Heves Megyei Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-25 / 21. szám

0 HORGÁSZAT 2017. JANUÁR 25., SZERDA Öt fiatalember és néhány gyermek történetei a horgászbottai és a nagy hallal Horgászszerencse, nem több Nem akadó volt, hanem ragadozó: Bozó Zoltán a 4,5 kilogrammos csukával „Ekkora halat fogtam!” - szokták mondani tréfásan a lódító emberre. No, de mi van akkor, ha maga a hor­gász mondja el a kalandját a nagy hallal? Mi minden­esetre öt pecást is megkér­deztünk, mesélje el tava­lyi legnagyobb fogását vagy legszebb élményét. Aki nem beszélt még vérbeli „hal- vadásszal”, az el se hinné, hogy milyen stílusos is tud lenni a horgász, ha az élmé­nyeit kell ecsetelni. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu HEVES MEGYE A 43 éves To­kár Zsolt amióta csak az eszét tudja, mindig horgászik. Sze­rinte egy horgászverseny rendszerint nagy izgalommal jár. Sok-sok befolyásoló ténye­ző akad, így az időjárás, a fel- készültség, az indulók létszá­ma, a felszerelés, a legjobb taktika és ami a legfontosabb: a szerencse.- Ezen a gyönyörű nyár vé­gi napon sok gyermek jött ki a megméretésre. Megérte ve­lük foglalkozni egész évben és most ez volt a pecasuli leg­jelentősebb napja. Lányom­mal, Bíborkával gondosan át­beszéltük a taktikát: ha be­áll az etetésre a dévér, akkor az nyerő lesz a sok sneci elle­nében és a csemegekukoricás etetésre titkon pontyot remél­Bíborka lett a legnagyobb halat fogó horgász. tünk - meséli Zsolt, de mint mondja, sajnos döcögős lett a dévérezés. Ám a verseny utol­só negyedére fordulva egyszer csak felkiáltott: „Bibi! Elindult az úszód, vágjál be!”- Hasa volt a damilnak, de ült a bevágás. Bibi őrült te­kerésbe kezdett, a bot perec­re hajlott, a Stradik letapa­dásmentes féke visítani kez­dett. „Apa, segíts! Ez nagyon nagy lesz!” Láttam én is, hogy ez bizony ponty és nem is ki­csi, de úgy voltam vele, hogy csak bírja ki a felszerelés! Ek­kor már komoly szurkolótábo­ra lett és jöttek a tuti tippek is. Kicsit Bíborka is lenyugo­dott és higgadtabban kezdett fárasztani, de sajnos az a frá­nya szerencse most elpártolt a kislánytól... Egyszer, minden előjel nélkül kiakadt a horog. Döbbent csend lett rajtunk úr­rá pár másodpercig, a verseny hala nem akarta azt, amit ez a pici lány - idézi fel Zsolt, aki szerint amikor vége lett a ver­senynek, mindenki erről be­szélt. A mérlegelések után jött még a várva várt eredmény- hirdetés: 3. Tokár Bíborka...- Hát igen, ha az a hal meg­van, akkor lett volna csak az igazi, de aztán jött a nagy kár­pótlás, hiszen a legnagyobb halat fogó horgász még így is Bíborka lett ezen a versenyen. A legboldogabb versenyző né­zett rám ragyogó, csillogó sze­mekkel, és ez engem - úgyis, mint apát és úgyis, mint az ok­tatóját - nagyon-nagyon nagy büszkeséggel töltött el - teszi hozzá. Salamon Gábor már leg­alább több mint negyedszáza­da horgászik. Erről így beszél lapunknak:- A tavalyi évem a családdal eltöltött sok idő jegyében zaj­lott, szóval „családi” évet zár­tam, plusz „nagyhalas” évet... Már tavalyelőtt megtapasz­taltam, hogy a fiaim felnőt­tek arra a szintre - a legki­sebb is hároméves -, hogy el­kezdhessem velük a horgásza­tot. Imádják