Heves Megyei Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-22 / 93. szám

12 TÖRTÉNELEM 2017. ÁPRILIS 22., SZOMBAT HÍREK Ismét látogatható a Lajta monitor BUDAPEST A Parlament észa­ki részénél kialakított kikö­tőben állomásozik ismét a Lajta Monitor Múzeumhajó. A Lajta monitort 1871. má­jus 17-én bocsátották vízre Angyalföld és Újpest határá­ban. Ezután 1872-től 46 évig Leitha néven az Osztrák- Magyar Monarchia dunai hadiflottájában szolgált. Ebben a minőségében a hajó 1878-ban részt vett Bosznia elfoglalásában, majd az első világháború Száva men­ti, belgrádi és al-dunai har­caiban. 1918 áprilisában szerelték le. MW Honfoglalók sírjai Dunaszerdahelyen FELVIDÉK Két, honfoglalás korabeli sírhely került napvi­lágra a felvidéki Dunaszer­dahelyen a közelmúltban, egy helyi bevásárlóközpont közelében zajló építkezés során. Takács Mihály régész elmondta: a sírok két nő ma­radványait rejtették maguk­ban, a sírhelyek keletkezé­sének idejét a 10. század elejére becsülik. Eddig bizo­nyíték híján csak feltételez­hető volt, hogy a város terü­letén is éltek honfoglaló tör­zsek. MW Érsekek koporsója a titkos kriptában ANGLIA Öt canterburyi érsek maradványait találták meg egy középkori londoni temp­lom titkos kriptájában, a can­terburyi érsek londoni rezi­denciája mellett. A kriptában 30 koporsó rejlett. Az embe­ri maradványok többsége az 1600-as évekből való. Né­hány koporsón névtáblát is találtak, az egyiken Richard Bancroft neve áll, aki 1604 és 1610 között töltötte be Can­terbury érsekének tisztét. Ek­koriban adták ki a Biblia új an­gol fordítását. MW A belga király rémuralma a Kongói Szabadállamban A brüsszeli mészáros II. Lipót belga király irdatlan va­gyont harácsolt össze magá­nak, milliók élete árán II. Lipótra mint nagy építőre emlékeznek Belgiumban. Arról kevesebb szó esik, hogy a király a Kongói Szabadállam bevételeiből szerezte vagyonát, ahol a féktelen rablógazdálkodás milliók életét követelte. Mihályi Balázs kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu Megcsonkított emberek a gyarmaton egyik a gumiadó bevezetése volt, gumibeszolgáltatást kö­veteltek a lakosoktól, folya­matosan emelve a kvótákat. A másik: miután az őslakossá­got kisemmizték, még az élel­miszerért is fizetnie kellett, mégpedig elsősorban gumi­val és elefántcsonttal. Az állam nevében eljáró koncessziós társaságok két­ezer fehér ügynököket fogad­tak fel, akik el­képesztő brutali­tással és terrorral kényszerítették ki a beszolgáltatást. Tömegessé váltak a gyilkosságok, az áldozatok levágott kezét gyűjtötték ösz- sze bizonyítéknak, hogy nem pazarolták hiába a puskaport. A lakosság eközben ijesz­tő mértékben fogyott. Utazók beszámoltak róla, hogy a te­lepülések elnéptelenedtek, a túlélők az erdőkbe menekül­ve tengetik életüket, sokan éhen halnak, a mészárlások áldozatai temetetlenül hever­nek mindenfelé. A kényszer­Legkevesebb hárommillió áldozat volt munka, a mészárlások, az Eu­rópából behurcolt betegségek és az éhezés miatt becslések szerint a népesség fele elpusz­tulhatott, a kongói terror te­hát akár tízmillió áldozatot is szedhetett, de visszafogott vé­lekedések szerint is legalább hárommilliót. A kegyetlenkedésekről ki- szivárgott hírek, a külföldiek kitiltása és a kereskedelmi monopólium bevezetése miatt az amerikaiak, majd a britek egyre élesebben kritizálták Lipótot és a belgákat. Misszio­náriusok megdöbbentő beszá­molói és a csonkolások túlélői­ről készült fotók bejárták a vi­lágot, kiváltva a nemzetközi közvélemény felháborodását. Lipót végül elvesztette a pro­pagandaháborút: 1908-ban, nemzetközi nyomásra, kény­telen volt átruházni - ponto­sabban 50 millió frankért el­adni - magánbirtokát Bel­giumnak, amely Belga Kongó néven annektálta a terü­letet. II. Lipót Euró­pa egyik leggaz­dagabb mágnásává vált, csak Brüsszelben 58 ingatlan­nal rendelkezett, nem beszél­ve számos vidéki és francia- országi palotájáról. Kongói rémuralmából Belgium is so­kat profitált, az Afrikában tör­ténteket azonban a hallgatás jótékony homálya fedi. A bel­gák többsége úgy véli, hogy a gyarmati rendszer nagyban hozzájárult Kongó és az ott élők fejlődéséhez. AFRIKA II. Lipót, a belgák má­sodik királya 1865-ben lépett trónra. Irigyelte a britek és a franciák mesés gyarmati jö­vedelmeit, London és Párizs látványos fejlődését, és szinte rögeszméjévé vált, hogy orszá­gát is tengerentúli területek­hez kell juttatnia. Csakhogy ekkorra az európai gyarma­tosítók Afrika kivételével már felosztották maguk között a világot. A gyarmatosítás újabb hul­láma kezdődött meg 1876-ban, a hajsza Afrikáért. A Nemzet­közi Afrika Társaság kongói Henry Morton Stanley bizottságából 1879-ben meg­alakult a Nemzetközi Kongó Társaság, egy belga szerve­zet Lipót irányításával és tu­lajdonában. Megbízták Henry Morton Stanley Afrika-utazót, hogy a Kongó-medencét nyis­sa meg a kereskedelemnek. Stanley bejárta a Kongó vi­dékét, és nem kevesebb, mint 450 szerződéssel tért vissza. A szerződéseket helyi törzs­főnökökkel kötötte, akik csak jelképes értékű árut, ruhákat, alkoholt, késeket kaptak föld­jük tulajdonjogának átruhá­zásáért cserébe. Nem feltéte­lezhető, hogy a törzsfőnökök tudatában voltak, mihez já­rultak hozzá, természetesen írni és olvasni sem tudtak. II. Lipót a szerződések birtoká­ban a nagyhatalmakkal elis­mertette a Kongói Szabadálla­mot mint a Nemzetközi Kongó Társaság tulajdonát - tehát tu­lajdonképpen II. Lipót magán- tulajdonát. 1885-ben a bel­ga parlament elfogadta, hogy II. Lipót az újonnan elismert Kongói Szabadállam királya is legyen egyben. Ezt követően példátlan ki­zsákmányolás vette kezdetét Kongóban. Egy 1886-os tör­vénnyel a települések területé­nek kivételével minden földet kisajátítottak, az őslakossá­got kifosztották. A legértéke­sebb termény a gumi volt, erre összpontosított a kormányzat. A munkaerő ingyenes felhasz­nálását két módon érték el. Az Izgalmas témák várkutatóknak A Kárpát-medencében fellelt emberi maradványokat vizsgálták Nem voltak kis emberek MAGAZIN Az elmúlt három év­ben kizárólag évkönyv for­mában publikált Várak kasté­lyok templomok című történel­mi és örökségturisztikai folyó­irat ezentúl kéthavonta jelenik meg. Az újságáru­soknál megvásá­rolható kiadvány legújabb számá­ban többek mel­lett a csejtei Ná- dasdy-kastély- ról és pincéről, a szentbenede- ki Kornis-kas- télyról és Ozo- ra megújult vár­kastélyáról tud­hatunk meg többet. A lap szerkesztői cé­lul tűzték ki, hogy a Nemzeti Kastélyprog­ram és Nemzeti Várprogram keretében megvalósult terve­ket, valamint felújítási folya­matokat bemutassák a nagy- közönségnek. Ebben a hónap­ban egy új sorozatot is indítot­tak, amelyben megújuló mű­emlékekről olvashatunk töb­bet, ezúttal a csókakői