Heves Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-25 / 277. szám
0 KITEKINTŐ 2016. NOVEMBER 25., PÉNTEK Kína ma már nem csak a hagyományokról szól, folyamatosan változik Modernitás és tradíció együtt Tiltott Város, Nagy fal, csípős ételek és óriáspandák minden mennyiségben. Kína furcsa világ, tíz nap közel sem elég, hogy minden fún- tos dolgot lásson belőle az ember. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu KÍNA A mindennapi életben nagyon sokszor találkozunk Kínával, a távol-keleti ország az utóbbi években gazdasági, katonai és politikai nagyhatalommá nőtte ki magát és kimondott célja, hogy átvegye az elsőséget az Amerikai Egyesült Államoktól. Hazánk is egyre inkább keresi kegyeit, rengeteg árucikk érkezik onnan, s ennek Kína igyekszik is piacot szerezni Európában. Ennek érdekében pedig be is fektet, noha annyira nem nagyvonalúak, mint az elsőre látszik. A kontinensnyi ország a turisztikai piacon is nagy szereplő. Egyre többen engedhetik meg maguknak azt, hogy külföldre utazzanak, nő a kifejezetten jól élők száma, igaz, ez egy másfélmilliárd lakosú országban már a nagy számok törvényéből is fakad. Ugyanakkor az ország önmagában is rengeteg természeti és kulturális kinccsel rendelkezik, amelyre az európai turisták is kíváncsiak. Ezekbe adott egy kis betekintést, a Kínai Állami Turisztikai Hivatal által szervezett study tour, amelyen negyven közép-európai újságíró vehetett részt, s lapunk is delegálhatott egy újságírót a Pekingbe, Sanghajba és Csengduba látogató csoportba. Kettősség minden formában A nagyvárosokat furcsa kettősség jellemzi: fák és beton, felhőkarcolók és lepusztult városrészek egymás mellett. Bár tartják a hagyományokat, a régi városrészeket lebontják. A társadalmi berendezkedés és a kormány szocialista, de a legnagyobb munkaadók külföldi nagyvállalatok. Az idősebbek dicsérik a kormányt az 1989 utáni nyitásért, de már keveslik a bérüket, a nyugdíjkorhatár a miénktől alacsonyabb, a várható élettartamuk pedig hasonló. A 30 év körüliek még emlékeznek arra, hogy húsz A sanghaji nemzetközi utazási kiállításon is attrakciót jelentettek a népviseletbe vagy tradicionális * ruhákba öltözött csoportok. A császárné kísérete éve családjuknak még semmije nem volt, s a jólét azzal kezdődött, hogy a falusi apa a gyárban kezdett el dolgozni. A még fiatalabbak viszont már külföldi cégeknél keresnék kenyerüket, s orvosok, ügyvédek, mérnökök szeretnének lenni. A feleséget sokszor még a szülők választják, a fiú csak egy nyomtatott oldalt kap a kiszemelt lány születési adatairól, iskolájáról, munkahelyéről, keresetéről. De vannak kéz a kézben sétáló párok is az utcán, és még esküvőnek is tanúi voltunk, bár azt nem tudjuk, a menyasszony és a vőlegény örömében, vagy bánatában pityeredett-e el. Az ország ugyan kommunista, de vallás- szabadság van, a többség buddhista. A párttagok természetesen nem lehetnének istenhívők, de titokban ők is gyakorolják vallásukat. A városokat tudatosan tervezik, van elképzelésük arról, hogy milyen lesz 30-40 év múlva (Sanghajban például külön, a város fejlődését bemutató múzeum is van). S miközben beton és üveg felhőkarcolók nőnek ki a földből, mellettük már rengeteg a zöld, a fákat farmokon nevelik évekig, s ültetik el aztán a városi utak mentén. Minden tiszta, falfirka sincs, folyamatosan felügyelnek a rendre, de néhányan még krákognak és köpködnek. Rengeteg az egyenruhás rendőr, biztonsági őr és még ki tudja milyen szervezethez tartozó ember. Ez ugyan gyanakvást is ébreszt a külföldiekben, néha viszont biztonságot ad a nagy tömegben. Az interneten is nagy a szigor, Fa- cebook-, google-szolgáltatások nincsenek, hacsak nem tölt le a felhasználó még itthon VPN-al- kalmazást. Sok az autó, de fejlődik a tömegközlekedés Több légitársaság, modern re- • pülők és repülőterek jellemzik a kínai légiközlekedést. A városokban látott autók is újak, sok volt a japán, a koreai és az európai típus, amelyeket helyben gyártanak (és a beszállítóik jó része is kínai), másképpen be sem engedték volna őket az országba. Öreg autó nincs, húsz évvel ezelőtt még nem sokan engedhették meg maguknak a személyautó-vásárlást. Dugók vannak, 6-8 sávos jó utak szintén, ezeket folyamatosan építi a kormány, ahogyan a milliók által használt metróvonalakat is. Persze szmog is van, Peking- ben a szombati érkezést követően csak hétfőn láttunk kék eget és napot, pedig addig is látszott, hogy süt. Csengduban állítólag hárommillió gépkocsi rója az utakat, s kétszer annyiba kerül egy autó, mint Ausztráliában. A 14 milliós, itthon kevéssé ismert metropoliszt tudatosan építik, a tervek szerint néhány év múlva húszmillióan laknak majd ott. És bíznak abban is, hogy lesz mágnesvasút Pekingbe és Tibetbe. Sanghaj és Peking között már közlekedik az akár 430 kilométer per órás sebességre is képes szerelvény, ami persze csak napjában egyszer-kétszer jár 300-400-as tempóval. Az utakon sok esetben kerék- pársávot festettek föl, de több helyen fizikailag elválasztott részen közlekedhetnek a biciklisek, triciklisek és a rengeteg elektromos robogós. A taxi viszonylag drága, 14-16 jüan kilométerenként, ami forintban ennek negyvenszeresét jelenti. Buszozni viszont sokkal olcsóbb, és a nagyobb járműveknek elsőbbségük is van. Annyira mégsem olcsó, mint vártuk A nagyvárosok drágák és alkudni sem mindig lehet a boltban (egyébként kötelező, legalább a felére!), persze a helyiek tudják, hol lehet ötven jüanért ruhát venni. Összességében egyébként a leginkább a hazaihoz hasonló, vagy kicsit magasabb árakkal találkoztunk a boltokban, éttermekben. A kávé ára viszont mindenhol 25-30 jüannál kezdődik (ha kapni), a helyiek inkább teáznak. A bérek is hasonlóak a magyarokéhoz, egy gyári munkás 3500- 5000 jüan körül keres havonta, de a vendéglátó-helyeken kifüggesztett felvételi lista is 2500- 3500-4000 jüanos álláskínálatokat tartalmazott. Egyik kísérőnk, egy 23 éves lány az egyik kormányzati turisztikai szervezet munkatársaként dolgozott, így keresett átlagosan havi 4000 jüant, s Csengduban 700 jüanért bérelt rezsivel együtt egy szobát. Pekingben viszont lakáshiányról számoltak be, és drága lakhatásról. Folyamatos a régi városrészek szanálása, helyükre pedig 20-25 emeletes házakat húznak föl. A kormány fölvásárolja a korszerűtlen (sokszor fürdőszoba nélküli, szigeteletlen) épületeket, így a komfortos lakások minőségi ugrást jelentenek a néha egészen lepusztult ingatlanokhoz képest. Néhány, építészetileg fontos területet azonban meghagynak, a két-háromszáz éves városrészekben éttermek, kifőzdék, bazárok kapnak helyet. Ezeket is megnéztük természetesen, a következő cikkből megtudhatják, milyen látnivalókért érdemes Kínába látogatni. Folytatjuk! A nem is oly régi Kínából Sanghajban találtuk a legtöbbet. Utcai árus a Bund városrészen Múlt és jövő Sanghajban. A Jüjüan óváros a híres teázóval (balra) és Green \ Ripple Étteremmel (jobbra), 1 a háttérben a világ második legmagasabb felhőkarcolója, a Sanghaj Tower Gyerekek a parkban, a mai kicsik már Kínában is okostelefonnal nőnek fel
