Heves Megyei Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-21 / 247. szám

2017. OKTÓBER 21., SZOMBAT g MEGYEI KÖRKÉP Te piszkos fasiszta ellenforradalmár! - ordították a börtönőrök Emlékezik az R-oszta&élő tagja Lassan György, 1956-os Corvin-közi harcos (balra) és Dömötör Zoltán Fotó: beküldött A csömöri ház kapuján 1956-os dombormű, a ház fa­lán nemzetőr zászló lobog. Itt él lovag, vitéz Dömötör Zoltán nemzetőr vezérezredes, az ’56-os Nemzetőrség országos parancsnoka, az egri forra­dalom fegyveres harcosa, az R-osztag egyetlen élő tagja. Őt kérdezzük, a tegeződést régi ismeretség indokolja. Sziki Károly heol@heol.hu CSÖMÖR, EGER Múzeummá alakult szobájában történel­mi könyvektől, serlegektől, ku­páktól roskadoznak a polcok. Az egyik szegletben vallatásai­nak, vallomásainak, börtönévei­nek dokumentumai, naplói. A fa­lakon kis vitrinekbeíi csaknem száz kitüntetése látható. Fő he­lyen a nemzetőr egyenruhája. Az asztalon három vaskos dosz- szié: levéltári, bírósági doku­mentumok.- Azt tartják rólad, téged nem le­het kilóra megvenni!- Nemzetőr vagyok, s a nem­zetőr és a Nemzetőrség megvá- sárolhatatlan és pártfüggetlen.- Akkor sok bélyeg volt már raj­tad!- Voltam fasiszta, nyilas, Hitlerjugend, ellenforradalmár a bíróságon, rendőri kihallga­tásokon! A forradalom vérbe- fojtása után a börtönök, rend­őrségi fogdák nem tudták be­A 25. kihallgatá­son is csak azt mondtam, mint az elsőn. fogadni a letartóztatottakat. Egerben is zsúfoltak voltak, ezért akivel komoly leszámolá­si tervük volt, azt elvitték Kis- tarcsára. Engem is. Három hó­napig vallattak, nyomorgattak. A huszonötödik kihallgatáson is csak azt mondtam, mint az elsőn.- Hogy bántak veled Kistarcsán?- Igazában nem panaszkod- hatom. Talán azért volt így, mert rengetegen voltunk, ennyi em­bert nem lehet agyonverni. A te­remben 160-180 embert zsúfol­tak össze.- Milyen volt a vallatás?- Megkérdezték, miért va­gyok itt? Elmondtam, hogy fő­iskolai hallgató vagyok és a Nemzetőrség tagjaként rend- fenntartásban vettem részt. Ezt a vallomást küldték el Eger­be, a Megyei Bíróságra.- Hol kaptak el?- A főiskola diákszállójában. Egy Csepel teherautóval és két személygépkocsival érkez­tek éjjel. Lámpával robbantak be nyolcan-kilencen. Melyik a Dömötör? - kérdezték. Mond­tam, én vagyok! Belöktek a Po- beda hátsó ülésére, ketten szo­rosan mellém ültek, a kezemet hátrabilincselték. Az első ülé­sen volt a géppisztolyos kísérő. A Széchenyi utcai rendőrség­re vittek, majd a Klapka utcai ávós fogdába. Az egészben az abszurdum, hogy ezt valami­kor Kádas Géza forradalmár társam apja építette. „Az élet olyan, mint sakk...”- Hogyan indult a kihallgatásod?- Te piszkos fasiszta ellenfor­radalmár! A bőröddel sem kell el­számolni! - ezt ordították... Tud­tam, hogy érdemes mindenütt egyet mondanom, így nagyobb bajom nem lehet. Mikor látták, hogy az egri kihallgató tisztek szellemileg nem eléggé kvalifi­káltak, hoztak egy dr. Baksa De­zső nevű értelmesebb figurát. Ő is a „Te piszkos fasiszta!” felkiál­tással lépett színre. A gumibot­ját ütemesen táncoltatni kezdte az íróasztalán. Ezzel a lelki ter­rorral próbált hatni rám, mire én mondtam magamnak: nem szabad, hogy a nyugalmamból kibillentsen, mert akkor elvesz­tem! Közöltem: ide figyeljen őr­nagy úr! Tudom, ön most engem agyonüthet és még el sem kell számolnia velem. Csak egyet ne felejtsen el! Az élet olyan, mint a sakk: egyszer a fekete, majd a fe­hér lép! - Mire gondol? - kérde­zett vissza. - Futtassa át magán, mit csinált volna a forradalom győzelme alatt, ha mi azt tesz- szük magával, amit maga művel velünk? - kérdeztem tőle. Visz- szatette a gumibotot a fiókba.