szerencsére a ter­mészetet és kíváncsiak a hal­fogás rejtelmeire. így azután 2016-ban az addig jellemzően „csónakos” horgászból úgyne­vezett „parti” horgász lettem. Nyár közepéig jártunk ki in­tenzíven pecázni, és a legna­Nagy Péter és a harcsa Nagy Péter már 26 eve horgászik „Meló vége, irány haza. Hor- gászcuccos bepakol, feles be­ver, sört rányom. Jön a ha­ver, de sok cucc, hová rakom, nem fér be. Irány Szalók, tó­part, megáll, cucc kipakol, ke- szegez. Felest bever, sört rá­dob. Csali megvan, de király, igyunk rá egyet, egészség! Fisches fa elő, csali ráhúz, cajg behúz. Fú de késő, kapás nincs, felest bever, sört rátölt. Beborul, csöpörög, ponyva ál­lít, alávackol. Féltíz, visítás, mi ez, madár? Ilyenkor, áh? Jelző az, te szaladj. Bevág, pe­rec, hú de jó lesz az, töltsd a felest! Kijön, vissza, kijön, vissza, de kemény, bot kari­ka, majd behúz. Két kitörés, kifárad, ötvenes zsinór nagy úr! Feles tölt, sört kibont. Cen­ti elő, hossza száznyóc, súlyra pedig kilenc kiló!” gyobb megdöbbenésemre a ta­valyi fél év alatt fogtam any- nyi halat, mint korábban egy egész évben. Arról nem is be­szélve, hogy meglátásom sze­rint a helyes horgászrend mi­att évről évre nő a kifogott ha­laim átlagsúlya.- Még nagyobb érdekes­ség, hogy tavaly duplán meg­dőlt az addigi 11 kilós ponty­rekordom. Pedig én nem is va­gyok nagypontyhorgász. Sike­rült horogra csalnom egy 12,5 kilogrammos és egy 18 kilós pontyot is - fűzi hozzá és csak azt sajnálja, hogy a nyár má­sodik felétől az építkezés mi­att nem volt ideje horgász­ni. Mindezek ellenére az évet olyan jól zárta, mintha az ösz- szes hónapot kihasználta vol­na. A parti horgászat ráadásul a barátaikkal is összehozta a családot. Hamarosan negyveneszten­dős lesz Pánczél Attila. Saját bevallása szerint valójában azóta horgászik, amióta járni tud, első útja a vízpartra ve­zetett.- Hatévesen fertőződtem meg végérvényesen és nyolc­esztendősen volt már egy- úszós készséggel használha­tó gyerek állami engedélyem - mondja Attila, aki úgy véli, hogy ha egy-egy nagy fogás­ról nem is, de esetleg a fanatiz­musról lehet mesélni. Például arról, hogy a két ünnep között mínusz „nyócezer” fokban le­mentünk a tóra. A stég előtt farönkkel felvertünk egymé- ternyi jeget, azután belógat­tuk a nyári pontyozó végsze­reléket. Már az is önmagában csoda volt, hogy egyáltalán vízbe ért a csalink. A lék ter­mészetesen reggelre full be­fagyott és fel kellett újra tör­ni, hogy egyáltalán kijöjjön a kellék. Ja! És fogtam egy tokot még így is. Címet is adhatnék ennek a történetnek, ez pedig így szólhatna: lékhorgászat helyett jéghorgászat... - tréfál­kozik Attila, aki azt is elárul­ja, hogy a Hevesalatka mellet­ti Fárasztó-horgásztavon pe- cázik. Van lent stégük, meg egy kis faházikójuk. A most 29 éves Bozó Zoltán is kicsi, épp 11 éves kora óta pecázik.- Az egerszalóki, illetve a Tisza-tóra is érvényes horgá­szati engedéllyel rendelke­zem, ennek birtokában pe­dig mindkét vizet folyamato­san látogattam. Főként a Ti­Lékhorgászat helyett jéghorgászat. sza adott nekem egy-két na­gyon emlékezetes pillanatot. December elején a barátom­mal Tiszabábolnáról kifutva a folyón pergettünk. Az első do­bást, amelyet egy nádfallal vé­dett, sekélyebb homokos rész­re juttattam el, azonnal felkel­tette egy ragadozó hal figyel­mét. Az állandó baráti zriká- lás nem maradt el horgász­társam részéről, amikor is el­hagyta a számat a „megvan” kifejezés. Belemeredve a sze­relésébe jött is nemsokára a válasza: „hagyjad már, aka- dóba dobtál szokás szerint” - eleveníti fel emlékezetes kalandját Zoli, aki persze el­mondja, alig egy perc élcelő­dést követően a barátja rájött, hogy tényleg elő kell venni a szákot.- A párperces fárasztás után kíméletesen emeltük a csónakba a 4,5 kilogramm fe­letti csukát - teszi hozzá. A fiatalabbik Salamon a felszereléssel a parton Indul a szezon a horgászattal foglalkozó szabadidő-egyesületnél Ülés után hálóznak a pecások HEVES MEGYE Javában tart a készülődés az idei teendőkre az Agria Szabadidő Egyesület­nél, tudtuk meg Szuromi Csa­bától. Az elnök elmondta: köz­gyűléssel kezdenek február elején, rá egy vagy két héttel a horgászbált, majd a horgász­fórumot rendezik meg. A köz­gyűlésen az elnök ad számot a tavaly történtekről, illetve ismertetik, s elfogadják a be­számolót a 2016. évi gazdálko­dásról. A horgászbál helyszí­néről még tartanak az egyez­tetések. A tavalyi nagysikerű bál színhelye, a Mélyvíz Sö­röző, illetve az egerszalóki Ju­hász Pincészet jött eddig szó­ba. A rendezvényre minden­kit, s nem csak pecásokat sze­retettel várnak. A horgászfó­rumra meghívják a MOHOSZ és a megyei szövetség elnökét. A Nivák nagy konferenciater­mében megtartani tervezett fórumon a „mezei” horgászok számára is mód nyílik a véle­ményük elmondására.- Legnagyobb rendezvé­nyünknek az évadnyitó hor­gászverseny ígérkezik, amely több kategóriában - parton, csónakból, felnőtteknek, gye­rekeknek, illetve nőknek - zajlik, viszonylag kötetlen kö­rülmények között. Egész év­ben pecasuli, az iskolai szü­netben pedig külön gyermek­horgász verseny is lesz. S. S. Tokár Boglárka átveszi a díjat a gyermekhorgászversenyen Őshonos halunk, a compó az év hala MAGYARORSZÁG A Magyar Haltani Társaság 2010 óta ren­dezi meg honlapján „Az év ha­la” választást. A 6364 szavazó véleménye alapján a képzelet­beli dobogó harmadik fokára a voksok csaknem ötödét be­gyűjtő márna került, alig ma­radva el a 24 százalékkal má­sodik, védett és bennszülött selymes durbincstól. A torony­magas győztes - tehát „Az év hala 2016” - 58 százalékkal a compó lett. A compó - őshonos halunk - szinte az ország egész terü­letén megtalálható ma is, de az állománya csökken vagy stagnál. Emiatt a fajt tilalmi idő (május 2-től június 15-ig), méretkorlátozás (minimum 25 centiméter) és darabkorlá­tozás (maximum 3 darab na­ponta) védi. Az utóbbi évek­ben számos horgászszövetség saját hatáskörében eljárva le­vette a fogható halak listájá­ról, vagy egyedi méretkorláto­zás alá vonta a compót. A compó zömök, mérsékel­ten magas és oldalról enyhén lapított testét apró pikkelyek fedik. Feje aránylag nagy, or­ra hosszú, szeme kicsi. Csúcs­ba nyíló száj, húsos ajak és két bajusz jellemzi. Színezete vál­tozatos, az irizáló zöldtől az óaranyon át a majdnem feke­téig változó, úszói nagyok, le­kerekítettek. S. S.

Next

/
Thumbnails
Contents