Heves Megyei Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-14 / 162. szám
2017. JÚLIUS 14., PÉNTEK Színes műsormagazin Családi receptmagazin Heti retró sportmagazin • • MEG TÖBBET ADUNK! Keresse a Heves Megyei Hírlapot már heti 4 ingyenes melléklettel, változatlan áron! kedd . SKANDINÁV WWW. Diákok, családok nyaralhatnak a Cifrakertben fi MEGYEI KÖRKÉP csütörtök péntek TÁRNÁMÉRA Már gőzerővel üzemel az önkormányzat által rendbe hozott Cifrakert Tar- namérán. Timár László polgármester elárulta: a név ismerősen hangozhat, ugyanis korábban is így nevezték az Almásy-kastély melletti területet. A strand melletti fás-erdős részt katonai üdülőként használták régen, de már hosz- szú esztendők óta csak üresen állt. A tarnamérai önkormányzat hosszú ideig harcolt, hogy megszerezhesse a területet, a rajta lévő építményeket. Ez néhány esztendeje sikerült is. Azóta apránként, önerőből újítgatták a volt katonai üdülőt. Apránként újítgatták, négy év alatt készült el az üdülő.- Mindig spóroltunk kicsit, és így négy év alatt ugyan, de sikerült elképzeléseink szerint kialakítani a nyaralónkat, ami már most gyermekcsoportoktól, pihenő családoktól hangos - mutatott körbe büszkén a település első embere.- Ez a mi kis ékszerünk, büszkék vagyunk rá. Idén már nincs olyan hét, amikor ne lenne foglalásunk - magyarázta. Megtudtuk: a Cifrakert névadóünnepségét tavaly ősszel tartották. A bejáratnál egy idézet hirdeti az összefogást, amivel elkészült: „Nem elég a szó, a tettek kellenek.” A munkálatok azonban még folytatódnak: a vizesblokkot például ezekben a napokban teszik még szebbé a festők. SZ. E. Hatvan év után is együtt az ostorosi diákok Ruhákat válogattak, majd ajándékoztak Ők Domoszlóról jöttek Fotó: K. V. HIRDETÉS Szalay Zoltán zoltan.szalay@mediaworks.hu Segítettek Beküldött fotó a többhöz OSTOROS, EGER Külön érdekessége az összejövetelnek, hogy nyolcadik után ilyen szervezett formában 2007-ig nem ültek le emlékezni.- Az 50 éves évfordulóig senkinek sem jutott ez eszébe - magyarázza Horváth Gézá- né Váraljai Mária. - Böjt Kálmán osztálytársunkban merült fel az ötlet tíz esztendeje. Azon a találkozón voltunk a legtöbben- Eredetileg huszonnyolcán kezdtünk járni az osztályba Ostoroson - veszi át a szót Böjt Kálmán, aki ma széles körben ismert vasbolttulajdo- nos. - A lemorzsolódások után húszán ballagtunk nyolcadikban. Hatan sajnos már nem lehetnek közöttünk. Nehéz sorsú nemzedék volt az a hat évtizeddel ezelőtti általános iskolásoké. A egyik szervező, Váraljai Mária testvére, Bartók Lászlóné Ottilia segített összerendezni a visszapillantó gondolatokat. Csak tízéves korukig lehettek felhőtlenül gyerekek, 10- 12 évesen a nyarakat munkával töltötték. Vagy a saját földjüket művelték, vagy csemetét kapáltak napi 30 forintért, amiből hármat tb-re levontak. Ám munkakönyvük volt, így a munkaviszonyuk kezdete 1953. Később napszámba jártak, megdolgozva a fizetésért. Kellett a pénz cipőre, ruhára. Az osztályfőnökük Rédei Miklós volt.- Számtant tanított, a teljes életét ennek szentelte, mozit is vezetett - emlékezik Váraljai Mária.- Rédei Micu bácsit nemcsak a diákok, hanem minden falubeli is nagyon szerette - közli Böjt Kálmán.