Heves Megyei Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-02 / 1. szám
14. HORGÁSZAT, VADÁSZAT 2017. JANUÁR 2., HÉTFŐ Jó évet zárt az egyesület, elégedett az eredményekkel az elnöke Halőr, deszantos beütéssel Szuromi Csabát, az egykori deszantost valójában a MOHOSZ álláshirdetése vitte el az új hivatásához, ami máig meghatározza a mindennapi életét, ismerőseinek, barátainak a körét Változás: nem lesz vadászati joguk idén HEVES MEGYE Tavasszal jelentős jogszabályi változások elé néz a honi vadásztársadalom. Ezért is idézzük fel a Kovács István Jánossal, az OMVK Heves Megyei Területi Szervezetének titkárával - a Heves Megyei Vadászok, Vadgazdálkodók és Természetvédők Szövetségének vadászmesterével - folytatott nyári beszélgetésünk legfőbb tudnivalóit. A vadászati törvény 2015. évi módosítása a földtulajdonosi közösség, mint vadgazdálkodó lehetőségét a következő üzemi ciklusra elvette. Ez azt jelenti, hogy 2017. március 1-jétől már csak haszon- bérlet útján lehet hasznosítani a vadászterületeket. Csak a vadásztársaságok, illetve az üzemi területek maradnak meg. 2017. február 28-ig tart a jelenlegi üzemtervi ciklus, majd 2017. március 1-jétől elindul egy új, húsz éves ciklus.- Vívmányként tekinthetünk e húsz évre, hiszen a hosz- szú távú gazdálkodást szolgálja. Javában folyik a vadászterületek kialakítása, és 2017. március 1-jétől új vadászterületeken indul a vadgazdálkoMárciustól haszon- bérletben hasznosíthatók a vadász- területek. dás. Ez nem azt jelenti persze, hogy minden módosul. Bizonyos esetekben kisebb határkiigazításokat eszközölt a hatóság, máshol kialakultak új területek. De összességében nem változik a területek száma, ugyanúgy 62 vadászterületen fog folytatódni a vadgazdálkodás, mint ma - fogalmazott Kovács István János. A korábbi szabályozás a minimális vadászterületet 3000 hektárban határozta meg. Az önálló vadászati jog gyakorlásának szempontjából efeltétel- nek csak a magyar állam felelt meg. Ezért is kellett a föld- tulajdonosoknak „összeállni” vadászati jogközösségekbe. A legkisebb mérettől hatósági engedéllyel el lehetett térni. Az Egererdő Zrt. egyébként durván 57 ezer hektáron vadgazdálkodik. S. S. Szuromi Csaba halászati őr, az egyik legnagyobb megyénkben horgászegyesület elnöke szerint kétségkívül jó évet zárt 2016- ban ő maga és az egyesülete is. Számára az egersza- lóki víztározó jelenti a napi tevékenysége meghatározó részét. A horgásztó éppen ezért még karácsonykor sem engedte őt ki a „hívó öleléséből”. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu HEVES MEGYE Olvasóink Szuromi Csabát, mint az Agria Szabadidős Egyesület elnökét, illetve az egerszalóki víztározó halászati őrét jól ismerhetik, hiszen ezen legalább kétágú tevékenysége kapcsán kérdezte őt a Hírlap többször is. Az év utolsó hetében viszont arra kértük, hogy ne a horgászvizek titkairól, hanem egy kicsit önmagáról beszéljen. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy miként került kapcsolatba a hallal, a horgászattal?- Évtizedek óta horgásztam már, amikor 2005-ben felvettek a Tisza-tóhoz. Akkor még a Magyar Országos Horgász Szövetség volt a tó halgazdálkodási hasznosítója, s meghirdettek két halászati őri állást. A sok jelentkező közül kiválasztottak, s onnan indult el halászati őri, halgazdálkodási pályafutásom. Életemet a mai napig jelentősen meghatározó döntés volt ez az igen a MOHOSZ részéről. Akkor érettségivel rendelkeztem, de főiskolára jelentkeztem, ahol kifejezetten olyan irányt választottam, amelyikben nemcsak a halgazdálkodás, hanem a környezetvédelem és a természet- védelem is szerepet játszik, így államvizsgáztam környezetkutatóként az Eszterhá- zy, akkor még főiskolán, mára már egyetemen 2009-ben - vázolja a történteket az egyesületi elnök „halőr”, aki szerint az életének szinte teljes idejét ez a tevékenység tölti ki ma már. Azt követően, hogy halászati őrként kezdett a Tisza-tónál, ahonnan - miután a Sporthorgász Kft. lett ott a jogutód, s velük nem sikerült megegyeznie - eljött, és Egerszalókon találta meg a számítását. Nemcsak mint halászati őr dolgozik a tározónál, hanem mint halgazdálkodási szakember is. Megfogalmazása szerint magának a tónak a biológiai életterét próbálja igazgatni, egyensúlyban tartani. A megyei horgász szövetségek egyesületének legutóbbi közSzuromi Csaba az Agria Szabadidős Egyesület elnökeként úgy véli, hogy a 2016-os esztendő is jól sikerült számukra. Biztos, hogy előbb-utóbb lesz majd egy megtorpanás is, de ha bekövetkezne, megpróbálják majd akkor is tartani a szintet. Létszámban 10- 15 százalék közötti mértékben növekedtek 2016-ban. Több mint 2700 tagot számlálnak már. - Sikertörténet a miénk, hiszen a 2013-as induló 12 főből lassan megközegyűlésén pedig az elnökségbe is beválasztották. Arra a kérdésünkre, hogy mivel tölti az idejét, ha nem a munkáját végzi, a kisfiát említi elsőként, akivel gyakran járják a természetet. Ami pedig nagyon hiányzik számára, az a siklóernyőzés.- Évtizedekig meghatározó része volt az életemnek a repülés, hiszen tiszthelyettes lítjük a háromezres taglétszámot. A programokban is gyarapodtunk, még többet vállaltunk. Az andornaktályai Böjti Ételek Fesztiválján való részvétellel zártunk. Talán a legnagyobb rendezvényünk az évadnyitó horgászverseny volt. Azon már jelentős díjazásokat is tudtunk adni, illetve vonzzák az embereket azok a feltételek is, amiket meg szoktunk határozni. Próbáljuk majd tartani a szintet 2017-ben is minden tekintetben. voltam a honvédségnél, ahol a deszantnál szolgáltam. Az a kommandózás a Tisza-tónál, amit az orvhalászok elfogása jelentett, visszahozta azt az időszakomat, amikor a deszantnál olyan feladatokra képeztek ki, mint ellenséges területek vagy objektumok elfoglalása, esetleg személyek elfogása. Hiányzott az akkori ejtőernyőzés, s a siklóernyőzéssel váltottam ki ezt - mondja az egykori deszantos, majd visszatér a fiával való kapcsolatára. - Sajnos elváltam, ennek ellenére háromszor, négyszer is egy héten találkozunk a kisfiámmal, nekem ő a legfontosabb. Rendszeresen kijár velem a tóra. A parton, a hajóval, a csónakkal ott van velem, sőt a Tisza-tavon, amikor még együtt volt a családom, a nagy hajót is vezette. Ha arról van szó, hogy hová menjünk, be a meleg szobába, vagy ki a tóra, akkor az utóbbit választja. A vad, a motor, a csónak, a hajó a mindene. Sőt, már repült is velem. Nem siklóernyővel, hanem repülőgéppel persze - teszi hozzá büszkén. Ami pedig a karácsonyi ünnepet illeti, azt említi meg, hogy azért szerencsére jutott kellő idő egy kis pihenésre fel- töltődésre is.- Ettől függetlenül minden nap kint voltam a tavon. Körbejártam, figyeltem. Láttam kint egy-két horgászt is, bár befagyott a tó. Kevesen horgásznak ilyenkor, egy kezemen meg tudom számolni. Lékhorgászat folyik már a tározón, de van, volt hely, ahol kiolvadt, tehát nagyon óvatosan kell közlekedni. Ennek ellenére már szép süllőfogás is előfordult, szerintem érdemes kijárni - biztat másokat is a halászati őr, aki hozzáteszi, hogy a kis számú horgászó ellenére menni kell nap, mint nap, mert a természetre is figyelni kell. Például a falopásokat megelőzni, az illegális hulladék-elhelyezést megakadályozni.