Heves Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-19 / 246. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. OKTÓBER 19., SZERDA A község, ahol megemlékeztek a 70 esztendővel ezelőtti német kitelepítésről „Mi, svábok jó magyarok voltunk” Magyarország és a németség története közel ezer éve egybefonódik. Közös történelmünk során a békés együttélés és a háborúskodások váltották egymást. Alábbi összeállításunkban ezekre a korszakokra emlékezünk egy kerecsendi megemlékezés kapcsán. Hírlap-összeállítás heol@heol.hu Környezetük magyar nyelvét hamar elsajátítják, de öltözködésükben, szokásaikban megőrzik különállásukat.” VIRÁGZÓ, FÖLDMŰVES GAZDASÁGOKAT VEZETTEK A XIX-XX. század fordulójára a magyarországi németség jelentős szerepet töltött be az ország életében. Számarányát teHEVES MEGYE Különleges kiállítás nyílt a napokban a kerecsendi könyvtárban a német betelepítés 285., illetve kitelepítésük 70. évfordulójára. A tárlókban olvasható írásos anyagokból, illetve korabeli fotókból válogatott összeállításunkban tisztelgünk - a ma is velünk élő derék sváb leszármazottakkal együtt - szorgos elődeik előtt. SZEBB JÖVŐT REMÉLVE ÉRKEZTEK HOZZÁNK Magyarországra már a középkorban megérkeztek az első németek: Erdélyben és a mai Szlovákia északi részén telepedtek meg a szászok, akik jellemzően városlakók voltak, jelentős részben hozzájuk kötődik a magyar- országi városok és kereskedelem születése. A második nagy betelepítési hullám a XVIII. században következett be: a török háborúk okozta lakosságcsökkenést a bécsi udvar szervezett betelepítésekkel próbálta pótolni. Az ekkor Magyarországra költözött német csoportokat nevezzük sváboknak. Ők főként a török háborúk által leginkább sújtott területeken, vagyis Pest-Buda környékén, Fejér, Veszprém, Somogy és Tolna megyében, a Duna-Tisza A kitelepítetteknek minden vagyona az államra maradt közén és néhány egyéb helyen telepedtek meg. Kerecsendre 1731-ben érkeztek az első német családok, szebb jövőt remélve. A következő években újabb famíliák költöztek Kerecsendre Ulm és Augsburg környékéről. Ahogyan elődeiknek, számukra sem kezdődött köny- nyen az új életük megteremtése. Bél Mátyás 1735-ben így jellemzi a Heves megyei németeket: „A bevándorolt németek nemcsak testalkatban, hanem életmódjukban is különböznek a magyaroktól. Az itteni viszonyok nem teszik számukra lehetővé, hogy német szülőföldjük szokásai szerint éljenek, s ha erre mégis kísérletet tesznek, rendszerint belebuknak, tönkremennek, a magukkal hozott kevés pénzüket is elveszítik. Szeretnének mielőbb szép, tiszta házat építeni. kintve a mai Magyarország területén élők csaknem 7 százalékát tették ki 1910-ben, míg az egész történelmi Magyarország lakosságának majdnem 10 százalékát alkották a szász és sváb kisebbség tagjai. Társadalmi megoszlásuk is jellegzetes: a magyarországi németek egyrészt városlakók voltak, másrészt pedig, a főként a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén élő svábok, virágzó földműves gazdaságokat vezettek. A trianoni békét követően a csökkent területű Magyarországon a közel félmilliós, jellemzően a földművelésből élő sváb közösség a legnagyobb nemzeti kisebbség lett, a lakosság hat-hét százalékát alkották. A magyarországi svábok körüli konfliktusok kiéleződése az 1930-as évek közepére-végé- re tehető. Ez egyrészt Hitler hatalomra jutásának volt köszönhető: A magyarországi svábok jó részének kényszerűen költöznie kellett, egyebek között a kitelepítésük idején is a minden német egységét hirdető hitleri nemzeti szocialista politika a magyarországi svábok körében is talált támogatókat. Az ő szervezetük lett az 1938-ban megalakult Volksbund, amely nemzeti szocialista szellemben igyekezett propagandatevékenységet kifejteni. Ezt a célt segítette, hogy a magyar és a német kormány között 1940-ben olyan egyezmény született, amely kizárólag a Volksbund számára engedélyezte a szervezkedést a magyarországi németek körében. A Volksbund csak 1944-re került teljesen náci befolyás alá, ekkor viszont már az SS-be is kényszersoroztak a magyarországi németek köréből, ráadásul mindebben a magyar hatóságok is segítették. A BELPOLITIKA IS SZÍTOTTA A NÉMETELLENESSÉGET A magyarországi németek helyzetének alakulásában a másik döntő tényező a belpolitikai viszonyok változása volt. Az 1930-as évek végének fölerősödő antiszemita hangulatán túl erős teret kapott a németellenesség is. A svábokban sokan a magyarságra leselkedő olyan veszélyt láttak, mint amit a zsidóságnak tulajdonítottak. Ez részben abból is fakadt, hogy a magyarországi svábok - a zsidósághoz hasonlóan - speciális, kiemelkedő szerepet játszottak a polgári átalakulásban, vagyoni helyzetük jóval kedvezőbb volt a magyarországi átlagnál. A korban egyre inkább elterjedő nézetek éppen az átlagnál kedvezőbb körülmények között élő svábokat és zsidókat okolták Magyarország társadalmi problémáiért. Kevéssé ismert tény, hogy a svábok kitelepítésének gondolata már a háború alatt fölmerült. Ezt szorgalmazta egyrészt maga Hitler is a kelet-európai németekkel kapcsolatban: Magyarország területéről is szerette volna „hazatelepíteni” a németeket, hogy megakadályozza asszimilációjukat és erősítse a Harmadik Birodalmat. A svábellenesség miatt a Bevagonírozás: 1946. január 19-én indult az első kitelepítettekkel teli vonat magyar kormánynak és az értelmiségi elit jelentős részének sem lett volna ellenére a németek kitelepítése, hiszen az így fölszabaduló föld segített volna például a szegényparasztság földhiányának megoldásában. Az 1940-es évek elején föl is merült ez a gondolat a magyar és a német kormány diplomáciai érintkezésében, ám a háborús viszonyok miatt nem volt kivitelezhető a visz- szacsatolások után már közel 800 ezres magyarországi németség kitelepítése. ÉLÉNK VITÁK FOLYTAK A KITELEPÍTÉSRŐL Magyarországon a harcok 1945 áprilisában fejeződtek be, az országban élő németek zaklatása azonban már előbb elkezdődött: a szovjet csapatok az erre vonatkozó rendeletek értelmében már 1944 decemberében elkezdték a sváb férfiak összefogdosását és munkaszolgálatra hurcolását, az így elhurcoltak száma több tízezerre tehető. Azután 1945 elején megkezdődött az önbíráskodás is: az éppen csak szárnyait bontogató új kormányzat még nem volt képes az egész ország területén egységes elveket érvényesíteni a törvények végrehajtásában. Jól érzékelhető például az önbíráskodás abban, hogy a magyarországi németek földjeit nagy mértékben vették igénybe a földosztás céljaira. Hamarosan, 1945 márciusától kezdődően került a viták középpontjába a magyarországi németek kollektív bűnösségének problémája. A vitában a pártok különböző álláspontokat foglaltak el: a Nemzeti Parasztpárt és a Kommunista Párt például a kollektív bűnösség elve alapján valameny- nyl német kitelepítését kívánta, míg például a Szociáldemokrata Párt lényegesen mérsékeltebb álláspontot képviselt. A viták középpontjában egyrészt az állt, hogy elvileg helyes-e a kollektív bűnösség kimondása, másrészt fontos kérdés volt az is, hogy a magyarországi németek kollektív megbélyegzése és kitelepítése egyúttal döntő érvet adhat a felvidéki magyarok üldözését a kassai kormányprogram alapján megkezdő csehszlovák kormánynak is, és morálisan egyszerűen megsemmisíti a magyar kisebbséget védő álláspontot. További szempontot jelentett a földosztás kérdése: a magyar szegényparasztság földhöz jutásához és a háború utáni szociális katasztrófa enyhítéséhez föl kívánták használni a svábok földjét és vagyonát is. TULAJDONUK A MAGYAR ÁLLAMRA SZÁLLT A 12330/1945 M. E. rendelet értelmében Németországba történő költözésre köteleztek mindenkit, aki az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát Mentességet csak azok kaptak, akik igazolni tudták, hogy hűségesek maradtak a magyar nemzethez a nehéz időkben, vagy üldözték őket azért, mert magyarnak vallották magukat. A kitelepítést több lépcsőben hajtották végre. Az első és legnagyobb lépcső 1946 januárja és júniusa között történt, ekkor közel 120 ezer német hagyta el Magyarországot, úti céljuk Németország amerikaiak által megszállt zónája, a későbbi Nyugat-Német- ország volt. A kitelepítés az amerikaiak követelésére állt le, akik elégedetlenek voltak a körülményeivel. 1947-48-ban a szovjet zónába, a majdani NDK-ba folytatódtak a kitelepítések. (Összeállításunk a kerecsendi Német Kisebbségi Önkormányzat és a Községi Könyvtár segítségével készült.)
