Heves Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-22 / 249. szám

4 1956 HATVAN ÉV TÁVLATÁBÓL 2016. OKTÓBER 22., SZOMBAT HÍREK Megemlékezés Kanadában KITCHENER A Toronto melletti településen a Kossuth Házban tartott a napokban megemlé­kezést az ’56-os forradalom­ról a MAG TV és az Egri Varga László Teátrum, valamint az 1956-os Világ Emlékbizottság. Ankucza Klára kulturális igaz­gató köszöntője után az em­lékbizottság elnöke, Sziki Ká­roly egri színművész mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi műsort követően levetítették az elnök új, 1956, Heves me­gye című dokumentumfilmjé­nek részletét (képünkön a DVD borítója). A Világ Emlékbizott­ság elismerő oklevelét kapta meg az eseményen Ankucza Klára és Bíró Ágnes, a Kossuth Ház igazgatónője. Díjmentes vetítések BUDAPEST A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójá­ra emlékezve 56 és kora a mo­ziban címmel ingyenes vetítés- sorozatot rendeznek november első hétvégéjén a Corvin mozi­ban. Összesen 24 magyar film­alkotás lesz újra látható nagy­vásznon november 5-én és 6-án reggel 10-től késő estig, olyan filmalkotások felvonulta­tásával, mint A tanú, Angi Vera, Megáll az idő, Szabadság, Sze­relem, Szamárköhögés. ’56-os szelfi pályázat EGER Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfor­dulója alkalmából Eger Me­gyei Jogú Város Önkormány­zata szelfiakciót szervezett a fiataloknak. Az értékes nyere­ményekért nem kell mást ten­ni, csak elutazni Egerből, ész­revenni, megkeresni az 1956- os emlékműveket, és szelfit készíteni előtte. Az elkészült fotót - az elérhetőségekkel együtt - kérik elküldeni e-ma- ilben az ifjúsági referensnek a toth.peter@ph.eger.hu címre. A beküldési határidő pedig: 2016. november 6. Nehéz volt megértetni: törvényes úton kell számon kérni Iván is beszolgáltatta fegyverét Egerben is szinte minden úgy történt, mint Budapes­ten - jegyezte meg 1956 októberéről dr. Kozári Jó­zsef, akivel ezúttal a városi eseményekről és fordulatok­ról beszélgettünk. Juhász Henrietta henrietta.Juhasz@mediaworks.hu EGER Egy hete, egyetemi előadá­sa előtt beszélgettünk dr. Kozá­ri Józseffel, a Történelemtudo­mányi Intézet nyugalmazott docensével, aki akkor az 1956- os Egert a főiskolai események szemszögéből világította meg. A történész jövő héten a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyv­tárban tart előadást, melyben szintén a forradalom és szabad­ságharc eseményeit idézi meg. A napokban az 195ó-os eg­ri, városi eseményekről be­szélgettünk vele: az ünnepi al­kalomból készített interjút dr. Kozári József így kezdte: Eger­ben is szinte minden úgy tör­tént, mint Budapesten - ahogy Heves megye egész területén -, csak épp fáziskéséssel.- Az október 23-i fővárosi ese­mények híre elérkezett Egerbe és október 25-26-án zajlottak le azok az események, amik Bu­dapesten. Elsőként az önkény­uralmi jelképek, a vörös csillag, a szovjet emlékművek, a Rákosi címer eltávolítása. Ezt követte a régi vezetés leváltása, vagy a hi­vatalból való eltávolítása, az új államhatalmi szervek létreho­zása. Ezt nevezték munkásta­nácsnak, forradalmi tanácsnak, netán nemzeti nagytanácsnak, forradalmi nemzeti tanácsnak, vagy, mint Heves megye egyik településén, keresztény nemzeti forradalmi munkástanácsnak. Azok a hatalmi szervek jöttek létre tehát, melyek a közösség életét irányították a forradalom napjaiban - vezetett be min­ket a helyi események kezdeté­be. Megtudhattuk, hogy a rend fenntartása érdekében létrehoz­ták a nemzetőrségeket: vagy külön testületeket állítottak föl, vagy a település tagjait bizonyos szisztéma szerint behívták szol­gálatra naponta. Ők megkap­ták a fegyvert és a karszalagot, majd járőrözni kezdtek.- Az egyik egri nagy megmoz­dulás az volt, amikor az akko­ri Népkertben a szovjet emlék­művet ledöntötték. Ez egy szov­jet katona szobra volt, a jobb ke­zében géppisztolyt tartott a ma­gasba - mesélte. Miután a szob­rot lehúzták helyéről, a Klapka úton vonszolták, majd az ÁVH épületénél levágták lángvágó­val a géppisztolyt tartó kezet és bedobták az udvarra.- Akkortájt volt egy rende­let, hogy a fegyvereket be kel­lett szolgáltatni, tehát úgymond Iván, a szobor is beszolgáltatta fegyverét - utalt a cselekmény hátterében lévő gondolatokra a történész. Eltávolították a fő­iskola és a bíróság előtti em­lékművet, a vörös csillagokat: a főiskola tetejéről is el akar­ták tüntetni, de az több mázsás forgószerkezet volt, amit tíz ló­erős motor forgatott, a kupola alól nyúlt föl egy nagy tengely. Az eltávolításához szakembe­rekre lett volna szükség, de ők csak hivatalos szervek hozzájá­rulásával végezték el a munkát. Az elhatározás másnapján kap­ták csak meg a hozzájárulást.- Kaknics Alajos vezetésével ketten kezdték el lebontani: fel­hágó bilincseket szereltek a ten­gelyre, bemásztak a csillag bel­sejébe. Az egyik fele lemezborí­tású volt, a másik üveg. Az üve­get nem lehetett kiszedni, úgy­hogy kalapáccsal kellett kiverni óriási csörömpölés kíséretében, így rögtön elterjedt, hogy verik a csillagot a Líceumról és nagy tömeg gyűlt össze, amely figyel­te a ténykedést. A csillag szár­nyait egyenként szerelték le - részletezte a lépéseket dr. Ko­zári József. Az egyik tanár, Dar­vas Andor szerzett egy nemzeti zászlót és ezt tűzték ki a csillag helyére. Hamarost a nemzetőr­ség ideiglenes parancsnokságát is létrehozták, Jobb László fő­hadnagy parancsnoksága alatt. Megalakult a főiskola nemzet­őr alakulata Czaga István had­nagy, a katonai tanszék vezető­je szervezésében.- Tömegmozgalmakon köve­telték a változásokat. Megala­kult a Forradalmi Bizottság a városi színházban, elnökévé Bí­ró Lajost választották, a főisko­la rajz tanszékének oktatóját, aki épp Debrecenben volt a szü­leinél. Visszatértekor elfoglalt­sága miatt nem tudta elvállal­ni a feladatot, így Balogh László történelem szakos hallgató lett a vezető - ismertette, majd ki­emelt még néhány nevet: Nagy Pált a MEFESZ-ből, Tompa And­rást, aki a vasútbiztosító őrsnek volt a parancsnoka.- Megalakultak a nemze­ti bizottságok: a rendőrségen, az ügyészségen, elfoglalták az ÁVH épületét: harcolni nem kel­lett, mert az államvédelmisek akkora már elhagyták azt. Az ott található iratokat átvitték a főiskolára és Kádas Géza jeles úszó kezdte el tanulmányozni az ügyészség egyik munkatár­sával együtt ezeket az anyago­kat, de ismereteim szerint nyil­vánosságra nem hoztak belő­le semmit. Viszont letartózta­tások voltak emiatt: jó néhány ÁVH-s jelentkezett, hogy az éle­tét mentse és így kerültek bör­tönbe, hogy ne legyenek nép­ítélet áldozatai. Ilyen népítélet Egerben nem volt, csak majd­nem: egy Andrásfi Jenő nevű hadnagyot, aki a kiegészítő pa­rancsnokságon dolgozott, a tö­meg meg akart lincselni, de a nemzetőrség megakadályozta - tudhattuk meg a történésztől. - Nehéz volt megértetni az embe­rekkel, hogy törvényes úton kell számon kérni, nem népítélettel. Lényeges megmozdulás volt Egerben a Szabad Eger Rádió működtetése: hírek, családi üzenetek, versek és olykor fél­revezető tudósítások hangzot­tak el benne (nem volt lehető­ség a h írek ellenőrzésére). A rá­dió november 4-ig működött. A stúdiómunkálatokban Lang- már Ilonát, Zbiskó Ernőnét és a miskolci egyetemistákat is említette a történész.- A szovjetek bevonulása után még próbálkoztak ellen­állással, de nem fegyveres el­lenállással, mert az értelmet­len volt - jegyezte meg a forra­dalom végéről a történész. Megtorlás, menekvés Dr. Kozári Józseftől megkér­deztük, mi történt a forrada­lom és szabadságharc ak­tív résztvevőivel november 4-e után. - Nagyon sokan el­hagyták az országot: Nagy Pál Franciaországba távo­zott. később a párizsi Magyar Műhely vezetője lett. Sklá- nitz Vince Sulyok Vince néven Oslóban az egyetemi könyv­tár igazgatója lett. Jobb Lász­ló 15 évet kapott egy perben. Kádas Géza ugyanebben a perben szintén börtönbünte­tést - sorolta. Komoly bünte­téssel sújtották Bitskey Ala­dárt, Tormási Tibort. Bíró La­josra halált kért az ügyész, végül négy évet kapott. Sza­badulásuk után is az ellenfor­radalmár bélyeget viselték. Egri forradalmárok vallottak a hat évtizeddel ezelőtti eseményekről október végétől december 12-ig (I.) Ott voltak, s maradnak mindhalálig hűségben EGER Az 1956-os forradalom egri bátor és tiszteletre méltó képviselőinek - akik ott vol­tak a megyeszékhelyen 1956. október 23-tól december 12-ig, és maradnak Egerben mind­halálig hűségben - elbeszé­léseit gyűjtötte egybe koráb­bi dokumentumfilmjében Szi­ki Károly, aki ma az 1956-os Világ-Emlékbizottság elnöke. A filmszalagra rögzített vallo­másokból idézünk részleteket. Jobb László (a Nemzetőrség egri parancsnoka 56-ban): - Rehabilitáltak, visszakaptam katonai egyenruhámat. A bün­tetett előéletem megszűnt, elő­léptettek ezredessé, a köztár­sasági elnök kiskereszt érdem­rendjét is mel- I lemre tűzhet- * j tem, de... Elkc­* . Jjk s(,r'ít, llogv >1 li­Jobb László mi, idős embe­rek, kik többet járunk már temetésre, mint es­küvőre. Az eszme, amelyért ez­rek adták életüket, kicsit meg­halt. Pártok, pártharcok szol­gálják a széthúzást, és sodor­nak egy újabb Mohács felé. Itt most szabad magyarnak lenni, az emberek beszélhetnek, de aztán semmi több. Czaga István (a Nemzet­őrség fegyveres diákosztagá­nak parancsnoka): - Mi a mai napig nem adtuk meg az oro­szoknak magunkat és a Pol- jakovval szembeni tűzparan- csot sem vontam vissza. Tör­vénysértően enyhe ítélet szü­letet, ordította habzó szájjal az ügyész, amikor kimondta a bíróság a 13 év börtönbünte­tést. Az egészben az a jó, hogy nem akasztottak fel. A felesé­gem 134 helyet járt be, hogy szakmájában elhelyezkedhes­sen, de nem sikerült. Kérdem én: milyen módszerváltást ho­zott az új rend, ha 1990 után hi­vatalos helyen még széttéphe­tik a személyi igazolványomat? Hogy most beszélhetünk erről, az már jó, az már némi elégté­tel a keserű múltért. Megbékélt ember lettem, bár gyakran ria­dok fel álmomból erős szívdo­bogással. Várok még ifjúságom tönkretevőitől valamit. Ez a bo­csánatkérés lenne, melyet ed­dig elfelejtettek megtenni. Oroszy László: - Hajlandó vagyok meg­bocsátani, az ellenségeim­nek megbo­csátom mind­azt, amit el­követtek el­lenem. Sem gyűlölet, sem bosszúvágy nincs a szívemben. Csak egy a baj, akiknek meg kellene követniük az áldozatok hozzátartozóit és a meghurcol- takat, azok mélyen hallgatnak. Én nem törtem meg. Ha még egyszer kezdeném, még kemé­nyebben vennék részt az ese­ményekben, mert tűzzel-vassal ellene vagyok egy olyan rend­szernek, amely az emberek ár­talmára van. Kitüntetéseket adományoztak, és ez jólesik. Szegény vagyok, de ha bárme­lyiket leteszik az asztalra, és melléjük helyeznek egymillió forintot, a kitüntetést választa­nám, mert a küzdelmünk nem volt hiábavaló. Kaknics Alajos: - Nagyon nehéz volt a meghurcoltatások után munkát kapni. Rajtunk égett a bélyeg: ellenforradalmá­rok vagyunk. Diplomás em­berként 60 éves korom­ban 6110 fo­rinttal kerül­tem nyugdíj- Kaknics Alajos ba. Harminc évig tanítottam a gépjárművezetés terén mű­szakit, Kreszt. Reményked­tem közben, hogy egyszer be­érik a gyümölcs, harcunk elis­merik, méltó helyre kerülünk mindnyájan. Én most azt lá­tom, hogy nagyon sokan igényt tartanak 1956-ra. Jelvényeket, érmeket osztanak egymás közt olyanok, akik az igazság kere­sésének közelében sem voltak. Oroszy László ^—W—^^—n—— '..[ A fővárosban a Corvin köz komoly harcok helyszíne volt. Képünkön is láthatóak a heves küzdelem nyomai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents