Heves Megyei Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-12 / 109. szám
fi A Ml TELEPÜLÉSÜNK, RECSK 2017. MÁJUS 12., PÉNTEK „Oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk, milyen fenn” Bányanyitásról is álmodnak Épül az év legnagyobb beruházása: a nagy méretű, műfüves focipálya, amelyre több mint 100 millió forintot fordítanak az idén Fotó: Berán Dániel Valaha a pétervásárai térség ipari és kereskedelmi központjának számított Recsk. A nagyközség a tervezett ércbánya bezárásáig munkát, megélhetést, reményt adott az itt élőknek. 2000 óta megtorpant a fejlődés. Az utóbbi években új munkahelyek is létrejöttek, azonban mára elfogyott a munkáskéz. Focipálya viszont épül. Szép nagy, műfüves... Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu RECSK Ha meglátom a Recsk feliratú táblát, rendre megrohannak az emlékek. Az első mindig az ércbánya. Az 1980- as évek végén gyakornok újságíróként jártam a vidéket áldott emlékű, Perl Márton fotó- riporter kollégámmal. Ő akkoriban már mindenkit ismert a megyében. Bárhol megfordultunk, mindenki szélesre tárt karral fogadta. Nem volt ez másképp Recsken sem, ahol az első alkalommal az akkor még megnyitni tervezett ércbányába vezetett az utunk. Marci mellett természetesen kaland volt minden anyaggyűjtés. A bányához érve, szívélyesen üdvözöltek bennünket, s néhány barátságos szó után azon kaptam magam, hogy bányászruhában, gumicsizmában, fejemen lámpás kobakkal állok a liftben, ami csattogva, kattogva ereszkedett le ezer méter mélyen a föld alá. Leérve egy kissé sokkos állapotban caplattunk a vizes, sáros talajon, végül guggolva tettük meg az utat addig, ahol a próbafúrások zajlottak. A megtermett bányászok megálltak egy pillanatra, üdvözöltek, aztán tovább vájták az előttük tornyosuló falat. Marci serényen fotózott, én megille- tődötten bámultam, s átvillant az agyamon, hogy feljutunk-e innen valaha a napfényre. Feljutottunk, ám azt a mélységet ma sem feledem. A riport egykori alanyai is a ködbe vesznek, arra azonban határozottam emlékszem, hogy a recskiek akkoriban külön kasztot képeztek a térségben. A bányásztelepülés különleges privilégiumokkal rendelkezett. A környék legjobban ellátott kereskedései itt működtek, a művelődési házban szakkör-, színkör-, dalkörtagok találkoztak rendszeresen, a sportszakosztályok szép sikereket értek el. Pezsgett az élet, s mindenki abban bízott, ez örökre így marad a mélyben található mesés gazdagsággal kecsegtető érckincsnek köszönhetően. Aztán a rendszerváltás körül, 1998- ban megszületett az ÁPV Rt. döntése a mélyszinti bánya vízelárasztással való szüneteltetéséről. 1999 novemberében a bányaüzem vízemelő rendszere leállt. 2000-ben elkészült á recski kutatások záró-, összefoglaló jelentése, amely talán valamikor alapja lehet egy újrakezdésnek. Gazdasági okok miatt ez a lelőhely azóta sem került kiaknázásra, bár tanulmányok szép számban születtek. A legendák ma is élnek a föld mélyén rejtőző, páratlan értékű érckincsró'l, azonban az itt élőkben egyre fogyatkozik a remény, hogy valaha is megnyitják a bányát. A területen az elmúlt években több száz millió forintot fordítottak a környezeti károk felszámolására, rekultivációra, ám a bányanyitásról komolyan soha nem esett szó. Ha valami csoda folytán mégis megtörténne ez a fordulat, ma egyetlen munkára termett, aktív bányászt sem találnánk a térségben. A bányászképzés megszűnt, a régi szakik kihaltak, vagy nyugdíjasként emlékeznek a legendás évekre. Igaz, nemrég olvastam valahol, hogy Szép dolog, jó dolog egy műfüves focipálya, a recskiek azonban egy-két dolognak mostanság jobban örülnének. Annak például, ha újra kinyitna a korábban a Palócker Kft. által üzemeltetett, de jelenleg lakat alatt álló ABC a falu központjában. Most jobb híján egy COOP üzlet szolgálja ki a kétezer-hétszáz lakost. Húsvétkor egy gombostűt se lehetett leejteni a tömegben, az egyetlen működő ABC-ben. Az sem lenne ellenükre, ha a elballagott a hétvégén az ország egyetlen tízfős bányászosztálya a Március 15. középiskolában, Lőrinciben, s találtak is munkát a fiatalok, ám a recski bánya újranyitá- sához ez a szakembergárda édeskevés lenne. Nemcsak bányászok, de temérdek mennyiségű pénz is kellene, s nem utolsósorban az a gazdasági megfontolás, amely észszerűnek és megtérülőnek találná a többmilliárdos befektetést. központi orvosi ügyelet ügye végre megnyugtatóan lezárulna, s nem veszélyeztetné semmi a helyi és környékbeli emberek hosszú távú, biztonságos egészségügyi ellátását. No, és persze marad a nagy álom: a bánya új- ranyitása, amely egyre távolibbnak tűnik. Búcsúzva a településtől, az úton hazafelé az motoszkál a fejünkben: vajon felszínre hozza-e valaha valaki a recskiek elrejtett, s lassan feledésbe merülő, rejtett kincsét? Mi van tehát most Recsken? Mi élteti az embereket ma, a rendszerváltás után közel harminc évvel? Nos, a kép vegyes. Túlzás lenne azt állítani, hogy az elmúlt évtizedekben dinamikus fejlődést tapasztaltak volna a községben. A falu polgármestere, Nagy Sándor elkísér bennünket egy rövid sétára, hogy megmutassa, mi épül és szépül, ám szavai keserűen csengenek. Nemrégiben pár napot töltött Csík- szentdomonkoson, ahol sok szép élménnyel gazdagodott, de a legnagyobb benyomást azt tette rá, hogy Erdélyben a kis falvakban is korábban soha nem látott fejlődést tapasztalt. Mondja, mindenütt építkeznek, az emberek nyitottak, bizakodóak. Ehhez képest a többre-jobbra hivatott észak-hevesi térségben kevés jelét látni a prosperitásnak. Természetesen mindenki próbál a saját lakóhelyén lendíteni valamit. A recski közterületek virágosak, ápoltak, ám a nyomor itt is mindennapos. Munkahely éppen lenne, azonban munkáskéz már nincs. A szakképzett, fiatal dolgozók már rég elhagyták nemcsak a falut, hanem az országot is. Számba vettük a jelenleg zajló, legnagyobb beruházásokat is. Ezek közül is kimagaslik az épülő, műfüves focipálya, amelyre idén 110 millió forintot fordíthatnak egy sikeres pályázatnak köszönhetően. A megye harmadik, nagyméretű, műfüves futballpá- lyáját adják át itt idén nyáron. Arra a kérdésre, hogy muzsikálnak a recski aranylábú focisták, fanyar a válasz. A megye Ill-ban a negyedik helyen állnak a fiúk, és sajnos az ifikből aligha állna össze egy ütőképes csapat. A kicsik azonban imádnak a szabadban nyargalni és rúgni a labdát. Talán ők jelenthetik az utánpótlást egyszer, valamikor, körülbelül tíz év múlva. Pálya tehát lesz, S' ha minden igaz, egy mainál komfortosabb öltöző is, de hogy ki és miből tudja majd fenntartani az idő, pénz és törődésigényes létesítményt, s kihasználják-e, egyelőre a jövő titka. Egy működő ABC-nek örülnének A Büszkeségpontra, az '56-os emlékmű elkészítésére kétmillió forintot nyertek A Start-közmunkaprogramban betonelemeket is gyártanak és hasznosítanak helyben
