Heves Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-21 / 273. szám

4 DIÁKVILÁG 2016. NOVEMBER 21., HÉTFŐ Andrássy, Anglia, Pangea: három szó, egy iskola és ezer élmény Ismerkedés az angolokkal Ä Angliai kalandozáson az Andrassy diákjai és a kísérők: felejthetetlen élményekkel gyarapodhattak Iskolatársamnak, Móricz Er­zsébetnek és nekem lehe­tőségünk nyílt az Erasmus+ program keretein belül zajló Pangea projekt találkozóján képviselni iskolánkat Angli­ában, Rozmán Éva igazgató­nővel és Király Krisztina ta­nárnővel, aki a projekt koor­dinátora is. Vízkeleti Boglárka ll.d Andrássy György Katolikus Közgazda- sági Szakgimnázium és Gimnázium HE0L@HE0L.HU EGER Hazánkon kívül részt vett a találkozón Finnország, Lengyelország és Spanyolor­szág is, ami remek lehetősé­get nyújtott számunkra, hogy megismerkedjünk ezeknek az országoknak a kultúrájával és természetesen arra is jó volt, hogy a nyelvtudásunkat fej­lesszük. Az élményszerzés már a re­püléssel elkezdődött, mert mi még soha nem utaztunk re­pülőgépen. Londonban kez­dődött az angliai kirándulá­sunk. Gyalog indultunk el fel­fedezni a város látnivalóit, és talán az egyik leghíresebbel kezdtük, a Big Ben-nel, amely az építés vezetőjének, Benja­min Halinak az emlékét őrzi a nevében. Itt még megcsodál­tuk a London Eye-t, majd elin­dultunk a Buckingham-palota felé. Nem hagyhattuk ki a pi­ros telefonfülkékkel való fény- képezkedést sem, amely leg­alább annyira hozzátartozik a város képéhez, mint a piros do­uble-decker vagy éppen a foly­ton szemerkélő eső. Utunk so­rán benéztünk egy-egy szuve­nírboltba is, ahol mindent meg­találtunk, ami angol, Mr. Bean- től egészen a mini, kétemeletes buszokig. Következő helyszí­nünk a Piccadilly Circus volt, majd a Nemzeti Galériába is si­került eljutnunk, ahol szebb- nél-szebb alkotásokat csodál­hattunk meg. Este 7 órakor indultunk tovább Bournemo- uth-be, a találkozó helyére. Másnap az Avonbourne Col- lege-ban frissen sült vajas cro- issant-nal és forró teával vár­tak minket. Az iskola rendkí­vül jól felszerelt, minden te­remben találhatóak laptopok, és egy olyan terem is van, ahol 3D film vetítésére volt lehető­ség. Érdekes volt, hogy az isko­la területén nem lehetett elér­ni semmilyen közösségi médi­át, így a Facebook-ot sem. Mrs. Debbie Godfrey-Phau- re, az iskola igazgatója köszön­tött minket. Délelőttünk továb­bi részében angol irodalom­órát tartottak nekünk a góti­kus rémtörténetekről, majd az óra végén, újonnan szerzett tu­dásunkkal, nekünk is írnunk kellett egy rémtörténetet. Mi­korra befejeztük az írást, már felszolgálták nekünk a tipikus angol ebédet: szendvicseket. Ami azt illeti, finomak voltak, viszont rendkívül szokatlan volt a főtt étel helyett. A délutá­Mikor befejeztük az étkezést, és felolvastuk a rémtörténe­teinket, amit még kedden ír­tunk, következett az okleve­lek, az ajándékok átadása és a szomorú búcsúzás újon­nan szerzett barátainktól. Mi­előtt Londonból hazarepül­tünk, a Camden Town-t láto­gattuk meg, amely az úgyne­vezett bohém negyed az an­gol fővárosban. Színes házak, nunkat Bournemouth központ­jában töltöttük, ahol csapatok­ba rendeződtünk, majd kap­tunk egy térképet és egy fel­adatsort, amelyhez a válaszo­kat a városban találtuk meg. A szerdai napon adta elő min­den diák a prezentációját a pro­jekttalálkozó fő témájáról, Ste­venson Dr. Jekyll és Mr. Hyde című regényéről, valamint a partnerországok gótikus regé­nyeivel kapcsolatban. Mi Csáth Géza és Lőrincz L. László műve­it, az iskolában lezajlott esemé­nyeket, az iskolai megbeszélé­seken készített munkáinkat és eredményeinket mutattuk be. tetoválószalonok és rengeteg ember, talán így lehet a legrö­videbben jellemezni ezt a he­lyet. Az egész napunkat itt töl­töttük, majd este repülőre szálltunk, és hazaindultunk. Ez alatt az öt nap alatt renge­teget fejlődött a nyelvtudá­sunk, új barátokra tehettünk szert Európa különböző orszá­gaiból, és megismerhettük az angol kultúrát. Ezen a napon az ebédünket a fish&chipséről világhírű Harry Ramsden’s étteremben költöttük el, amely közvetlenül a tenger­parton található, és így igazán festői kilátás tárult elénk, még kellemesebbé téve ezzel ebédün­ket. Az étteremtől pár percnyi sétára volt a Russell Cotes mú­zeum, amelyet meglátogattunk, majd este megnéztünk egy izgal­mas produkciót az iskola színját­szóinak az előadásában. A programok közül külön is említésre méltó még a kirándu­lás Salisbury-be, ahol megnéz­tük a híres katedrábst, és itt ta­lálható a Magna Charta egyik fennmaradt példánya, amelyet szintén megtekintettünk. Ha­sonlóképpen emlékezetes volt Stonehenge felfedezése. Min­denki nagyon izgatottan vár­ta már ezt a délutánt, hiszen ez egy méltán híres alkotás. Ami­kor megérkeztünk oda, semmi­hez sem volt hasonlítható az ér­zés, a hely varázsa, valóban cso­dálatos látvány tárult elénk. Az ünnepi vacsora a Halloween szellemében telt: készültek ne­künk maszkokkal, apró, rémisz­tő ajándékokkal, és így még em­lékezetesebb lett az este. Barátok, élmények, búcsú MEGNÉZTÜK KRITIKA Misztikus, sci-fi film­mel nagyon nehéz meggyőz­ni, főleg akkor, ha az egész mozi csak a látványra alapoz, és mögötte elvész a tartalom. Az Érkezésről már a bemu­tatója után remélni lehetett, hogy nem erről lesz szó, hogy többet nyújt majd, mint az ed­digi „földöntúli találkozások”. Drámai kezdés után hul­lunk a történet valós kezde­téhez, és ahogy a főszereplő­nek, úgy nekünk sem marad túl sok időnk az elmélkedés­re. Dr. Louise Banks-szel, a magányos nyelvésszel együtt felvesszük a harcot és leküzd­hetjük saját kicsinyességün­ket és félelmeinket, elvégre az emberiség megmentése, vagy legalábbis segítése a cél. A célok és a figyelem azonban hamar átfordulnak az idege­nek oldalára, akikkel nyel­vész ötletének köszönhető­en sikerül békésen felvenni a kapcsolatot. A szerencsés for­dulatok nem a katonai alaku­latoknak, hanem a nyelvész és a matematikus kiegyensú­lyozott közös munkájának kö­szönhetőek, akik még az ala­kulat tagjainak elhibázott lé­pését is képesek lesznek hely­rehozni. A film végén arcunkba csa­pódó fordulat adja meg a mo­zi igazi ízét és mondanivaló­ját, ami viszont egészen újsze­rű, s már-már felfoghatatlan. Az Érkezés legfontosabb kér­dése nem az lesz, hogy meg­menekül-e világunk, hanem, hogy mi a céljuk az idegenek­nek. Nem utolsó sorban pedig az, hogy jövőnk ismeretében változtatnánk-e az életün­kön, szembenéznénk-e a fel­becsülhetetlenül boldog pil­lanatokért a csillapíthatatlan fájdalommal? J. H. HIRDETÉS u ama Filmszínház g Kávézó és Rendez vényközpon t £ Élménybeszámoló a Rákóczi Szövetség Nagymuzsalyi Ifjúsági Szervezetétől Feltérképezték a várost és annak környékét EGER Szervezetünk tagjai úgy határoztak, hogy jó lenne egy közös ünneplés valamelyik ma­gyarországi iskolával. Arra ju­tottunk, hogy aktuálissá vált egy egri kirándulás, így meg­kerestük Juhász Tamás tanár urat, s már jött is a meghívó az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázi­um és Kollégiumtól. Megköszöntük a meghívást, tudtuk, hogy náluk szívesen lá­tott vendégek leszünk. Időköz­ben kiderült: egyre több olyan gyerek tud utazni, aki eddig nem rendelkezett útlevéllel, így egyre több szülő gondolja azt, hogy a gyermekének meg kell ismernie Magyarországot. Az utazás kellemesen, jó han­gulatban telt el. A környező sző­lőhegyek karéjában elterülő vá­ros nagyon szép látványt nyújt. A meleg fogadtatás után Ju­hász Tamás és Antal Andrea tanárok a polgármesteri hiva­talba kísértek minket, ahol Rá- zsi Botond alpolgármester úr fo­gadta a csoportot. Találkozhat­tunk Gönczi Sándorral, a Szi­lágyi igazgatójával, aki szintén elkísért a városházára. A város­házán alpolgármester úr bemu­tatta Eger jelenét és érdekessé­geit. A városháza nagyon szép, impozáns épület, akik először látták, megcsodálták. Itt egy szép verset adtam elő, egy 56- os költő versét. Délután elláto­gattunk a Bazilikába, megnéz­A vendég diákok megkoszorúzták az egri 56-os emlékművet hettük a Város a város alatt ki­állítást. A bőséges vacsora után elsétáltunk a városközpontba, mely nagyon szép volt az éjsza­kai megvilágításban, itt meg­nézhettük a felújított Dobó te­ret, a várat, a szökőkutat. Reg­geli után elindultunk Noszvaj- ra. Ott gyönyörködtünk a cso­dálatos tájban, megnéztük a barlanglakásokat, megfigyel­tük a mészkőbe vájt házakat és gazdasági épületeket. Sikerült megnéznünk a nem­rég felújított Gárdonyi-házat. Az író nagyon sokat dolgozott itt élete fő művén, az Egri csil­lagok című regényén, amely ha­táron Innen és túl egyaránt kö­telező tananyag. Miután átmen­tünk a Várba, itt is idegenveze­tést kaptunk, a korabeli ruhás vitézek és hölgyek között jár- tunk-keltünk. Lementünk a ka­takombákba, amit itt láttunk, csodálatos volt. Lassan eljött a búcsú ideje, ösz- szepakoltunk, majd indulás előtt még az 56-os emlékműhöz sé­táltunk, hogy tiszteletünket te­gyük a hősök emléke előtt. Antal Andrea tanárnő elmesélte 1956 eseményeit, majd megkoszorúz­tuk az emlékművet. A Himnusz eléneklése után elindultunk a buszhoz, ahol búcsút vettünk kedves vendéglátóinktól. Jakab Dániel, a Beregszászi Bethlen Gábor Gimnázium tanulója Érkezés

Next

/
Thumbnails
Contents