Heves Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-24 / 225. szám

2016. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 A Márai Látogatóközpont színpadán bemutatkozott több nemzetiség népviseletben JUfW Adott a Szépasszony-völgy egy csodálatos, őszi idill- ben, péntek délután. A le­írás már önmagában is csa­logató, ám ezen a hétvégén tovább gyarapították a völgy értékeit. Megismerkedtünk nem csupán a Nemzetek Konyhájával, hanem részt vevő országok, tájegységek képviselőivel is. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu EGER Egy igazi, zamatos őszi napon elképzeli magát az em­ber, ahogy ül egy tornácon, kö­rülötte a gyönyörű, napfényben úszó táj, az asztalon pedig sző­lőfürtök, pirospaprikával meg­hintett, lilahagymás zsíros ke­nyér és egy pohár aranyló bor díszeleg. Ezt képzeltem én is magam elé, mikor útnak indul­tam a Szépasszony-völgybe, a hétvégi Weekend első napjára, azon belül is a Nemzetek Kony­hájának rendezvényére. Akkor még nem sejthettem, hogy ennél sokkal emlékezete­sebb kalandban lesz részem. Rit­ka alkalomnak számít, így meg is becsülöm és bezárom emléke­im sorába azokat a napokat, ami­kor ellátogathatok a völgybé. Eb­ben az egyébként is emelkedett pillanatban olyan színes kaval- kádba keveredtem, mely túlszár­nyalta még az ősz árnyalatait is. Az Egri Norma Alapítvány ugyanis nem kevesebbre hi­vatkozott, mint hogy egy olyan programot szervezzen, mely­ben lehetőséget nyújt hét, régi­ónkban élő nemzetiség bemu­tatkozására. így csatlakozva a Szépasszony-völgy pincéihez bemutatkozott a görög, az indi­ai, az erdélyi, a ruszin, a ma­tyó, a cigány és a német nemze­tiség is. Programjukban össze­fonódott a néptánc és a hagyo­mányőrzés, az éttermek közre­működésével kiegészítve eze­ket a.gasztronómiával is. Berecz Lászlóné Zsuzsával a Bormester pincénél találkoz­tam. A Matyó Népművésze­ti Egyesület már 25 éve ápolja a hagyományaikat. Elnökük, Zsuzsa elárulta, szervezetük­ben . sokan tevékenykednek azért, hogy közvetítsék a ma­tyó hagyományokat és termé­szetesen olyanok is vannak, akik csak saját értékeiket bőví­tik azzal, hogy a csapat tagjai.- Ma már nem igazán élünk a hagyományokban. Azoknak kí­nálunk lehetőséget, akik felis­merik és tenni szeretnének eze­kért az értékekért. Népi kézmű­ves - Mezőkövesden főként a hímzés és viseletkészítés - és a folklór csoportok munkáját se­gítjük - mesélte munkájukról Zsuzsa. Mezőkövesden három nagy programot szerveznek meg évről-évre, ilyen a januá­ri Matyó Rózsa Ünnepe, majd a matyó húsvét és az augusztu­si Matyóföldi Folklórfesztivál. A Nemzetek Konyhája programra népviseleti bemutatóval és nép­tánccal készültek. Ahogy náluk és a többi programban részve­vő - pincészetnél is a nemzeti­séghez kapcsolódó totót tölthet­tek ki az érdeklődők, így jóma­gam is. A sikeres kitöltők kós­tolójegyet kaphattak, s a Szép­asszony-völgy éttermeiben egy-egy a nemzetiséghez kap­csolható ételt fogyaszthattak el. Tóth Ferenc Pincészeténél a németekkel beszélgettem. Az Egri Német Önkormányzat elnö­ke, Deutsch Attila meghatározó élményeket osztott meg velem és mesélt hagyományos program­jaikról, melyekkel tovább öreg­bítik hagyományaikat.- Az Egerben élő németeket fogjuk össze és segítjük egy­mást. Az összejöveteleinken ter­mészetesen német jellegzetes ételeket fogyasztunk - mond­ta Attila. Az asztaluknál lévő totóból kiderült, hogy mi az a dirndli, és melyik az a ruhada­rab, amiből a németek egyszer­re akár négy-öt darabot is visel­nek. Asztaluktól távozva finom pereccel kínáltak meg, melynek társaságában elindultam, hogy felkeressem a program szerve­zőjét, Somogyi Mónikát, az Egri Norma Alapítvány szakmai ve­zetőjét. Mónika elárulta, hogy a nemzetektől kértek tanácsot ar­ra, hogy a Szépasszony-völgy ét­termeiben milyen, hozzájuk kap­csolható népi ételt ajánljanak.- Bajor csülök, gyros, vagy épp a matyó töltött káposzta - említett néhány példát. Meg­tudhattuk azt is, hogy a szer­vezés korántsem volt egysze­rű hiszen a pincészetekkel, a nációkkal is egyeztetniük kel­lett, ahogy a színpadi produk­ciókat is össze kellett hangolni, ott ugyanis néptáncok és népvi­selet bemutatók követték egy­mást. Az Egri Norma Alapít­vány szakmai vezetője elmond­ta: elsőkként az öt egri nemzeti­ségi önkormányzatot kérték fel, de az indiaiakat sem szerették volna kihagyni, hiszen ahogy Mónika fogalmazott, meghatá­rozó színfoltjai a városnak - a felsoroltakhoz tűzték hozzá a matyó hagyományokat.- Mi az élétben is megtart­juk hagyományainkat. Ilyen például, hogy nem vehetünk fel rövid szoknyát és, hogy szű­zen megyünk férjhez - nyilat­kozta a népviseletükbe öltözött Lakatos Ibolya. Az indiai kultúrába is bepillantást nyerhettünk Itt van újra Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu E z a nap más, mint a többi. Süt a nap, mégsincs melegem, süt a nap, és nem a hűvös, sötét szobába vágyom, hanem arra, hogy feltöltődjek a sugaraival, amiknek sajnos, már érezhe­tően nincs akkora ereje, mint pár héttel korábban. Minden füg­gönyt kihúzok, hogy beáramoljon a fény, az energia, hisz’ igen nagy szükségem lesz ezekre a következő időszakban. Mikor reggel felébredtem, sötét volt még a házban. Aztán ki­dugtam a lábam a takaró alól, és azt éreztem, hogy mezítláb már kellemetlen rálépni a padlóra, hisz’ hűvösebb volt, mint amit megszokhattam. Ezek voltak az első jelek. A másik, számomra sokat­mondó momentum az volt, hogy nem volt kedvem ká­vézni. Ezúttal a teafőző alatt gyújtottam be. Mikor belekortyoltam a gőzölgő fekete teába és kinéztem az ablakon: a fenyves mögül még csak ki sem kandi­káltak a felkelő nap sugarai, ködbe burkolózott a táj. A mada­rak sem csicseregtek hat órakor, később kezdtek el repdesni, s a földre hullott almákat sem lepték el a zümmögő darazsak, amik a korai órán meredten várták még a természet ébredését. Szekrényem egy rég nem használt fiókját nyitottam ma ki, azt, ahol a sálak sorakoznak. De még mielőtt a nyakamba csa­vartam volna az egyiket, kötött pulcsit húztam, és a tükör­be nézve, elmosolyodtam. Rájöttem, hogy szeretem ezt. Igaz, hogy a vacogás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de a meleg szobában meghúzódni, teát kortyolni és nézni az évszakváltást, felettébb hangulatos tud lenni. Hát megérkeztél. A szeptember 22-én bekövetkezett nap*éj egyen­lőséggel csillagászatilag is megkezdődött az ősz. Köszönjük szépen, nyár, egyelőre búcsúzunk, jövőre, reméljük, ismét találkozunk! Ivókutak Gyöngyös belvárosában GYÖNGYÖS Hat darab ivócsap szolgálja majd a gyöngyösie­ket a következő nyári szezon­ban - tájékoztatta a Hírlapot Pifkó Tamás sajtóreferens. A tűzcsapra szerelhető ivócsa­pokat az önkormányzat mint­egy 1,3 millió forintért szerez­ne be a katasztrófavédelmi ki­adások terhére, hogy a nyá­ri időszakban, különösen hő­ségriasztás alkalmával segít­se a város lakóit a friss ivóvíz­hez jutásban. A berendezések a tűzoltást nem hátráltatják: A csapokat a Kossuth Lajos ut­cában, a Könyves Kálmán té­ren, a Mikszáth Kálmán és Pá­ter Kis Szaléz utca keresztező­désében, a Kócsag utcában, a Szövetkezet utcában és Mátra- füreden, a Béke úton található tűzcsapokra szerelik fel a ter­vek szerint májusban, a nyári meleg beköszöntével. A kutakat Heves Megyei Vízmű Zrt. üzemelteti. Az új­onnan beszerzett ivó kutak igény esetén bármely tűzcsap­ra felszerelhetők, így a nagy­rendezvények idején a Fő téren is szolgálatba állíthatók lesz­nek. A tűzcsapokat ivókúttá alakító szerkezetet magyar fi­atalok fejlesztették, s a főváros mellett egyre több vidéki vá­rosban is megtalálhatók. Az el­ső szerkezet pénteken érkezett a városba, ahol a Katasztrófa- védelem, a Gyöngyösi Polgár- mesteri Hivatal és a Heves Me­gyei Vízmű szakemberei sze­relték fel próbaként az egyik Fő téri tűzcsapra. IVI. A. Ki is próbálták az új kutakat Csillagászatilag is megkezdődött az ősz. , JUHÁSZ HENRIETTA A játék baba F ürdés után, a lefekvés előt­ti pillanatokban a hosszú, göndör, szőke hajú kis­lány ugyan már roppant fáradt volt, szeretett volna egy kicsit még babázni. Nemrégiben kap­ta születésnapjára a tökéletes, így hát hozzá hasonlatos játé­kot, aminek annyira örült, hogy majd kiugrott a bőréből. Aztán a játék baba hetekig csak a haj­nali ébredés után eltett ágyat dí­szítette: senkinek sem volt ideje vele játszani. A kis Zsuzsit, a család egyetlen gyermekeként nagy szeretet vette körül, nem igen volt olyan, amit kigondolt és idővel ne kapott volna meg. Ennek ellenére nem volt el­kényeztetett gyermek, sosem hisztizett semmiért, csak né­zett, nézett azokkal az ártat­lan, kék szemeivel, aminek senki a földön nem tudott el­lenállni. Ültek ketten: ő és a babája az ágyon: elmerültek egymás üveges tekintetében, majd mi­előtt még anyuka belépett vol­na, a kis Zsuzsi a fáradtságtól kezében a játékot szorongatva mély álomba merült. Az ébre­dés olyan súlyként lebegett haj­nalban a gyermek teste fölött, mintha egy percet sem aludt volna. Anyuka gyorsan, de an­nál igényesebben befonta a ha­ját, ráadta a csodaszép, virágil­latú nadrágot és felsőt, betette a táskába a gondosan, még éjsza­ka előkészített uzsonnásdobozt, s röpke fél óra alatt útrakészek voltak. A mama dolgozni, Zsu­zsi pedig iskolába indult. Hosszú nap állt előttük, a harmadik osztályos diáknak a délutánba nyúló órák után rajz szakkörre kellett mennie. Kellett, merthogy mostanában nem igazán szerette: haragban volt ottani barátnőjével, mert nem ment el zsúrjára, ráadás­képp pedig a festés sem volt az erőssége. Nézegette, méreget­te, ceruzával felrajzolta a nap­raforgóval díszített kompozí­ciót, de mindvégig a sírás ke­rülgette, hogy egykori barátai közben rajta gúnyolódnak.- Nézzétek már, még be­le sem fogott - hasítottak át a másik pádból a szavak. A félig kész festményt - a teremből kilépve Zsuzsi összetépte és a kukába dobta. Merengni nem maradt túl sok ideje, késés­ben volt az esti táncóráról. Be­szökkent hát édesanyja mellé az autóba, ahol a köszönés utá­ni kérdésre, hogy hogyan telt a napja, Zsuzsi lehorgasztott fej- . jel csak annyit felelt: hét... jól. A fárasztó csütörtöki nap után már nem is beszélgettek sokkal többről, a szülők in­kább csak arra figyeltek, hogy láthatóan kimerült gyerme­kük minél hamarabb az ágy­ba kerüljön. Megadtak ők min­dent a kislánynak, amit úgy éreztek, egyszerűen elvár a jó nevű iskola, a társadalom, pedig nem éltek nagylábon. Egyetlen gyermekük volt a sze­mük fénye, ám az utóbbi idő­ben nem kellett nagyon kuta­kodniuk ahhoz, hogy észreve­gyék: a gyermek boldogtalan. E látható tény miatt mind­untalan magukat s olykor egy­mást okolták: hogy a közös nya­ralásra, közös kikapcsolódásra már nem marad se idejük, se pénzük, hogy az utóbbi időben a mókuskerékben tekerve nem kapnak annyi levegőt, hogy be­szélgetni is tudjanak. A hétvé­gét Zsuzsi nagyszüleinél töltöt­te. Nagymamától reggelire min­dig bundáskenyeret kért, senki sem tudta olyan finomra sütni, mint a nagyi. A forró kenyeret tépkedve megszólalt a kislány:- Nagymama, én úgy szeret­nék újra kicsi lenni.- De hiszen még gyermek vagy, bogaram - válaszolta megrökönyödve a nagyi.- Csak hát tudod ez a sok óra meg a szakkörök, már nincs is időm semmire - panaszol­ta a kislány, s az őszinte sza­vakra a nagymama csak bólo­gatni tudott. Zsuzsi szőke ha­ját lengette a hintában a szél miközben a nagyszülő beszá­molója után a szülők eldöntöt­ték: kényszeres megfelelni vá­gyás helyett ezentúl szabad­nak nevelik a gyermeküket. S ezt a szellemiséget igyeksze­nek átadni minden szülőnek, akinek gyermeke, gyermekei bánatosan és túlterhelten, mó­kát és játékot háttérbe szorít­va hajtják nap mint nap álom­ra fejüket. \\f~7 m r, oonrrí jSw ~ ^ 0 t> /U^AOULJ

Next

/
Thumbnails
Contents