Heves Megyei Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-29 / 149. szám

14 NYUGDÍJBAN 2017. JÚNIUS 29., CSÜTÖRTÖK HÍREK Aratnak ismét Péter-Pálkor Július 1-jén, szomba­ton rendezik meg a 25. Pé- ter-Pál-napi jubileumi arató­fesztivált a helyi önkormány­zat és a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége szerve­zésében. Reggel fél kilenctől előbb a hagyományőrző cso­portok vonulnak fel a Falumú­zeumhoz, majd onnan némi pogácsakóstolást követően át az aratás helyszínére. Ott a helyi plébános megáldja a táb­lát, majd kezdetét veszi a ver­seny. Délután számos bemu­tató, színpadi show lesz, este pedig diszkóval zárnak. Az ara­tónappal párhuzamosan csa­ládi napot is rendeznek a Ti- sza-parton. S. S. Gurítanak a nyugdíjasok Pénteken 9 órától rendezi meg az „Életet az Éveknek” Országos Szövet­ség Heves Megyei Tagozata és az Ezüstidő Szabadidős Egye­sület a nyugdíjasok megyei te­keversenyét a IV. Béla u. 1 sz. alatti tekecsarnokban. A ne­gyedik alkalommal meghirde­tett megmérettetés négy pá­lyán zajlik, s a korábbi tapasz­talatok szerint - négyfős csa­patokban - általában száz kö­rüli létszámmal zajlik a meg­mérettetés. Alternatív prog­ram a Bélkő étteremben elköl­tött ebéd, illetve az apátsági templomhoz és a Lak-völgyi tó­hoz történő kirándulás. A ver­seny válogatója is az országos szenior bajnokságnak. S. S. Heves megyét képviselik IffiVES MEGYE, GYŐR Az idén már tizenhetedik alkalom­mal megrendezett Nyugdí­jas Dalosok Országos Talál­kozóján megyénkét ketten képviselik a nyugat-magyar­országi megye székhelyén: Kovács Józsefné Ostoros­ról, illetve a kápolnai Kerek László. S. S. Hosszú a tengeri út Kína fővárosától Makiárig A hajót választotta, itt találUOkötőre A vasárnapi tengerész világ­nap egy pillanatra ráirányít­hatta a figyelmet arra, hogy Makiáron közel öt eszten­deje egy ritka gyűjtemény, tengerészmúzeum működik. Mi most megteremtőjére, a tengerhajós Dobozi Gábor­ra is rávillantjuk egy kicsit a reflektort. Sike Sándor sikesandor@gmail.com MAKLÁR Huszonhét esztendeje él a faluban, és kőkemény mak­iárinak vallja magát az 1954- ben Pekingben született, gyer­mekéveit Kínában és Koreában töltő, később angyalföldi srác­ként a világ tengereinek neki­vágó Dobozi Gábor.- Nem készültem tengerész­nek, műszaki pályát céloztam. Egy tervezőintézetben kezd­tem el dolgozni, nagy szorga­lommal. Az lett az eredménye, hogy várományosa lettem egy indiai kiküldetésnek és hívatott a személyzet is, a munkaügy is, mondván beszédük van velem. Gondoltam, hogy nem csak an­golul kell majd tudnom, hanem indiai nyelven is. De nem ez volt az apropója ennek az idé­zésnek, hanem az, hogy hosszú volt a hajam. Az 1970-es évek­ben hiába voltunk becsülete­sek, szorgalmasak. Ha hosszú volt a hajunk, az problémát je­lentett - idézi Gábor a tengerész- szé válásának egyik momentu­mát, amely később élete mene­tére meghatározó volt. Mint mondja: akkoriban a haj egy szent dolog volt, tehát még az édesanyjuk kedvéért sem vágatták le. így, amikor azt mondták, ha nem vágatja le, ak­kor nincs kiküldetés, otthagy­ta őket. Pedig egy rendkívül jó hely volt, kiemelt projekt. Elvarázsolták a szabadsá­gon lévő tengerészek- Kezdődött a balatoni nyár. Átmentem a szántódi réven, lát­tam, hogy az utca közepén há­rom hosszú hajú