Heves Megyei Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-07 / 235. szám
EGYHÁZMEGYEI www.eger.egyha2megye.hu info@eger.egyha:megye.hu * “**1 ' . Vili. évfolyam, 10. szám 2017. október Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK OKTÓBER ÜZENETE „Tegyetek meg mindent, amit mond!” (Jn 2,5). Papszentelés Miskolcon Ternyák Csaba egri érsek szeptember 3-án Miskolcon, az Avas- Déli Isteni Ige Plébánia templomban szentelte pappá Petrovics László jezsuita szerzetest. Tizenöt éve tagja a jezsuita rendnek, Angliában és Spanyolországban is folytatott tanulmányokat. Papszentelése után a miskolci Fényi Gyula lezsuita Gimnázium iskolalelkész feladatainak ellátására kapott megbízást. Az újmisés szerint jezsuitának lenni, egyet jelent a nagylelkűséggel: nagylelkűnek lenni az életben, a megbocsátásban. Mindig nagylelkűnek lenni a szeretetben. Az újmisés, Petrovics László jezsuita szerzetes Fotó: Fojtán László Október 7.: ministráns találkozó Egerben Tizedik alkalommal kerül megrendezésre az Egyházmegyei ministráns találkozó 2017. október 7-én, szombaton, az egri bazilikában. A találkozó meghívott vendége Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. A találkozó mottója: „Tegyetek meg mindent, amit mond!” (Jn 2,5). Újabb egyházmegyei oktatási intézmények Újabb iskolával bővült az Egri Főegyházmegye által fenntartott oktatási intézmények sora. A körömi - korábbi IV. Béla - általános iskola, a 2017-es tanévtől Szent II. János Pál Pápa Katolikus Általános Iskola néven működik tovább. A fenntartóváltást és egyben a tanév kezdetét szentmisével ünnepelték meg, amelyet Ternyák Csaba egri érsek mutatott be a pedagógusok, a szülők és természetesen a kisdiákok jelenlétében. A főpásztor mindenkinek köszönetét mondott, aki segítette az egyházi iskolává válás folyamatát, kiemelten a plébániát is vezető verbita rendnek, amely az iskola lelki vezetését végzi majd. A szentmise végén az egri érsek megáldotta az intézmény lobogóját és az iskola falait. Körömi diákok, tanárok és szülők a tanévnyitó szentmisén ***** Bánrévén szeptember 1-jétől, a település eddigi óvodája az Egri Főegyházmegye fenntartásában működik tovább. Az ötvennyolc óvodással induló katolikus intézmény modern és korszerűen berendezett óvodai szobákkal és foglalkoztatókkal került az egyházmegye fenntartásába. Öt évvel ezelőtt az általános iskola már egyházi kezelésbe került, és az eltelt idő jó tapasztalatai alapján, az önkormányzat bizalommal fordult Ternyák Csaba egri érsekhez az óvoda átadás ügyében. Isten a fájdalomban is új erőt akar adni Egerben Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be a szentmisét Egerben minden évben kiemelt esemény a Fájdalmas Anya búcsúja. A Fájdalmas Anya kegyszobra 1689-ben került a városba, az egri szerviták kapták bécsi rendtársaiktól. A templomhoz hívők sokasága kezdett zarándokolni, miután a Fájdalmas Szűz közbenjárására csodás gyógyulások történtek. Az idén is több százan jöttek el a Kárpát-medence magyar lakta területeiről. A búcsú szeptember 15-én, pénteken délután a Keresztút végzésével kezdődött. Ezt követően a szenvedélybetegekért és a lelki válsággal küzdőkért mondott szentmisét Szabó József, az Egri Érseki Papneyelő Intézet spirituálisa. Szombaton délután a Kereszt- útra, ezután a Fájdalmas rózsafüzér elimádkozására került sor, majd szabadtéri szentmisét celebrált a családokért Linczenbold Levente teológiai tanár, tardi plébános. A hagyományoknak megfelelően, ezután éjfélig tartották az egri plébániák szentségimá- dási óráit. Vasárnap az ünnepi szentmisét Veres András, a Győri Egyházmegye megyéspüspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be. Szentbeszédének középpontjában a Szűzanya állt. Amint mondta: a Szűzanya ugyanazt az emberi életet élte meg, amit mi élünk, éppen ezért találjuk meg az ő istenkövetésében a magunk keresztény útját. Kiemelte: a művészetekben a leggyakrabban Stabat Materként, szenvedő édesanyaként, Piétaként ábrázolják. Amint a püspök rámutatott: a Szűzanya fájdalmai mindnyájunk közös fájdalma. A Fájdalmas Anya ünnepe, a compassio-nak az együttszen- vedésnek az ünnepe, hogy megtanuljuk a Szűzanyától - ahogy Ő tudott a kereszt alatt fiával egyesülten szenvedni -, hogyan kell mindnyájunknak részt venni szeretteink szenvedésében. Sőt ezen túlmenően, hogyan tudunk mindnyájan hívő emberek Krisztus szenvedésében, Krisztus megváltó áldozatában részt venni. Jézus szenvedéséről szólva hangsúlyozta: a szenvedés elkerülhetetlen része életünknek. Senki nem menekülhet el előle. Lehet ez fizied, testi fájdalom, de néha talán még ennél is szörnyűbb a lelki szenvedés. Rámutatott: a nem hívő ember nem tud mit kezdeni a szenvedéssel. A szenvedés sötétségében csak a hit tud világosságot gyújtani. Csak a hit, csak Isten tud számunkra irányt, megoldást mutatni. A Szűzanya