Heves Megyei Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-12 / 187. szám

12 TÖRTÉNELEM 2017. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT A Dunántúl megtartása kiemelt jelentőségű volt Hitler számára 1944-ben Miért akarták a németek megvédeni Magyarországot? Bombatalálat az almásfűzfői olajfinomítóban 1944. augusztus 9-én Fotók: MW 1945 elején a Vörös Hadse­reg már mindössze néhány száz kilométerre volt Berlin­től, miközben a németek utol­só offenzíváikat Magyaror­szágon hajtották végre. Kez­detben Budapest felmentése, majd a Dunántúl még német kézen lévő részének biztosítá­sa volt a fő prioritás. Vajon mi késztette a német hadsereg vezetőit arra, hogy a főváro­suk hatékony védelme helyett Magyarország érdekében ves­sék be utolsó ütőképes tarta­lékaikat? Hitler ragaszkodá­sa a zalai olajmezők birtoklá­sához felülírt minden katonai szempontot, vagy egy átgon­dolt stratégia része volt Ma­gyarország védelme? Mihályi Balázs kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu VILÁGHÁBORÚ 1944 elején a német csapatok minden fron­ton meghátrálásra kénysze­rültek, és küszöbön állt a szö­vetséges csapatok franciaor­szági inváziója is. A háború már nyilvánvalóan a szövetsé­gesek győzelmét vetítette elő­re, a harctéri sikerek ellené­re azonban a Harmadik Biro­dalom még távol állt az össze­omlástól. A szövetséges repülők 1944- ben több mint 900 000 tonna bombát dobtak le Németország városaira és az ipari létesítmé­nyekre. Ez több mint 30 száza­léka az egész háború során Eu­rópában ledobott szövetséges bombamennyiségnek. Az akci­ók ugyan hatalmas pusztítást vittek végbe és rengeteg áldo­zatot követeltek, de a német ha­diipart nem tudták megtörni. Sőt, Albert Speer, a Birodalom fegyverkezési minisztere ered­ményes iparszéttelepítési prog­ramja nyomán a német hadi­ipar teljesítményét sikerült fo­kozni, és 1944-ben érte el a ter­melési csúcsot, annak ellenére, hogy a korábbi megszállt terü­letek többségét elvesztette, és a bombázások minden koráb­binál súlyosabban érintették a Birodalmat. A német hadigépezetre ak­kor sikerült tényleges csapást mérni, amikor 1944 tavaszán a szövetséges parancsnokság a vegyi- és olajipari célponto­kat tette a bombázási célpon­tok listájának elejére. Az olaj- finomítók elleni akciókat to­vább súlyosbította, hogy 1944 augusztusában Ro­mánia kiugrásá­val elvesztek az ot­tani olajmezők. így 1944 őszére már csak Nagykanizsa, Zisterdorf, Alsó-Szászország és Galícia kitermelőhelyek ma­radtak meg. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy 1944 szep­temberéről a Luftwaffe üzem­anyag-ellátása már nem volt to­vább biztosítható. A havi 160- 180 000 tonna üzemanyag he­lyett immár csak havi 30 000 tonna állt rendelkezésre, ha­sonló volt a helyzet a szárazföl­di erőknél is. Szigorú korláto­zásokat kellett bevezetni, ami jelentősen csökkentette a csa­patok bevethetőségét. Albert Speer augusztus 30- án egy titkos üzenetben fel­hívta Hitler figyelmét az olaji­part ért súlyos károkról és az üzemanyag-ellátás korlátozá­sának szükségességéről. Eb­ben a jelentésben tett említést Hitlernek a nagykanizsai olaj­mezőről, amely átlagosan ha­vonta 60 000 tonna nyersolajat tudott termelni. . A német hadiipar működéséhez azon­ban az olajon túl to­vábbi nyersanyagokra is szük­ség volt. 1944 őszére elvesztek a Birodalom számára a Balkán magnézium-, Franciaország bauxit- és Románia olajkészle­tei. Speer még szeptemberben felvázolta a hadiipar szempont­jából a további háború folyta­tásához szükséges minimális gazdasági életteret Hitler szá­mára, amelyben Magyarország kiemelt helyet foglalt el. Ipa­ri termelés szempontjából kie­melten fontosak voltak a Biro­dalomnak a Nyugat-Szlovákiá­ban, Magyarországon lévő re­pülőgépgyártó és -összeszere­lő üzemek, valamint a fegyver­gyárak. 1944 utolsó negyedévében a Birodalom alumíniumkészletei elfogytak, a további termelés előfeltétele a bauxit volt, amely­nek 90 százalékát Magyaror­szág adta (Gánt, Kincsesbánya, Halimba, Nagyharsány bányái): 75 000 tonnát havonta, amely­ből 13 000 tonna alumínium volt előállítható. Csupán a Luft­waffe alumíniumigénye 23 000 torma volt havonta. A harckocsi- és tengeralatt­járó-akkumulátorok gyártásá­hoz antimon biztosítása szük­séges. A felhalmozott készlet a Birodalomban 2200 tonna volt, a havi felhasználás pedig 400 tonna. Ezenfelül Nyugat-Szlo­vákiában és Magyarországon havi 150 tonnát termeltek ki. A Birodalom havi 2,6 millió tonna acélt állított elő, amely­hez 7000 tonna magnézium­ra volt szükség. Ehhez a Biro­dalom 1155 tonnát, Szlovákia Speer és Hitler 1944-ben 1750 tonnát, Magyarország pe­dig 1150 tonnát termelt ki ha­vonta. Hazánkban Úrkúton volt az egyetlen magnéziumbánya. Nyersolaj tekintetében a leg­fontosabb olajmező Magyaror­szágon volt, Nagykanizsa mel­lett. 1943-ban átlagosan havi 69 000 tonna nyersolajat ter­meltünk, 1944-ben ez a szám visszaesett 52 000 tonnára, ugyanakkor a termelt mennyi­ség Birodalomba történő kivi­telének mértéke jelentős mér­tékben megnőtt Magyarország márciusi megszállását köve­tően. A honvédség havi ben­zinigénye 35 000 tonna volt 1943-ban, a teljes országé pe­dig 199 000 tonna. Mindezt a növekvő német kivitel mellett mór nem lehetett biztosítani, ezért az országban súlyos kor­látozásokat kellett bevezetni. Az üzemanyag-ellátás tekin­tetében kedvező változások áll­tak be. A szövetségesek csök­kentették az olajfinomítók bombázásának intenzitását. A korábbi hónapokkal szem­ben, amikor a bombamennyi­ség 25 százalékát olajipari cél­pontokra dobták le, szeptem­ber-október során ez a mennyi­ség 10 százalékra esett vissza. Novemberben már 96 000 ton­na üzemanyagot sikerült előál­lítani, ami harmada volt a tava­szi termelésnek, de elég volt a háború folytatásához. A német hadsereg, a szárazföldi erők és Fúrótorony Budafapusztán a Luftwaffe 1944 nyarán havon­ta 300 000 tonna üzemanyagot használt fel. Októberben ezt a mennyiséget 97 000 tonnára kellett csökkenteni. Speer ok­tóberben ismét hangsúlyozta Hitlernek a Nagykanizsa mel­letti olaj mezők jelentőségét, a szövetségesek A magyaror­szági olajfinomítókat szétbom­bázták ugyan, de a Birodalom­ban helyreállított finomítókkal, amelyek a Nagykanizsán ter­melt olajat használták fel, fe­dezni lehetett a hadsereg szá­mára szükséges csökkentett benzinmennyiség zömét. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Hitler számára a Dunántúl és Budapest meg­tartása elsőrendű célt jelentett még a háború utolsó szakaszá­ban is. A német hadigépezet működése nem volt biztosítha­tó a magyarországi nyersanyag- források nélkül. így a hábo­rú utolsó német offenzívái mö­gött több volt, mint Hitler „rög­eszmés” ragaszkodása a zalai olajmezőkhöz. A hadianyag- és fegyvergyártás fenntartásának szükségessége mozgatta a Ma­gyarországi hadműveleteket. Ugyanakkor Budapest bekerí­tésével a főváros katonai jelen­tősége megszűnt, az itteni ha­diipari üzemek megsemmisül­tek vagy szovjet kézre kerül­tek, ugyanakkor a Dunántúl megtartása továbbra is kiemelt jelentőségű volt. Hazánk stra­tégiailag is je­lentőssé vált 452-ben Attila egészen Róma határáig jutott Múzeum az ázsiai hunoknak Megújul Sopron belvárosa KULTÚRA Megnyílt az ázsiai hunok történelmét a világon elsőként bemutató múzeum­komplexum az észak-kínai Belső-Mongólia Autonóm Te­rület székhelyén, Hohhotban. A múzeumban a kelet- és kö­zép-ázsiai nomád népek törté­nelmét bemutató régészeti le­letek és tárgyak találhatóak, többségük az i. e. 3. század­tól az i. sz. 2. századig a Bel- ső-Ázsia és a mai Kína északi felének nagy részét ellenőrzé­se alatt tartó nomád törzsszö­vetség vezető tagja, az ázsiai hunokként ismert hsziung- nu nép birodalmának idejéből Attila, a hunok nagyfejedelme származik. A kínai történet- írás szerint a hsziungnu nép a 4. században Európába be­törő hunok ősének tekinthe­tő. Az ázsiai hunokkal az év­századok során a kínai ural­kodók számos háborút vívtak, részben miattuk, illetve a no­mád törzsek támadásai ellen kezdték el később építeni a kí­nai nagy falat. A hunok Belső-Ázsia sztyep­péiről származó, ismeretlen nyelvű népcsoportot alkottak. A Kárpát-medencében lévő fe­jedelmi központú Hun Biroda­lom az 5. század elején jött lét­re. A hunok, Ruga, Bleda (Bu­da), majd Attila fejedelemsé­ge alatt a Nyugatrómai Biro­dalom szövetségesei voltak, ám 451-ben Attila hódító a ko­rábbi szövetségese ellen for­dult, 452-ben egészen Róma határáig jutott. Feltehetően a nagy szárazság és a pestisjár­vány miatt azonban kénytelen volt félbeszakítani a hadjára­tát, és az Örök Város ostroma nélkül visszavonulni a felte­hetően Duna-Tisza közén fek­vő törzsszállására. 453-ban új házasságának nászéjszakáján Attila hirtelen meghalt. Halá­lának okai tisztázatlanok - ír­ja az Origo.hu. MW FELÚJÍTÁS A kormány tovább­ra is elkötelezett a kulturális örökség értékei iránt. Ezért a tervezett programok megva­lósításával, az ed­diginél több for­rást biztosít a műemlékvédelem­re. 55 milliárd forintos kerettel elindult a Nemze­ti kastélyprogram és Nemze­ti várprogram, valamint több mint 35 milliárd forint ha­zai költségvetési forrás be­vonásával a Modern városok program örökségvédelmi be­ruházásai is. A Modern vá­rosok program egyik legje­lentősebb beruházásának ke­retében megújul Sopron tör­ténelmi belvárosa, a közép­kori várnegyed és a Szent-Mi- hály-templom, va­lamint elindul a sekrestyésház, a soproni várfal, a Fabricius-ház, a Tábornokház és a Storno-ház fejlesztése, illetve a Múzeum­negyed kialakítása is. A műemléki felújításokhoz a magyar kormány több mint kilencmilliárd forint támoga­tást biztosít. MW 9 milliárdból újítják fel a műemlékeket

Next

/
Thumbnails
Contents