Heves Megyei Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-20 / 43. szám

14 OLVASÓINK ÍRJÁK 2017. FEBRUÁR 20., HÉTFŐ Hol vannak az évek óta beígért tanuszodák? HEVES MEGYE Örömmel olvas­tam lapjukban, milyen szeren­csések a bükkszéki óvodások, akik rendszeresen ingyen jár­hatnak a helyi termálfürdő- be pancsolni, használhatják a Salvus vizes inhalatóriumot. Ennek kapcsán jutott eszem­be, néhány éve arról is cikkez­tek, hogy hamarosan épülhet tanuszoda és új tornaterem is Pétervásárán. Az önkormány­zat tudtommal többször is pá­lyázott, ám nem lett a tervek­ből semmi. Tavaly 25 telepü­lésen épült új tornaterem, de csak egy a megyében, Erken. Tanuszodát 24 helyen építhet­tek, a megyéből csak Bélapát­falva pályázott sikerrel. A megye • leghátrányosabb térségének (Pétervására já­rás) megint nem jutott támo­gatás. A péterkei iskola diák­jai évek óta tornaterem nél­kül kénytelenek megoldani a mindennapos testnevelést. Tanuszodát is hiába szerettek volna építeni. Vajon mi az oka annak, hogy ilyen mostohán bánnak a gyerekeinkkel? Kovács L.-né Pétervására Újra várjuk ötleteiket, javaslataikat HEVES MEGYE Örömmel tapasz­taljuk, hogy mind többen ra­gadnak tollat, ülnek számító­géphez, hogy hangot adjanak véleményüknek, javaslataik­nak írásaink kapcsán. Felhívjuk levelezőink fi­gyelmét, hogy a közölt leve­lek tartalmával szerkesztő­ségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Ezúton közöljük, hogy csak teljes névvel, cím­mel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelente­tünk meg. Kéziratokat nem áll módunkban megőrizni. Továbbra is várjuk írásai­kat, észrevételeiket szerkesz­tőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), illetve a hmhirlap@mediaworks.hu e-mail-címre. Lehetőleg a drót­postát használják! Bakancslistás álom: társalgás Stohllal Olvasónk Stohl András színművésszel beszélgetett egy Vígszínházi előadás előtt. Nagy élményét osztotta meg velünk Fotó: Berán Dániel Tavaly december 7-e esté­je más volt, mint az év töb­bi napja, hiszen az egyik ba­kancslistás álmom megva­lósult: Stohl András színmű­vésszel beszélgethettem. A művésszel, aki rohan, pró­bál, szinkronizál, lovat simo­gat, vadászik. Ezen az estén 20 perce az enyém volt. BUDAPEST A rövid beszélgetés alatt megtudtam, hogy Stohl András őszinte, naiv gyerek­nek látja önmagát, aki szereti az életet, a konfliktusokat vi­szont, ha lehet, kerüli. A szö­vegtanulás nem okoz nehéz­séget számára, könnyen ta­nul, főleg a próbák alatt. Ének­hangját több darabban, televí­ziós műsorban is megcsodál­hattuk, pedig mint kiderült, nem tanult énekelni, csak any- nyit, amit a főiskolán kötelező­en előírtak. Az „énekes szere­pek” első sikereiben nagy sze­repe volt Alföldi Róbert szín­művész, rendező támogatásá­nak, bátorításának. Kíváncsi voltam, ha még­sem a színi pályára esik a vá­lasztása, milyen foglalkozást választott volna szívesen. Ter­mészetesen a színészi pálya már a középiskolában kézen­fekvő volt, de az ügyvédi, er- dészi pálya is vonzónak tűnt számára. A főiskolás éveire szívesen emlékezik, Székely Magyar színpadon Kérdésem még lett volna bő­ven, de hallottam az ügyelő hangját, az előadásra hívta a művészt. Az előadás rövid be­szélgetésünk után pár perc múlva kezdődött. A függöny felgördült, a színpad „meg­nyílt”, s vendéglátóm a tömeg­ben immár az Istenítélet című darab Proctoraként tündökölt. Gábor és Zsámbéki Gábor ta­nítványának jó volt lenni. Ta­lán nem túlzás azt állítani, hogy a legkeresettebb szink­ronszínészek egyike, a leg­nagyobbakat szinkronizálja, Brad Pitt és Hugh Grant ma­gyar hangja szinte összefonó­dik Stohl Andrással. A szülők, a gyökerek nagy­ban meghatározzák életünk alakulását. Édesapja - aki saj­nos már nem él - nagy ha­nincs ilyen csoda A több mint háromórás elő­adás mélyen megrendítő, ta­nulságos, és figyelemfelkel­tő volt. Be kell valljam, magyar színpadon nem láttam ilyen „csodát”, ennyire mély, érzel­mekben gazdag emberi alakí­tást. Az utolsó perceiben küz­döttem a könnyeimmel, ahogy a darab főhőse Proctor is. tással volt az életére, útrava- lóként az egyik fő mondata a mai napig elkíséri. Számára „nem tudom”, a „nem” szó nem létezett. A napi munka mellett négygyermekes családapa­ként is helytáll. Nem könnyű a színészi pályát a családdal összeegyeztetni. A két nagy­lánya sokat segített és segíti az élet viharaiban, szeretetük- kel, megértésükkel édesapjuk mellett állnak töretlenül. Nyílt titok, a művész szí­vesen hódol a vadászat irán­ti szenvedélyének, két kutyu- sa van és egy lova. Egyetér­tettünk, hogy az állatok meg­mutatják a feltétel nélküli sze­retet „hatalmát”, őszinték, ezért is ragaszkodunk hozzá­juk annyira. Ha ideje engedi, szívesen pattan nyeregbe, de sajnos az utóbbi hónapokban mellőzni kellett lova társasá­gát. Juhász Katalin, Eger Vajon miért van ez az értelmetlen tilalom? HEVES MEGYE Olvasom, hogy a veronai buszbaleset után a kormány internetes konzul­tációt indít, amelynek legfőbb kérdése az lesz, lehessen-e éj­szaka 11 és hajnal 4 óra kö­zött fiatalokat szállító buszok­kal közlekedni Európa útjain. A másik témaköre a sofőrök egészségügyi alkalmassága. A tragédia árnyékában az első két felvetés jogosnak tű­nik, de nem ilyen egyszerű a helyzet. A felkészült, rutinos, éjszaka vezető buszsofőr al­kalmas a munkavégzésre, ha a jelenlegi szabályokat betart­ja. A sofőrök vezetési és pihe­nési idejét uniós rendelet sza­A sofőrök pihenési idejét uniós rende­let szabályozza. bályozza, szigorúan, hogy a vezetés megkezdése előtt a so­főröknek mindig legyen ide­jük pihenni. Az uniós sza­bály nem önmagában az éj­szakai vezetést korlátozta, ha­nem azt biztosítja, hogy a so­főr soha ne ülhessen fáradtan a volán mögé. A busz indulása előtti 9 órában a sofőrök nem dolgozhatnak. A busz indulá­sától ketten összesen 21 órát dolgozhatnak, utána megint 9 órát kell pihenniük. Az igazi gond véleményem szerint az, hogy hazánkban buszvezetőből is egyre ke­vesebb van. Nem véletlen, hogy a nyugdíjba vonult sza­kikat is visszahívták, külön­ben összeomlana a tömeg- közlekedés. Konzultáció he­lyett szerencsésebb lenne az EU-szabályokat betartatni, anyagilag jobban megbecsül­ni a szakma képviselőit. A ma­gyar szigorítás nyomán a sítú­ráknál két pluszéjszakát kelle­ne kifizetni (hiszen estére ér­keznének meg, és csak reggel indulhatnának haza). Az is elgondolkodtató, hogy Szlovákiában bármikor lehet olyan buszos céget ala­pítani, amely vihet magyar iskolásokat külföldre. Mivel a magyar cégek által szerve­zett utak az új szabály miatt jóval drágábbak lennének, ez az üzletág is pillanatok alatt tönkremenne. P. László Eger A tüdőszűrésre manapság már minden munkába állónak szüksége van, hiszen kérik a munkahelyeken Fotó: MW Fizettem is volna, de nem vizsgáltak meg Megalázó tortúra a szűrésen EGER Ma az egri tüdőgondozó­ban nem láttak el, csak mert elmúltam 38 éves és még nem vagyok 40. Személyi igazolvá­nyom, érvényes tb-kártyám viszont volt, és 1700 forintot is félretettem a vizsgálatra, viszont beutalóval nem ren­delkeztem. Diszkriminatívnak tartom a jelenlegi rendszert. Korábban arra biztatták az embereket, járjanak rendszeresen szű­résre a betegségeket megelő­zendő. Én hiába jelentem meg minden szükséges okirattal, beutaló hiányában kitessékel­tek, annak ellenére, hogy fi­zettem is volna a vizsgálatot. Mivel vidékről utaztam busszal a vizsgálatra, csak a buszjegyem 1300 forintba ke­rült, ehhez jött volna a tüdő­Régebben volt évente egyszer kiszállásos tüdőszűrés. röntgen ára (1700 forint). Míg egy egri lakos elszalad a házi­orvosához, addig a vidéki dol- gavégezetlenül hazakullog­hat, hogy immár a beutaló­val újra nekivágjon az útnak. Régebben legalább volt éven­te egy alkalommal kiszállá­sos tüdőszűrés, ahol a falusi ember is élhetett a lehetőség­gel. Jómagam egyébként ab­ban a reményben indultam, hogy megkapom az új munka­helyhez szükséges igazolást, hiszen manapság már szinte mindenhol kérik. Halkan kérdem, mi az aka­dálya annak, hogy évente a felnőtt munkaképes lakos az ország polgáraként évi egy­szeri tüdőszűrést ingyen ve­hessen igénybe, akár beutaló nélkül is? A kórház gazdasági igazga­tóságát is felkerestem, de ott azt mondták, hogy jogszabály köt minden egészségügyi in­tézményt, amit be kell tartani! Sajnos azt tapasztalom, a vi­dékiek lassan azt sem tudják, hova kell és hova nem beutaló. Jómagam is úgy emlékeztem, hogy korábban mindenkit el­láttak, aki érvényes tb-kártyá- val és személyivel jelent meg a tüdőszűrésen. Manapság, amikor a csap­ból is az folyik, hogy nincs elég munkaerő, jó lenne, ha legalább a szükséges admi­nisztrációt megkönnyítenék azok számára, akik szeretné­nek elhelyezkedni. Kovács Krisztián pétervásárai kistérség * 1

Next

/
Thumbnails
Contents