együtt szenvedett fiával és minket is arra hív, hogy a saját szenvedéseink mellett vállaljuk fel mások szenvedéseit is. Veres András püspök idézte Szent Pál apostolt: Tövist kaptam a testembe, hogy el ne bízzam magam (2Kor 12). Majd így folytatta: amíg fiatal, amíg egészséges valaki, addig nem ismer se Istent, se embert. Szükség van a tövisre, szükség van a szenvedésre. Ne essünk kétségbe, ha haj ér bennünket. Ebben Isten szeretetének egy másfajta módját ismerhetjük fel. Nagyon sok - korábban nem hívő - embertársunk épp a szenvedések közepette jutott el Isten szeretetének, Isten létének a felismeréséig. Aki le tud térdepelni a kereszt elé, az fel fogja ismerni a kereszt alatt Isten szeretetét. A szenvedés, a kereszt révén kapunk új erőt, hogy életünket Isten gyermekeiként tudjuk élni. Beszéde végén kérte, hogy a házakban, lakásokban, szobákban őrizzük meg a feszületet. Ne tüntessük el köznapi életünkből. Külön felhívta a figyelmet az út mentén állított, rossz állapotban lévő keresztek felújítására. Kérte, hogy időnként álljunk meg Krisztus keresztje előtt. Akkor, amikor a legnagyobb bajokkal küzdünk, hogy megismerjük Isten szeretetét, aki a fájdalomban is új erőt, új szépséget akar nekünk adni. Homa János JEGYZET E gész évben Szűz Mária fatimai megjelenésének centenáriumát ünnepeljük. A kerek évforduló miatt talán jobban odafigyelünk a fatimai történésekre, s egyáltalán a Mária- jelenésekre. Jó alkalom ez arra, hogy elgondolkodjunk az Egyház által jóváhagyott Mária-jelenések értelméről és jelentőségéről. Ezeknek a jelenéseknek a nagy része valamely Mária tiszteletére épült búcsújáró helyen volt; lehetséges az is, hogy ahol a jelenés történt ott jött létre egy máriás kegyhely. A világon nagyon sok búcsújáró hely van, de nem mindenütt jelent meg a Szűzanya. Vannak olyan vidékek, ahol egy festményhez vagy kegyszoborhoz kapcsolódik a hívek különleges Mária-tisztelete (pl. Máriapócs, Szentkút). Ezeken a helyeken nem jelent meg a Szűzanya, itt viszont valamilyen csoda vagy csodás imameghallgatás történt az Ő közbenjárására. Vannak olyan helyek is, ahol a Szűzanya megjelent, és egy látnok személyén keresztül üzent valamit az emberiségnek. Ami figyelemre méltó, hogy az utóbbi kétszáz évben több helyütt olyan szavahihető tanúk jelentkeztek, akiknek megjelent Szűz Mária, sokszor még csodás gyógyulások is igazolták a jelenés valódiságát. 1830, a „csodás érem” átadásának éve a nyitánya ezeknek a jelenéseknek, amelyek közül a két legismertebb 1858-ban, Lourdes- ban, valamint 1917-ben Fatimában történt. Vannak azonban az Egyházáltal el nem ismert Mária-jelenések is, ilyen például a garabandáli vagy a medjugorjei. Mit kell nekünk tudni ezekről a jelenésekről? Egyáltalán menynyire szerves részei a hitünknek? Nyilvánvaló, hogy a jelenések valódiságának eldöntésére az egyházi tanítóhivatal illetékes, amely nagyon óvatos és körültekintő, mert semmiképpen sem akar tévesen dönteni. A vizsgálatban nem perdöntő a látnokok tapasztalatának vagy az ennek nyomán jelentkező hiedelemnek az intenzitása. Az Egyházfőként a jelenést kísérő csodák alapján dönt, vagyis főképpen azt vizsgálja, hogy valóban történt-e természetfeletti esemény vagy sem. A legfőbb kritérium a jelenésekkel kapcsolatos üzenet tartalma. Azt kell megvizsgálni, hogy az elhangzó üzenetek és szavak összhangban vannak-e a Bibliával és az Egyház tanításával. Ha a jelenés ellene mond az Isten igéjének, vagy azt kiegészíteni akarja, föltétlenül elvetendő, mert hittel valljuk, hogy a kinyilatkoztatás, Isten teljes és végső üzenete lezárult az utolsó apostol, Szent János halálával. Attól kezdődően hitünk igazságait már csdk mélyíteni vagy még jobban megmagyarázni lehet. Ebből adódóan egyetlenegy jelenés sem hozhat valamiféle új kinyilatkoztatást. így például a lourdes-i és a fatimai üzenetek is lényegében az evangélium bevezető tanításait ismétlik: térjünk meg, imádkozzunk és engeszteljünk. A jelenéseket úgy is felfoghatjuk, mint jeleket, feleket, amelyek feltűnő módon akarják figyelmeztetni az emberiséget arra, amit már Szent Péter apostol megfogalmazott a pünkösdi beszédében: „Nincsen üdvösség senki másban, nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözölhetnénk, csak Jézus Krisztus” (ApCsel 4,12). is megfigyelhető, hogy a keresztény élet komoly impulzust, illetve új lendületet kapott a különféle Mária-jelenésektől. Gondoljunk például Medjugorje-ra, ahová egyre többen elzarándokolnak, a nagy Mária-ünnepeken tömegek imádkoznak, sokan elvégzik a szentgyónásukat, és visz- szatalálnak a hit útjára. A jelenések helyén nem csupán fokozott Mária-tisztelet született meg, hanem sokakban új erőre kapott a meggyengült keresztény hit, egybekapcsolódva az Eucharisztia iránti mély tisztelettel, valamint a megtérések erkölcsi csodáival. Dolhai Lajos Mária jelenéseiről
