Heves Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-06 / 286. szám
0 1956 HATVAN ÉV TÁVLATÁBÓL 2016. DECEMBER 6., KEDD „Kiégett harckocsi, összeégett holttestek az emlékeimben” Az ifjúság: a megváltó erő Diplomáciai szeminárium HAGA A Hague institute for Global Justice tudományos kutatóintézet adott otthont a hágai magyar nagykövetség ‘56-os eseménysorozatának keretében „Az 1956-os magyar forradalom. 60 évvel később - diplomácia és szuverenitás” Címmel megrendezett diplomáciai szemináriumnak. A panelbeszélgetés az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzetközi környezetét, a szuverenitás értelmezésének európai összefüggéseit járta körül. A kerekasztal-beszélge- tésen Prőhle Gergely volt helyettes államtitkár, Ben Bot nyugalmazott holland külügyminiszter, Gábor Dzsin- gisz volt holland államtitkár, egykori ‘56-os menekült és Dr. Laurien Crump, az utrech- ti egyetem történész szakértője vett részt. Műsor egri alkotók műveiből EGER Kárpátiné Ézsiás Edit könyvtáros szerkesztett előadást egri költők, írók műveiből az Egri Bródy Sándor Könyvtárban - adta hírül az 1956-os egri Világ Emlékbizottság. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Heves Megyei Tagozatának az 1956 hőseinek tiszteletére rendezett irodalmi emlékműsorában szerepelt Muraws- ki Magdolna: Hősök - oratóriuma című műve. Patkós Attila Bakacsi Ernő ‘56-os írását (Igazságért kiáltok - Regényrészietek egy szabad- r ságharcos életútjából) tolmácsolta nagy felkészültséggel. Csatáné Bartha Irénke, Holló József, Renn Oszkár, Sándor József versei üde színfoltjai voltak az estnek. Zongorán közreműködött: Máriás Gábor zeneszerző, zongorista, aki Holló József verseit zenésítette meg. Mindezért nívódíjat kapott, csakúgy, mint Holló József a beadott verséért. „Láttam a földre rángatott és ütlegelt Sztálin-szobrot, láttam égéstől összezsugorodott embereket, kilőtt harckocsikat. Ott, a romok között erősödtem meg emberré, aki lettem és maradtam” - emlékezik Buda Gyula az 1956-os forradalom fontos pillanataira. Ezekről Sziki Károlynak, az egri 1956-os Világ Emlékbizottság elnökének vallott a 60. évfordulóra készült dokumentumfilmben. Hírlap-információ heol@heol.hu ZAGYVASZÁNTÓ Buda Gyula Zagyvaszántón született, azután Szurdokpüspökiben tanítósko- dott, majd 1972-ben, a megpróbált és nagyszerű évek után, újra visz- szatért Zagyvaszántóra. Itt éli enyhén békéden nyugdíjas éveit feleségével, Mártával. Immár 81 éves. Múzeumnak is beillő szobájában beszél a múltról, amiben szegényen kezdte az életet, s a jelenről, ahol szegényesen éli a jelent. Felizzik a tekintete, amikor 1956- ról szól és az eredeti dokumentumokat előveszi.- Történelem-magyar szakos tanár vagyok, s ez nem véletlenül van így, mert nem a véletlenek mozgatnak az idő tengelyén minket - magyarázza. - Senkit sem. Apám a történelmi Magyarország hadszíntereit bejárta, volt Rimaszombaton a 7. Huszárezrednél. Lóháton hidegben, fagyban, egészen a Don környékéig ment. Itt megsebesült egy gránáttámadásban, amiért Horthy Miklóstól kisezüst keresztet kapott, de ez már nem adta vissza az egészségét. Hadirokkantként tért vissza. A szeme elrákosodott és nem bírta a szenvedést, 1961-ben hurkot kötött a nyakára. Apám megpróbáltatása és magyarságtudata érlelte meg bennem, hogy az 1956-os forradalomban 3. éves egyetemistaként az első sorokban voltam mindenhol, ahol lehetett. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen (ELTE) folytatta tanulmányait.- Az ELTE nekem a fellegeket jelentette, ahol megkíséreltem utolérni a többit, csökkenteni a vidéki gyermek örökös lemaradását - idézi fel azokat az éveket. - Esti időmet és minden pénzemet színházak látogatására fordítottam, s megelégedéssel gondolok akkori énemre, aki Székely Mihályt, Palló Imrét, Oroszi Júliát még élőben láthattam. A klasszikus zene elrendezte háborgó gondolataimat, amit azután újra felébresztett október 23. Kiváló húzó emberek voltak a tanárai és évfolyamtársai, Lukács György szemináriumát látogatta Csukás Istvánnal, Ágh Istvánnal. Kabdebó Tamással. Ladányi Mihállyal egy szobában lakott. Mészáros Ági hozta-vitte Ágika lányát az óvodába, ott, ahol mindig láthatta. Őket nem feledte. Mindegyiküket meghívta az iskolájába később magyarórára, hogy büszkék legyenek rájuk a diákjai is.- A nagy példák mellett persze, voltak akkor is hitvány emberforma egyedek - emlékezik. - Ilyen volt a kis Szamuely József is, aki mindig az apjára hivatkozott, ha valakit le akart nyomni, meg akart alázni, félelmet ébreszteni benne. „Szamuely Jóska vagyok, a nagy Szamuely Tibor unokaöccse” - ordítozta vérgőzösen. És senki nem mert szólni, mindenki megrettent ettől a gonosz gombolyagtól. Buda Gyula napjainkban Mindinkább belemelegszik a visszapillantásba a tanár:- Ezekkel a figurákkal menetelt szembe, ezt a buta gőgös bolsevik szemléletet akarta levetni az utcára kilépő ifjúság. Micsoda fenséges élmény ébred bennem, hogy erről beszélek: 1200 égyetemista összefogózva ment az utcán, kipirult arccal énekelve, összekapaszkodva úgy, hogy közénk ne lépjen be senki az utca kövezetéről! Micsoda idők, micsoda ifjúság! Én azután, amikor tanítottam, ilyen képekkel az agyamban tanítottam a fiatalokat. Mert ilyennek akartam őket látni. Nagyszerű megváltó erőnek! Ahogy most Buda Gyula említi, az ember akkor nem törődött azzal, hogy éhes, ha tüntetett. Csak álltak órákat a Bem téren, meneteltek át a hídon a Parlament elé, majd tovább a rádióhoz. A lövések torkolattüze nem kergette el őket, nem volt veszélyérzetük, győzni születtek, úgy érezhette mindenki akkor!- Láttam a földre rángatott és ütlegelt Sztálin-szobrot, az égéstől összezsugorodott embereket, a kilőtt harckocsikat, s úgy érzem, ott, a romok között erősödtem meg emberré, aki lettem és maradtam - jegyzi meg. - Amikor a Nyugati pályaudvarnál sorozatlövéseket adtak le reánk, még nem értettem, miért lő magyar a magyarra, mert azt hittem, mindenki a szabadságért ment ki az utcára, hogy a ruszkik menjenek haza. Akkor egy toroknak tűnt az egész haza, hogy: ruszkik haza!... Aztán elkaptak az ávósok, bevittek a fogdába, láttam véres, összevert embereket, bennem éled a képük eny- nyi év távlatában is. Féltem, reszkettem. Nem hittem, hogy az utca hőse ennyire tud félni, hogy eny- nyire megrettenek a hatalom ökleitől. A rossz kezem mentett meg a nagyobb ütlegeléstől. Szomorúsággal a hangjában folytatja:- November 4-e után összeroppantam, idegeim felmondták a szolgálatot. Csak sírtam, sírtam. Később, amikor már mertem és lehetett, misét mondattam értük, a hazáért sorsukat, életüket