- Az ostorosi iskolának az édesapám, Váraljai Lajos volt EGER A SZETA (Szegényeket Támogató Alap) egri szervezete adománypontján (Eger, Széchenyi u. 78.) az elmúlt időszakban rengeteg ruhanemű, gyermekjáték, használt, de még jó állapotban lévő háztartási eszköz gyűlt ösz- sze jószándékú adakozók jóvoltából. A minap önkéntesek segítségével egy egész napot szántak ezek szelektálására, hogy olyan településekre is juttassanak a ruhákból, ahol sok a hátrányos helyzetű, nehéz körülmények között élő család. Szerencsére igen sokan csatlakoztak a segítőkhöz, s ennek eredményeként Bükkszentmártonba, Sírokba és Hevesaranyosra is tudtak szállítani a felajánlott javakból a SZETA munkatársai. Több település szegény családjainak jutott a szétválogatott adományból. Az alapnál egyébként már szervezik a szegénységben élő fiatalok nyári alkotótáborát is, amelynek keretében a fiatalok kerti bútorokat, különböző dísz- és használati tárgyakat alkotnak. Az első darabok már elkészültek, s többet is szeretnének létrehozni. A szervezők ezért örömmel vennék, ha adományként raklapokat, felesleges fenyő- vagy fűrészárut ajánlanának fel számukra. A raklapok leadhatók Egerben, a Felvégi u. 53. szám alatti Közösségi Házban, illetve az adománypontjukon, a volt 3-as számú általános iskola udvarában. B. K. Az idő múlása miatt akár búsan merenghettek is volna az egri Merengő vendéglőben az összegyűlt öregdiákok, ám inkább egymásnak örülve, vidám hangulatban társalogtak a terített asztal mellett. Az Ostoroson a nyolcadik osztályt 1957-ben végzett tanulók találkoztak hat évtized után. A hat évtizede elballagott ostorosi diákok ma. Három év múlva találkoznak újra Fotó: Huszár Márk Nyolcadik után hárman jelentkeztek gimnáziumba tanulni. Egyiküket a beiratkozáskor elutasították a ku- lák származása miatt. Ő Mezőkövesden járt végül középiskolába. Munka mellett később még többen leérettségiztek. Mostani találkozójukon is örömmel állapíthatták meg, hogy sokkal többet értek el az életben, mint amit hat évtizede szerettek volna.- Agrármérnök lett Gál Bandi, Zsiga Jolán orvos, Böjt Kálmán 1973-tól vasboltos Egerben, Molnár Lajos hentes volt. Hegyi Jolán vendéglátósként tevékenykedett, Ipacs Katika a vasútnál raktáros volt. Tresó János mező- gazdasági kovács lett, technikumot végzett, aprítógépgyárban dolgozott. Nyugdíj után kertészkedéssel foglalkozik. Sós László a Kaev-nál dolgozott, de 75 éves korára megvalósult az álma, kertészkedik. Csodálatos paradicsomot, paprikát termel, meg fürjeket keltet. Káló Margit palackozóüzemben pénzügyi vonalon volt vezető. A mai öregdiákoknak talán az a Petőfi-idézet is a segítségükre volt, ami hatvan éve készült tablójukon olvasható: „Előtted az élet, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja.” az igazgatója, aki negyven éven át okított a faluban a feleségével - tájékoztat Mária. - Édesapa 1928-ban került a községbe kántortanítónak. Ő vezette az énekkar próbáit, színdarabokat is betanított nekünk. Emlékezetes még ma is a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz Zsigmond-színmű, amiben én játszottam Pólikát. Kálmán pedig Peták szerepét kapta. Zenés mű volt, otthon zongorán, az iskolában harmóniu- mon kísért apa minket. A három Váraljai lány közül Ottilia lett tanító. Mária földmérő lett, onnan ment nyugdíjba, 42 évi munka után. Az akkori időket jellemzi Mária története:- Egészségügyi pályára készültem, de kihívott hetedikben az óráról az igazgatóhelyettes, Szebeni Lajos, s mondta, ne készüljek a felvételire, mert az ostorosi párttitkár olyan információt írt rólam, hogy bérmálkozott, idealista beállítottságú. Dolgozni mentem. Munka alatt már képezhettem magam tovább, de nem egészségügyi pályán. Nem bántam meg, jó helyem volt. Ötven évig nem volt találkozójuk, azóta idén ez volt a második összejövetelük. Az osztály tanulói szívesen kirándultak a szőlősbe, telente a „Kikirícs” völgyben szánkóztak. Az 1957-ben készült tablót mutatja Böjt Kálmán Fotó: Huszár Márk Volt erejük
