Heves Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-27 / 303. szám

2016. DECEMBER 27., KEDD Idén is jó évet zártak a füzesabonyi kertbarátok Öt év, mely tizenöttel felér A füzesabonyi kertbarátok mindent megtesznek környezetük szépítéséért. Ötéves születésnapjukon megmutatták az eddigi sikereiket jelző serlegeket, díjakat is Újraindul ászén bányászata ■ •• // jovore FARKASLYUK A napokban a Vi­lággazdaságban olvastam, hogy húsz év szünet után jö­vőre újraindulhat a farkaslyu- ki barnaszénbányászat. A Far- kaslyuki Szénbányák Zrt. ve­zérigazgatója, Ornódi László Istvánná szerint januárban 8 kutatóvájatot alakítanak ki, tavasszal elkészítik a vizsgá­latok zárójelentését. Az enge­délyezés és a terület bányate­lekké nyilvánítása után 100-. 150 fővel indulhat a termelés. A lap információi szerint a farkaslyuki bánya 7,34 millió tonna barnaszenet rejt, és kö­zel ugyanennyit a szomszédos, csernelyi szénmező is. A bá­nya a felfutás után évi 100- 150 ezer tonna, kilogrammon­ként 16 ezer kilojoule fűtőérté­kű szenet ígér. A hírnek akár örülhetnénk is, hiszen annak idején megyénkben is sokan keresték kenyerüket a bánya­iparban. Azonban egy kérdés is felmerült benem: hol van­nak manapság már azok az életerős emberek, akik valaha vájárként dolgoztak? Nagy ré­szük nyugdíjba vonult, a fiata­labbak már jó ideje külföldön helyezkedtek el. Sz. József, Recsk 4 OLVASÓINK ÍRJÁK Váratlan figyelmesség EGER Október 22-én baleset érte a páromat, így kerültünk az egri kórház sürgősségi osz­tályára. Dr. Tóth Eszter Viktó­ria végezte el a kéz ellátását, kedvesen, gyorsan és figyel­mesen, röntgenre is elküldött elővigyázatosságból. Mikor vé­geztünk, megkaptuk az ambu­láns lapot. Beültünk a kocsiba és véletlenül a kocsi tetején fe­lejtettük a lapot, amit elfújt a szél. Csak otthon vettük észre, hogy eltűnt. Már-már feledtük az egészet, amikor két nap múl­va megküldték a lapot a kórház sürgősségi osztályáról. Nagyon meglepődtünk és megörültünk e figyelmesség láttán. Úgy gon­doljuk, hogy a közelünkben lé­vő mentők találhatták meg a papírt, s adták be az osztályra. Nekik is köszönjük. Mi szere­tettel gondolunk a sürgősségi osztályra. Kürtiné, Mezőtárkány A Füzesabonyi Kertbarátkor Egyesület a napokban tar­totta évzáró összejövetelét. A tagság jóval többet tett a városért, mint azt a kezde­tekkor gondolták volna. Örö­müket lelték benne. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu FÜZESABONY Gyönyörűen feldíszített terem, fenyőfa, a te­vékenységüket bemutató kiál­lítás és serlegerdő várta a ven­dégeket és a tagságot az abonyi kertbarátok évzáró partiján. A közösség mindössze 5 éve alakult, ez nem nagy idő, azon­ban a tevékenységük, az elért eredmények 15 év munkájával is felér. Nagy Lászlótól az egye­sület elnökétől egy összefogla­lót kértünk az eltelt 5 év törté­néseiről.- Köszönettel tartozunk Gu- lyásné dr. Farkas Éva jogász­nőnek, aki önzetlen segítséget nyújtott az alapszabály elkészí­téséhez, a Civil törvény miatti többszöri alapszabály-módosí­tásokhoz. A szakmai előadások na­gyon népszerűek voltak, mi­vel valamennyit kiváló szak­emberek tartották, mint példá­ul: Tari József, címzetes egye­temi docens - aki sajnos már nem lehet közöttünk -, dr. Nagy Béla mezőgazdasági ge­netikus, és még sorolhatnám azokat a mezőgazdászokat, bo­rászokat, növényvédelmi szak­embereket, akik megfordultak nálunk. Tagjaink közül is na­gyon sokan közreműködtek egy-egy előadás megtartásá­ban. Az előadások sok-sok ér­deklődőt vonzottak, nemcsak a helyi kertbarátok, hanem a környező