Heves Megyei Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
2017-03-29 / 74. szám
12 NYUGDÍJBAN 2017. MÁRCIUS 29., SZERDA Egyik napon nyugdíjba ment, másnap már dolgozott Meg kell becsülni az istenadta talentumot Születésnapi meglepetés volt a szép fotóalbum, a címlapon Ilonka néni lánykori fotójával Fotó: Sike Sándor A család a boldogság ma is Kék ibolya lesz Mátrafüreden Nagyszabású túráttervez az „Életet az Éveknek” Heves Megyei Szervezete április 1-jére. A Kék ibolya elnevezésű rendezvényt Mátrafüreden tartják, s az időseknek meghirdetett programon az előzetesjelzések szerint 16 klub megközelítően 200 fővel vesz részt. S. S. Színielőadás és verseny a program Több rendezvényre is készül a Bujdosó Sándorné vezette Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége. A fennállásának 25 éves jubileumát novemberben ünneplő szövetség elnökétől megtudtuk: a „leghivatalosabb” programjuk a szervezet hamarosan összeülő közgyűlése lesz. E mellett persze a kultúra játssza a főszerepet áprilisban: előbb 6-án színházi előadást néznek meg délelőtt 11 órától az egri teátrumban. Később az Arany János-évforduló- hoz kapcsolódó vers- és prózamondó versenyt rendezik meg április 11-én, 20-án pedig már a Kodály-évforduló jegyében tartják meg a nép- dalversenyt. S. S. Készülnek verssel és prózával is Elnökségi ülésen tájékoztatta a megjelenteket Kalmár Gyuláné, az „Életet az Éveknek" Heves Megyei Szervezete kulturális alelnöke az április 7-ére tervezett, Nemzedékek elnevezésű vers-, próza- és mesemondó verseny előkészítéséről. A megmérettetést immár 17. alkalommal rendezik meg. Az előzetes jelzések alapján mintegy 18 fő bemutatójelleggel, míg a szépkorúak közül 28-30-an versenyszerűen szerepelnek a zsűri előtt. A legjobb 10 Heves megyei szereplő az országos versenyen képviseli a megyét. S. S. Tavaly ünnepelte 90. születésnapját, s vette át a polgármestertől a miniszterelnök köszöntőlevelét a háromszáz lelkes Tarnaszent- mária egyik legidősebb lakója, özv. Hliva Mihályné Majoros Ilona. Sike Sándor sikesandor@gmail.com TARNASZENTM ARIA Ilonka néniről, özv. Hliva Mihályné- ról Czipó László, a kis falucska polgármestere azt mondja, érdemes meghallgatni, hogyan énekel. Ha az ő hangját halljuk, a lélegzetünk elakad. Az idős asszony szavait idézve kiderül, nem véletlen ez: „36 éven át kántorizáltunk az urammal, sok pap keze alá dolgoztunk, mindegyik elfogadott.” Az énektudást Istentől kapott talentumnak mondja, mint, ahogyan „Miska is tőle kapta a képességet”. Férjének legénykorában csak egy tangóharmonikája volt, kottát sosem tanult. Mégis a templomi orgonán is nagyon gyorsan megtanult játszani.- A férjem nagyon ügyes volt, ha tanultam egy új éneket, csak két-háromszor eldúdoltam neki, s ő máris szépen kísért - idézi Ilonka néni, aki ugyanakkor neheztel az őt korán magára hagyó férjére, mert amikor nyugdíjas lett, elhagyta magát, s hetvenegy esztendős korában elment.- Azt hajtogatta, hogy dolgozott már eleget... Jó ideje már csak én kezdem el az éneket a templomban - teszi hozzá. Miután megtudjuk, hogy október 13-án született, megkérdezzük, hogy nem péntekre esett-e az a nap. A válasza szerint nem babonás. Annak ellenére sem, hogy a családjukban sok tragédia történt. Második gyerekként született a négy testvérből, de egyedüliként nőtt fel. Nővére 2 és fél éves korában halt meg diftéri- ában, az utána születő két kislány pedig 9 és 16 naposán. Ilonka néninek két lánya született: Olivia és Ilona, a legfiatalabb gyermeke, a most 54 esztendős Attila. A középső gyermeke, Ilona maradt itt a faluban, Tarnaszentmárián. A másik kettő a megyeszékhelyen él. Attila a vendéglátásban most egy egri étteremben találta meg a számítását, a menye a felnémeti kocsmában dolgozik. A veje a Hírlapnál kollégánk. Mindhárom gyermek családjában egyaránt két-két utód, azaz hat unoka van. Természetesen a dédunokák sem hiányoznak, valamennyien fiúk: Márk, Dávid és Áron. Amikor Tarnaszentmáriára jönnek a dédihez, megtelik velük a nagy udvar, úgy szaladgálnak. A tágabb család persze a falu, ahol Majoros Ilonaként született és ahol ma is él a 91 esztendős asszony. Amikor azt firtatjuk, hogy a fiatalok nem akartak mára „földbe dolgozni" és elköltöztek, kis gondolkodást követően meglepő választ ad: „Hát, jól tették!”- Az apukám is egymaga maradt, pedig ők is négyen voltak testvérek. Akkoriban nagy járvány volt. Már két legényedé testvére 17 és 15 évesen ment el. Az apámnak is levegőváltozást javasolt az orvos, ezért ő Párádon nevelkedett. Kőműves volt, az anyukám a háztartást vitte, nekem gyerekkoromtól kellett segíteni. Ott volt a kert meg egy kicsi szántóföld. Akiknek több földje volt, a kukorica mellett búzát is vetett. Sokat kellett dolgozni kézzel, miközben a nagybátyám és a nagyapám is megjárta a háborút - meséli. Ilonka néni tizennyolc évesen, 1944-ben ment férjhez. Később a Liszkóba (Siroki Fémművek) ment el dolgozni. Konyhalány volt a szakács mellett évtizedeken át.- Nagyon sok 50 literes lábast megemeltem ez idő alatt. Jobb időkben hatszáz ebéd is készült egy-egy napon. Később haladt a kultúra, így aztán jobbak lettek a körülmények a konyhában is. De amikor én kezdtem, még pincében volt a krumpli, a káposzta, s a hátunkon cipeltük fel. Később a konyhát is átépítették, krumplihámozó gép is lett, nem szenvedtünk annyit - idézi a dolgos évtizedeket, hozzátéve azt is, hogy már az első nyugdíjas napján is dolgozni ment a Kékesre, természetesen egy konyhába. Sose hagyta el magát, és panaszkodni sem szeret. Azzal - mint mondja - nem lesz jobb, csak a környezetét idegesítené.- A nagy ünnepeken még ma is sokan vannak a templomban. Azt mondják, a fel- debrői után ez az ország legöregebb temploma. Hogy mivel töltöm a napjaimat? Reggel héttől a misét hallgatom a rádióban, este hatkor pedig kezdődik a rózsafüzér. Természetesen e két fix program között is van mindig tennivaló: már reggel kiengedem a jószágokat, teszek-veszek a kertben, kapálok ma is. Römiben és ultiban megküzdöttek a kabaiakkal HATVAN Márciusban ülésezett a megyei elnökség - tudtuk meg az „Életet az Éveknek” Heves Megyei Szervezete elnökétől, Sánta Gyulától. Tájékoztatása szerint - a nőnapi köszöntőt követően - az ülésen Kovács Miklós sportfelelős számolt be a februári kár- tyaversenyről. Nos, a tájékoztatója alapján ez igen jól sikerültnek értékelhető, hiszen három megye 51 römise és 26 ultisa versengett.- Az eredményekre se panaszkodhatunk, hiszen a romi egyéniben a 2. és 3. helyezést sikerült itthon tartaniuk a me- gyénkbelieknek. A gyöngyöshalászi Szalai Tiborné ezüstje mellett a hatvani „Naplementés” Kristyán Istvánná bronza is szépen csillog. Sajnos nem boldogultunk a kabaiakkal, akik egyéniben Kiss Lajosné révén és csapatban is nyertek. Megszerezte viszont a csapatezüstöt a hatvani Naplemente Klub II. számú csapata. A dobogó harmadik fokára a gyöngyöshalászi „Gyöngyös bokréta” II. csapata állhatott - fogalmazott az elnök. Öröm, hogy ultiban jutott viszont arany is - tudtuk meg tőle. Egyéniben első lett Lányi József (Hatvan, Liszt Ferenc Nyugdíjas Klub), csapatban a Bene Egylet bizonyult a legjobbnak. Az országos versenyen Kábán a Heves megyeiek aztán „visszavágtak”, mert az egyéni első (Kristyán Istvánná) és a csapat első helyet is elhozta a Hatvani „Naplemente” csapat. S. S. Sánta Gyula, a szervezet megyei elnöke Fotó: Berán Dániel Telt házas gálaműsor színes produkciókkal, ajándékkal, köszöntésekkel és szép emlékekkel Jubileumot ünnepelt a nyugdíjasszervezet Ünnepi közgyűléssel emlékezett meg fennállásának huszonötödik évfordulójáról a napokban az Egri Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet. Az egyesület telt házas gálaműsorral idézte fel az elmúlt negyedszázadot a Bartakovics Béla Közösségi Házban. A résztvevőket elsőként Kosa László, a szervezet jelenlegi elnöke köszöntötte, aki beszédében felidézte az elmúlt 25 év legkiemelkedőbb eseményeit, a szervezet céljait, valamint a jövőbeli terveiket is. Köszöntötte az alapító tagokat, Papp Sándorné korábbi elnököt, valamint Bujdosó Sán'dornét, aki jelenleg a Megyei Nyugdíjas Szövetség elnöke, ezen felül kitért a Dobó Katica Népdalkor méltatására is, amely a szervezettel együtt, szintén most ünnepli 25. évfordulóját. A köszöntéseket követően számos oklevelet is átadtak, köztük a szervezet alapító tagjainak, valamint a népdalkor tagjainak is, illetve az egyesület életében kiemelt szerepet játszó személyeknek. A megjelenteket az egri ön- kormányzat nevében Mártonná Adler Ildikó, a megyeszékhely alpolgármestere köszöntötte, aki elmondta, a szervezet hiánypótló feladatot tölt Nótaszóval emlékezett a Dobó Katica Népdalkor Fotó: Huszár Márk be, ezért kiemelten fontos a város számára, és reményét fejezte ki a további hosszú és sikeres együttműködéssel kapcsolatban. Minden jelen lévő egyesületi tag egy gravírozott tollat kapott ajándékba a jubileum alkalmából, majd a gálaműsor második felében a Dobó Katica Népdalkor tartott egy rövid fellépést, felidézve a színpadon az elmúlt negyed évszázadban előadott legnépszerűbb dalokat. A megemlékezés ünnepi fogadással zárult, melyen hivatalosan is megkezdték a következő 25 esztendő munkáját. Süli. K. A kezdetek Az egyesület 1992 márciusában alakult Egerben, a Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezete néven. Céljukként tűzték ki az időskorúak megbecsültségének növelését, a tagok folyamatos tájékoztatását, művelését, az őket érintő ügyekkel kapcsolatban. Emellett fontos az is, hogy a szépkorúak részére olyan programokat szervezzenek, amelynek köszönhetően hasznosan tölthetik el szabadidejüket és ápolhatják hagyományaikat is. t < 4 f 1 9