Heves Megyei Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-21 / 247. szám
2017. OKTÓBER 21., SZOMBAT g MEGYEI KÖRKÉP Te piszkos fasiszta ellenforradalmár! - ordították a börtönőrök Emlékezik az R-oszta&élő tagja Lassan György, 1956-os Corvin-közi harcos (balra) és Dömötör Zoltán Fotó: beküldött A csömöri ház kapuján 1956-os dombormű, a ház falán nemzetőr zászló lobog. Itt él lovag, vitéz Dömötör Zoltán nemzetőr vezérezredes, az ’56-os Nemzetőrség országos parancsnoka, az egri forradalom fegyveres harcosa, az R-osztag egyetlen élő tagja. Őt kérdezzük, a tegeződést régi ismeretség indokolja. Sziki Károly heol@heol.hu CSÖMÖR, EGER Múzeummá alakult szobájában történelmi könyvektől, serlegektől, kupáktól roskadoznak a polcok. Az egyik szegletben vallatásainak, vallomásainak, börtönéveinek dokumentumai, naplói. A falakon kis vitrinekbeíi csaknem száz kitüntetése látható. Fő helyen a nemzetőr egyenruhája. Az asztalon három vaskos dosz- szié: levéltári, bírósági dokumentumok.- Azt tartják rólad, téged nem lehet kilóra megvenni!- Nemzetőr vagyok, s a nemzetőr és a Nemzetőrség megvá- sárolhatatlan és pártfüggetlen.- Akkor sok bélyeg volt már rajtad!- Voltam fasiszta, nyilas, Hitlerjugend, ellenforradalmár a bíróságon, rendőri kihallgatásokon! A forradalom vérbe- fojtása után a börtönök, rendőrségi fogdák nem tudták beA 25. kihallgatáson is csak azt mondtam, mint az elsőn. fogadni a letartóztatottakat. Egerben is zsúfoltak voltak, ezért akivel komoly leszámolási tervük volt, azt elvitték Kis- tarcsára. Engem is. Három hónapig vallattak, nyomorgattak. A huszonötödik kihallgatáson is csak azt mondtam, mint az elsőn.- Hogy bántak veled Kistarcsán?- Igazában nem panaszkod- hatom. Talán azért volt így, mert rengetegen voltunk, ennyi embert nem lehet agyonverni. A teremben 160-180 embert zsúfoltak össze.- Milyen volt a vallatás?- Megkérdezték, miért vagyok itt? Elmondtam, hogy főiskolai hallgató vagyok és a Nemzetőrség tagjaként rend- fenntartásban vettem részt. Ezt a vallomást küldték el Egerbe, a Megyei Bíróságra.- Hol kaptak el?- A főiskola diákszállójában. Egy Csepel teherautóval és két személygépkocsival érkeztek éjjel. Lámpával robbantak be nyolcan-kilencen. Melyik a Dömötör? - kérdezték. Mondtam, én vagyok! Belöktek a Po- beda hátsó ülésére, ketten szorosan mellém ültek, a kezemet hátrabilincselték. Az első ülésen volt a géppisztolyos kísérő. A Széchenyi utcai rendőrségre vittek, majd a Klapka utcai ávós fogdába. Az egészben az abszurdum, hogy ezt valamikor Kádas Géza forradalmár társam apja építette. „Az élet olyan, mint sakk...”- Hogyan indult a kihallgatásod?- Te piszkos fasiszta ellenforradalmár! A bőröddel sem kell elszámolni! - ezt ordították... Tudtam, hogy érdemes mindenütt egyet mondanom, így nagyobb bajom nem lehet. Mikor látták, hogy az egri kihallgató tisztek szellemileg nem eléggé kvalifikáltak, hoztak egy dr. Baksa Dezső nevű értelmesebb figurát. Ő is a „Te piszkos fasiszta!” felkiáltással lépett színre. A gumibotját ütemesen táncoltatni kezdte az íróasztalán. Ezzel a lelki terrorral próbált hatni rám, mire én mondtam magamnak: nem szabad, hogy a nyugalmamból kibillentsen, mert akkor elvesztem! Közöltem: ide figyeljen őrnagy úr! Tudom, ön most engem agyonüthet és még el sem kell számolnia velem. Csak egyet ne felejtsen el! Az élet olyan, mint a sakk: egyszer a fekete, majd a fehér lép! - Mire gondol? - kérdezett vissza. - Futtassa át magán, mit csinált volna a forradalom győzelme alatt, ha mi azt tesz- szük magával, amit maga művel velünk? - kérdeztem tőle. Visz- szatette a gumibotot a fiókba.- Hogyan lettél fegyveres ellenálló?- Először azt mondom el, miért lettem az! Mert a kommunistákkal szemben sok törleszteni valóm volt és van ma is! Nagyapám tanító volt a Dunántúlon, Vásárosfalun. Őt úgy megverték a kommunisták, hogy nyomorék lett a keze. Aztán 1945-ben a bátyámat elhajtották az oroszok a Gulágra, de szerencsére megszökött. Akkor megfogadtam, ha bármit lehet tennem a kommunisták ellen, az kutya kötelességem! Az Egri Pedagógiai Főiskola végzős hallgatójaként belecsöppentem a forradalomba, nemzetőr lettem Czaga István főhadnagy vezetése alatt. Egy R-csoportot hozott létre, riadó egységet, amely héttagú volt. Lengyel László volt a vezetőnk, volt egy tanár, Mikus Gyula, Túróczy Zoltán, Greskovits Laci festőművészek és Balogh László. Nemzetőr-igazolványt, fegyvert kaptunk, s két gépkocsit. Tudtuk, hol bujkálnak az ávósok, s mentünk értük a Szala-parti borpincékbe, az egri várba, a légoltalmi pincékbe, a Szépasszony-völgy- be. Utasításba kaptuk, hogy az ávósok lakásán házkutatást tartsunk. Számos fegyver került elő.- Vádként szerepelt a Jobb László- perben Is, hogy néha berúgtátok az ajtót, pofon is elcsattant.- Akkor háborús körülmények voltak! A régi rend csökött elvtársai ott vártak felfegyverkezve! Nem szerettük, ha valaki nemet mondott nekünk! Nem rózsavízzel locsolkodnak a forradalomban! Nekünk köszönhető, hogy Eger az egyetlen magyar város, ahol egy áldozata nem volt a forradalomnak. A törvényesség útján jártunk, az ügyészségnek adtuk át az ávósokat. Behoztunk néhányat, Kecsőt, Angát, Egercsehiből legszemetebbet: Vaspil Lászlót. Egerben begyűjtöttük az ávós főparancsnok Müllert és társait: Csetnekit, Jerszit, Bújdosót.- November 4-ét hogyan élted meg?- Mint egy tragédiát. Poljakov tanácsára az oroszok elkaptak a főiskolán, és Miskolcra vittek. Czaga és még két ember volt velem. Egy NKVD-s söpredék tiszt hallgatott ki. Piszkos fasiszták, főbe lövünk az udvaron! - ordította. November 7-én berúgtak az őrök és mi megszöktünk.- Milyen volt az Egri Megyei Bíróságon a tárgyalás?- Bevezettek szíjon, majd kérdezték: bűnösnek érzi magát? Lengyel Attila mondta, hogy nem! Mondtam én is: nem! A bíró felemelte a vastag vádiratdossziét, s mondta: ez beszél!- Mi volt a bűncselekményed, amiért levadásztak?- Rám a BHÖ 1/1 és BHÖ 1/2 vonatkozott, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, több rendbeli csoportosan és fegyveresen elkövetett magánlaksértés, több rendbeli személyes szabadság megsértésének bűntette. Kértem a bírót, akkor vegyék le a bilincset, mert a vád nem érvényes ránk, mi nem a megdöntésre irányultunk, mi megdöntöttük a rendszert október 23-án. Az indoklásban azt írták: „Csak november 4-e akadályozta meg, hogy az összegyűjtött személyeket ne semmisítsék meg, mert mi más értelme lehetett az erőszakos cselekménysorozatnak?”- Ezt hogyan értékeled?- Ostoba és pimasz bírói csúsztatásnak! Forradalom volt, azt a feladatot kaptuk, hogy a fegyverrel rendelkező ÁVH-s tiszteket be kell hozni a börtönbe, védelem alá helyezni őket! Mert a közhangulat olyan volt, hogy lehetségesnek látszott: meglincselik a hatalomittas ávósokat. Minden emberrel elszámoltunk.- Mi volt az eljárás összefoglaló neve?- Lengyel Attila és társainak bűnügye, én voltam a másodrendű vádlott. A tanúk nagyrészt ávósok, rendőrök és spiclik voltak. Gondold el, milyen tanú lehetett az az ávós, akit begyűjtöttünk, majd jött érdektelen tanúnak?! Hát hogy lehet az érdektelen tanú, akit én letartóztattam? Reggel kezdődött a tárgyalás és már fél tizenkettőkor kihirdették az ítéletet. A bíró mellett a két ülnök foglalt helyet. Fél 12 előtt egymásra néztek, a bíró szólt: a bíróság ítélethozatalra visszavonul! Kimentek a pulpitus mögötti ajtón. A harmadik alig ért ki, már fordultak vissza. Le volt fektetve az ítélet, csak cirkusz volt a tárgyalás! Attila kapott 9 évet, én hetet. A többiekét már nem tudom pontosan. Ez történt Egerben 1957. szeptember 5-én. A másodfokú tárgyalás Budán volt. Arra sem méltattak, hogy elvigyenek. Nem súlyosítottak az első fokon, levettek két évet belőle.- Milyenek voltak a börtönévek?- A szörnyű az volt, hogy meg lehetett szokni! Adtak enni, ez minden! Cipészt akartak belőlem képezni, de mondtam: amíg a ruszkik nem mennek ki, addig nem dolgozom. A válasz: akkor a zárkában fogsz megrohadni! Nem rohadtam meg... Négyen voltunk egy cellában, de érezte az ember, ki a beépített spicli. Egerben a vár alatti kis zsinagógában jártam egyszer, ki volt téve a képem mellett egy másik is. A spiclié. Amíg én nyomorgó segédmunkás lehettem, ő egyetemi tanár lett és doktor! Amikor kijöttem, jelentkezni kellett a rendőrségen. A főhadnagy azt mondta: hat napon beül köteles elhelyezkedni, különben visz- szavisszük, mint közveszélyes munkakerülőt! Akárhová kopogtattam be, sehol nem vettek fel, mert ott volt a papíron, hogy öt évet ültem. Amikor már a 38. helyen nem kaptam munkát, akkor ez a tiszt benyúlt a fiókjába, írt valamit, beletette a borítékba, megcímezte és azt mondta: holnap menjen el ide! Elmentem. A gyógyszergyárba szólt a beajánlásom. Segédmunkás lehettem, hurrá! Három évet húztam itt le, amikor láttam egy hirdetést, az Iparművészeti Vállalat tette közzé. Felvettek a grafikai vállalathoz segédmunkásnak. Nincs olyan, akinek megbocsáthatnék- Eljött a rendszermódosulás éve...- 1990-ben Csömörön a polgármester adott egy jó állást. Megkezdtem közéleti szerepem felépítését a POFOSZ-ban, a Tartalékos Katonák Országos Egyesületében, a Nemzetőrségben, ahol 1995 óta ötödször vagyok megválasztott elnök-főparancsnok. Csömörön a Glória Victis kuratóriumának is tagja vagyok.- Több tucat kitüntetésed van. Melyik a legfontosabb?- A Szabadság hőse, a forradalom 50. évfordulójára kaptam. Kedves nekem az ’56-os emlékérem, amire kiemelt nyugdíj jár. A legbüszkébb a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjére vagyok. Le volt fektetve az ítélet, csak cirkusz volt a tárgyalás!- Megbocsátottál?- Kinek? Senki nem nyújtotta még eddig a kezét, hogy bocsássák meg. Bosszúvágyam nincs. Megbocsátás csak a felol- dozás után lehetséges, vagyis, amikor a bűnöző elnyerte méltó büntetését. Azoknak a gazembereknek bocsássák meg, akik örömüket lelték abban, hogy a halálra ítélt forradalmárok nem búcsúzhattak el hozzátartozóiktól? Vallásos ember vagyok, de hiszem, ebben az ügyben nincs kegyelem!- Egert nem feledted.- Visszatértem, amikor a Nemzetőrséget Egerben megalakítottuk.- De a szabadság íze megsava- nyodott a szádban...- Meg, mert a forradalom 60. évfordulójára felterjesztettek elismerő címre az 1956-os aktív tevékenységemért, és... egy irodavezető elutasított ötsoros levélben!- Ez méltatlan.- Méltósággal viselem. Balról: Dömötör Zoltán és Lengyel Attila 1956-ban