településekről is igen sokan hallgatták az érté­kes információkat. Öt év alatt mintegy 200 alka­lommal találkoztak a szervezet tagjai, 1500 óra önkéntes mun­kát végeztek. A sok-sok talál­kozás igazi közösséggé ková­csolta a tagságot. Közreműköd­tek az Idős Otthon udvarának parkosításában, ahol közel 100 darab cserjét ültettek el és az udvart is rendbe tették. Minta­kertet alakítottak ki a Pöttöm­ke Óvodában, ahol minden cso­portnak egy-egy ágyást táblá­val is megjelöltek, jelenleg is folyamatosan munkálkodnak az óvodában. Őshonos almafá­kat ültettek, minden évben el­végzik a szokásos feladatokat. A városban megalakulásuk óta gondozzák a vasútállomás közelében található Emlék­parkot. Sövényt vágnak, fü­vet nyírnak, virágot ültetnek, összeszedik a szemetet a kör­nyékről. Szeretnék elérni, hogy az emberek értékeljék a szép kör­nyezetet, védjék is azt, mert bi­zony előfordult sokszor, hogy a szépen rendbetett park már másnap szemetes volt. Nyá­ri időszakban előfordult, hogy kéthetente is dolgoztak a park­ban, többször 18-20-an, a leg­nagyobb kánikulában is. A Teleki Blanka Általános Iskola udvarán 120 méternyi sövényt ültettek, kétsorosán. A talajt itt is előkészítették: szántással, gereblyézéssel. A Virágos Füzesabonyért versenybe is beneveztek, 2012- ben díjazott lett Varga Mihály- né portája, 2016-ban pedig Nagy Gyula portája nyerte el a kitüntető címet. A környező településeken minden jelesebb rendezvé­nyen termékbemutatóval je­lennek meg. Népszerűsítik az egészséges élelmiszerek termelését - zöldség, gyü­mölcs, méz, gyógy- és fűszer- növények - és az ezekből ké­szült ételek, ivólevek, lekvá­rok, saláták, sütemények fo­gyasztását.- A megyében illetve a me­gyehatáron kívül is részt vet­tünk és dicsőséget szerez­tünk Füzesabonynak a külön­böző rendezvényeken - sorol­ja a kertbarátok elnöke. Meg­fordultunk már szihalmi, me- zőtárkányi, egerfarmosi, dor- mándi, makiári mezőkövesdi, bogácsi és tiszacsegei rendez­vényeken is. Több településen már évek óta visszatérő ven­dégek vagyunk. Több civil szervezettel is jó kapcsolatot ápolnak a te­lepülésen, illetve az egri Ci­vil Információs Centrummal is rendszeresen találkoznak. Ennek köszönhetően meghí­vást kaptak Egerbe az ökois- kolai nyílt napra, amely elis­merés volt számukra. A szak­mai kirándulások mindannyi- uk számára felejthetetlen él­ményt jelentettek: például az egri Szőlészeti Kutató Intézet, a gyöngyösi Károly Róbert Fő­iskola, gödöllői egyetem és kastély látogatása. Megalaku­lásuk óta minden Civil Expón részt veszünk. 2011-ben 28 tepsi kenyérlángost, és közel 50 liter gulyást osztottak szét. A kertbarátkört 45-50 tag alkotja, amelynek egyharmad része aktív dolgozó, így a jövőt illetően nem kétséges, hogy a kör fennmarad. Jó kapcsola­tot építettek ki a városi önkor­mányzattal is. Igazi nagy családként szorgoskodnak Minden városi rendezvényen - legyen az állami ünnepség vagy kulturális program - (farsan­gi rendezvény, mézeskalácssü­tő verseny, retró majális, kol­básztöltő verseny) a kertbará­tok mindig nagy létszámmal vannak jelen. Nagy megtisztel­tetés érte őket, hogy a negyedik adventi gyertya meggyújtására őket kérték fel. December 18­án a házasságkötő előtti téren az egyesületet képviselve Hop- ka György - Életmű díjjal kitün­tetett - kertbarát gyújtotta meg a negyedik gyertyát. A jelenlé­vőket a kertbarát hölgyek által készített mézeskaláccsal kínál­ták meg. Annyi minden történt az 5 év alatt, hogy lehetetlen mindenre kitérni. Jó közösség alakult ki, akár egy család! A megyében szinte mindenki ismeri és szereti Sebestyén Jánost Az én példaképem a nagypapám Újra várjuk leveleiket, írásaikat Örömmel tapasztaljuk, hogy' az utóbbi időben mind többen ragadnak tollat, illetve ülnek számítógéphez, hogy hangot adjanak véleményüknek. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy a közölt levelek tar­talmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azo­kért felelősséget nem vállal. Ezúton közöljük, hogy csak teljes névvel, címmel ellátott írásokat teszünk közzé, ami­ket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Várjuk írásaikat, észrevétele­iket szerkesztőségünk címé­re (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), illetve a hmhirlap@media- works.hu e-mail-címre. EGER Ha példaképet kelle­ne választanom, egész biz­tos nagyapámra, Sebestyén Jánosra esne a választásom. Hatvanban született 1935. au­gusztus 11-én. Két nővére és egy bátyja volt, és ő volt a leg­fiatalabb a családban. Először Hatvanban tanult, majd a kö­zépiskola után Egerben. Egész életében nagyon sikeres, és a mai napig nagyon sokan sze­retik. A megyei művelődési központban dolgozott, mint igazgató és ezért rengeteg ba­rátja van. A nagymamámba húsz évesen lett szerelmes és 1959-ben házasodtak össze. Két lányuk van és négy uno­kájuk. A papám számos díjat és elismerést kapott a munká­jáért. írhattam volna híres színé­szekről, sportolókról, sztárok­ról, de szerintem a gazdagság nem minden. A nagypapám nagyon jó és kedves ember, ő a példaképem. Olyan szorgal­mas és segítőkész szeretnék lenni, mint ő. Nála elszántabb embert nem ismerek. Első generációs értelmiségiként küzdötte fel magát olyan körökbe, ahol jog­gal ismerték el munkáját még a nála magasabb beosztásban dolgozók is. Kora ellenére nem ismer le­hetetlent, határokat. Folyama­tosan keresi az új kihívásokat. Egész életében a közélet fon­tos tagja volt, napjaiban nem is tudna mást csinálni. Egy­szerűen lehetetlen otthonülő nyugdíjasként elképzelni. Miközben nyáron meg­tesszük rituálészerű sétán­kat (végig a Széchenyi utcán a bazilikáig, majd a Dobó te­ret érintve vissza a piactér­re), szinte méterenként meg­állítanak bennünket. Őt tény­leg majd mindenki felisme­ri, nem múlik el kézfogás, néhány jó szó nélkül szinte egy perc sem. Kinek ne esné­nek jól a jókívánságok, ked­ves, elismerő megjegyzések? Minden oka megvan rá, hogy büszke legyen mindarra, amit elért. Eredményeit leginkább nemcsak az a számtalan okle­vél és kitüntetés jelzi, amik a polcon sorakoznak, hanem az a sok köszöntő képeslap, amit karácsonykor, névnapján kap, és amiket meleg szívvel muto­gat unokáinak és nagy gond­dal őrizget az utókornak. Ahol tud, segít, szervez, te­lefonál, levelet gépeket, intéz­kedik, minden lapra válaszol, mindent megköszön. Amit az élettől kapott, azt szeretné visszaadni. Talán ezért is állt a társadalom szolgálatába. Már kamaszként megszépítet­te mások életét, s egész élete során a közösség érdekeit tar­totta szem előtt. Némi elfogultsággal ugyan, de nyugodtan kijelenthe­tem, hogy ajándék az életem­ben. Ajándék, mert csodá- sabb nagypapát kívánni sem tudnék magamnak. Aján­dék, mert nélküle nem len­ne egy tüneményes nagyma­mám, egy fantasztikus anyu­kám és egy imádni való apu­kám, egy mesés hippi húgom, egy szeretnivaló nagynéném, és egy fogadott szuper nagy­bátyám, egy huncut-komisz és egy huncut-komoly unoka- testvérem. Én sem lennék. Én, aki az ő szülinapi ajándéka va­gyok. Büszke vagyok rá, hogy Sebestyén János a papám. Varga Vivien unoka, Eger

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents