Heves Megyei Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-04 / 153. szám

12 1956 TÖBB MINT HAT ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL 2017. JÚLIUS 4., KEDD Czaga István 1956-os egri forradalmár visszaemlékezése (2/1.) R-csoport óvta a várost Ekkor még ott volt a vörös csillag a Líceum tetején... Fotó: MW Már csak ő él Jobb László és 13 társa perének szerep­lői közül. Annak idején 14 katonatiszt, forradalmár ka­pott a katonai bíróságtól ha­sonló idézést: „A tárgyalás­ra megidéztem terheltként Czaga István főhadnagyot, a B. M. Körzeti parancsnok­ság útján.” Sziki Károly heol@heol.hu KISÚJSZÁLLÁS, EGER A mi­nap váratlanul csengett a te­lefonom. Czaga István va­gyok - hangzott a telefonban -, szeretnék kapni az általad írt könyvből, aminek a címe: Az akasztófa árnyékában, íté­let Jobb László és társai ügyé­ben. Megkapó élmény volt, mert úgy tudtam, már ő sincs. Kisújszálláson, ahol él, semmi információt nem adtak róla. Mint megtudtam, a Holt-Tisza partján idősek otthonában él. Gyógyír számára, hogy felesé­ge mellette van. A villáminter­júra vállalkozott, s 85 éves ko­ra ellenére óriási szellemi in­tenzitással adta meg válasza­it. (Régi ismeretségünk indo­kolja a tegeződést.)- Egy 1956-os forradal­már, aki 6 évet és 56 napot ült le a 13 éves börtönbünte­téséből, stílusosan az 1956- os számú szobában lakik. Te választottad?- Nem, ez az összefüggés csak most esik le nekem is.- Nem vagy egri születésű. Hogyan csöppentél bele itt a forradalomba?- 1956-ban az ELTE Kato­nai tanszékének oktató tisztje voltam. Az egyetemeken, meg a főiskolákon tartalékos tisz­tekké képeztem azokat a diá­kokat, akik alkalmasak voltak erre. Akkor főhadnagy vol­tam. Budapesten a pedagógi­ai főiskolát hirtelen bezárták, mert kellett az épület pártren­dezvényekre. A főiskolásokat átküldték Egerbe. így kerül­tem 1956 szeptemberében én is az Eged-hegy alá és lettem a honvédelmi tagozat vezető­je. A Malom utca 4.-ben, Kul- csáréknál laktam albérletben.- Másfél hónap múlva az­után a forradalom egyik el­sőszámú vezetője lettél! Ho­gyan történt?- Fő teendőmnek gondol­tam egy Nemzetőrség létreho­zását, melyet önként jelentke­ző főiskolásokból szerveztem meg. Dömötör Zoltán, Lengyel Attila, Kádas Géza, Greskovits Laci voltak a legfőbb segítőim.- Mi volt a feladatotok?- Felállított őrséggel a kol­légiumok, a főiskola épületé­nek, az oktatási segédeszkö­zöknek, s az OTP-nek az anya­gi javait védelmezni, hogy ne hurcolják szét azokat.- Mi volt a fegyveretek?- Először a tanszék hatás­talanított, metszett puskái­val álltak őrt a srácok a köz- és tanintézményeknél. Nekem is csak ilyen oktatófegyve­rem volt. A metszett puskák­ból csupán a szurony volt va­lamire való. Én október 23-án egyébként még oktattam. Dr. Némedi főigazgató üzent be egy diákkal, hogy hagyjam abba az órát, mert Pesten for­radalom van.- Beszélj kérlek, a rádió be­hozataláról!- Valóban én hozattam be a Líceumba, hogy valamikép­pen értesüljünk a pesti fejle­ményekről.- Mikor jutottatok valódi fegyverekhez?- Egyszer jött egy füles, hogy a pártbizottságon van fegyver, előző éjjel hozták. Azonnal mentem a megyei párttitkárhoz, Komócsinhoz, hogy adjon fegyvereket. Azok a falhoz állítva sorakoztak a folyosókon. Volt ott még gép­puska is.- Az anyagi javak széles körű védelmét biztosították a valódi fegyverek és fegyve­resek. De ekkor kezdődött az ávósok begyűjtése is...