Heves Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-03 / 181. szám

2016. AUGUSZTUS 3., SZERDA g HORGÁSZAT, VADÁSZAT Koncz Gábornak 55 éve van golyós puskája, pecabotja is már kölyökkorától Kolo Józsi és a lélegző szív Koncz Gábor színművész nagy vadász és pecás híré­ben áll. Mezőtárkányban ne­vére szóló stéget kapott, a vadásznapok rendszeres résztvevője. A 78. születés­napját a napokban ünneplő művésznek 55 esztendeje van golyós puskája, ám ami­kor egy vadászélményt kér­tünk tőle, egy nagyon embe­ri történettel állt elő az egy­kori mátraballai vadőrről, Forgó (Kolo) Józsefről. Sike Sándör sandor.sike@partner.mediaworks.hu HEVES MEGYE Koncz Gábor leg­utóbb a Mezőtárkányban ren­dezett Tárkányok találkozó­ja nevű eseményen szerepelt hivatalos rendezvényen me­gyénkben. Ez adta az apro­pót, hogy ismert szenvedé­lyeiről, a vadászatról és hor­gászatról faggassuk. Mielőtt azonban a válaszba belefogott volna - megtudva, hogy egri „központú” újságnak nyilat­kozik - a városról, pontosab­ban az Egerhez kötődő emlé­keiről kezdett el áradozni.- Eger a szívem egyik csücs­ke, mert gyerekkoromban oda jártam át Keresztesről egy ki­csi lányhoz. Nem tudom, hogy mi lett vele, él-e hal-e. Egy kézfogás többet jelentett, vagy egy simogatás, mint most bár­mi. Nagy emlékek, szép emlé­kek. Rengeteg barátot szerez­tem ott a vadászat révén. Rész­ben voltam a környéken tag, rengeteget vadásztam. Itt is­merkedtem meg Király Robi­val, szobrász barátommal is, aki most csinálja szobromat. Minden megyei vadászgyű­lést a Semjén Zsolttal én nyi­tok meg. Ebben persze benne van az elmúlt 78 évem. Ben­ne van az, hogy 55 év óta van golyós puskám. Na és persze pici gyerekkorom óta van hor­gászbotom. Rákérdeztünk Mezőtár- kányra is. Mint mondta: Ne­mes Pista csináltatott neki egy stéget. Faszobrásszal kifaragtatott egy táb lát, hogy „egy pa si horgászik, és hogy ez a Koncz Gábor stégje”. - Olyan jó érzés, hogy szeret­ve vagyunk és mi, színészek szeretjük, ha szeretnek ben­nünket - mondta. Ezzel a megjegyzésével per­sze emlékeztetett bennünket arra, hogy megannyi film fő­hősével beszélünk épp. Úgy véli, mindenki a filmen ke­resztül ismerte meg, pedig ő maga 18 éves volt, amikor elő­ször járt Pesten, akkor felvé­telizett. Kérdeztük, mely fil­mekben vadászik vagy hor­gászik. A szerelmes földrajzot említette elsőként.- Csináltak rólam négy egy­órás filmet, hát ezeket - gon­dolom - majd nekrológnak készítik, a k... a..jukat (de jól esik akkor is), hogy ne legyen dilemmájuk, most mit vetít­sünk. „Tegyétek be a C2-est, a B4-est... Már azon az estén lát­ni fogod” - játszott el kicsit az elmúlás gondolatával. A legnagyobb vadászélmé­nyéről is kérdeztük és ő a mátraballai vadőrre, néhai Forgó (Kolo) Józsefre emlé­kezett.- A nyolc általánosa se volt meg, de egy végtelen jószívű, hozzáértő, tüne­ményes, csodálatos ember volt. Éjjel, ha kettőkor köl­töttem, felkelt, sze retett. Mielőtt kimentünk a lesre, min­dig csinált ne­kem rántottát. Azt mondta: „éhen nem indul­hatunk”. Mivel vadőr volt, az egycsövű puskájával tízszer annyi vadat lőtt, mint én, mert olyan helyekre ült, ahol tudta, hogy ott jár a disznó. Nem tud­ta elfordítani a csövet, mert beleakadt a disznóba. Én meg ugye a szuper puskámmal... Na mindegy - idézte a régi emlékeit Koncz Gá­bor. El­mesélte például, hogy Kolo Jó- ' zsinak mániája volt a távcső, de mivel szegény volt, nem tu­dott venni.- Mindig olyan csodálat­tal nézte az enyémet, mintha a Marsról jöttem volna ezzel a távcsővel. Egyszer az egyik puskámról lecseréltem a 42-es Zeiss-t jobbra, és a régit levit­tem neki. Mondom: Józsikám, a tied. Ezt elviszed a Besse­nyei Bélához, a fegyvermes­terhez, csinál rá egy szerelé­ket, belövitek és akkor pontos lesz. „Jó, jól van Gabikám, he.” A he-t mindenüvé odamond­ta, azon a vidéken ez rend­szeres lehetett. „Bízd rám Ga­bikám.” Na legközelebb, ami­kor mentünk, tartot­tunk a vadászház felé, már al­konyodon. Olyan 60-70 mé­terre a háztól rákérdeztem, hogy megcsináltatta-e a pus­kát. Azt mondja: „e hun e”. Elő­vette a háta mögül. Ha te még csúnya színű szigetelőszala­got láttál! Kék volt. Talán a ke­letnémetek tudtak Trabant­ban ilyet. Józsi! Megmondtam, hogy csak úgy pontos a pus­ka, ha ezt századmilliméteres pontossággal be van lőve. „Be van ez lőve Gabikám. Na oda nézz!” Ott volt a vadászház fa­budija, amin volt egy „lélegző szív”. Célzott és belőtt pont a szív közepébe. Mondom: Józsi, de ha van bent valaki? Hát az ül Gabikám, azt mondta. Kértünk persze egy pecás történetet is. Ez „kivételesen” A színész személyes vallomása „Édesapám kilencévesen vitt el először magával. Húsz nyulat lőtt ki, az utolsót nekem enged­te át. Nagyon izgultam, de sike­rült eltalálnom. Azóta sem sza­badultam az érzéstől: minden egyes elejtet vad kilövése be­leégett az agyamba. Egyik leg­emlékezetesebb élményem az volt, mikor egy disznóhaj­tás után elaludtam a te- \ repjáróban. Felébresz­tettek, és mondták nekem: tíz szarvas­bika van a közeli hegygerincen. Fél óráig mentünk, mire egy­szer csak megjelent előttünk a csapat. Száz méterre voltak, ki­választottam az egyiket. Cso­dálatos volt, ma is őrzöm ezt a trófeát. Az apróvad viszont so­sem érdekelt: ha nő, ha szar­vas, mindig a nagyvadak érde­keltek. - Annál csodálatosabb nincs, amikor kimész és a leg­értékesebb gondolataid ak­kor születnek, amikor ott vagy egyedül a magaslesen, egyedül a színészmesterséghez, azon belül a Balatonhoz kötődött. Utóbbihoz azért, mert „min­den filmet a Várkonyi, meg a Zsurzs Éva letett oda forgatni, hogy a színészek jól érezzék magukat, meg a stáb. Mert nem volt nagyon megfizetve, hát legalább ez legyen”.- A Marinában laktunk, meg az Annabellában. Mi nem tudtuk volna megfizetni, a filmgyár megfizette. Mi vol­tunk ott, meg a sok vásott kö­lyökkel rendelkező nyugatné­metek. Horgásztam ott is, ép­pen Tihanyban laktunk. Meg­sajnált engem a Berke Laci, a balatoni halászat, horgászat főnöke. Azért sajnált meg, mert keveset fog­tam a szuper motorcsónakom­ban. Mert a helyet tudni kell, meg ismerni a dörgést. „Egy botot hozzál!” A víz fodráról tudta, hogy hol kell megállni. Egy bottal 12 csodálatos süllőt fogtam és a legnagyobb 10 ki­ló fölötti volt. Az ember életé­ben kevés olyan pillanat van, de megéri a pillanatot, amikre örökre visszagondolsz, és em­a csillagokkal, az űrhajóval, a természettel. Ez valami csodá­latos, ezt élvezni kell. nem pe­dig akarni mindenáron, hogy most valamit teljesítsek, hogy valamit lőjek. Zebrákra nem vadásznék, mert a lovaimra ha­sonlítanak. A krokodil nagy va­dászálmom, de a tavamban úszkáló ázsiai pontyaim nem enném meg. Nyári vadételfő­ző versenyek gyakori zsűritag­ja vagyok, de a saját vadas re­ceptjeim titkolom." lék a számodra. És akkor: a tucat süllőt egy evezőlapáton alig bírtam bevinni a Mari­nába. Azt mondja Bujtor: „Hol vetted? Bementéi a halászok­hoz!”. De meglátta Tábori Nó­ra is, aki nekem a kolléganőm volt. „Jaj, életem legkedve­sebb ennivalója a süllő.” Mon­dom: Nórikám, szeretlek én téged annyira, neked adom, sőt földarabolom neked szé­pen. Húsz dekás darabokban ette hat évig, saját bevallása szerint - emlékezett a szín­művész, akit Bujtorról is kér­deztünk.- Bujtorral miénk volt a Ba­laton, meg a balatoni éjszaka. Ő is horgászott, csak ő vitor­lásból. Én utáltam a vitorlást, ő utálta a motorcsónakot. Igen ám, de abban az időben nem volt olyan valamire való ma­nöken, aki ne utazott vol­na ebben a két hajó­ban. Koncz Gábor: Olyan jó érzés, hogy szeretve vagyok és mi, színészek szeretjük, 0 ha szeretnek bennünket Óvatosan célszerű közlekedni az őzek augusztus közepéig tartó üzekedése miatt is Van, amikor „benéz a vad” a kocsi szélvédőjén HEVES MEGYE Tart az őzek üze- kedési ideje, ami azzal jár, hogy a bakok folyamatos mozgásban vannak a territóriumukon belül mindaddig, amíg ivarzó sutára nem találnak. Ebben az esetben egy-két napig együtt van a bak a sutával, mialatt több alkalom­mal párzanak. A természetnek ez a rendje. Ám vannak veszé­lyei is a nyár közepi üzekedés- nek, különösen az erdőt, me­zőt átszelő közutakon közleke­dő emberre. Erről kérdeztük Kovács István Jánost, az OMVK Heves Megyei Területi Szerve­zetének titkárát, a Heves Me-’ gyei Vadászok, Vadgazdálko­dók és Természetvédők Szövet­ségének vadászmesterét.- Az őz a leggyakoribb vadfa­junk. A megyében a vadgazdál­kodók becslései alapján meg­közelítőleg 12 ezer példány él, évente 4700-4800 egyedet hoz­nak terítékre. A megye egész te­rületén előfordul, a zárt hegyvi­déki erdőktől, a nyílt síkvidéki területekig valamennyi élőhe­lyen megtalálható. Évente a te­rítéken túl négyszáz körül van a regisztrált elhullás. Az elmúlt évek statisztikai adatai azt mu­tatják, hogy mindebből 120-140 őz pusztulása a vad- és gépjár­műütközések következménye - fogalmazott a vadászmester. Arra a kérdésünkre, hogy mire számíthat ebben az idő­szakban a gépjárművezető, a szakember elmondta: az őzek bármely napszakban, bárhol és váratlanul felbukkanhat­nak a közúton. Nem kizárólag a vadveszélyt jelző közúti jel­zőtáblákkal megjelölt útszaka­szokon fordulhatnak elő, bár ez az év bármely más idősza­kára is igaz. Az úttestre roha­nó őzet nagy valószínűséggel másik követi. Akár egy rövid útszakaszon is többször keve­redhetnek elénk. A vad termé­szetesen nem figyeli a közeledő gépjárművet, tehát nem ad neki „elsőbbséget”.- Az ütközések elkerülése ér­dekében a gépjárművezető ve­zessen fokozott figyelemmel, és nem csak a vadveszélyre utaló közúti jelzőtáblákkal megjelölt útszakaszokon! Számítani kell arra, hogy nemcsak az egyéb­ként jellemző hajnali és esti órákban, hanem a nap bármely szakában is az útra kerülhet­nek az őzek. Megfelelő, mérsé­kelt sebesség megválasztásával elkerülhető, vagy a mégis bekö­vetkező ütközés lényegesebben kisebb kárral jár. Á rosszul be­látható, magas fűvel, bozótos­sal, erdővel szegélyezett útsza­kaszokon különösen indokolt a sebesség csökkentése, mivel ezeken a részeken esély sincs az útra kilépő vad időbeni ész­lelésére. Ezekről a szakaszok­ról célszerű értesíteni a közút­kezelőt, hiszen az út szegélyé­Bárhol jöhet őz nek megfelelő karbantartása a közútkezelő feladata. Ha egy őz átszalad a gépjármű előtt, lassí­tani kell, hiszen rögtön utána számíthatunk egy másik meg­jelenésére - sorolta az OMVK megyei titkára. Tanácsa szerint, ha az úton netán mégis elénk kerül egy vad, akkor a lehető legjobb megoldás a fékezés, vészféke­zés, még akkor is, ha elütjük a vadat. Ugyanis kikerüléssel és hirtelen kormánymozdulat­tal próbálkozva elveszíthetjük uralmunkat a jármű felett, le­sodródhatunk az útról vagy áttérünk a szembejövő sávba, ami sokkal komolyabb balese­ti veszélyforrás. S. S.

Next

/
Thumbnails
Contents