Heves Megyei Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
2017-02-17 / 41. szám
14 HORGÁSZAT, VADÁSZAT 2017. FEBRUÁR 17., PÉNTEK Kakuk János szerint a szabályokat kell betartani „Az ördög méri ki a golyónak a határát” A felsőtárkányi Kakuk János három földrészen is vadászott, több évtizedes tapasztalattal bír Fotó: Berán Dániel A fegyver bizony nem játék HÍREK A vadász és a rendvédelem HEVES MEGYE Az Országos Magyar Vadászkamara Heves Megyei Területi Szervezetének titkára, Kovács István János tájékoztatta a Hírlapot arról, hogy saját honlapjukon, a hevesi-vadasz.hu-n is mindenki számára elérhetővé tették azt filmet, amely hivatásos vadászok rendvédelmi feladatairól és más szervekkel történő együttműködéséről szó|. S. S. Világkiállításra készülhetünk BUDAPEST A 2021-re tervezett hazai Vadászati Világkiállításról egyeztettek a Parlamentben. A tanácskozáson Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke ismertette az előkészítés és megvalósítás soron következő feladatait. Bemutatta emellett az esztendő elején kinevezett gróf Károlyi József miniszteri biztost, aki koordinálhatja a rendezvény előkészítését. S. S. Megjelent a Vadász HEVES MEGYE Az idei esztendőtől életbe lépő jelentősebb jogszabály-módosítások is megtalálhatók a Heves Megyei Vadászok, Vadgazdálkodók és Természetvédők Szövetségének legutóbbi kiadványában, amely elérhető a kamara területi szervezetének honlapján. S. S. Horgászok a bálban Átéli időszak legjelentősebbnek mondható eseményére készül az Agria Szabadidő Egyesület, a horgászbálra. A már hagyományosnak mondható rendezvényt most szombaton tartják a megyeszékhelyen. S. S. Kakuk János 22 éves korában lett kerületvezető erdész, közel 50 éven át kísért vendégeket vadászni, maga csaknem kétezer vaddisznót lőtt ki. Vadászott Afrikában, Kanadában. Tőle kértünk néhány tanácsot kezdőknek és haladóknak. Sike Sándor sike.sandor@partner.mediaworks.hu FELSŐTÁRKÁNY Emlékei szerint 13 éves gyerekként lőtte első vadját, egy szarvast Kakuk János. Történt ez sógora, Juhász Páter Simon Egeres-völgyben lévő házának kertjében még az ötvenes években. Sógorá- éknak nem volt gyerekük, és ő amikor lehetett mindig ott volt náluk.- Ő tanított meg lőni egy levente puskával. Később a német mauser golyóspuskáját is kezembe adta, megmutatta, hogy kell fogni, mit kell csinálni vele. Mindig azt mondta nekem, hogy a fegyver az egyik legveszélyesebb szerszám. Úgy számolj vele, hogy a golyó nem válogat. „Úgy engedd el a golyót, hogy annak az ördög méri a határát!” Megtanultam tőle azt is, hogy nincs üres fegyver. A puskát mindig úgy kell a kezedbe fognod, mintha be volna töltve. Soha ne fordítsd sem magad, sem pedig más ember felé! Ezt mindig szem előtt kell tartani - idézi fel az immár 15 éve nyugdíjban lévő kerületvezető erdész az első ismereteket, amelyeket a gyermekkor elmúltával erdésziskolában, majd kint a terepen gyarapítóit tovább. Mint mondja. 2002-ben ment nyugdíjba, akkor hagyta abba a „statiszti- kázást” a lelőtt vaddisznókról: 1700-ig jutott.- A kezdő vadászokat az idősebbek tanítják, de bizony van olyan, aki nem elég alaposan. Nem árt, mielőtt hozzáfogna az ember, elmenni a lőtérre gyakorolni, hogy kell kezelni a fegyvert, miként kell Kakuk János példákat is hoz arra, miért mondja, hogy nem játék a fegyver. - Itt nálunk is, a Felsőtárkányi Erdészetben egy fiatal kollégám kilőtte a saját szemét légpuskával. Felrobbant a töltény, a szemébe ment, de mivel réz volt a szilánk, nem lehetett kivenni mágnessel. Egyszer én is majdnem végzeteset hibáztam a Lam- port-völgyben. A téesz kukoricáját dézsmálták a vadak, de a falubeliek is. Én pedig ott vadásztam, a vadkár miatt. Egyik este meg is lőttem egy vaddisznót. Másnap buddogó holdvilág volt, sörétes puska volt nálam, benne nagy postatöltet, ilyet ma már nem is szabad használni. Megláttam valami nagy feketét, kerestem, hol lehet a feje. Végül inkább felgyújtottam a lámpát, hát felegyenesedett egy fekete szoknyás asszony... Én meg csak arra gondoltam, hogy majdnem elsütöttem a puskát. Mit mondjak, jól leizzadtam! fogni, hogyan kell lőni. Majd ötven évig kísértem vendégeket minden fajta nációból, és nem egyszer előfordult, hogy valakire rá kellet szólni. Vízszintben volt a puskacső, forgott vele. Óvatosan megfogtam, felemeltem. Hiába mondta, hogy üres, azt feleltem: az én hasamnak nem köteles tudni, hogy üres-e a fegyver, tartsa az ég felé! Rengeteget mentünk terepjáróval is. Aki jött, s be akart ülni, annak azt még megengedtük, hogy be- tárazzon, de csőbe soha nem hagytam tölteni a lőszert. Volt olyan a nagyjaink, itthoniak közül, akiknek nem lehetett szólni, de nem törődtem vele. Mondták is a főnökömnek, hogy pökhendi vagyok, pedig szó sincs róla! Az igazság az, hogy mellettem kétszer kilőtték a kocsit belülről, és nekem ez örök figyelmeztetés maradt, hogy nem voltam elég figyelmes - idézi emlékeit Kakuk János, aki a szabályokból felsorol még számos fontosat.- Autó tetejéről nem szabad lőni, mert a távcsőben a vadász nem látja, hogy a cső ráér az autóra, és amikor kimegy a lövedék, nem fölfelé száll, hanem a féktől befelé megy. Minden kétséget kizáróan meg kell nézni azt is, hogy mire lövünk, mert így sajnos több baleset is történt már a megyében is. Előfordult, hogy az erdész a saját fiát lőtte agyon Kerecsendnél, miközben őzbakra vadászott. Pedig inkább menjen el a vad, abból még nem volt baj soha... Hegygerincre sem szabad lőni, csak olyan helyre, ahol a lövedéket megfogja valami, és alacsonyai sem lövünk szárnyas vadászatán. Sok-sok szabály van, kezdve a fegyver biztonságos helyen való tárolásával, egészen addig, hogy mindig kizárólag tokban szabad szállítani. Be kell ezeket tartani, mert mint mondtam: mindez nem játék - hangsúlyozza újra a nyugalmazott kerületvezető erdész. Országos kutatás vizsgálja a szalonkák vonulását HEVES MEGYE Újra indul a sza- lonka-monitoringprogram - hívta fel figyelmünket az Országos Magyar Vadászkamara Heves Megyei Területi Szervezetének honlapján is olvasható bejelentésre Kovács István János. A kamara megyei titkára arról is tájékoztatott, hogy Hevesben mára a vadászterületek többségének a sorsa eldőlt az elkövetkező húsz évre.- Köszönet illeti azt a több száz vadásztársamat, akik időt és fáradságot nem nézve véghez vitték a vadászterület kialakításával járó procedúrát - fogalmazott elöljáróban a szakember, aki szerint az idei esztendőre is érvényes, hogy a jelentősen terjedő ragadozók (például az aranysakál, vagy éppen farkas) jelenléte nem könnyíti feladataikat, de a változásokkal együtt kell élni, megoldásokat kell találnia a vadásztársadalomnak. Ami pedig az előbbi témát illeti: a világon egyedülálló, az erdei szalonka tavaszi vonulását vizsgáló kutatás az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) kezdeményezésére indult, még 2009-ben. Ezúttal négy esztendőre (2017- 2020) hirdeti meg azt a vadászatra jogosultak érdekképviseleti szervezete. A programhoz csatlakozhat bármelyik bejegyzett, vadászatra jogosult szervezet, a részvételről szóló megállapodást az OMVV illetékes területi szervezeteivel köthetik meg. S. S. Újra elindul az erdei szalonka monitoringja Fotó: MW A hároméves Bulcsú azért szereti a tóparti pecázást, mert olyankor együtt van a szüleivel A horgászat örömet okoz, és türelemre tanít EGER Az emberek horgásszá többnyire gyerekkorukban válnak. Ahhoz azonban, hogy egy éppen csak járni megtanult, vagy még csak óvodába járógyereknek egyáltalán eszébe jusson a tópart, a hal és a horog, valakinek be kell vezetni őt a pecázás legendás világába. Mert ki vitatná, hogy a horgászattal mindig vele járt és jár egy kis legendateremtés? Könnyű helyzetben vannak azok a gyerekek, akiknek a felmenője, esetleg mindkét szülő horgászik. így a tavaszi szezon kezdetén arra kértük a pecasulit is működtető Agria Szabadidő Egyesület alel- nökét, Salamon Gábort, hogy mesélje el, hogy az ő gyermekei milyen viszonyban vannak a horgászbottal.- Szerencsés embernek tartom magam, három szép fiút nevelhetek. Reménykedtem, hogy mindegyiket magával ragadja a horgászat élménye. Viszont nem egyformák, nem mindből válik rajongó. Érdekes, hogy a baráti körben is sokszor büszkélkednek lányos apukák, hogy a gyermekük jobban érdeklődik ezen hobbi iránt, mint sok fiú. A két kisebb fiam szerencsére alig várja, hogy Hunor és Bulcsú apukájukkal és a nagy hallal horgászni mehessünk. A felgyorsult internetes, table- tes, mobilos, betondzsunge- les világban felüdülést jelentenek a szabadban eltöltött percek. Ráadásul számos olyan dologgal találkozhatnak a gyerekek, ami a városban nem toppan a lábuk elé: fogtunk halat, kergettünk békát, úszott előttünk sikló, és találtunk lóbogarat is már - fogalmaz Gábor, aki szerint a horgászat az örökmozgó gyerekeket türelemre tanítja. Ők az eredmény érdekében hosz- szú perceket, órákat képesek a bot mögött, kapásra várva ülni. S. S. Megeszik Megkérdeztük Gábor két kisebb gyermekét is arról, miért is szeretnek horgászni. A hatéves Hunor egyszerűen úgy válaszolt: mert halat lehet fogni. Édesapja kérdésre pedig gyorsan rávágta: „Hát pontyot. Én szeretem a halat, megesszük.” A hároméves Bulcsú a horgászat másik oldalára világított rá: azért szeret tópartra járni, mert apával és anyával együtt lehet. No meg kipróbálhatják a nemrég szülinapra kapott új botot is... « » « *