várat mutatják be. Egy érdekes cik­ket olvashatunk az óhutai pá­los kolostortemplom kutatásá­ról is. A tudományos és érde­kes anyagok mellett útleírá­sok, túrater­vek, látványos fotók, művészi rajzok, kora­beli ábrázolá­sok, térképváz­latok, alapraj­zok színesítik a folyóiratot. Az esemény- tárnak köszön­hetően megtud­hatjuk, hogy az adott hónap­ban melyik kas­télyban és vár­ban milyen ün­nepi programmal készülnek. Aki esetleg lemaradt a koráb­bi lapszámról a Varlap.hu hon­lapon lévő archívumon keresz­tül elérheti. KIADÓ: ZIMédia Kiadó Zöld Infó Média Kft. ÁR: 645 Ft ŐSTÖRTÉNET A honfoglaló ma­gyarokról sok történész azt terjesztette, hogy apró ter­metű, zömök, külsejüket te­kintve ázsiai jellegzetessége­ket hordozó emberek lehettek. Maga Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnö­ke is erősítette ezt a nézetet, az általa szerkesztett, Magya­rok krónikája című kötetben az jelent meg 1996-ban, hogy a magyar embernek évszázad­nyi időbe tellett, amíg a lovag­lástól elgörbült lá­bával megtanulta az eke utáni egye­nes testtartást, és leszokott ar­ról, hogy gyönyö­rűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásá­ban. Ezek a mondatok szak­mai körökben a megjelenés idejében is nevetségesnek szá­mítottak, a kötet későbbi ki­adásaiból már mellőzték is az alaptalan minősítéseket. A legfrissebb vizsgálatok kiderítették, hogy a honfogla­ló magyarok nem sokban tér­tek el az itt lakó egyéb népcso­portoktól, amelyekkel ráadá­sul gyorsan keveredni kezd­tek. A Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézeté­ben létrehozott genetikai ku­tatólaboratóriumban a kőkor­tól egészen a késő bronzkorig terjedően vizsgálják a Kár­pát-medencében fellelt em­beri maradványokat - mond­ta az InfoRádió tudományos magazinműsorában (Szigma - a holnap világa) Mende Ba­lázs, a kutatás vezetője. Az in­tézet kiemelt kuta­tási területe a nép- vándorlás kori idő­szak, ezen belül a honfoglalók ge­netikai állomá- kutatása, amely a Kárpát-medencei honfogla­lás kori sírokban talált csont­maradványok genetikai, archeogenetikai elemzését jelenti. „Megpróbálunk cso­portokat összerakni, majd az archeogenetikai eredménye­ket összevetjük a történelmi adatokkal” - mondta el Men­de Balázs. Hozzátette: antro­pológiai szempontból megle­Nem sokban tértek el az itt lakó népektől nyának Honfoglalás kori sír a felvidéki Dunaszerdahely mellett Fotó: dunaszerdahelyi.sk hetősen sokfélék voltak a ma­gyarok. „A közvélemény álta­lában úgy gondolja, hogy ke­leti jellegzetességekkel ren­delkező népesség jött hon­foglaláskor, ám meglehető­sen kicsiny - 10-15 száza­lék körüli - az ázsiai karak­terű jellegegyüttesekkel bíró csontmaradványok aránya, és ezek is nagyon elszórtan he­lyezkednek el; igaz, koncent­rálódnak bizonyos területe­ken - elsősorban a Duna-Ti- sza közén és a Felső-Tisza-vi- déken” - tette hozzá. Mint mondta, nincs olyan adatuk, hogy a testmagasság tekinte­tében valamilyen módon akár a korabeli népektől, akár az előtte itt élő avaroktól jelleg­zetesen eltérően alacsonyab­bak lettek volna a honfogla­lók. „Természetesen a testma­gasságot átlagolni lehet a Kár­pát-medence teljes népességé­re, de ez az adat semmiképpen sem kicsiny termetű embere­ket jelez. De ilyen sommás ki­fejezést nem lehet tenni, mert ennél sokkal szórtabbak az adatok” - tette hozzá. MW

Next

/
Thumbnails
Contents