Heves Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-18 / 245. szám
0 1956 HAT ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL 2016. OKTOBER 18., KEDD „A félelemnek és a terrornak van egy foka, amit már nem szabad némán eltűrni” Két évtizede írtuk a Hírlapban október 22-i számában adott helyet az 1956-os Szövetség Egri Regionális Szervezete elnöke, dr. Tóth Ferenc írásának, amelyet a forradalom és szabadság- harc 40. évfordulója alkalmából jegyzett. A következőkben ebből teszünk közzé részleteket: IFJÚ SZÍVEKBEN ÉLNI...! A világháború után városaink java része romhalmazzá vált. tiporni másokat. A forradalom rendet akart, és meg is teremtette azt. Visszakövetelte a nemzet elrabolt függetlenségét az akkor lehetséges egyetlen módon: a zsarnokság megdöntésével és a zsarnokok elűzésével. És ezért a saját vérével fizetett, nem a másokéval. Ebben a forradalomban a magyar fiatalság ébredt tudatára erejének és hivatásának. A fiatal munkás, a proli, a tanulóEredeti felvétel a forradalmi eseményekről. Harckocsi a főváros egyik utcáján érdektelenség sok esetben nem más, mint önvédelmi reflex. Elhatárolódás attól, hogy valamiféle langymeleg, fülledt akolba tereljék. Az a közönyösség, amit az ifjúság olykor megjelenít, valójában egy olyan ideológiának az elutasítása, amelyet szinte hipnotikus erőszakot alkalmazva igyekeznek rákényszeríteni. Micsoda világnézeti züllött- séget árul el egy olyan kijelentés, amely szerint egy közéleti bűncselekményt szőnyeg alá lehet söpörni azzal, hogy: „...nem mi vagyunk korruptok, korrupt a világ...”. A mi fiataljaink igenis felismerik az ilyen kijelentésben foglalt égbekiáltó becstelenséget. Mi, ötvenhatosok biztosak vagyunk abban, hogy ők nagy többségükben egy tisztességes társadalomban kívánnak élni, és ebben a hazában. Minden bizonnyal tenni is fognak majd ennek érdekében. Nemzetünk balszerencsés sorsa közepette számos példáját adta az emberhez méltó, kimagasló erkölcsi magatartásnak. A most felnövekvő generáció napjainkban is tanúsítja ezt. Kimagasló példáit mutatja a helytállásnak, a jobbra, magasabbra törekvésnek a kultúra, a művészetek, a természettudományok, a sport stb. terén. Még egy olyan légkörben is, amelyGeorge Patakit (középen) és kíséretét az egri várban dr. Petercsák Tivadar múzeumigazgató kalauzolta Több mint egymillió emberélet veszett oda. És ez a nemzet hozzálátott a lehetetlenhez: talpra állni és továbbélni. Hamarosan megjelent azonban egy mindenható együttes Moszkvából, és az is munkához látott. Százezreket hurcoltak el szovjet kényszer- munkára, tízezreket űztek el otthonukból, megfosztva mindenüktől. További tízezreket kivégeztek, intemálótáborokba zsúfoltak össze bestiális körülmények között. És amikor a hatalom már szinte az állatnál is alacsonyabb sorba taszította a lakosságot, bohózati műsorrá züllesztette a bíróságokat, szemen köpve az egész társadalmat, akkor az ország népe eljutott a végső elkeseredésig, és teljesen váratlanul szembenézett az elnyomóival, félresöpörte az AVO janicsárjait, és azt mondta: ebből elég! (...) Az ’56-os forradalom résztvevői nem szomjaztak vérre. Nem törtek a hatalomra, nem versenyeztek a hegemóniáért. Nem voltak a forradalomnak párt- szervezetei, ideológiái. Nem ígért Kánaánt és nem akart elifjúság, a porig alázott polgárság, a kisember. (...) 1956 új életminőséget és életszemléletet teremtett néhány nap alatt. Győzelemre vitt egy hitvallást. Azt, hogy a zsarnokságnak el kell buknia, akármilyen erőhatalom áll is mögötte. (...) Az ’56-os forradalom javát lemészárolta a megtorlás, százezreket menekülésre kényszerí- tett, hazátlanságba taszított. A forradalmat követő nemzedékek emlékezetéből 35 éven át irtották ki a dicsőséges napok emlékét hazugsággal, elhallgatással. Vannak még apostolai ennek a törekvésnek ma is. Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy az elvérzett forradalom újra meg újra elárultatott. Az ötvenhatosok ma már nem hősei ezeknek a napoknak, hanem elkeseredett szemlélői és áldozatai az árulásoknak. De a legfájóbb áldozat a legfőbb vesztes, a nemzet fiatalsága. Manapság ’56 fénye jószerivel olyanokra irányul, akiknek kevés köze volt a forradalomhoz. (...) Az utánunk jövő generációknál mutatkozó ben a nemes történelmi példákat szégyellnivaló kudarcként, bűnös múltként, nem egyszer gyalázkodva tálalják elébe és varrják a nyakába. A gondolkodó többség azonban nagyon is tisztában van azzal, hogy a rólunk, mint „bűnös népről” hirdetett ostobaságok nem egyebek porhintésnél. És a mögöttes szándékokkal is tisztában van. Egyes csoportok az ’56-os forradalmat is egyre inkább igyekeznek besározni. Ez az igyekezet bármennyire erőszakos, reményeink szerint hiábavaló. Hosszú távon, a jövőt tekintve pedig teljes bizonyossággal bukásra van ítélve. A fiatalság fel fog ébredni a kábulatból, és megvetéssel fogja visszautasítani a megszégyenítő szellemi igénytelenséget, amit rájuk akarnak kényszeríteni. Mert a fiatalság igenis igényes! Szerephez fog jutni. És akkor tisztességgel, a törvényes rend keretei között be fogja fejezni azt a művet, amelynek első akkordjait apáik, nagyapáik teremtették meg, és amely- lyel megrendítették, ámulatba ejtették az akkori világot. A hatvan esztendővel ezelőtti magyar forradalom és szabadságharcra való emlékezést az elmúlt két és fél évtizedben, az évfordulók közeledtével számos érdekes, sok esetben addig nem vagy kevésbé ismert dokumentum, irat, interjú, fotó segítette, erősítette. A Hírlap húsz évvel korábbi ünnepi, 1996. október 22-i számában megjelentekből adunk közre most ízelítőt, amelyek szőkébb hazánkhoz kötődnek. Hírlap-összeállítás heol@heol.hu * 11 HEVES MEGYE Két évtizede, a forradalom és szabadságharc 40. évfordulója előtt New York állam akkori kormányzója, a magyar származású George Pataki járt hazánkban, s ellátogatott Egerbe is. Lapunk akkori tudósításából elevenítünk fel momentumokat. „AZ ’56-OS FORRADALOM FONTOS VOLT ÉLETEMBEN” Néhány napos magánlátogatásra hazánkba érkezett George Pataki, New York állam kormányzója. A magas rangú vendéget október 21-én reggel Budapesten fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök. Azt követően Egerbe érkezett. Az amerikai tulajdonban levő Egri Dohánygyárban találkozott Andreas Gemblerrel, a Philip Morris európai elnökével, majd megtekintette a gyárat. Közös ünnepi ebéden vett részt a Park Szállóban Heves megye és Eger vezetőivel, a megye országgyűlési képviselőivel. Ezt követően az egri vár, az egri vár nevezetességeivel ismerkedett. George Pataki nyilatkozott is a Heves Megyei Hírlap munkatársának:- Örömmel jöttem Magyar- országra, hiszen a családi gyökereim innen származnak. (...) Az ’56-os események fontosak voltak a családom életében és az én személyes életemben. Akkor 11 éves voltam, s otthon egy fekete-fehér televízión néztük az eseményeket, amelyben kibontakozott a magyarok szabadság iránti vágya. Én tulajdonképpen az Egyesült Államokban nőttem fel, de mégsem felejtettem el ennek a népnek ezt a csodálatos törekvését. Itt, az egri várban pedig nagyszerű érzés volt hallani a 450 évvel ezelőtti eseményekről, amelyek szintén jó példaként szolgáltak - ugyan más korban - a szabadság iránti elszántságra. Mementó ’56 - Mi mindent kifejez egy évszám, egy címertől megfosztott nemzeti színű zászló, a Nagy Imre kivégzésekor összetört szemüveg... VISSZANYERTÜK A SZUVERENITÁSUNKAT A Hírlap két évtizede a forradalom előestéjén interjút tett közzé Göncz Árpád akkor köz- társasági elnökkel. A beszélgetésből az 1956-os események és következményeik tanulságairól szóló gondolatokat olvashatják az alábbiakban. Bevezetőben az államfő rámutatott, hogy a Magyarországon 1956-ban elemi erővel megnyilvánult nemzeti egység valójában már jóval előbb megteremtődött. Mégpedig az 1948-tól 1956-ig tartó idő szakban, a totális diktatúra, a totális terror és félelem miatt.- A sztálinizmusnak - az én megítélésem szerint - a szocializmushoz az égvilágon semmi köze nincs, a sztálinizmus a szocializmus megcsúfolása volt. Ez a rendszer megfosztotta az országot a szabadságtól. A „csengőfrász”, a társadalmi osztályra, pártállásra tekintet nélkül mindenkit egyaránt sújtó üldöztetés és veszély, no meg az, hogy az ellenkezőjét kellett mondani és az ellenkezőjéhez tapsolni, mint amit az ember gondolt és érzett - nos, mindez már kialakította bennünk az elviselhetetlenség érzését. (...)- Magyarországon tehát a nemzeti egység a düh egysége, a tagadás, a „nem” egysége volt. (...)- Ma, egy emberöltő elteltével mennyiben érvényesek 1956 eszméi, törekvései, mi az a leglényegesebb tanulság, amelyet az egész nemzetnek magáénak kell - kellene - vallania? - fogalmazták meg a kérdést az írás készítői. íme Göncz Árpád válasza:- Mindenekelőtt talán az, hogy a félelemnek és terrornak van egy foka, amit már nem lehet és nem szabad némán eltűrni. A másik tanulság: egy országot az önrendelkezésétől megfosztani nem szabad és nem is tanácsos, mert azt képtelenség elviselni. (...) Ami pedig a forradalom fő célját illeti: ’56 nemcsak legitimálta az országot, de ha késve is, sikerült visszaszereznünk a szuverenitásunkat, s ezt a negyven évvel ezelőtti októbernek köszönhetjük. Persze, nem úgy, ahogyan akkor hittük, hiszen a semlegesség vágya nem valósulhatott meg. Egypólusú világban nincs semlegesség. Mint ahogyan arra sem gondolt senki 1956-ban, hogy kapitalizmust építsünk tisztességesebb és igazságosabb szocializmus helyett. Mára pedig a kapitalizmus és azon belül a nemzetközi, multinacionális kereskedelmi kapcsolatok globali- zált rendszere letagadhatatlan győzelmet aratott, így elképzelhetetlenné vált az a társadalmasítás, ami akkor a munkástanácsok tevékenységében öltött testet. De mint morális szándék, mint társadalmi kezdeményezés, mintaszerű volt. Mert a nép egyértelműen bebizonyította, hogy önmaga sorsát kritikus helyzetben irányítani képes. A Heves Megyei Hírlap 1996.
