Heves Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-10 / 213. szám

2016. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP Itáliában ismerte meg barátnőjét, akitől a fia született /\z okoséra EGER, SZENTENDRE, VÖLS Az egri Bereczki Zsolt sokáig Olaszországban élt, Heves megyei barátnőjét is kint ismerte meg. Később kö­zös gyermekük is született. A vendéglátással foglalko­zó, s snowboardversenyek- re járó férfi nemrég úgy dön­tött, hazaköltözik. A „haza” ezúttal már nem Egert je­lenti Magyarországon. Verebélyi Márta verebelyi.marta@gmail.com- Hogyan jutott ki külföldre?- Először 1998-ban egy barátommal egy-két hónap­ra utaztam Kanadába. Nem a pénz miatt, mint ahogyan manapság mennek külföldre sokan, hanem kalandvágy­ból. Világot akartunk látni. Később Frankfurtban dol­goztam a vendéglátásban más­fél évet. Egy 5 csillagos hotel­ben kaptam felszolgálói állást. Akkoriban ezt a lehetőséget még a munkaügyi hivatalon keresztül lehetett megigényel­ni. Ha valakinek volt nyelvtu­dása, megvolt az esélye arra is, hogy kimehessen dolgoz­ni. Én németül beszéltem jól. A későbbiekben Németország­ban töltöttem el rövid időket, majd Dél-Tirolba, Völsbe jutot­tam 2002-ben. Ott is vendéglá­tással foglalkoztam. Négy év kivételével egészen mostanáig ott dolgoztam.- És nemrég úgy döntött, haza­költözik. Miért?- A barátnőmmel volt közös el­határozásunk, hogy hazaköltö­zünk a gyerekünkkel. A kedvese­met még kint, Völsben ismertem meg. Ő is Egerben tanult, azonban itt sosem találkoztunk egymás­sal. Nem Egerbe költöztünk visz- sza egyébként: Szentendrén vet­tünk házat.- Hogyhogy váltott? Mit jelent most az Ön számára Eger?- Itt nőttem fel, egészen 20 éves koromig itt is éltem. Mint említettem, 1998-tól külföldön laktam, de 2007 és 2011 között Budapesten voltam üzletvezető egy igen népszerű, elit szóra­kozóhelyen, amely még ma is működik, bár már más tulajdo­nosokkal. Szerettem volna ké­sőbb éttermet nyitni, de ez még várat magára. Azt tapasztal­tam, amikor Egerben jártam - és most is -, hogy felpezsdült a város. Egyre több jó vendéglá­tóval találkozom a szülőváros­omban. Eszembe jutott az is, hogy itt nyitok éttermet. Egy­előre azonban úgy érzem, Bu­dapesten kell keresgélnem a le­hetőségek után. Jelenleg nincs állásom. Sajnos nemrég motor­balesetem is volt: kulcscsontfi- cammal küzdöttem. Mostanra jöttem helyre.- Tartja még a völsiekkel a kapcsolatot?- Persze. Sok barátom, is­merősöm él kint, mindenkép­pen kimegyek majd hozzájuk olykor. Ráadásul járok snow- board-versenyekre. Ott is szoktam űzni ezt a sportágat. A kintiekkel eleve jó kapcsola­tot ápolok, a kinti magya­rokkal - merthogy vannak arra bő- , ven - már kevés­bé. Egy két kivé- téltől eltekintve. Észrevételeim szerint a kint A fiuk miatt jöttek haza Zsolt az egri Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközép- és Szakképzőiskolában vég­zett felszolgálóként. A férfi­nek és barátnőjének 7 éve megszületett gyermeke, Ál­mos. Nem akartak külföldön letelepedni a gyerekkel, bár életéből a fiú két évet már így is Völsben töltött. Az apa és az anyuka kint ismerkedett meg egymással, dacára an­nak, hogy Egerben is talál­kozhattak volna. Szentend­rén vásároltak házat, ám oly­kor Egerbe is ellátogatnak. Zsolt jelenleg Budapesten ke­res állást: a vendéglátás iránt érdeklődik, még arról a vá­gyáról sem tett le, hogy ké­sőbb nyisson az országban valahol egy éttermet. élő magyarok nagy része fenn hordja az orrát, s a külsősége­ket, anyagiakat tekinti a leg­fontosabbnak. Nem túl össze­tartóak külhonban.- A helyiekről mi a meglátása?- Kevésbé barátságosak, ki­mondottan távolságtartóak. Több évbe telik, amíg valakit közel engednek magukhoz. Tudni kell róluk azt is, hogy jó értelemben vett földműve­lő, egyszerű emberek. Apáról fiúra öröklődnek náluk a föld­területek. Völs turisztikai köz­pont: a vendéglátás a fő meg­élhetésük. De jól élnek, nincs hiányuk pénzben. Persze van­nak furcsaságaik is, vagyis voltak. Jellemző volt arrafelé a vérfertőzés ugyanis...- Meséljen egy kicsit Völsről! Hogyan képzeljük el azt a vi­déket?- Egy kis falu Völs, három község tartozik össze. Ahhoz a részhez tartozik még Seis és Kastelruth is. A világörökség része az a vidék, nem csoda, hiszen gyönyörű. Közel állnak hozzám az ilyen helyszínek, mivel életemben igen sok időt töltöttem a Kékesen és a Mát­rában. Snowboard-megmére- téseken is részt vettem arrafe­lé. Völsre visszatérve: 10 évet éltem ott összesen. Ez sok idő. Mivel 3-4 ezren laknak arra, hamar ismertté válhat az em­ber.- Németül értette meg magát főleg?- Igen, azt a nyelvet beszélik ott legjobban, azután az olaszt.- A snowboardban milyen sike­reket ért el eddig?- Egy nemzetközi verse­nyen 2005-ben negyedik let­tem a különböző országok megméretésében. Ezenfelül a magyar bajnokságon is indul­tam a Kékesen és Ausztri­ában freestyle kategóri­ában. Sokat edzettem Völsben is. / Zsolt a vendéglátásban dolgo­zott Olaszországban, s Magyar- országon is ezt a tevékenységet folytatná. Ezenkívül a snowboar- dozás áll hozzá a legközelebb. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu V an annak valami bája, ahogyan a 17 éves gimnazista indokol­ja, miért is szeretne 30 ezer forintos okosórát: az egyik osz­tálytársa 40 ezres márkás edzőcipőt hord, a másiknak szü­letésnapjára az „almás" cég telefonkészülékének legújabb modell­jét vették meg a szülei, a padtársának S7-ese van. Egy okosórával a csuklóján sokkal komolyabbnak látszik az ember, ráadásul a kü- tyü jelzi a nem fogadott hívásokat. Ebben a kontextusban tekintsünk most el attól, hogy az elszalasztott hívást a telefonkészülék is kijel­zi, illetve minden mást is, amit az órára is továbbít. Nézzük csak a dolgok „lelkét”, a megmutatás Csak a tudás, a tehetség, a szorga­lom jöhetett szóba. kényszerét! Valamiért úgy alakult a vi­lág, hogy egyre több ember, mind gyakrabban gondolja úgy: az ő egyénisége a viselt, használt tárgyaiban teljesedik ki, s abban, kiket választ cimbo­ráinak. Az elterjedt vélekedés szerint a jobb autó, a nagyobb vil­la, a méretesebb tőkesúlyú jacht, a minél szilikonosabb szombat esti escort lány többé tesz. Politikusi magyarázattal: „mindenki annyit ér, amennyije van”, és ezt meg is kell mutatni. Ellenpontként itt van a magunkfajta kiöregedő korosztály. Mi, akik egyendresszben éltük túl a tornaórát, akiknek tilos volt a farmer, a hosszú haj s a kommunista ünnepeken iskolai forma­ruhát kellett felöltem. Mielőtt valaki ránk sütné a „feleslegesen nosztalgiázó banda” bélyegét, le kell szögezni, abban az egyen- világban nem nagyon voltak kitűnési lehetőségek. Csak a tudás, a tehetség, a szorgalom és pár más, „ósdi” fogalom jöhetett szóba különbségként. Sivár egy világnak látszódhat utóbb. De azért el lehetett viselni. Fiatalok lakhatását akarják támogatni EGER „A Jobbik programcso­magja a lakhatási nehézségek­kel küzdő fiatalok megsegíté­sére” címmel tartott sajtótá­jékoztatót pénteken a megye- székhelyen Bús Árpád Zsolt, a Jobbik Ifjúsági Tagozatának (IT) országos alelnöke, aki el­mondta: a Jobbik négypontos prog­ramcsomagot dol­gozott ki a fiatalok megsegítésére.- Az elmúlt években jelentős árnövekedés volt megfigyelhe­tő az albérletpiacon, ami nega­tívan érintette a tanulmányai­kat folytató egyetemistákat, a munkavállalás mellett ideig­lenesen más települést válasz­tó embereket, s azokat a fiata­lokat, akik nem mernek bele­vágni lakásvásárlásba, lakás­építésbe - jelentette ki Bús Ár­pád Zsolt. - A lakhatási nehéz­ségeknek számos negatív, az egész országban érzékelhető hatása és következménye van, ilyen például a kivándorlás fel- gyorsulása. A fiatal családok nem mernek gyermeket vál­lalni itthon, mert nincs hova, s Nem mernek gyermeket vál­lalni, nincs hova. ezért a munkaerőpiac is kevés­bé lesz mobilis. Az IT országos alelnöke az elmondottakhoz azt is hozzá­tette: a kormány csak az ott­honteremtésben tett bizonyos lépéseket, azokat azonban nem segítette, akik csak ide­iglenesen szeret­nék megoldani a lakhatásukat. Bú­sék kidolgoztak egy komplex cso­magot, amelynek lényege: növelni kell az ideiglenesen használat­ba vehető lakások, ingatlanok számát.- Állami támogatással sze­retnénk beindítani egy orszá­gos, szociális bérlakás-építési programot, amely a hazai vál­lalkozóknak és az építőipar­nak is komoly segítség lenne - fogalmazott. A Jobbik bevonná program­jába az üresen álló ingatlano­kat is az albérletpiacba, de bő­vítenék a kollégiumi férőhelye­ket, s újak létrehozását is kez­deményeznék. Növelnék az ön- kormányzati és az állami bér­lakások számát is. M. A. M ódfelett szerette az őszt. Az első bor­zongás estét, ami­kor az üldögélős esti, ker­ti csendben először érezte úgy, elkél egy kockás taka­ró a vállára. 0, az a kert; az a régi, amire mindig vá­gyott! Hosszú évekig panelben lakott, egy tízemeletes épü­let kilencedik emeletén. A forró nyarakon az áttüzese- dett falak, között nem lehe­tett megmaradni. Napköz­ben órákig kószált utcákon, tereken, hogy minél később érjen haza az eleven pokol­ba. De hiába volt minden. Esténként, amikor végre megmozdulta levegő és a ki­tártablakokon hős szellő su­hant át a lakáson, a szom­szédból szűnni nem akaró csecsemősírás vette el az éj­szakai nyugalom ígéretét. Egy rokonhoz utaztak azon a késő őszi délután, amikor megpillantotta az autóból a kertet. A kertet, amiben egy középkorú nő feküdt egy kényelmes ker­ti ágyon. Kezében egyszerű bögre, valami gőzölgő, for­ró itallal, ölében egy^ nyitott könyv, s a késő délutáni nap­lementében az asszonyt kör­beburkolta egy kockás gyap­jútakaró. A pillanatnyi látvány meg­babonázta. - Igen, igen, igen! - gondolta magában. Ha egyszer egy ilyen pillana­tot átélhetnék, már nem len­ne hiábavaló az életem. Egy ilyen áldott élményért minde­nem feláldoznám - mondta csak úgy magának, de gyor­BARTA KATALIN Kockás takaró san el is hessegette a gondo­latot. Reménytelennek tűnt az álom. Senkinek és semmi­nek érezte magát a kezdő gyakornoki fizetéssel, a fel­vett és már számon sem tart­ható kölcsönökkel a bérelt garzonlakásban. A pénzte­lenségről folytatott örökös vi­ták felemésztették, a kilátás- talanság sötét árnyékként kí­sérte minden lépését. Az első válás nem oldott meg sem­mit, a második sem. Marad­tak a marakodó, szűkös hét­köznapok, az egymásra mu­togatás, a „ki a hibás mind­ezért” kérdések. Maga sem tudta, mikor fordultak úgy a dolgok, hogy a régi álomhoz egyre köze­lebb ért. Talán a harmadik házasság, ami ugyan meg­köttetett, de ugyanúgy betel­jesületlen álom maradt, mint annyi más az életben. Gyötrelmes évtizedek tel­tek el, amikor egyszer csak azon kapta magát, hogy a saját kertjében üldögél. Tere­bélyes fák, üde bokrok, ter­méstől roskadozó gyümölcs­fák társaságában. Az augusztus végi első hű­vös esten magátol értetődő volt, hogy a kockás gyapjú­takarót elővegye a szekrény­ből és beleburkolózzon. For­ró tea is akadt egy bögrébe, kényelmes pihenőágy is... Csendben üldögélt a régen olyannyira vágyott idillben, hallgatta az első diók hup- panását a nyirkos füvön, és érezte, semmi nem volt hiá­bavaló. Minden fájdalom, kudarc, megaláztatás meg­érte. Megérte ezért a pilla­natért az egykor annyira vá­gyottért. A napokban aztán úgy alakult hogy újra látta azt a régi hazat a kertet amit so­ha nem tudott és nem akart kitörölni az emlékezetéből, s ami hite szerint iránytű­ként szolgált egész életében. A ház omladozott, a kertben mindent felvert a gaz. A ke­rítésen nagy betűkkel hirdet­ték: a ház eladó. Nézte, nézte az álmok eí Je , . . telezett boldogságot, végül belátta, hogy az álmok és vágyak ideiglenesek, s ha egyszer beteljesülnek, akkor sem hoznak se megnyug­vást, se békét, csupán az el­múlás bizonyosságát. Hazatérve - ezért vagy mindezek ellenére - kiült a hűvösödé kertbe, főzött egy teát. kitöltötte kedvenc bög­réjéé, a vállára kanyarítot- ta a kockás gyapjútakarót és belebámulta naplementébe. Most néz... ^aiöwlpl^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents