott időeredmény elérése?- Leginkább az foglalkoztat, hogy minél többet kihozzak magamból, az kevésbé, hogy milyen időeredményeket érhetek el, úgyhogy mondhatjuk, hogy van bennem dac. Jó akarok lenni, és nem akarok a háttérben lenni - egy kicsit sem. Kovács Erika/NS Kenderesi nem sokat pihent a budapesti vb után Fotó: Török Attila ♦ JEGYZET Legyen csak meg az a cím! K. Mayer András andras.mayer@mediaworks.hu Ismeretlen fiatalember volt, amikor először írtam róla. Nem tudhattam, menynyire tehetséges, mi lakozik benne, mire viheti, s miután autósportról van szó, ahol nem kis összegek mozognak, azzal sem lehettem tisztában, meglesz-e számára az anyagi háttér, amely feltétlenül kell ahhoz, hogy sikeres legyen. A személyisége ugyanakkor már több mint tíz, éve azt sugallta, hogy sokra viheti. Amellett, hogy Mi- chelisz Norbert végtelenül szimpatikus, szerény, jó kedélyű srác, már huszonévesen látszott rajta, hogy elhivatott, eltökélt. Sosem felejtem, bármüyen sorozatban indult, egy idő után előkerült a bajnoki cím kérdése. Nyerni akart. Első akart lenni. A Suzuki Swift Kupában, a Renault Clio Kupában, a SEAT León Európa-kupában - mindenhol, ahol elindult. S bár ekkor még csak fél szemmel figyeltem rá, mert ezek a sorozatok nem a legérdekesebbek egy, az autósport iránt túlzottan nem rajongó sportújságíró számára, a szezon végén csak-csak kiderült, hogy a himesházi fiú odaért a dobogó tetejére. S odaérhet most is. Immár a túraautózás legmagasabb szintjén, a világbajnokságon. Néhány év alatt, amelyek során rengeteget dolgozott, érték kudarcok is, de inkább sikerek simogatták, eljutott odáig, hogy megvalósíthassa régóta dédelgetett álmát: felérjen a csúcsra a legjobbak között. Én pedig, a sportújságíró, az évek során átvedlettem szurkolóvá. Nagyon szorítok neki, hogy ez most összejöjjön, s a hétvégén, a makaói versenyen legalább annyi pontot szerezzen, mint tette japánban, ahol a futamgyőzelem bizony többet ér, mint máshol. Többször mesélte, a Honda pilótájaként a márka otthonában, a japán vezetők, szurkolók előtt nyerni mindig óriási elismeréssel jár, ami a jövőjére is kihathat. Ő az, aki abszolút megérdemelné. Tudom, mekkora örömet jelentene ez neki, a párjának, az egész családjának, és persze a magyar szurkolóknak. Szerencsére rengeteg van belőlük, mert sztárrá nőtte ki magát, akiért tízezrek zarándokolnak ki a Hungaroringre, amikor itthon versenyez. És aki nem mellesleg ugyanolyan maradt, amilyen tíz évvel ezelőtt volt Szimpatikus, szerény, jó kedélyű srác, aki örült, hogy leállhatott velünk, firká- szokkal kicsit pingpongozni. így hát azt is mondhatnám, az a világbajnoki cím sem változtat majd semmin, utána is ugyanolyan lesz, mint eddig, de - azért szerezze csak meg! Mégiscsak nagyobb szó lesz legközelebb egy világbajnok ellen ütőt ragadni!
