Heves Megyei Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-10 / 107. szám

g MEGYEI KÖRKÉP 2017. MÁJUS 10., SZERDA Az egri szobrászt ezúttal Indiáig repítette legutóbbi munkája A banánfa megvan, na de hol van az elefánt? A 9. Nemzetközi Kanu Nayak Szobrász Szimpózium hely­színe egy „kis” település, a márványváros Makrana volt. A makranai márványbányák­ból szállították a Tádzs Mahal köveit. Ezúttal Rostás Bea Piros is ott volt. Outi Rita rita.guti@mediaworks.hu MAKRANA, EGER - - Korábban Kínában dolgoztunk együtt Janak Jhankar Narzary in­diai szobrászművésszel, aki Csangsában munkába menet a buszon sokat mesélt Indiá­ról, amit szerinte amíg nem lát az ember, nem látott a vi­lágból semmit. Mesélt a kert­jéről banánfával, elefántok­ról, csodálatos színekről, épü­letekről, kultúráról, énekelte, táncolta a lassú helyi dalokat, és megígérte, hogy újra szer­vez egy szobrászszimpóziu­mot, ahova meghív ismertebb nemzetközi szobrászokat, köztük engem. Egymásra ta­láltak a Kanu Nayak Art Foun­dation vezetőjével, a híres mű­vészetpártoló műgyűjtő Kanu Nayak fiával, Kinner Nayak- kal, és a már szobrászszimpó­ziumokban jártas Hunar En­terprises asszisztenscsapatá­val, Raju Khan Gesawat veze­tésével. így januárban három szimpóziumra voltunk hivata­losak Indiában, de a hirtelen jött pénzügyi válság miatt az egyik sajnos meghiúsult - vá­gott élménybeszámolójának közepébe Piros. Három jókora márvány tő mb vált szoborrá a kezei alatt.- Motorbiciklin vittek min­ket munkába, mert kis szűk utcácskákon kellett átvergőd­nünk az információra éhes újságrágcsáló szent tehenek, mangalicacsaládok, a forgal­mat feltartó, álldogáló csa­csik közt, míg mellettünk te­ve húzta a márvánnyal meg­rakott szekeret, az út szélén kiskölyök végezte a nagydol­gát. Makrana első külföldi lá­togatói voltunk, mi voltunk az első fehér emberek, akik­kel éltükben találkoztak. Kép­zelhetitek, mekkora szenzáci­ónak számítottunk, a gyere­kek tömegestül lógtak a tere­pünk kerítésén, várták, hogy megérinthessenek minket, ki­abálták, hogy Hávárjú! Vel- kám! Ájmisjú! Csak arra vágy­tak, hogy kezet foghassanak velünk, na meg persze a na­gyobbacskák szelfirajongása szinte követhetetlen volt, mi­vel egyesével fotózkodtak. Az új-zélandi kollégával, barát­nőmmel, aki már hatodik al­kalommal volt Indiában, mi voltunk az állandó „családjá­rók”. Reggel be kellett ugra­nunk az asszisztens családjá­hoz „onlifájvminicre”, ami tö­mény fél óra darabokra sze­dés, egyenkénti szelfizés ko­ra reggel, ezzel nemcsak örö­met, de büszkeséget, hírnevet, egzisztenciát és feledhetetlen emléket szerezve az amúgy legtöbbször szegény családok­nak - mesélte Piros, aki he­tekkel az indiai munka után is az ott szerzett benyomások hatása alatt volt. Szavai szerint a munka is izgalmakkal teli volt. Félórán­ként „dizligéj”, azaz áram­szünet szakította meg, s ek­kor hozta a Csoti, vagyis a kö­lyök a maszalacsájt, a teát, az­tán folytatódott a nem stressz­mentes faragás, állandó tech­nikai gondokkal, hiszen fél-, óránként a gépek is elromlot­tak, vagy a korong nem vágott többé, vagy az asszisztens nem jött.- Ott voltam a három jó ke­mény márványtömbbel, míg félóránként a terep szervizé­be jártam, hogy. szétszereljük a gépet, az elégett hosszabbí- tót. Szóval nem unatkoztunk egy percig sem - tette hozzá. Piros fizikailag elég jól bírta a kihívásokat:- Csak a harmadik héttől volt gyomorbajom, esténként a „helyi Tádzs Mahal”, a már­ványhotel zárt helyiségében töménnyel fertőtlenítettünk, de a higiéniáról inkább nem mesélek többet. Hiába tömtek, 6 kiló lecsúszott, de van mi­ből, nem esek össze - foglalta össze nevetve. S, hogy ezúttal mi készült a flexe alatt? A három darabból, fekete és fehér márványból faragott szobor címe: You in Me/ Te-Bennem. Ez egy anya­figura, benne egy kis sámliról nyújtózkodó gyermeklélek. A sámlihoz négy kézzel felfa­ragott lépcsőfok vezet.- Édesanyámnak dedikál­tam a szobrot, akit közben vá­ratlanul műtötték, így az erede­ti gondolatom, a nőben megszü­letett vágy a gyermek eljövete­lére, egyben az aggodalommal is megtelt, hogy csak gondolat­ban és lélekben követhettem anyukám fájdalmait. A jelen­ben faragandó szobrom mindig valósággá válik, sokszor telje­sen más kontextusban. így so­kan arra következtettek, hogy babát várok (még nem). A szí­nes lógók - a sámlin és a test világra nyíló ablakán - a közös, egyesített szimbólum, ami a pá­rom labirintusa és az én Vénu­szom együtt. Tehát a gondolat és a történet közös, a miénk. A Makranában eltöltött időt egy háromnapos bronzszim- pozium követte Dzsaipurban, s utána szerelmével tért haza Egerbe a szobrászművész.- Keveset láttam a csodála­tos Indiából, még visszatérek, mert banánfát láttam, de az elefánt kimaradt - zárta ne­vetve Bea beszámolóját. Emberölés bűntettének kísérletéért megrovás EGER Az Egri Törvényszék ál­tal tegnap tárgyalt ügyben a Heves Megyei Főügyészség - R. L.-né terhelttel szemben em­berölés bűntettének kísérlete miatt összeállított - vádiratát dr. Holló Szabolcs ügyész is­mertette. E szerint R.-né több mint 40 éve élt házasságban a sértettel, a viszonyuk hosz- szú ideje megromlott. Múlt év nyarán, június 17-én a sér­tett folyamatosan italozott, s ismét veszekedni, erőszakos­kodni kezdett a családtagjai­val. A vádlott úgy érezte, nem bírja tovább, és elhatározta: megöli a férjét, ezért éjfél kö­rül egy bort tartalmazó pa­lackba fél deciliternyi sósavat öntött. A férfi belekortyolt, de annak erősen savas íze miatt azonnal ki is köpte, így sérü­lést nem szenvedett. Egykupaknyi sósav nem alkalmas emberölésre. A dr. Jávori Tünde vezet­te tanács előbb R. L.-né vád­lottat hallgatta ki, aki amel­lett, hogy a bűnösségét elis­merte, korábbi nyomozati val­lomásaitól eltérően azt állítot­ta, nem akarta a férje halálát, csak azt, hogy ne igyon már többet. A sértett és velük élő közös felnőtt gyermekük éltek a mentességgel, és nem tettek tanúvallomást, közös lányuk pedig érdemben nem tudott a történtekről nyilatkozni. így a bűnösség megállapítása azon múlt, hogy a bíróság a vádlot- ti nyilatkozatok melyik verzi­óját fogadja el. A tanács sze­rint a nyomozati vallomás fe­lel meg a valóságnak, ezért az asszony bűnös emberölés kí­sérletében. Hogy miért nem kell még­sem évekre börtönbe mennie? Ennek oka, hogy az az egyku­paknyi sósav, amit a borba ön­tött a terhelt, mindenre alkal­mas lehet, csak emberölésre nem. Túl ezen több nyomaté­kos enyhítő körülmény, illet­ve a nagyon erős sértetti köz­rehatás játszott szerepet ab­ban, hogy büntetést nem sza­bott ki, megrovást adott a bíró­ság. Az ítéletet minden fél tu­domásul vette, az jogerős. S. S. Az ország legjobbjai a verpeléti negyedikesek Nyertek a Mesetörpök Tutorműhely Konferenciát szervezett a szakkollégium VERPELÉT Nyolcszáz csapat ver­senyzett hat fordulón keresztül a XXI. Országos Mesevetélke­dőn, melynek döntőjét hétfőn a verpeléti negyedikesek nyerték meg Veszprémben. A Szabóné Csőke Tünde által felkészített Mesetörpök a Verpeléti Arany János Általános Iskola tanulói. Csörgő Réka, Juhász Gergő, Ko­csis Kolos és Csór Iringó már a megyei fordulót is megnyerte. Itt nyolcvankét alsós csapat kö­zött lettek a legjobbak, tudtuk meg Kristonné Erdei Máriától, a megyei fordulókat szervező Egri Kulturális Művészeti Köz­pont munkatársától. G. R. A győztes Mesetörpök Verpelétről Fotó: beküldött EGER Országos Tutorműhely Konferenciát szervezett szer­dán az Eszterházy Károly Egyetem Roma Szakkollégiu­ma, amire az ország egyete­mein működő roma nemze­tiségű szakkollégiumát invi­tálta. A konferencia kapcsán beszélgettünk Hadnagy Jó­zsef főiskolai docenssel, aki elmondta: hat szakkollégiu­mi partner vett részt a talál­kozón.- A tutorálás mind a szak- irodalomban, mind a gyakor­latban sokféleképpen értelme­zett kifejezés. Nem az a lényeg, hogy egységesítsük ezt a kife­jezést, hanem az, hogy megis­merjük, hogy kinél mit jelent- jegyezte meg, ezzel megha­tározva a konferencia lénye­gét. Népszerűsítés, a roma ér­telmiség utánpótlásának ke­resése, a felkészítés mind a feladatok közé tartozhatnak. Kiderült továbbá az is, hogy bár a tevékenység egységes az ország különböző pontjain- a hallgatók tartják a kapcso­latot a diáksággal - a program elnevezése helyenként külön­bözik az egri egyetemen meg­szokottaktól. A kaposvári ro­ma szakkollégiumának tagja Bogdán Réka is, aki úgy nyi­latkozott: több olyan program­elemmel is találkozhatott a konferencián, ami újdonságot jelentett számára. Elmesélte, hogy náluk a mentor mindig egy egyetemi oktatót jelöl, a tutor pedig egy külső szakem­ber. Buri Evelin, az egri Roma Szakkollégium elnökségi tag­ja kiemelte, a szakkollégiu­mokban mindenkinek van fej­lődési útja. Saját fejlődésútját nagyban segítette, hogy sike­rült jó kapcsolatot kialakíta­nia kollégista társaival. A tu­torált gyermekeknek közösen már számos programot szer­veztek. J. H. You in Me, avagy Te-Bennem a szobor címe, amely előtt ezúttal a szimpózium résztvevői gyűltek össze Fotó: beküldött

Next

/
Thumbnails
Contents