Heves Megyei Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-16 / 190. szám

2017. AUGUSZTUS 16., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP g Gyönyörű környék „parányi” szépséghibával Jobb sorsra érdemes az apci tengerszem Fotó: Szomszéd Eszter Szívesen hűsölnek a helyiek, a messziről érkezők a páratlan szépségű tengerszem partján A Széleskőnek nevezett bá­nyató a helyiek egyik büsz­kesége. Sajnos, nem min­denki becsüli meg a „ten­gerszemet”. Tari Ottó otto.tari@mediaworks.hu APC Nagy kincse a telepü­lésnek a Széleskőként ismert bányató. A tengerszemhez hasonlatos képződmény rég­óta célpontja az extremitást is kedvelő turistáknak: mély, hideg és kristálytiszta vizé­ben ugyan tilos a fürdőzés, de ezt senki nem tartja be, sőt, a 10-15 méter magas, vö­röses sziklákról való fejesug­rások igazi bátorságpróbát je­lentenek egyeseknek. A kes­keny partszakaszon olykor hatvan-száz ember próbál hűsölni. Vannak, akik sátrat ver­nek, mások motorkerékpár­ral, sőt, lóháton közelítik meg - olykor az ország legtávolab­bi részeiről - a keskeny ösvé­nyen elérhető páratlan csoda­világot. Sajnos, az emberek okoz­zák a legtöbb problémát is, és nemcsak a fürdőzéssel. A víztükör mellett elhagyott tűzgyújtó helyek, szemét, ki­csordult konténer és számos másfajta végtermék árulko­dik az evolúció csúcsán tró­noló teremtmény jelenlétéről. Mindezeken Juhász István polgármester is bosszanko­dik. Bár a tó állami tulajdon, s állami cég a kezelője is, a fa­lu magáénak érzi a tengersze­met. A közmunkások időn­ként levágják a füvet, elviszik a hulladékot (előfordul, hogy járműalkatrészeket, amelyek aligha az idegenforgalom ré­vén képződnek), összeszedik a latrina pár nap alatt ösz- szetört maradványait. Olykor közzéteszik a „házirendet,, is - mindhiába. A szemét újra­termelődik.- Egyszer talán megszívle­lik a régi mondást: „Ha erdő­be mész, csak a lábnyomod hagyd ott” - mondja a köz1 ségvezető, de érződik a hang­ján, hogy ezt egyelőre ő maga is csak illúziónak tartja. Tiszta, mély és jéghideg A Széleskőként ismert, Apc közigazgatási területén lévő bányató a Somlyó és a Nagy- hársas hegyek közti nyeregben helyezkedik el. Az 1870-es évektől jó minőségű andezitet bányásztak itt, amit útépítés­re használtak. Egy robbantás során a közeli források egyi­ke elöntötte a bányát, és azóta a parányi „tengerszem" a kör­nyék egyik legkeresettebb pi­henőhelye. A körülötte lévő 25 méteres erdősávval együtt két évtizede helyi jelentőségű ter­mészetvédelmi terület. A tó át­lagos vízmélysége öt-tíz - más források szerint húsz - méter, amelyet tíz-tizenöt méter ma­gas, a vasoxidtól vöröses szik­lafal vesz körül. A víz élővilága nem számottevő, csupán né­hány rák- és kisebb halfajta fe­dezhető fel benne. Tán még autót is mosnának benne A tavat az 1960-as évektől ele­inte a helyi és a környékbe­li fiatalok kezdték „használni”. Számos legenda kering arról, hogy mely fiatalember melyik kiszögeléésről ugrotta a leglát­ványosabb fejest a vízbe, így imponálva a parton sikonga­tó lányoknak. Igazán ismertté a ‘70-es években vált: ekkori­ban már osztálykirándulásokat is szerveztek ide, s az ország távolabbi részein is elterjedt a híre. Lovastúrák, motorostalál­kozók célpontjává vált a kör­nyék. Gépjárművel is fel lehet hajtani a meredek dombolda­lon, egészen a tóhoz vezető né­hány tízméteres ösvény ele­ji tisztásig. Még jó, hogy nem a vízpartig, mert volnának, akik talán autót is mosnának ben­ne - dohogott Juhász István polgármester. Tudatosan élni Berecz Renáta renata.berecz@mediaworks.hu A zt mondják, sok minden fejben dől el. Ha valamire egyébként illene időt szánni, akkor meg azt mondják, arra van, amire szakítasz. Közhelyek... Ám de nem véletlenül lettek azok. Egykor, újságíró tanárom megosztot­ta velünk, diákokkal, jól jegyezzük meg, a közhelyekkel nem az a baj, hogy nem igazak. Sőt, nagyon is azok. Olyannyira, hogy talán túl sokat is emlegetjük, de ettől még nem állíta­nak valótlant. Mi, otthon, eldöntöttük, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, időt szánunk a különválogatásra. Ha valami megszokottá vá­lik, az rutinból megy, s egyáltalán nem okoz gondot. Kezdet­ben persze álltam a szeme­A hulladék elkülöní­tése leginkább el­határozás kérdése. tesek előtt, gondolkodtam, mit hova is kell dobnom. Pedig meg voltak különböz­tetve, de akkor ez még nem volt természetes számomra. Szerencsére van kertünk is, így a komposztálás sem idegen tőlünk, s duplán jól járunk: kevesebb szemét keletkezik, s növényeink is meghálálják. Örvendetes, hogy egyre több vendéglátóhely foglalkozik e témával. Ellenben nagyobb számban még mindig azok van­nak, akiknek ez valamiért megterhelő. Kifogás persze min­dig akad, ha valamit nem akarunk megtenni, de előfordul­hat, hogy kevesebb energiát emészt fel, ha a folyamatos taga­dás helyett legalább megpróbáljuk. Aztán ki tudja, még meg­szokás is lehet belőle. Meggyőződésem, hogy már gyermekeknek is meg kell ta­nítani a szelektív hulladékgyűjtést, s fel kell hívni figyelmü­ket ennek fontosságára. Lehetőleg minél korábban, hiszen tudjuk, ők jelentik a jövőt. Lám, egy újabb közhely. Gyakori a vadbaleset még a sztrádán is HEVES MEGYE A megbeszé­lés apropóját az adta, hogy állampolgári bejelentés ér­kezett arról, hogy az M3-as nyugati csomópontjának be­járatánál - ez Gyöngyös kö­zelében van - kotorékot ész­leltek, vagyis a vadak keríté­sen belülre jutottak. A közút­kezelő akkor további egyezte­téseket szorgalmazott, hogy vegyék fel a kapcsolatot a pá­lya mentén működő tizen­nyolc vadászatra jogosulttal is, mivel ők is azt tapasztal­ják, hogy folyamatos, sőt egy­re több a vadbaleset. A sztrádán nem lehet vadászati tevékenységet végezni. Kovács István János va­dászmester azonban hozzá­tette: nem olyan egyszerű ez, mint látszik, mivel sok a jogi akadály. Autópályán ugyan­is nem lehet vadászati tevé­kenységet végezni, a közútra tévedt vad az államé, továb­bá a vadásztársaságok sin­csenek felkészülve az állatok elejtésére a sztrádán, mivel ez nem feladatuk. Az egyeztetéseken résztve­vők célja ezért egyrészt kö­zösen fellépni a jogalkotók fe­lé törvénymódosítást szorgal­mazva, másrészt az, hogy a közútkezelő társaságnak le­gyen egy olyan embere, aki elvégzi a vadak kilövését. Ter­mészetesen ezenfelül az út mentén folyamatosan ellen­őrizni szükséges a kerítéseket - nem feltétlenül csak gépjár­műből -, illetve célszerű lenne a telepített, sokszor már átlát­hatatlan növényzetet vissza­nyesni. Javaslatot tettek ezért a szorosabb együttműködés­re, ezt megállapodásba is fog­lalnák, s erről heteken belül döntés születhet. Az intézke­déstől azt várják, hogy keve­sebb lesz a vadak okozta bal­eset a pályán. SZ. E. HIRDETÉS MEG TÖBBET ADUNK! Keresse a Heves Megyei Hírlapot már heti 4 ingyenes melléklettel, változatlan áron! im I I ■Hl Ä ' * v ‘-(Á '' 'o' IlM-J ttisszi®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents