Heves Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-30 / 230. szám
2016. SZEPTEMBER 30., PENTEK SPORT 15 Az egykori világválogatott szerint a magyar fociban mindig van húsz játékos, akikből ütőképes csapatot lehet összerakni. De hol vannak a tehetségek? A győzelem örök varázsa Hol vannak a tehetségek?- teszi fel a kérdést az egykori világválogatott, aki hiányolja az Európa-bajnokság idején tapasztalt összefogást, de a játszótéren minden gyereknek odadobna egy labdát. Pietsch Tibor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Rég nyilatkozott.-Csak azért, hogy szerepeljen a nevem, nem kerestem a nyilvánosságot - indította a Nemzeti Sportnak adott interjút Détári Lajos.- Nem hiányzott a rivaldafény?- Egyáltalán nem. Sokat hívtak az utóbbi időben, de nem láttam értelmét annak, hogy kívülállóként okoskodjam. Ráadásul nem is éreztem késztetést, nem volt mondanivalóm.- Most már van?- Megvan a véleményem arról, mi történt az Európa- bajnokság után a magyar futballban. Kétségkívül akadnak pozitívumok, ugyanakkor továbbra is látok olyasmit, ami nem tetszik. Azt roppant módon sajnálom, hogy az az összefogás, amely a franciaországi torna előtt és alatt jellemezte a labdarúgásunkat, eltűnni látszik. Lassan ki lehet jelenteni, nem tudtuk úgy meglovagolni a viszonylag sikeres Ebszereplést, ahogy kellett volna. Szomorúan tapasztalom, hogy jönnek elő a problémák, mintha a szövetségi kapitány és a klubedzők többsége is feszültebb lenne a kelleténél... Nem egymással kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy min kellene, min lehetne változtatni.-Mire gondol?-Mindenekelőtt az utánpótlás-nevelésre. Erről rengeteget beszélünk, de ahogy látom -márpedig látom, mert mostanság sokat járom a pályákat -, jelentős előrelépés nem történt az elmúlt időszakban. Az akadémiák nem ontják a tehetségeket. Habár az már régen rossz, ha valakivel csak 14-15 éves korában kezdenek el komolyan foglalkozni. Annak viszont örülök, hogy egyre több helyen indítják el az ovifocit. Én is négyéves voltam, amikor elkezdtem focizni, igaz, nem az óvodában, hanem a grundon - edzőm nem is volt még akkor, az idősebb fiúk „neveltek”. A futball szeretete mindenkiben megvan. Ha egy kisgyereket leviszel a térre, és odadobsz neki egy labdát, előbb- utóbb belerúg. Lehet, hogy előtte homokozik kicsit, az is lehet, hogy megpróbál elkapni egy szöcskét, de az biztos, hogy a labdával is csinál valamit. A többi meg már attól függ, mit vált ki belőle az az érzés, hogy belerúgott egyet a labdába. Ha rajtam múlna, hatéves kortól már szervezett körülmények között foglalkoznék a gyerekekkel. Sokáig azt gondoltam, hagyni kell őket focizni, hadd élvezzék a játékot, ám idővel rájöttem, arra is meg kell tanítani őket, miként kell nyerni.- Mások úgy vélik, hogy a kisebbeknél még nem számít az eredmény.- Ne legyünk álszentek, mindig számít az eredmény! Ha 53 évesen lemegyek pingpongozni vagy lábtengózni a haverokkal, akkor is győzni akarok. És ha valaki fiatalon nem válik győzni akaró típussá, később nagyon nehéz dolga lesz. Talán az sem véletlen, hogy a magyar csapatok nem egy kiélezett csatát veszítenek el vagy adnak döntetlenre a hajrában. Egy másodpercig sem vitatom, hogy a gyerekekkel először a játékot kell megszerettetni, de közben beléjük kell nevelni a győzni akarást is. Apropó, hadd kérdezzem meg: van gyereke?- Kettő is.- Sportolnak?-Igen.- Nem mindegy, ugye, hogy a versenyek után milyen hangulatban mennek haza? Más, amikor azzal ugranak a nyakába, hogy apa, nyertünk, mint amikor elkámpicsoro- dott arccal lépnek be az ajtón. A gyerekben mindig benne van, hogy nyerni akar! -Olybá tűnik, szívesen dolgozna az utánpótlásban.- Szívesen, persze, de nem kaptam felkérést, úgyhogy ezt a témát kár ragozni. -Akkor lapozzunk! Mi okozott még csalódást az Eb után?-Az, hogy a mai napig a 37 esztendős Gera Zoltánt lehet dicsérni. Hiába közeledik csodálatos pályafutása végéhez, még mindig sokkal többet tud a futballból, mint a társai. Kérdem én: hol vannak a többiek? Az elmúlt öt évben a magyar labdarúgás nevelt ki nagy tehetséget? Szerintem nem.- Hát Nagy Ádám?- Ő még fiatal, fejlődhet, de ha nem pakolnak rá egy-két kiló izmot, gondjai lehetnek. A Bologna számára jó befektetés a szerződtetése, a magam részéről kívánom neki, hogy sikeres legyen, de muszáj többet és jobban segítenie a támadójátékot. Ha hátraszalad, és elkéri a labdát, amelyet aztán oldalra pasz- szol, azzal nem sokra megy. Az mindenesetre örvendetes, hogy legalább ő külföldre igazolt az Eb után. Azt hittem, másoknak is sikerül olyan csapathoz igazolniuk, amely hallatán sokan felkapják a fejüket, de fájdalom, tévedtem. Örülök neki, hogy Bese Barnabás és Lang Ádám Franciaországban folytathatja, a fejlődésüknek jót tesz, de akiktől azt vártam, hogy neves csapathoz kerülnek, maradtak ott, ahol voltak, vagy esetleg klubot cseréltek, de azzal nem váltották meg a világot... Nagyon sajnáltam, hogy Kádár Tamás nem tudott klubot váltani, ugyanis az Európa-baj- nokságon mutatott játékával kiérdemelte volna az előbbre lépést. Nem tudom, hogy a lengyel vagy a szlovák játékosoknak miként sikerült, ami a mieinknek nem, bár az feltehetőleg szerepet játszott az érdeklődő klubok döntésében, hogy nem csupán az Ebmeccseket vették górcső alá, hanem a korábban mutatott produkciót is.-Tekinthetünk-e úgy a kontinenstornára, mint egy kifutott szereplésre?- Amit a válogatottban Franciaországban elért, az benne volt. Szervezetten, tudatosan, időnként jól futballozott, megérdemelten végzett csoportja élén. A magyar labdarúgásban mindig van húsz-huszonkét játékos, akikből ütőképes csapatot lehet összerakni, mindazonáltal a kérdés továbbra is aktuális: hol vannak a tehetségek?- Bernd Storck szerint vannak, méghozzá elég sokan...- Még az is lehet, hogy nesze- rű lett volna, mert ha akkor egyeztetnek, most senki sem morogna.-Jó ideje nem dolgozik a magyar futballban. Hogy bírja ki?-Úgy, hogy amint említettem, járom a pályákat. Élvonalbeli meccsekre ugyanúgy kimegyek, mint a másodvagy harmadosztályúakra, sőt, a megyei bajnokság is érdekel. Jó az idő, jó a társaság, jók a pályák, mi kell még? A múlt héten Debrecenbe mentem, megnéztem a Loki- Honvédot. Először voltam a Nagyerdei Stadionban, lenyűgözött a látvány. Kedvem támadt pályára lépni... Hajdanán mi még ráfoghattunk egy-egy gyatra megmozdulást arra, hogy rossz a talaj, de a maiak már nem hivatkozhatnak erre sem. Szinte kalmam az NB I-ben vagy az NB II-ben munkát vállalni. Ezért gondolom azt, hogy esetleg valami más feladat is érdekelne.- Nem tart attól, hogy beskatulyázták? Hogy a klubvezetők elkönyvelték, Détári Lajossal nem lehet együtt dolgozni?- Bizonyára van egy-két elöljáró, aki így vélekedik, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Ha valaki kíváncsi rám, megtalál. Korábban sújtotta vezetői válság is a magyar futballt, ám megítélésem szerint ez már a múlté. Régebben egymásnak adták a kilincset a szerencselovagok, akik magukat tulajdonosnak vagy befektetőnek kiadva megcsörgettek ötven forintot a zsebükben, aztán két hónap múlva lehúzták a rolót... Ma már rendezett viszonyok jellemzik a csapatok működését, hirtelenjében nem is tudom megmondani, mikor hallottam legutóbb arról, hogy valamelyik klub tartozna a játékosainak. Tetszik az is, hogy nem kapkodnak a bajban sem, szimpatikus számomra, ahogy a Ferencváros és a Diósgyőr is kitart az edzője mellett. Az MTK- nál is becsülettel kivárták, amíg Torghelle Sanyi visz- szatér...-A végén még kiderül, hogy közelítünk a Nyugathoz.- Minden téren óriásit léptünk előre. Persze az is igaz, hogy volt honnan. minden adva van a fejlődésükhöz, immár rajtuk a sor! Ami pedig engem illet, hiányzik az edzősködés, de ha reálisan nézem a helyzetet, a köz eljövőben aligha lesz alki van igaza. Ha kell, kritikus vagyok a szövetségi kapitánnyal szemben, de az érdemeit is készséggel elismerem. Az újabb háromhetes bajnoki szünetet én is furcsállom, de ha ez az ára Svájc és Lettország legyőzésének, ám legyen! A Bernd Storck és a klubedzők közötti vélt vagy valós ellentétekre visszakanyarodva, azt nem értem, miért nem lehet egy asztalhoz leültetni az érintetteket. Nevezhetjük ezt kommunikációs problémának is, de mintha némelyekből hiányozna nyitottság. Magyaros ez is, jóllehet két német szakember áll most a történet középpontjá ban... Afelő nincs kétségem, hogy a maga módján min denki jót akar, csakhogy minden kinek más az érdeke. Meggyőződésem, ha ha vonta egyszer összeül ne a kapitány az NB I-es edzőkkel, elejét lehetne venni a gondoknak. Mond j u k az Eb után ez is i d ő Tisztelet az ifjakat bevető bátraknak Vasas és Honvéd. Nem meglepő, hogy ez az a két csapat, amely előtt a jelen helyzetben Détári Lajos megemeli képzeletbeli kalapját. „Sokat beszélgetek az angyalföldiek vezetőedzőjével, Michael Oenninggel, jó viszonyban vagyunk - árulta el Döme. - Szüksége volt fél évre ahhoz, hogy megismerje a csapatát, illetve az NB l-es mezőnyt, tetszik, ahogy azóta a fiatalokra támaszkodik és az is, amilyen rendszerben játszatja a Vasast. A Honvéd szakmai munkáját irányító Marco Rossirói is csak hasonlójókat mondhatok, örülök, hogy ő is bátran bizalmat szavaz Koszta Márknak, Prosser Dánielnek, Bobál Dávidnak vagy éppen Gazdag Dánielnek. Maximálisan egyetértek az említett edzőkkel abban, hogy bevetik az ifjakat, mert bár lehet, hogy egy-két meccsük ma még nem úgy sikerül, ahogy szeretnék, de két-három év múlva már érett játékosoknak számítanak. Még a tizennyolcat sem töltöttem be annak idején, amikor már bemutatkozhattam az élvonalban, úgyhogy hihetnek nekem...” NEHÉZ ÜGY A magyar labdarúgó-válogatott legutóbb 1986-ban szerepelt világbajnokságon. Me- zey György csapatának természetesen Détári Lajos is tagja volt - a Kanada elleni csoportmeccs (2-0) 76. percében lőtt góljával ő jegyzi a magyar válogatott eddigi utolsó vb-gólját... „Boldog lennék, ha két év múlva valaki a helyembe lépne, ám azt egy másodpercig se feledje senki, hogy remek Eb-szereplés ide, felfokozott várakozás oda, a selejtező- csoportunkban a miénknél két erősebb válogatott is van, Portugália és Svájc...” L __________________________________________4 i Dé tári Lajos boldog, ha azt látja, I sikeresebb lehet a futbaliunk ■c