hapsi sörözik. Azt mondták, hogy ők szabad­Dobozi Gábor harminchat és fél évig hajózott Fotó: Márkus Attila Angyalföldről a makláriságig Makláriságáról így vall: Ázsiá­ból hazatérve, angyalföldi gye­rek voltam mindaddig, amíg meg nem ismerkedtem egy egri menyecskével, aki azt mond­ta: ez a tengerész életvitel hosz- szú távon nem megfelelő, ko­molyodjak meg. Lehorgonyoz­tam itt. Az ő családja is egri volt, s szabadságaim idején minden erőmmel azon voltam, hogy be­illeszkedjek ebbe a családba, nagyon megkedveltem Egert. Amikor kinőttük a második gye­rek születése után a lakásun­kat, falun kerestünk házat, hi­szen tervem volt múzeumot ala­pítani. Maklárra esett a válasz­tás 1990-ben, azóta kőkemé­nyen makiári vagyok. Gyűjtő- szenvedélyem mellett, amiből a múzeum is lett, a botanika ne­vezhető másik szerelmemnek. Tervem pedig szakkörök létesí­tése: szőjünk gyöngyöt, hallgas­sunk archív dolgokat, nyómdáz- zunk, fessünk. Mindent, ami en­gem megérintett anno, szeret­ném egy kicsit megízleltetni a gyerekekkel. ságon lévő tengerészek. Ó, gon­doltam, az bejönne nekem is. Bele is éltem magam, ugyanis egész hétvégén együtt voltunk és meséltek és meséltek, úgy­hogy kedden megjelentem Cse­pelen, a szabadkikötőben, aho­vá nagyon melegen beajánlot­tak. Minden stimmelt, csak ép­pen nem volt katonakönyvem, hiszen nem voltam és nem is akartam katona lenni - idézi a tengerész a pályaválasztás má­sik fontos fordulópontját. Miután közölték vele, hogy katonakönyv nélkül pedig nem lehet tengerész, hazament és aznap este a fürdőszobában le­vágta a haját, s a következő na­pon már a hadkiegészítő pa­rancsnokságon volt. Távirat jött, Konstancán szállt tengerre- Több mint két évet húz­tam le, utána egyenesen rohan­tam Csepelre. Nagyon dobogott a szívem, mert úgy gondoltam, hogy két év nagyon nagy idő. De nem. Elvették a katonakönyvet, beírták a beírandót, adtak egy átvételi elismervényt, s közöl­ték: szükséges egy friss orvo­si, s utána elkezdik készíttetni az útlevelemet, majd küldenek üzenetet, amikor ott kell hagyni a cégemet. Egyszer csak jött egy távirat: „jelenlegi munkahelyén azonnal mondjon fel, személy­zetvezénylésen június 7-én je­lentkezzen, 8-án Konstancára utazik”. Hú, hát ez egy nagyon konkrét dolog volt. És máris a tengeren találtam magam. Dobozi Gáborral arról beszél­getünk később, hogy vannak az életben sorsszerű dolgok. Eltelt 7 év például a tengeren, mire az is kiderült, hogy nemcsak név­rokona a hajdani Dobozi Dénes tengerészkapitány, hanem tény­legesen is.- Mindenkinek azt a vá­laszt adtam, hogy névrokonom. Apám világosított fel, hogy a nagyapám a testvére volt. „Má­sodnagybátyám” a század ele­jén Fiumében végezte a tenge­részeti akadémiát és olasz ten­gerészkapitány lett. A tengerről jöttek, aratni készülnek az idősek HEVES MEGYE A nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége, a me­gye legnagyobb létszámú idős­korúakat tömörítő szervezete­ként igen gazdag programokat kínál tagjainak. Bujdosó Sán- dorné, a szövetség elnöke a Hír­lap érdeklődésére egy tíznapos, a román és a bolgár tengerpar­ton tett kirándulásról számolt be. Ahogy fogalmazott:- Most jöttünk haza a tenger­ről. Vama Veche-én a bolgár ha­tárnál voltunk. Busszal men­tünk, jöttünk. Közben Konstan­cára kirándultunk. Megnéztük