Heves Megyei Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-26 / 172. szám

12 HITÉLET 2017. JÚLIUS 27., CSÜTÖRTÖK Lelkipásztorként lelt rá belső békéjére Holló Gábor áldozópap Rózsafüzér hull majd az égből A Hanyi Katolikus Nyár ünnepségsorozat kere­tein belül különleges prog­ramra várják az érdeklődő­ket e hét végén, július 29-én, szombaton a Hanyi Kápol­nánál. A Három nemzedék napja címet viselő rendez­vény a nagyszülőknek, gyer­mekeiknek és unokáiknak kí­nál lelki és kulturális feltöl­tődési. A program délelőtt tíz órakor kezdődik elmélke­déssel, ezt követően bemu­tatkozik a Mária-légió lelkisé- gi mozgalom is. A napfény­pontja délután ötkor kezdő­dik, amikor is a résztvevők élő rózsafüzérláncot alkot­nak majd, és így imádkozzék a szentolvasót. Ezután pedig luftballonból készült rózsafü­zért engednek útjára, majd háromnegyed hatkor egy re­pülőgépből több száz rózsa­füzért szórnak a résztvevők közé. A nagyszabású hétvé­gi eseményt este hat órakor dr. Ternyák Csaba egri érsek szentmiséje zárja. Süli K. Önismeretre nevelték a gyermekeket Az idén első alkalom­mal Napközi Erzsébet-tábort rendeztek a városbeli Szent Gellért Katolikus Általános Is­kolában. A program kereté­ben a hevesi és a tarnaszent- miklósi tanulók június 26. és július 7. között, a boconádi gyermekek pedigjúnius 26. és 30. között tartózkodtak a táborban. A pályázati forrás­ból megvalósult többnapos elfoglaltságon hétfőtől pén­tekig délelőtt nyolc és dél­után négy között táboroztak a diákok, akik színes progra­mokon vehettek részt ez idő alatt, valamint az étkezésük is biztosított volt. Süli K. Több mint egy hónapja, június 17-én, ünnepi szentmi­se keretében szentelte pap­pá Holló Gábort dr. Ternyák Csaba érsek Egerben. Az új- misés élete ezzel nagy for­dulathoz érkezett, erről és az áldozópappá válás útjáról beszélgettünk vele. Süli Kinga kinga.suli@mediaworks.hu EGÉR Erősen hívő család gyer­mekeként kiskorától vallá­sos nevelésben részesült Hol­ló Gábor, aki mindig is sze­retett templomba járni, kü­lönösen vonzotta a plébánia hangulata. Egészen fiatal ko­rában, még négyévesen már ministrálni tanult, ezek után úgy tűnhet, hogy innen egye­nes út vezetett a papsághoz. Pedig az élete közel sem ilyen egyszerű, hiszen jó pár éve még családról, saját gyerme­kekről álmodott. Rájöttem arra, hogy minden jó dolgot Istentől kaptam.- Bár templomba szerettem járni, és nagyon fontos szere­pe volt az életemben a vallás­nak, azért elég sokáig egyálta­lán nem vonzott a papi pálya. Igazából riasztott az egyedül­lét, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet egy lelkipásztor egymagában is boldog. Úgy döntöttem, élem az életem, megpróbálom kitalálni, mi­ben vagyok jó, tanulok, mun­kát keresek, azután pedig csa­ládot alapítok. Számomra ak­kor ez jelentette a teljes életet, ez egyébként még tizenéves koromban volt. Korán kide­rült, hogy jó a nyelvérzékem, éppen ezért a gimnáziumban nyelvi osztályba jártam, majd 2009-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angliszti­ka szakán tanultam tovább. Úgy éreztem, immár jó felé ve­Holló Gábor sokáig saját családról, gyermekekről álmodott, úgy élte életét, mint bármelyik hétköznapi ember zet azt utam - meséli történe­tét Holló Gábor. Hozzáteszi: az egyetemet azonban már nem fejezte be, megfogalmazódott ugyanis benne, hogy a papi pálya a hivatása.- Ahogy elkerültem otthon­ról - folytatja a visszaemléke­zést -, elkezdtem a saját fe­jem után menni, olyan vol­tam, mint a többi fiatal, tanul­tam és buliztam. Hétközna­pi életet éltem, azt leszámít­va, hogy a vallás továbbra is fontos volt számomra. Ám azt vettem észre, hogy nem va­gyok boldog, hiányzott valami az életemből, és sehogy sem tudtam kitalálni, mi lehet az. Nem láttam magam előtt sem­milyen célt, amit el szeretnék érni, így azután csak sodród­tam az árral. Volt a kollégiu­momban egy kápolna, és el­kezdtem oda járni imádkoz­ni. Rövid időn belül azt vet­tem észre, hogy ott mindig megnyugszom, békés leszek. Elmélyült a személyes Isten­kapcsolatom, elkezdtem átér­tékelni az életem. Éreztem, hogy Isten a papi pályára hív, de ekkor még erősen küzdöt­tem ellene - árulja el a lelki- pásztor. Kiemeli: küzdelmes, de mégis szép időszak volt ez számára, kétségtelenül kellett ahhoz, hogy végül jó irányt ve­gyen az élete.- Ahogy átgondoltam az éle­temet, rájöttem, hogy tulaj­donképpen minden jó dolgot Istentől kaptam. Megvilágo­sodott előttem: ő azt szeretné, hogy boldog legyek, és ha az a célja, hogy pap legyek, ak­Fotó: Berán Dániel kor valószínűleg úgy leszek a legboldogabb. Hozzáteszem * mindjárt,* Mhéz Volt mind­ezt elfogadni, de végül is si­került. Sokat imádkoztam, be­szélgettem papokkal, jártam lelkigyakorlatokra, és 2011-re nyilvánvalóvá vált, hogy a pa­pi hivatás az én utam. Ezt vé­giggondolva otthagytam az egyetemet, és jelentkeztem Egerben a szemináriumba. Ekkor leltem csak igazán bé­kére - fogalmaz az áldozópap. Elmondása szerint a szeminá­rium ideje alatt már egyálta­lán nem voltak kétségei, bol­dog volt, hogy a helyén van, és Istent szolgálhatja. Többé már az egyedülléttől sem félt, hi­szen rájött arra, egy pap soha nincs egyedül, a Jóisten min­dig vele van, átsegíti a nehéz­ségeken. Augusztus 1-jétó'l már Gyöngyös lesz a székhe­lye, a Gyöngyös Felsővárosi plébánián teljesít majd szol­gálatot. Izgatottan, bizakodva tekint a jövőbe Holló Gábor kérdésünkre el­mondja, a Gyöngyös Felsővá­rosi plébánián az ottani plé­bános munkatársa lesz káp­lánként, együtt végzik majd a plébánia feladatait. Elsősor­ban liturgikus szolgálatot telje­sít majd, szentségi felkészítést végez elsőáldozásra, bérmá­lásra, házasságkötésre. Emel­lett közösségi feladatokat lát el, valamint az egyházi iskolák­kal való kapcsolattartás is az ő feladata lesz. Kiemeli: elsődle­ges célja, hogy minél több ta­nárt és szülőt megszólítson, és bevonjon a hitéletbe, hiszen az ő támogatásukkal könnyebb megnyerni a fiatalokat. Hoz­záteszi, káplánként sok dolga lesz majd, de úgy érzi, idővel beleszokik ebbe az új feladat­körbe is. Továbbra is időt fog szakítani a kellő egyedüllétre, amikor csak Istennel lehet, va­lamint családjára, barátaira is, akik az elsőszámú kikapcsoló­dást jelentik számára. Szabad­idejében szívesen fut, kirándul, mint bármelyik fiatal. Küzdelmes volt, mire elfogadta a Az ország számos településéről érkeztek hívek, így tisztelegve Seregély István előtt Szentmisén emlékezett " iára a főpásztor EC ER Püspökké szentelésé­nek harmincadik évforduló­ja alkalmából hálaadó szent­misét mutatott be július 25-én Egerben Seregély István nyu­galmazott egri érsek. A lelki- pásztort 1987-ben nevezte ki egri érsekké H. János Pál pá­pa, tíz éve, 2007-ben ment nyugdíjba. Az ünnepi eseményre a pap­testvéreken és a rokonokon túl az ország számos pontjá­ról érkeztek hívek, így tisz­telegve az atya munkássága előtt. A szentmise kezdetén a nyugalmazott érseket utód­ja, dr. Ternyák Csaba főpász­tor köszöntötte, aki úgy fogal­mazott: hálás, hogy az Úr meg­hívta Seregély Istvánt a püs­pöki rendbe, hiszen kiemel­kedő tevékenységet végzett az egyházmegye élén. Hozzátet­te továbbá, az érsek atyában mindenki az apostol utódot látja és tiszteli, aki közvetle­nül az Atyától kapta hivatását. Seregély István szerényen emlékezett meg pályafutásá­ról. Elmondása szerint nem volt abban semmi kivételes, ő is ugyanolyan gyarló, mint bárki más, és többször bizony hibákat is vétett. Kiemelte: Isten hosszú élettel ajándékoz­ta meg, valamint Krisztushoz való hűséggel, ennek köszön­Seregély István a jubileumi szentmisén hetően mindig örömét lelte hi­vatásában. Pályája kezdetéről elárulta: sokan megpróbálták lebeszélni a papi pályáról, az­zal riogatták, néhány év múl­va elfogynak a hívek. Ez már több évtizede volt, és bebizo­nyosodott, hogy az aggályos- kodók tévedtek, bár az való­ban tény, hogy egyre keve­sebb a hívő ember. A lelkipásztor megemléke­zett nagyszerű munkatársa­iról is, valamint közölte: to­vábbra is szolgája, pásztora akar lenni Isten népének, ez a küldetése, ezt az ajándékot kapta a Jóistentől, amiért min- Fotó: Márkus Attila dig hálás lesz. Süli K. Gazdag életút Seregély István 1931. március 13-án született Szombat­helyen, 1940-ben költözött Miskolcra. Tíz év múlva lépett be a szemináriumba, 1955. jú­nius 19-én szentelték pappá. Tizenkilenc évig káplánként szolgált, 1974-ben Kőszeg- szerdahelyen lett plébános. 1990-től 2005-ig volt a Ma­gyar Katolikus Püspöki Konfe­rencia elnöke, 1992-2005 kö­zött a Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem nagykancellár­ja. 2005-ben Fraknói Vilmos- díjban részesült. J l

Next

/
Thumbnails
Contents