Heves Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-05 / 183. szám

4 BÉLAPÁTFALVA ÉS KÖRZETE 2016. AUGUSZTUS 5., PENTEK Már lovas polgárőrök is járőröznek a határban Összegyűltek a kitelepített családok és befogadóik leszármazottai Kevesen ismerik a sorsukat E SERCSEHI Űj vezetőséget vá­lasztott az Egercsehi Polgárőr Egyesület. Gál István lemondá­sa után Miklósné Kovács Szil­via lett a szervezet elnöke. Őt év aktív tagság után három évet a kisbabája születése miatt kiha­gyott, de most újra folytatja a munkát, immár vezetőként.- Alapító tagja vagyok a köz­ségben működő polgárőrség­nek. Négy éven át nem volt rendőrünk, s 2007-ben nagyon megnőtt a bűnözés, egy éjsza­ka betörtek a boltomba, vala­mint az egyik falusi kocsmába is. Akkor döntöttünk a polgár­őrség létrehozása mellett. Az­óta sokat javult a községben a közbiztonság, lett saját körze­ti megbízott rendőrünk is, jó az együttműködésünk a rend­őrséggel. Nem csupán éjjel jár­őrözünk (volt, hogy az utolsó esti busztól a másnapi elsőig), de napközben is több órát me­gyünk a faluban. Szeretnénk ezt tovább folytatni, hiszen sok az idős ember és sok a házaló is - mondta Miklósné Kovács Szilvia. A szervezetnek jelenleg 41 tagja van, köztük vannak pár­tolók és aktívak is, körülbelül 15-20-an vállalnak rendszere­sen szolgálatot. Az önkormány­zat is igyekszik őket segíteni a mindennapi munkában.- A sok idős falubeli miatt egy jelzőhálózatot szeretnénk kialakítani, de szeretnénk ki­cserélni a szervezet 16 éves au­tóját is. Egy olyan járműre aka­runk pályázni, amivel a kör­nyező erdőkbe is ki tudunk menni, megelőzve a falopáso­kat - vázolta a terveket az el­nök. Hamarosan működik majd a község határában a lovas járőr- szolgálat is. T. B. Miklósné Kovács Szilvia A Rákosi-korszakban tör­vénytelenül kitelepített em­berek úgy gondolják, hogy itthon elfeledkeztek a tör­ténelem eme sötét idősza­káról. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu MIKÓFALVA Idén hatvanöt esz­tendeje már annak, hogy meg­kezdődtek a Rákosi-korszak ki­telepítései. lúlius derekán Mi- kófalván ismét közösen emlé­keztek a Budapestről elűzött családok tagjai, valamint azok a helyiek, akik szintén elszen­vedői voltak az intézkedésnek, elvették földjüket, s kénytele­nek voltak befogadni a főváro­si családokat. A mikófalvi em­lékművet 2009-ben állították a budapestiek, a saját költségü­kön. A még élő kitelepített és befogadó családok, valamint a leszármazottak igyekeznek ápolni szüleik, nagyszüleik emlékét, az idei ünnepségen is többen megjelentek, s elhelyez­ték az emlékezés virágait Ma­gyar Gyula tárogatózenéjére.- A kitelepítések 1951. május 21-én kezdődtek, Budáról össze­szedték az akkori rezsim tehetős ellenségeit. Elkobozták az ingat­lanaikat, másokat költöztettek be azokba. Éjjelente utcákat zár­tak le, s összeszedték őket. Egy kis csomagot hozhattak el, vo­natra tették őket és a befogadó faluba jöttek. Mónosbélbe négy, Mikófalvára harmincegy csalá­dot telepítettek ki. A cél az volt, hogy a kulákok, akik szorgal­mas parasztemberek voltak, ösz- szevesszenek a jómódú pestiek­kel, akiket a nyakukba ültettek. Ez a könyvünk címe is: Embert ültettél nyakunkba - idézte föl az ünnepségen Fónagy Gergely, a település polgármestere. - A cél nem teljesült: nem esett egy­másnak a két osztály, együtt él­tek, együtt gazdálkodtak, a fővá­rosiakat befogadta a falu, sokan itt nőttek föl. A rendszerváltozá­sig azonban figyelték őket, a fia­talokat pedig nem engedték ta­nulni, nehogy ártsanak a kom­munista diktatúrának. Voloncs Gábomé Haidekker Andrea, az említett kötet szer­kesztője a néhány évvel ez­előtt megjelent könyv létrejöt­tét idézte föl. Úgy érezte, foglal­kozni kell gyerekkorának ez­zel a homályba veszett idősza­kával, amelyről a szülei is csak halkan, csukott ablak mellett beszélgettek. Keserűségükből, egymás közötti suttogásuk­ból érezte a felnőttekre nehe­zedő súlyos terheket. Amikor az' édesanyjától már nap. mint nap azt hallotta, hogy milyen jó lenne nem élni, természetes­sé vált, hogy reggelente, ébre­dés után első dolga volt, hogy megnézze, lélegzik-e, él-e még.- Több generáció is úgy nőtt föl, hogy nem ismeri a Buda­pestről kitelepített állampol­gárokat érintő törvénytelensé­get. A történelem tankönyvek sem említik meg a kitelepítet­tek kálváriáját, azokét, akik az értelmiségi középosztályba tar­tozó polgári családok tagjai vol­tak. Az 1950-es évek diktatúrá­jának egyik leghatékonyabb in­tézkedése volt, így szabadultak meg a művelt középosztálytól, lakáshoz és ingóságokhoz jut­tatva a rezsim fenntartóit és/ki- szolgálóit. Ők a következő év­tizedekben őrködtek a jogtala­nul megszerzett értékek fölött. Nem volt elszámoltatás - em­lékezett vissza az egykori kite­lepített, hozzátéve, hogy embe­reket semmiztek ki törvényte­lenül, deportálták őket, ellehe­tetlenítették életüket. Magyar ember a másiknak farkasa lett, pusztán haszonlesésből. Úgy érzi, a kommunizmus áldozata­ira kevesen emlékeznek. Az amnesztia után Mikófal­vára látogatni mindig nagy ese­mény volt számukra, találkoz­tak a befogadó Kovács barna családjával. Azután 2008-ban meglátogatták a még élő Kovács barna Ferit és a lányát, Erzsikét. Gondolkoztak azon, hogyan le­hetne kiemelni a falut, hiszen a község megvédte őket. Séta köz­ben, a férje sugallatára döntöt­tek úgy, hogy felkutatják a még élő kitelepítetteket. Ekkor talál­kozott Vitéz Magdival, sorstár­sával, ez adta meg a végső lö­kést. A szervezésben nagyon so­kat segített neki a férje. Tizen­egy embert kutattak föl, s közö­sen egy emlékoszlopot is állítot­tak. Bár hiányos listához jutot­tak a Történelmi Levéltárból, de Mi kofa Iván még emlékeztek az idősebbek, az ő információik ösz- szegyűjtésében segített Kovács varga Mária Ildikó is. Felemelő volt az oszlop avatóünnepsége, amelynek megszervezésében az önkormányzat volt a főszereplő. A Mikófalvára és Mezőbe- rénybe kitelepítettek kezde­ményezték a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál, hogy 139 helységben helyezze­nek ki emléktáblát a 60. évfor­dulóra, 2011-re. Megígérték, de nem tartották be. Ahol tudtak, önerőből állítottak emléket a kitelepítettek és befogadók. Bankigazgatók, tanárok, ügyvédek A listára vett családok az elszál­lításuk előtt huszonnégy órá­val kaptak értesítést, a befo­gadásukra kötelezettek pedig egy-két nappal korábban. A bu­dai családok - tanárok, ügyvé­dek, bankigazgatók, volt parla­menti képviselő - lakását, in­góságainak jó részét elkoboz­ták, a nyugdijukat megvonták, s nem kapták vissza az amnesz­tia után sem. Az embereket - a csecsemőktől az öregekig - lemeszelt ablakú vagonokban szállították, napokig, volt, aki nem élte túl az utat. A férfiak, de sokszor a nők is nehéz fizikai munkát végeztek, befogadóik­nak pedig teljesíteniük kellett az irreális beszolgáltatásokat. Második kiadást szeretnének Haidekker Andrea felidéz­te: 2011-ben megjelent a visz- szaemlékezéseket tartalma­zó könyv, amelyben húsz szer­ző, befogadók és volt kitelepített emlékeznek az 1951-53 közötti időszakra. Már csak pár pédány van belőle, ezért szeretnék újból kiadatni. Szeretnék, ha városi és iskolai könyvtárakba kerülné­nek a példányok, mert a gyere­kek nem tudnak a magyar törté­nelem eme eseményéről. Mivel a kötet gyerekek visszaemléke­zéseit tartalmazza, s olvasmá­nyosan írták meg, ezért jó lehet általános iskolások, középisko­lások számára. A könyvet a He­likon kiadó készítette, második kiadásra volna szükség. Kovácsműhely, paraszti élet a falumúzeumban Visszakerült a gyűjtemény MIKÓFALVA Nemrég visszake­rült a Dobó István Vármúze­umba évekkel ezelőtt elszállí­tott mikófalvi kiállítási anyag, s már ezek a berendezési tár­gyak is láthatók a tájházban. A falumúzeum másfél éve pá­lyázatból készült el, a szakvé­lemények szerint mostanra ki­száradtak a falak, rendben van a vízelvezetés, nincs már gom­básodás, így visszakaphatták a gyűjteményt. A község a Kubi- nyi Ágoston Programban egy­millió forintot nyert a pásztor- ságot, palócságot, passiót meg­jelenítő kiállításra, jelenleg a ko­vácsműhely, illetve a paraszti életet, mikófalvi jellegzetessége­ket bemutató tárlat látható. T. B. A tárlat a régi paraszti életet is bemutatja Filmtörténeti élménypark: már működik ÓZD Már működik a Digitális Erőmű és a Nemzeti Filmtörté­neti Élménypark a városban. Az Ózdi Kohászati Művek terü­letén lévő Fúvógépházban szóra­koztató módon ismerkedhetnek a filmtörténet gazdag kulturális javaival a látogatók. A Digitális Erőműben helyet kaptak kiállí­tások, amelyeket folyamatosan fejlesztenek, a földszint rendez­vényközpont is lesz. Az emele­ten oktatási központot, tanter­meket, stúdiókat rendeztek be. A Nemzeti Filmtörténeti Él­ményparkban archív tekercse­ket is tárolnak, a magyar, len­gyel, cseh és szlovák fművek- nek akár szereplői is lehetnek a látogatók. BALATOI Nemzetközi Land Rover és 4x4 találkozót rendeztek Borsod- nádasdon, a szervezésbe azonban bekapcsolódott Balaton, Nagyvisnyó és Bekölce önkormányzata is. Bekölcén frissítővel, Balatonban ebéddel várták a hegyekben túrázó terepjárósokat. Land Roverek terepen .

Next

/
Thumbnails
Contents