Brassót, a város nevezetességeit is. Sinaián pedig a román király kastélyába is ellátogattunk, lát­tuk a csodálatos bútorokat és a fegyverek kiállítását. Nagyon jól éreztük magunkat. Az elnök asszony megemlí­tette, hogy nagyon készülnek a hét végi sarudi aratófesztivál­ra. Ennek a programnak szer­vezőként az éppen 25 évvel ez­előtti indulástól mindig is ré­szesei voltak. Azóta is kiha­gyás nélkül nem csak a szer­vezésben jeleskednek, de mű­sorokkal jelentkeznek és arató­brigáddal is. Bujdosóné Marika örömmel újságolta: sikert értek el me­gyénk nyugdíjasai Salgótarján­ban, az országos szövetség dal­versenyén: a 10 kiadott arany­ból Heves megyébe jutott 8, eb­ből két kiemelt arany, amit Sán­ta Mátyás (Gyöngyöshalász), il­letve Pál György (Eger) hozott el. Aranyat nyert Girus Tibor, Csabai Attiláné, Gáspár Imre, Berta Kata, Orbán János és Kmeczné Gömöri Mária. S. S. Bujdosó Sándorné Fotó: Korsós Viktor Makiáron értékeltek: programgazdag félévet zárt az egri Ezüstidő Szabadidős Egyesület Kirándultak a megyében, de a határon túlra is HEVES MEGYE Mozgalmas na­pokon van túl az egri Ezüstidő Szabadidős Egyesület. Fűrész Jánostól, az egyesület elnöké­től megtudtuk: mint az prog­ramjukban is szerepelt, jártak az erdőtelki arborétumban. A június 8-i programot dr. Hol­ló Sándorné vezette. Nemcsak, hogy bebaran­golták az egész arborétumot, megcsodálva azokat a bokro­kat, fákat, amelyeket évszá­zadok alatt telepítettek, ha­nem dr. Lengyel Gyula plébá­nos tájékoztatást tartott ne­kik, majd bemutatta a társa­ságnak az erdőtelki római ka­tolikus templomot is.- Nagyon jó hangulatban telt ez a nap - tette hozzá az egyesü­leti elnök, akitől azt is megtud­tuk, hogy az Ezüstidő Szabad­idős Egyesület heti rendszeres­séggel tart programokat. Min­den csütörtökön találkoznak, otthonuk a Bartakovics Béla Közösségi Ház, itt tartják a fog­lalkozásaikat. Minden csütör­tökön zenepróbával indítanak délután kettő órakor. Ének-, nó­ta-, táncdalpróbák, ki mire ké­szül, hozzák magukkal a kot­tát, fölkészülnek egy-egy fellé­pésre, versenyre. Délután 4 óra­kor pedig kezdődnek az éves programjukban tervezett fog­lalkozások. Többnyire előadá­Együtt az ezüstidősök a makiári múzeum udvarán Fotó: beküldött sokat, illetve közös időtöltést je­lent mindez. Fűrész János a teljesség igé­nye nélkül említette, hogy a reformáció 500 éves évfordu­lója apropóján a református egyházközséggel a Felvidékre- Érsekújvár, Nagyszombat, Nyitra, Pozsony - tettek egy jól sikerült kétnapos kirán­dulást. Jártak korábban kint a Rákóczi-szobornál, ahol el­hangzott egy nagyszerű elő­adás a fejedelemről.- Ezeket a történéseket egyéb­kén a június 15-i félévzáró érté­kelésünkön, a makiári tenge­részmúzeumban tekintettük át- mondta az elnök. S. S. Nyáridőben Legközelebb június 30-án lesz elfoglaltsága az egyesület tag­jainak, amikor is a Bélapátfal­ván zajló szenior tekebajnok­ságon indul egy férfi és egy női csapatuk. Részt vesznek a jú­lius 15-i tiszanánai sportna­pon is: a Dinnyésháton nem egy sportágban, hanem játé­kos sportvetélkedőn mérik ösz- sze tudásukat a nyugdíjas korú­ak. Augusztusban pedig Kende­resre látogatnak el, Horthy Mik­lós egykori kormányzó 60 évvel ezelőtti halála adja az apropót az emlékezésre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents