Heves Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-31 / 256. szám
g MEGYEI KÖRKÉP 2016. OKTÓBER 31., HÉTFŐ Rejtélyes, elhagyatott, elfeledett helyekre hívják fel az emberek figyelmét A Százrejtekű pince nyomában A feltárt, elveszettnek hitt pincék sokszor életveszélyes állapotban vannak, ezért érdemes speciális felszerelésekkel készülni a váratlan helyzetekre Vannak, akik ha elhagyatott helyen járnak, fejvesztve menekülnek onnan, ám egyre többen akadnak olyanok is, akik tudatosan keresik az ilyen kalandos helyzeteket, a felfedezetlen tájakat és épületeket. Ez a hobbi pár éve kezdett el elterjedni a világban, elnevezése urbex, és már Eger környékén is vannak követői. Most a legendás Százrejtekű pincét keresik... Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu EGER ÉS KÖRNYÉKE Az urbex, vagyis az urban exploration, a 2000-es évek elején kezdett el terjedni, mára már világszerte ismert hobbi. A lényeg az, hogy olyan helyekre jussanak el, ahova tilos, vagy nehezen megközelíthető és semmiképpen sem hétköznapi. A városfelfedezés középpontjában olyan ember alkotta épületek és szerkezetek állnak, melyek már vagy romosak és elhagyatottak, vagy éppen ellenkezőleg: aktívak, de a hétköznapi emberek számára nem látogathatók, mint például épületek, csatornahálózatok, alagutak, katakombák, ipari és katonai létesítmények, történészetileg érdekes, elhagyatott és pusztulásra ítélt helyek. Az urbexe- sek célja pedig az, hogy felhívják ezekre a létesítményekre a nagyközönség figyelmét, vagy legalább vizuálisan megmentsék őket az utókor számára. De kik is az urbexesek? Tény, hogy az urbex nem épp’ a legbiztonságosabb hobbi. Jó tehát tisztában lenni a veszélyekkel és adott esetben speciális felszerelésekkel készülni a helyzetekre. Az urbex a veszélyesség mellett sokszor tilosban járást is jelenthet, de az igazi urbexesek szigorú magatartási kódexe tiltja a vandalizmust és az egyéb törvénysértéseket. így vannak ezzel az Eger környéki fiatalok is, akik épp’ hobbijuk veszélyessége miatt nem vállalták nevüket a cikkünkben.- Egy ismerősöm küldött át nekem egy cikket, ahol a Százrejtekű pincéről írtak. Ott olvastam arról, hogy az 1100- as években létesült ez a Dézs- ma pince. Ide gyűjtötték a környék szőlőtermelői által leadott tized (dézsma) adókat - mesélte lapunknak egy egri fiatalember, aki a közösségi oldalon csak Falka Vezérként szerepel. Elmondása szerint, ő már akkor hódolt ennek a hobbinak, amikor még nem is tudta, hogy ezt így nevezik. A Százrejtekű pincéről, vagyis inkább a hozzá köthető legendákról bizonyára sokan hallottak, ám helyét valószínűleg senki nem ismeri pontosan. Az interneten annyit írnak róla, hogy Andornaktálya közelében van a bejárata. Falka Vezér és barátai ezért kutatásba kezdtek: levéltárban kerestek térképeket, amiken talán közelebb jutnak a megoldáshoz, illetve nagyon sokat segített nekik dr. Kieb Béla 1979-ben megjelent könyve, az Eger múltja a jelenben. Több alkalommal jártak az andornaktályai szőlők környékén, de eddig még nem találták meg a százrejtekűt, csak 5-6 rejtekű, több száz éves pincéket. Úgy tartják, ahol riolittu- fa van, ott pince is lesz. S, hogy mi hajtja őket?- A kalandvágy, az doszt elég! - vágja rá egyből a fiatalember. - Ami még szükséges, hogy az ember ne féljen a magasban, a mélyben, vagy éppen bezárva. Sokan azért indulnak neki egy-egy ilyen felfedezésnek, mert kincseket keresnek, de ahhoz óriási szerencse kell. Minket viszont a felfedezés motivál, felkutatni azt, ami nem hétköznapi, amit nem ismer mindenki. Jártunk már Felnémet, Almár és Felső- tárkány környékén is - mondta Falka Vezér. Elárulta azt is, hogy az utóbbi pár évben hobbija lett a fotózás. A pincéket is mind lefotózza, kísérletezik odabent az fénnyel, az árnyékokkal. Ha másképp nem megy, akkor legalább így segítsen megőrizni a jövőnek ezeket az alkotásokat, elrejtett pincéket, pincerendszereket. Azt ugyanis nem várják senkitől, és nem is mondják senkinek, hogy kövessék a példájukat.- Úgy tartjuk, hogy ne nagyon húzogassuk ezeknek a helyeknek a bajuszát, mert előbb-utóbb arcul csapnak. Ezért mi csak önmagunkért vállalunk felelősséget, hisz’ olyan helyekre mászunk, kúszunk be, ahová lehet, hogy egy „normális” ember be nem tenné a lábát. Sokszor hason kúszva, lábbal lefelé közelítünk a mélybe. Egy elhagyott épület pusztulása, miként a természet visszahódítja, ami az övé, számomra roppant érdekes, és egyben szép is - mesélte, de azért azt is elárulta: mivel a barátnőjével és kutyáival sok időt töltenek a szabadban, ezért a kevésbé veszélyes helyekre őket is magával viszi olykor. Mikor azt kérdeztük, hogy szerinte nem felelőtlenség-e a sokszor életveszélyessé vált üregekbe bemászni? Azt válaszolta: „nem vakmerő vagyok, hanem magabiztos.”- Ez a pincerendszer, ami itt húzódik Eger alatt, óriási érték, de több részük már rég a feledés homályába merült. Egyes pincékhez, kőho- dályokhoz például turistaútvonal vezet, azért, mert azok nem olyan veszélyesek, ám amik már a pusztulás határán állnak, nem véletlenül nem szerepelnek egyik térképen sem. Csak a szakemberek, a beavatottak tudják, mit és merre kell keresni, de senki nem akarja felhívni a vandálok figyelmét ezekre az elhagyatott csodákra. A mi csapatunk is sokszor csak machetével talál rá egy-egy bejáratra, annyira benőtte már a növényzet. De már nemcsak pincék felkutatása vonz bennünket, hanem a II. világháborús óvóhelyek vagy az elhagyatott gyártelepek is. Ezekből is van jó pár errefelé - tette hozzá, s megígérte: ha megtalálják a Százrejtekűt, mindenképpen szólni fog. Na de hol is van a Százrejtekű pince? A Heves Megyei Hírlap 1990- ben több alkalommal is cikkezett Heves megyei rejtélyekről, a rovat slágertémája volt a Százrejtekű pince. A kulturális rovat vezetője, Gábor László számtalan olvasói levelet kapott, többek írtak gyermekkori élményeikről, a legendákról. Ezekből szemezgetünk most: „Vízi Sándor nyugdíjas Andor- naktályán gyerekeskedett, s onnan őrizgeti emlékeit. A következőket írja levelében: Andornaktálya határában, nagyszüleiül egyik szőlőföldje alatt van egy érdekes pincenyílás, amelyet az andornaki nép százágú, százrejtekű pincének ismert. A szájhagyomány szerint egyik ága a makiári római katolikus templom alá vezet. A pince keletkezésének körülményeiről, idejéről, céljáról semmit nem tudunk, de az megállapítható, hogy tufakőbe vájt emberi alkotás... A bejáraton belépve, egy körülbelül 5x5 méteres, teremszerű helyiségbejutunk, amelynek minden falsíkján középen újabb nyílások találhatók, és ezek újabb szabályos terembe vezetnek, ahol megismétlődik az első teremnél leírt helyzet, tehát minden falsíkon újabb átjárónyílás van. Hogy ez meddig folytatódik, nem tudom, mivel a második teremtől már a talp (vagy a kőpadlózat) erősen fel van iszapolódva. Hasonló emlékekről számolt be Bartuska László andornaktályai nyugdíjas, aki bojtárként gyermeki kíváncsisággal fedezte fel a világot maga körül. - Az andornaki határban az apám számadó volt az 1930-as évek közepén, én meg bojtár. Ott legeltettem, és kilenc bejáratát fedeztem fel annak az alagútrendszernek. Madzagot húztam magam után, hogy ki tudjak jönni, mert tényleg százrejtekű. Találtunk kutat, vizet is benne: ott ittunk. Ráleltünk kőasztalra, s kőszékekre is egy teremben. Úgy gondoltuk, hogy ott volt a tisztek fogadóhelye. Nem merészkedtünk mélyre, mert nem volt lámpánk, csak azt jártuk be, ahová a világosság beszűrődött, így is sok mindent láttunk. Az öregek még azt is mondták, hogyha a betyár beszökött, a makiári templom alatt bújt ki. Arra mindenesetre már így is rájöttünk, hogy sok ága, zege-zu- ga van: láttunk még istállót is, melyben kőjászolt találtunk." Minden nyílás újabb járatokat rejteget.1 A legendák szerint a Százrejtekü pince Andornaktálya környékén található, a képen nem ez látható Az Eger környéki urbexesek mindig megörökítik kalandjaikat. J ---------------------- <=>-------O...........................................J-------------*«*«• Mivel a hobbi egyik célja is ez: felhívni a nagyközönség figyelmét • a létesítményekre, vagy legalább vizuálisan megmenteni őket az utókor számára KTWk 'H• v.