- Hogyan lettél fegyveres ellen­álló?- Először azt mondom el, mi­ért lettem az! Mert a kommunis­tákkal szemben sok törleszteni valóm volt és van ma is! Nagy­apám tanító volt a Dunántú­lon, Vásárosfalun. Őt úgy meg­verték a kommunisták, hogy nyomorék lett a keze. Aztán 1945-ben a bátyámat elhajtot­ták az oroszok a Gulágra, de szerencsére megszökött. Ak­kor megfogadtam, ha bármit le­het tennem a kommunisták el­len, az kutya kötelességem! Az Egri Pedagógiai Főiskola végzős hallgatójaként belecsöppentem a forradalomba, nemzetőr let­tem Czaga István főhadnagy ve­zetése alatt. Egy R-csoportot ho­zott létre, riadó egységet, amely héttagú volt. Lengyel László volt a vezetőnk, volt egy tanár, Mikus Gyula, Túróczy Zoltán, Greskovits Laci festőművészek és Balogh László. Nemzetőr-iga­zolványt, fegyvert kaptunk, s két gépkocsit. Tudtuk, hol buj­kálnak az ávósok, s mentünk értük a Szala-parti borpincék­be, az egri várba, a légoltalmi pincékbe, a Szépasszony-völgy- be. Utasításba kaptuk, hogy az ávósok lakásán házkutatást tartsunk. Számos fegyver ke­rült elő.- Vádként szerepelt a Jobb László- perben Is, hogy néha berúgtátok az ajtót, pofon is elcsattant.- Akkor háborús körülmé­nyek voltak! A régi rend csökött elvtársai ott vártak felfegyver­kezve! Nem szerettük, ha vala­ki nemet mondott nekünk! Nem rózsavízzel locsolkodnak a forra­dalomban! Nekünk köszönhető, hogy Eger az egyetlen magyar város, ahol egy áldozata nem volt a forradalomnak. A törvényes­ség útján jártunk, az ügyészség­nek adtuk át az ávósokat. Behoz­tunk néhányat, Kecsőt, Angát, Egercsehiből legszemetebbet: Vaspil Lászlót. Egerben begyűj­töttük az ávós főparancsnok Müllert és társait: Csetnekit, Jerszit, Bújdosót.- November 4-ét hogyan élted meg?- Mint egy tragédiát. Poljakov tanácsára az oroszok elkaptak a főiskolán, és Miskolcra vittek. Czaga és még két ember volt ve­lem. Egy NKVD-s söpredék tiszt hallgatott ki. Piszkos fasiszták, főbe lövünk az udvaron! - ordí­totta. November 7-én berúgtak az őrök és mi megszöktünk.- Milyen volt az Egri Megyei Bí­róságon a tárgyalás?- Bevezettek szíjon, majd kér­dezték: bűnösnek érzi magát? Lengyel Attila mondta, hogy nem! Mondtam én is: nem! A bí­ró felemelte a vastag vádirat­dossziét, s mondta: ez beszél!- Mi volt a bűncselekményed, amiért levadásztak?- Rám a BHÖ 1/1 és BHÖ 1/2 vonatkozott, a népi demokra­tikus államrend megdöntésé­re irányuló szervezkedés, több rendbeli csoportosan és fegyve­resen elkövetett magánlaksér­tés, több rendbeli személyes sza­badság megsértésének bűntette. Kértem a bírót, akkor vegyék le a bilincset, mert a vád nem érvé­nyes ránk, mi nem a megdöntés­re irányultunk, mi megdöntöt­tük a rendszert október 23-án. Az indoklásban azt írták: „Csak november 4-e akadályozta meg, hogy az összegyűjtött személye­ket ne semmisítsék meg, mert mi más értelme lehetett az erő­szakos cselekménysorozatnak?”- Ezt hogyan értékeled?- Ostoba és pimasz bírói csúsz­tatásnak! Forradalom volt, azt a feladatot kaptuk, hogy a fegy­verrel rendelkező ÁVH-s tiszte­ket be kell hozni a börtönbe, vé­delem alá helyezni őket! Mert a közhangulat olyan volt, hogy le­hetségesnek látszott: meglincse­lik a hatalomittas ávósokat. Min­den emberrel elszámoltunk.- Mi volt az eljárás összefoglaló neve?- Lengyel Attila és társainak bűnügye, én voltam a másodren­dű vádlott. A tanúk nagyrészt ávósok, rendőrök és spiclik vol­tak. Gondold el, milyen tanú le­hetett az az ávós, akit begyűjtöt­tünk, majd jött érdektelen tanú­nak?! Hát hogy lehet az érdek­telen tanú, akit én letartóztat­tam? Reggel kezdődött a tárgya­lás és már fél tizenkettőkor ki­hirdették az ítéletet. A bíró mel­lett a két ülnök foglalt helyet. Fél 12 előtt egymásra néztek, a bí­ró szólt: a bíróság ítélethozatal­ra visszavonul! Kimentek a pul­pitus mögötti ajtón. A harmadik alig ért ki, már fordultak vissza. Le volt fektetve az ítélet, csak cir­kusz volt a tárgyalás! Attila ka­pott 9 évet, én hetet. A többiekét már nem tudom pontosan. Ez történt Egerben 1957. szeptem­ber 5-én. A másodfokú tárgya­lás Budán volt. Arra sem méltat­tak, hogy elvigyenek. Nem sú­lyosítottak az első fokon, levet­tek két évet belőle.- Milyenek voltak a börtönévek?- A szörnyű az volt, hogy meg lehetett szokni! Adtak enni, ez minden! Cipészt akartak belő­lem képezni, de mondtam: amíg a ruszkik nem mennek ki, ad­dig nem dolgozom. A válasz: ak­kor a zárkában fogsz megrohad­ni! Nem rohadtam meg... Négyen voltunk egy cellában, de érezte az ember, ki a beépített spicli. Egerben a vár alatti kis zsina­gógában jártam egyszer, ki volt téve a képem mellett egy másik is. A spiclié. Amíg én nyomorgó segédmunkás lehettem, ő egye­temi tanár lett és doktor! Ami­kor kijöttem, jelentkezni kellett a rendőrségen. A főhadnagy azt mondta: hat napon beül köteles elhelyezkedni, különben visz- szavisszük, mint közveszélyes munkakerülőt! Akárhová ko­pogtattam be, sehol nem vettek fel, mert ott volt a papíron, hogy öt évet ültem. Amikor már a 38. helyen nem kaptam munkát, ak­kor ez a tiszt benyúlt a fiókjá­ba, írt valamit, beletette a borí­tékba, megcímezte és azt mond­ta: holnap menjen el ide! Elmen­tem. A gyógyszergyárba szólt a beajánlásom. Segédmunkás le­hettem, hurrá! Három évet húz­tam itt le, amikor láttam egy hir­detést, az Iparművészeti Vállalat tette közzé. Felvettek a grafikai vállalathoz segédmunkásnak. Nincs olyan, akinek meg­bocsáthatnék- Eljött a rendszermódosulás éve...- 1990-ben Csömörön a pol­gármester adott egy jó állást. Megkezdtem közéleti szere­pem felépítését a POFOSZ-ban, a Tartalékos Katonák Országos Egyesületében, a Nemzetőrség­ben, ahol 1995 óta ötödször va­gyok megválasztott elnök-főpa­rancsnok. Csömörön a Glória Victis kuratóriumának is tagja vagyok.- Több tucat kitüntetésed van. Melyik a legfontosabb?- A Szabadság hőse, a forra­dalom 50. évfordulójára kap­tam. Kedves nekem az ’56-os emlékérem, amire kiemelt nyugdíj jár. A legbüszkébb a Magyar Köztársaság Arany Ér­demkeresztjére vagyok. Le volt fektetve az ítélet, csak cirkusz volt a tárgyalás!- Megbocsátottál?- Kinek? Senki nem nyújtot­ta még eddig a kezét, hogy bo­csássák meg. Bosszúvágyam nincs. Megbocsátás csak a felol- dozás után lehetséges, vagyis, amikor a bűnöző elnyerte méltó büntetését. Azoknak a gazem­bereknek bocsássák meg, akik örömüket lelték abban, hogy a halálra ítélt forradalmárok nem búcsúzhattak el hozzátartozóik­tól? Vallásos ember vagyok, de hiszem, ebben az ügyben nincs kegyelem!- Egert nem feledted.- Visszatértem, amikor a Nemzetőrséget Egerben meg­alakítottuk.- De a szabadság íze megsava- nyodott a szádban...- Meg, mert a forradalom 60. évfordulójára felterjesztettek el­ismerő címre az 1956-os aktív tevékenységemért, és... egy iro­davezető elutasított ötsoros le­vélben!- Ez méltatlan.- Méltósággal viselem. Balról: Dömötör Zoltán és Lengyel Attila 1956-ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents