Heves Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-13 / 215. szám
2016. SZEPTEMBER 13., KEDD A múlt értékeit gyalázzák előttünk TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Felhívásuk alapján két dologra szeretném felhívni szíves figyelmüket, illetve ezzel kapcsolatban kifejteni véleményemet. Az egyik: a Wígner Jenő középiskola és szoborpark előtti szeméttenger, amit normál esetben egy mezőgazdasági külterületen sem tűrnének meg. A másik: az utca túloldalán a volt 3. Sz. Általános Iskola. Ott sem sokkal különb a helyzet. Ez egy régi patinás épület és a rajta lévő tábla alapján tudjuk, hogy Eger egyik történelmi emlékhelye is. Lapjukból értesültem, hogy a Gárdonyi Géza Színház kellékraktára lesz. Nos, ez egy kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor a noszva- ji kastélyban csirkéket neveltek. A hely, az épület és a benne lévő múlt értékeinek (amire büszkék lehetnénk) a meg- gyalázása. Fekete István Nagytálya, Méhész köz 4. Emberséget tapasztaltam EGER Az elmúlt szombaton korán reggel a Szegedre induló autóbuszhoz siettem. Megbotlottam az utcán az Agria Park előtt. Arcra estem, több sebből vérzett az orrom környéke. A még alvó városban hirtelen ott termett egy fiatalember, felsegített és elkísért a pályaudvarig. Hálásan köszöntem az odaadását, de csak annyit árult el, hogy István a neve. Az elutazás ilyen körülmények között ugrott, de meg kell dicsérnem az autóbusz vezetőjét is, aki nagy együttérzést tanúsított. Többször hangsúlyozta, hogy el kellene menni az orvosi ügyeletre. Végtelenül meghatott a két ember jósága. Noha az ügyeletre csak vasárnap reggel jutottam el, itt újabb kellemes élményben volt részem. Kulturált körülmények között emberséges dolgozók fogadtak. Dr. Katona István ügyeletes orvos alaposan megvizsgált, röntgenre küldött, majd megbeszéltük a továbbiakat. Köszönet minden együttérző, segítőkész embernek! Ungvári Jánosné Eger 4 OLVASÓINK ÍRJÁK Bocsánatot kér a volt gyárigazgató az utódoktól Eltékozoltuk a Jövőt Négyszáz megyei nyugdíjas tízezer lépése Domán László, az Egri Dohánygyár egykori igazgatója úgy érzi, a rendszerváltás utáni kormányok nagy bűnöket követtek el | A nyolcvanesztendős Domán László, az egykori Egri Dohánygyár igazgatója a Nagyszülők napján a saját generációja nevében kér elnézést az utódoktól. EGER Szeptemberben töltöm be a nyolcvanadik esztendőmet. Miután a napokban ünnepelték világszerte a Nagyszülők világnapját, úgy érzem, nagyapaként bocsánatot kell kérjek generációm nevében az utánunk jövő nemzedéktől. Értelmiségiként, hajdani cégvezetőként kötelességemnek tartom megfogalmazni, mit rontottunk el a rendszerváltástól napjainkig, s a felelősöket a történtekért megnevezni. Szükség van erre azért is, hogy megpróbáljunk változtatni az ország jelenlegi, kilátástalannak tűnő helyzetén. Mint mindenki e hazában, én is örültem, a rendszerváltásnak, a szabadságnak, az ígéretnek, hogy néhány év alatt elérhetjük az osztrákok életszínvonalát. Mára nyugodtan kijelenthetjük, ezekből a célokból semmi nem valósult meg. Nyugati árak, keleti bérek - ez jellemzi a gazdaságunkat, továbbá az, hogy a szomszédos országok, (például Szlovákia, Románia) alaposan leköröztek bennünket, a hajdani, irigyelt éllovasokat. Adódik a kérdés, ki a felelős mindezért? Kizárólag a mindenkori, hatalomra került kormányok, azaz az ország vezetése. Kezdődött a folyamat a téeszek felszámolásával. Ezzel a lépéssel a falvak szépen, lassan elveszítették népességmegtartó erejüket, a háztáji gazdaságok felszámolásával pedig fokozódott a szegénység. A legjelentősebb piacunk (Szovjetunió) agresszív felszámolásával többé nem tudtuk eladni többnyire gyenge minőségű áruinkat, termékeinket, ennek következtében sorra mentek tönkre a gazdasági vállalatok, üzemek, kényszernyugdíjazásra ítélve több, mint egymillió aktív embert. Miközben eszement módon udvaroltunk a multiknak, s mindenféle kedvezménnyel csábítottuk őket, későn vettük észre, hogy kizárólag a piacaink érdekelték őket. Ha jól szétnézünk, manapság már csak olyan cégek telepednek meg nálunk, akiket az állam milliárdos kedvezményekkel támogat. A rendszerváltás óta kivétel nélkül minden kormány egyéni és csoportérdekek szolgálatába állította a törvényalkotást, s mára odáig jutottunk, hogy elhitették azt is az emberekkel, hogy két millió ember szavazata tükrözi egy ország népének akaratát. Óriási probléma, hogy a gazdagok és szegények közti szakadék egyre nőtt-nő, s mára áthidalhatatlannak tűnik. Az egyik oldalon egy szűk tábor: a dúsgazdag elit, a másik oldalon megnyomorított, megalázott, kizsákmányolt milliók állnak. Mindazért, amiért ide jutott ez a szebb reményű ország, elnézést és bocsánatot kérek a saját korosztályom nevében az unokáinktól, dédunokáinktól. Teszem ezt azért, mert ismerve a várható demográfiai folyamatokat, s tapasztalva a tömeges kivándorlást az országból, néhány év múlva annyi nyugdíja sem lesz az embereknek, hogy a gyerekeiket bármi módon segítsék. Ezért mindany- nyian felelősek vagyunk. Akik bármilyen vezető tisztséget töltöttünk be a rendszerváltást követő en, önkritikusan meg ke állapítanunk: a kori hatalom és vezető elit mit sem törődött az alkalmazót ti réteggel, Az emberközpontú irányítás életképes Domán László 1965-ben került főmérnökként az Egri Dohánygyárba, s 1970-ben, elődje nyugdíjba vonulása után választották a vezérigazgatói posztra. Innentől kezdve nemcsak itthon, hanem világviszonylatban is egyre nagyobb presztízse lett a cégnek. Vezetői hitvallása semmit nem változott. Ennek lényege az em zókkal. Emberek százezrei váltak földönfutókká, nincstelenné, kiszolgáltatottá, akik gyermekeiknek, unokáiknak már semmit nem tudnak nyújtani. Ennek ellenére nem vagyok pesszimista. Egy dolgot kell mindenkinek belátnia: a vezetés - legyen az cég-vagy országvezetés - a vezetettekért való felelősség- vállalással kell párosuljon. Nem új vezetők kellenek, új szemlélet, amely nem a magánérdeket részesíti előnyben, hanem a közösség érdekét. Véget kell vetni a dolgoberközpontú vállalatirányítás. E szerint a vezető elsődleges dolga az, hogy az alkalmazottai helyzetén, életkörülményein javítson. Ez a mottó egyébként a hatvanas évek közepén egy tokiói világgazdasági konferencián hangzott el, s akkoriban számos cég próbált ennek szellemében működni. A dohánygyárban is erre törekedtek, sikerrel. a kivagyiságnak, a pártfunkcionáriusok privüégiumainak. Hónapokig húzódó cirkusz helyett (alaptörvény asztala, vasárnapi boltbezárás, gyurcsányozás) arra kellene koncentrálni végre, miként lehet kivezetni az országot a szegénységből és a szolgasorból. Nem haragszom senkire, csupán nagyapaként úgy érzem, elraboltuk az utánunk jövő nemzedék álmait, feléltük az őket megillető tartalékokat. Nyomtalanul eltűnt a magánynyugdíjpénztári vagyon, ugyanez lett a sorsa az ország stratégiai élelmiszer-készletének. Mindennapossá vált a gyakorlat, hogy manapság csak protekcióval, párt iránti elkötelezettséggel lehet érvényesülni, a tehetség, a szorgalom, a kitartás mit sem ér. Nem véletlenül hagyják el az országot a többre képes fiatalok, középkorúak. Négy unokám van, s felelősnek érzem magam azért, hogy milyen jövő vár rájuk ebben az országban. Nem hallgathatok. Tudniuk kell, ha felnőnek, hogy én másban hittem, másért dolgoztam aktív éveimben. EGERSZALÓK-DEMJÉN Szeptember 5-én ismét megrendezte a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége a nyugdíjasok sportnapjáét Ezúttal Egerszalók, Demjén és Egerszólát polgármestereinek egyetértésével e települések adtak lehetőséget az esemény lebonyolításához. A szomorú, esős időjárás ellenére közel 400 nyugdíjas regisztrált a jelentkezők táborába. A szívélyes egerszaló- ki fogadtatás Varga István polgármester megnyitójával kezdődött, majd a megjelenteket Bujdosó Sándorné elnökasszony és Marmoly György elnökhelyettes úr, a sportnap lebonyolításáért felelős is köszöntötte. Ezt követően vonultunk ki a demjéni fürdőbe, ahol a sportnap igaziból kezdetét vette. A szépkorú- ak két sport nemben mérhették meg fizikai alkalmasságukat, mégpedig úszásban és asztaliteniszben. Az izgalmas megmérettetést lelkes szurkolótábor bíztatta. Úszásban 21 férfi és 24 nő startolt. Asztaliteniszben 34-en versenyeztek. Az egyéni versengéseken túl a nyugdíjasklubok is küzdöttek azért, hogy vajon' ki kaphatja meg a serleget. Ezért 10 000 lépést le kellett gyalogolniuk. Az összesített pontok alapján idén is fölényesen a gyöngyösi „Gyöngynagyi” Klub szerezte meg a kupát, mint ahogy azt az elmúlt évben is. Dicséret illeti azokat a csapatokat, akik sokakat mozgósítottak klubjukból. Ilyen többek között Gyöngyöshalász, Heves, Márkáz, Lőrinci, Gyöngyös, Egerbakta, Andornak- tálya vagy az Egri Dobó István Nyugdíjasklub. Közülük egy-egy párnak egy napra szóló belépőjegyet ajándékozott a fürdő tulajdonosa. Ők pedig megérdemelten a Gyöngynagyi és a Hevesi Nyugdíjasklub soraiból kerültek ki. A gyógyító víz, a csodálatos barlangfürdő látványa, valamint a nyugdíjas közösség összetartozása igazolni látszik azt a tényt, hogy ez a sportnap méltóképpen kerül be a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetségének hagyományos rendezvényei közé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2015-ben 248 fő volt 14 nyugdíjas klubból, 2016-ban 378 fő 27 klubból vett részt e nemes rendezvényen. Köszönjük minden szervező és aktivista segítségét! Vinczéné Kovács Margit elnökségi tag Ötszázötvenét éve történt, ma is emlékezünk az alapítókra Mátyás király is meglátogatta BÉLAPÁTFALVA A fenti címhez és évfordulóhoz kapcsolódva egy rövid történeti áttekintést adnék: A francia eredetű ciszterci szerzetesrend a 12. századtól kezdődően telepedett meg Magyarországon. A mai Bélapátfalva (akkori nevén talán Beyl vagy Beel) határában a már működő Pilisi (Pilisszentkereszt) apátság támogatásával II. Kilit egri püspök alapította az apátságot 1232. május 16-án. Az alapítás után elkezdődött az építkezés, egyrészt a szerzetesek lakóhelyeként szolgáló monostor, másrészt az istentiszteleti cselekvésekre szolgáló templom építése. Az építkezést némileg visszavetették az időközbeni tatárjárás itteni cselekményei, majd a már elkészült építményekben jelentős rombolást végeztek a IV. László király uralkodása alatti harcok, mely során a monostort feldúlták és felgyújtották. A 14. század elejétől a helyreállítások és építkezések befejezését követően az apátság és ott folyó szerzetesi élet kiteljesedett. A szerzetesek az apátság alatti völgyben a bővizű források táplálta patakok vizére halastavat létesítettek, szőlőt telepítettek és intenzív szőlőművelést folytattak. Leírások alapján még Ostoros térségében is az apátság kezdi meg a szőlőtelepítést 1431-ben, cáfolva azt, hogy a szőlészetet A Ciszterci Apátság egyik legszebb megyei műemlékünk az apátságot a törökök honosították meg hazánkban. Az Egri Egyházmegyei Közlöny egy 1921 évi száma egyháztörténeti kutatások alapján közli, hogy az itteni apátságot - melynek alapításkori elnevezése Bélháromkúti apátság - 1461. szeptember 13-án Mátyás király is meglátogatta, ennek az eseménynek most 555 éve. Az egri püspökség területére kiterjedő 1534 évi reformáció, majd a török hódoltság az itteni ciszterci szerzetesi rend végét jelentették. A monostort lerombolták, a templom mintegy 150 évig elhagyatottan állt, tetőzete beszakadt, falai sérültek. Remeték és zarándokok adományaiból Baranyi István építész - remete kezdeményezésére indult be a felújítás. A felújított templomot 1745-ben szentelte fel gróf Erdődy Gábor egri püspök. A Mária tiszteletére szentelt templom évszázadokon keresztül híres búcsújáró hely volt. Az 1964- 65-ben dr. Valter Ilona régész által vezetett ásatások során feltárták az egykori monostor alapjait. A közelmúltban európai uniós pályázat keretében egy korszerű gépkocsi parkolóból kiindulva megújult az egykori búcsújá- ró-útvonal, és az apátságnál korszerű tájékoztatás - film, hang és írásos anyagok - várja az idelátogatókat. Bársony Béla Bélapátfalva