- Az élet nem áll meg - mondja -, illetve hát most jön az élet legnagyobb nehézsége, a bürokrácia: az év végi elszámolások és kezdődik 2017 januárjától már az új okmányok kiadása horgászaink számára. Ennek a biztosítása, logisztikája nem egyszerű dolog. Számomra talán ez a legnehezebb időszak, a január, a február. Ki nem hagynánk a kérdést, hogy milyen halétel volt az ünnepi menüben. A válasz azonban meglepőre sikeredik:- Ez talán egy fekete pontnak tekinthető az életemben, hogy én bizony a halat nem szeretem. Mondják is a kollégáim, hogy az a legjobb halászati őr, aki nem szereti a halat, mert nem viszi el. Eszek ünnepekkor persze, mert kötelező enni belőle, de nem rajongok érte. A hallal semmi problémám, csak a hal ízével. Pisztrángot szoktam azért fogyasztani, de nagyon-nagyon megsütve és igen erősem meg- citromozva. Vagy pedig meg- füstöltetem, és akkor az a jellegzetes füst íz segít. Ha muszáj pontyot vagy harcsát enni, akkor be szoktam tekerni szalonnába. Átjárja a szalon- nás zamat és akkor nem érzem a hal ízét. Sikertörténet az Agria Egyesületé Ismert színművészeink meséltek a Hírlapnak örök szenvedélyükről, a horgászatról Gáborok pecáztak az ereken és a tavakon HEVES MEGYE Halban is gazdag óesztendőt tudhatunk magunk mögött. Ha a Hírlapban megszólaltatott - a horgászathoz is kötődő - ismert emberek gondolatait olvassuk, bizonyosan erre a megállapításra jutunk. így, az év eltelte után meg is osztunk tőlük olvasóinkkal néhány fontos mondatot. Reviczky Gábor színművész.- Honnan jött a horgászat iránti rajongásom? Adódott. Gyerekkoromban nem voltak játékok - meséli. - Tatabánya-Újvárosban laktam, illetve össze-vissza Tatabányán és az általér nagyon közel volt... Az ember visszaemlékezik ugye, hogy hát csibészked- tünk. Olyan értelemben, hogy nem volt engedélyünk. Gyerekkoromban azért nagyon vonzott ez a sok nagy rablás, amit akkoriban tapasztaltam. Cserebogár rajzáskor kis mocskosokat készítettünk. Ez egy 40 centiméteres fűzfa, kihegyezve és rákötve néhány méter zsinór. Suttyomban horgásztunk. Leszúrtuk a botunkat a bokor alá és úgy, hogy a bokor alján bukdácsoljon a cserebogár... Negyvenes zsinórt használtunk, mert nem jutottunk máshoz, és megtörtént nem egyszer, hogy elszakította ezt a negyvenes zsiReviczky Gábor kölyökként csibészkedett is nórt a 3-4 kilós domolykó - idézi az évtizedekkel ezelőtti kis Reviczky világát a színművész. Koncz Gábor színművész.- A Balatonnál a Marinában laktunk, meg az Annabellában. Mi voltunk ott, meg a sok vásott kölyökkel rendelkező nyugatnémetek. Horgásztam ott is, éppen Tihanyban laktunk. Megsajnált a balatoni halászat, horgászat főnöke, mert keveset fogtam a szuper motorcsónakomban. Mert a helyet tudni kell, meg ismerni a dörgést. „Egy botot hozzál!” A. víz fodráról tudta, hogy hol kell megállni. Egy bottal 12 csodálatos süllőt fogtam és a legnagyobb 10 kiló fölötti volt. Az ember életében kevés olyan pillanat van, de megéri, amikre örökre visszagondolsz, és emlék a számodra. És akkor: a tucat süllőt egy evezőlapáton alig bírtam bevinni a Marinába. Azt mondja Bujtor: „Hol vetted? Bementéi a halászokhoz!” De meglátta Tábori Nóra is, aki nekem a kolléganőm volt. „Jaj, életem legkedvesebb ennivalója a süllő.” Mondom: Nórikám, szeretlek én téged annyira, neked adom, sőt földarabolom neked szépen. Húsz dekás darabokban ette hat évig, saját bevallása szerint - emlékezett a színművész. S. S. $ f