- Azt a fülest kaptam állam- védelmi tisztekről, hogy nem igazán szereltek le, sőt a ka­zamatákban szervezkednek a forradalom ellen. Fegyverük volt, s a lakosság félt tőlük. El­lenőriztettem, s a hír igaznak bizonyult. Rájöttem, hogy fé­lelmükben teszik, amit tesz­nek. A félelmük alapos lehe­tett, mert valami olyasmit kö­vettek el Eger lakossága ellen, amiért volt félnivalójuk. Tar­tottam tőle, hogy ebből bosz- szú lesz, s egyetlen jó megol­dást találtam, hogy ne legyen összecsapás: bevitettem őket a börtönbe, ahol ennivalót és védelmet kaptak, a felesége­ik meglátogathatták őket, en­nivalót, cigarettát kaphattak. .- Az egriek bosszújától mentetted őket?- Igen. A lincselési hangu­latot ezzel tudtam leszerelni. Czaga István ma idősek otthoná­ban él a nejével Fotó: beküldött Az utcán hőbörgő tömegek je­lentek meg. A Líceumban ve­lünk szemben is nőtt az elé­gedetlenség, hogy gyengeke- zűek vagyunk. Ekkor a fegy­veresek közül kértem tíz ke­mény gyereket.- Ez lett az R-csoport.- Igen, belőlük alakult a Riadó csoport, a bármikor be­vethető kis alakulat Dömötör­rel, Lengyel Attilával, Gres­kovits Lacival az élen. Laci a képzőművészeti főisko­la hallgatója volt. Szegény di­ák, akit Budapesten magam is sokszor vittem el ebédelni a Tiszti Házba. Csodálatos fickó volt, az óráimon lerajzolta azt, amit én mondtam. Sosem jegy­zetelt, mindig rajzolt, amiket később én az óravázlataimon fel tudtam használni. Sajnos, e kapcsolat csak rövid ideig tart­hatott, mert engem az esemé­nyek elszólítottak mellőle. Ő közvetítőm lett az egri és pesti eseményekkel kapcsolatosan. Nagyon becsületes hazafi volt.- Emlékezetes lehet a párt­ház körüli összecsapás...- Október 27-én egy óra felé megérkeztek Egerbe az ózdiak és fegyvert követeltek. Andrásfi Jenő KIEG-es honvéd tiszt mindezt akkor így adta elő: „Azt a feladatot kaptam, hogy a rendőrség részéről az ózdiakat kivezessem Egerből. Letépték a vállamról a gép­pisztolyt, én meg elkezdtem futni, a tömeg üldözött, beug­rottam egy fa mögé és piszto­lyommal két riasztólövést le­adtam. A tömeg megállt, én meg beszaladtam a pártbizott­ság épületébe. A tömeg megtá­madta a pártbizottságot..., az­tán behatolt, én az utolsó szo­bában húzódtam meg, a szek­rény mögött lapultam. Be­jött egy ember és azt mondta, hogy briganti orosz bérenc, most kapsz, és már vittek le­felé a lépcsőn.”- Az ellened született vád­irat is elismeri, hogy te men­tetted meg az életét!- Nos, ezt a hadnagyot ma­ga Komócsin pártfőnök elv­társ lökette ki az utcára. A Lí­ceum első emeletének abla­kából láttam, hogy a tömeg el kezdte verni, még fél téglá­val is ütötték. Kiadtam a pa­rancsot a Riadó alegységnek, hogy mentsék ki azt a tisztet. Letakarva átvitték kötözésre a diákszállóba, később kocsival a miskolci kórházba irányítot­tuk. Motorral kísértem őket a város széléig. A kocsit Gresko­vits Laci vezette. A sérültet át­adta a miskolci kórháznak, át­vételi elismervényt hozott.- Vádpont volt ellened, ki akartál menni a Bükkbe a diákokkal, hogy a szovjetek ellen állást foglaljatok! Emi­att Jobb Lászlóval összetűzé­sed is volt.- Többször is volt nézetelté­résünk, mert katonai felfogás­ban nem mindenben egyez­tünk. Az igazat megvallva, el­lentétes felfogása miatt nem becsültem sokra, főleg a Dobi­hoz való ragaszkodása miatt.- Érdekes, amit mondasz. Azt gondolná az ember, hogy teljes egyetértésben éltetek a forradalom napjaiban.- Maradjunk annyiban, hogy elkülönülve működtünk! Én nem bíztam Dobiban. (Folytatjuk) Képregény 1956-ról: Budapest Angyala MAGYARORSZÁG Tallai Gábor forgatókönyvíró és Futaki Attila rajzoló munkájaként je­lent meg az 1956-os eseménye­ket különlegesen, képregény­ben feldolgozó mű, amelynek a címe: Budapest Angyala. Tallai Gábor az alkotást be­mutató tárlaton a HybridArt Space-en elmondta: az volt cél­juk, hogy egy nem didaktikus, hamis pátoszt nélkülöző törté­netet hívjanak életre, amely képes érzékeltetni, hogy mit is jelent ma 1956. Fontos volt, hogy olyan nyelvet találjanak, amellyel a legfiatalabb nem­zedékek tagjai is megszólítha­tok. E koncepcióba jól beleil­lik ez az igazi akcióképregény. Hozzátette: a hatvan oldal ter­jedelmű kötet előzményének tekinthető a világhírű Jack Kirby tollából 1959-ben napvi­lágot látott hasonló jellegű mű az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. A „képre­gény királyának” albuma ih- letője volt a Budapest Angyala című munkának. A szerző azt kívánja, hogy a most született könyv találjon utat a fiatalok­hoz, akik így jobban megis­merhetik 1956 történetét, és bízik benne, hogy a könyv ál­tal át tudják adni a forradalom és szabadságharc lényegét, ami abban az egyszerű sza­badságvágyban áll, ami mind a mai napig itt él bennünk. Ab­ban is reménykedik a forgató- könyv írója, hogy az elkövet­kezőkben angol és francia for­dításban is sikerül majd elvin­ni a világba az 1956-os képre­gény történetét. Sz. Z. Az akcióképregény részletei a tárlaton Fotó: beküldött Az idei székely majálison az 56-os forradalom hősei előtt tisztelegtek Elismerő oklevél az emlékek őrzőinek Ezerhatszáz pályázat lett nyertes MAKFALVA Az idei, már kilen­cedik alkalommal megtartott székely majálison az 1956-os magyar forradalom és szabad­ságharc hőseire emlékeztek a település református templo­ma előtt rendezett ünnepségen anyaországiak és Erdélyből ér­kezett érdeklődők - tájékozta­tott Sziki Károly, az 1956-os Világ Emlékbizottság elnöke. Mint közölte, a házakon szé­kely és piros-fehér-zöld lobo­gók lengedeztek, huszárokból és székely nemzeti viseletbe öltözött fiatalokból álló menet vonult a majális helyszínére. Ez a rendezvény is bizonyí­téka annak, hogy az előző esz­tendei, a forradalmat köve­tő hat évtizedre visszatekin­tő emlékévvel nem zárultak le a hajdani történelmi esemé­nyek, s az azokat követő meg­torlásokat felidéző megemlé­kezések. Az Egerben megalapított vi­lág emlékbizottság vezetője a makfalvi visszapillantó ün­nepségen a külhoni és a ma­gyarországi emléktestületek által adományozott elismerő oklevelet adott át Vass Imré­nek, Makfalva polgármeste­rének és Bereczky Zoltán ope­ratőrnek, köszönetképpen a hazafias áldozatvállalásért, s mindazért, amit az 1956-os Balról Vass Imre és Bíró Zsolt román honatya Fotó: beküldött forradalom és szabadságharc emlékének és szellemi örök­ségének méltó megőrzéséért tettek a 60. évforduló eszten­dejében. Az erről szóló doku­mentumot Lányi Zsolt, a ma­gyarországi emlékbizottság vezetője és Bánkuty Géza ala­pító-elnök írta alá. Az eseményen vehetett át oklevelet Dénes Csaba Antal makfalvi diák költő is. A tanuló a Torontóban tevé­kenykedő MAGTV felhívására a legjobb pályázatot nyújtotta be. Ennek eredményeképpen - munkája dicséreteként - a fia­talembert egy hétre meghív­ták torontói látogatásra. Sz. Z. Megvonta az 1956-os emlékév mérlegét a 60. évforduló méltó megün­neplésére létrehozott nemzeti emlékbizottság társelnöke, Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigaz­gatója. Elmondta: a beérkezett pá­lyázatok közül 1600-nál töb­bet nyilvánítottak nyertes­nek, ezek között száznál is ke­vesebb olyan akad, amelynek megvalósítása túlnyúlik az emlékév zárásán; a 13,5 mil­liárd forintos költségvetésből ötszáznál több településen jött létre a helyi hősök tetteire em­lékeztető Büszkeségpont. W 1

Next

/
Thumbnails
Contents