áldo- zókért... Volt lehetőségem, hogy elmegyek magam is, itt hagyom ezt a visszafordult, újra diktátori öltönyt öltő hazát, de maradtam. És jó, hogy maradtam. Mert nekem feladatom lett, átadni mindent, mit akkor láttam, átéltem. Már beteg és megfáradt lettem, de meg szeretném élni, hogy mi, a kis népnevelők felett, egyszer meggyújtanak felettünk is egy lámpást, hogy élünk még, hogy voltunk akkor valakik, nem csak a nagyok, akik reflektort kaptak. Mert még vagyunk, csak meg kell bennünket találni... A Mansfeld-pályázaton nyert színművével az egri szerzőpáros Fókuszban az 56-os parancsnok EGER Felemelő hangulatú esten mutatták be a minap Sziki Károly, az egri 1956-os Világ Emlékbizottság elnöke és szerzőtársa, Bodor Sarolta az 1956-os egri városparancsnok, Jobb Lászlóról írt művét a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban. A könyvet Ködöböcz Gábor irodalomtörténész ajánlotta az olvasók figyelmébe Barczi Zsolttal, a 4.Pont Nyomda Kft. ügyvezető igazgatójával, a Kurul dobosok vezetőjével együtt. A művel a Mansfeld Péter pályázaton nyertek az alkotók, s Ködöböcz Gábor szerint az eredmény méltó lett a város díszpolgárának, Jobb Lászlónak az emlékezetéhez, aki 13 évet ült a forKödöböcz Gábor irodalomtörténész méltatta a kötetet radalmat követően. A színpadi alkotásnak az esten ismertetett részleteiből kiviláglott, hogy a megtorlás ördögi gépezete hogyan működött a bíróságokon, a Biszku-Marosán rezidenciákon és a vallató szobákban, börtönökben. A bemutató után az est díszvendége, Jobb Lászlóné köny- nyek között köszönte meg az alkotóknak, hogy férjének méltó emléket állítottak, Sziki Károlynak, hogy a férje tiszteletére leleplezett emléktábla után az idei 3 részes filmjét követően volt hite megírni ezt a könyvet, amelyben Jobb Lászlón kívül még fél- száz egri forradalmárnak is szerepet juttatott művében. Melbourne: olimpiára emlékeztek a bajnokok BUDAPEST A melbourne-i olimpiára és az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira emlékeztek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a 60 évvel ezelőtti játékokon részt vett magyar sportolók. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának rendezvényére húszán jöttek el az akkor Ausztráliában szerepelt magyar sportdelegációból, köztük olimpiai bajnokok, mint Keleti Ágnes, Lemhényiné Tass Olga, Revicz- kyné Köteles Erzsébet, Kárpáti György és Bolvári Antal. A program koszorúzással kezdődött a Műegyetem rakparton, a 56-os forradalom emlékművénél. A volt sportolók gyertyával emlékeztek a forradalom hőseire. Az ünnepség a műszaki egyetem épületében folytatódott, ahol Nébald György, a klub elnöke felidézte: „Nagyon nehéz körülmények között utaztunk ki, készültünk fel és versenyeztünk. Amikor sportolóink elindultak itthonról, még győzelemre állt a forradalom, ám 60 éve ilyenkor már mindenki tudta, hogy elbukott, s a sportolóknak ebben a tudatban kellett szerepelniük.” Az éremtáblázaton így is a 4., a nemzetek pontversenyében az 5. helyen végzett a magyar olimpiai csapat, az olimpia legeredményesebb sportolója a négy aranyérmet begyűjtő Keleti Agnes lett. M?csodáTfenséges^Tmény erről beszélni: ■ sok-sok ember összefogód zva ment az utcán, ||énekelve, összekapaszkodva, hogy közénk ne HlHHIpi lépjen be senki az utca kövezetéről!
