Heves Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-03 / 181. szám
2016. AUGUSZTUS 3., SZERDA g HORGÁSZAT, VADÁSZAT Koncz Gábornak 55 éve van golyós puskája, pecabotja is már kölyökkorától Kolo Józsi és a lélegző szív Koncz Gábor színművész nagy vadász és pecás hírében áll. Mezőtárkányban nevére szóló stéget kapott, a vadásznapok rendszeres résztvevője. A 78. születésnapját a napokban ünneplő művésznek 55 esztendeje van golyós puskája, ám amikor egy vadászélményt kértünk tőle, egy nagyon emberi történettel állt elő az egykori mátraballai vadőrről, Forgó (Kolo) Józsefről. Sike Sándör sandor.sike@partner.mediaworks.hu HEVES MEGYE Koncz Gábor legutóbb a Mezőtárkányban rendezett Tárkányok találkozója nevű eseményen szerepelt hivatalos rendezvényen megyénkben. Ez adta az apropót, hogy ismert szenvedélyeiről, a vadászatról és horgászatról faggassuk. Mielőtt azonban a válaszba belefogott volna - megtudva, hogy egri „központú” újságnak nyilatkozik - a városról, pontosabban az Egerhez kötődő emlékeiről kezdett el áradozni.- Eger a szívem egyik csücske, mert gyerekkoromban oda jártam át Keresztesről egy kicsi lányhoz. Nem tudom, hogy mi lett vele, él-e hal-e. Egy kézfogás többet jelentett, vagy egy simogatás, mint most bármi. Nagy emlékek, szép emlékek. Rengeteg barátot szereztem ott a vadászat révén. Részben voltam a környéken tag, rengeteget vadásztam. Itt ismerkedtem meg Király Robival, szobrász barátommal is, aki most csinálja szobromat. Minden megyei vadászgyűlést a Semjén Zsolttal én nyitok meg. Ebben persze benne van az elmúlt 78 évem. Benne van az, hogy 55 év óta van golyós puskám. Na és persze pici gyerekkorom óta van horgászbotom. Rákérdeztünk Mezőtár- kányra is. Mint mondta: Nemes Pista csináltatott neki egy stéget. Faszobrásszal kifaragtatott egy táb lát, hogy „egy pa si horgászik, és hogy ez a Koncz Gábor stégje”. - Olyan jó érzés, hogy szeretve vagyunk és mi, színészek szeretjük, ha szeretnek bennünket - mondta. Ezzel a megjegyzésével persze emlékeztetett bennünket arra, hogy megannyi film főhősével beszélünk épp. Úgy véli, mindenki a filmen keresztül ismerte meg, pedig ő maga 18 éves volt, amikor először járt Pesten, akkor felvételizett. Kérdeztük, mely filmekben vadászik vagy horgászik. A szerelmes földrajzot említette elsőként.- Csináltak rólam négy egyórás filmet, hát ezeket - gondolom - majd nekrológnak készítik, a k... a..jukat (de jól esik akkor is), hogy ne legyen dilemmájuk, most mit vetítsünk. „Tegyétek be a C2-est, a B4-est... Már azon az estén látni fogod” - játszott el kicsit az elmúlás gondolatával. A legnagyobb vadászélményéről is kérdeztük és ő a mátraballai vadőrre, néhai Forgó (Kolo) Józsefre emlékezett.- A nyolc általánosa se volt meg, de egy végtelen jószívű, hozzáértő, tüneményes, csodálatos ember volt. Éjjel, ha kettőkor költöttem, felkelt, sze retett. Mielőtt kimentünk a lesre, mindig csinált nekem rántottát. Azt mondta: „éhen nem indulhatunk”. Mivel vadőr volt, az egycsövű puskájával tízszer annyi vadat lőtt, mint én, mert olyan helyekre ült, ahol tudta, hogy ott jár a disznó. Nem tudta elfordítani a csövet, mert beleakadt a disznóba. Én meg ugye a szuper puskámmal... Na mindegy - idézte a régi emlékeit Koncz Gábor. Elmesélte például, hogy Kolo Jó- ' zsinak mániája volt a távcső, de mivel szegény volt, nem tudott venni.- Mindig olyan csodálattal nézte az enyémet, mintha a Marsról jöttem volna ezzel a távcsővel. Egyszer az egyik puskámról lecseréltem a 42-es Zeiss-t jobbra, és a régit levittem neki. Mondom: Józsikám, a tied. Ezt elviszed a Bessenyei Bélához, a fegyvermesterhez, csinál rá egy szereléket, belövitek és akkor pontos lesz. „Jó, jól van Gabikám, he.” A he-t mindenüvé odamondta, azon a vidéken ez rendszeres lehetett. „Bízd rám Gabikám.” Na legközelebb, amikor mentünk, tartottunk a vadászház felé, már alkonyodon. Olyan 60-70 méterre a háztól rákérdeztem, hogy megcsináltatta-e a puskát. Azt mondja: „e hun e”. Elővette a háta mögül. Ha te még csúnya színű szigetelőszalagot láttál! Kék volt. Talán a keletnémetek tudtak Trabantban ilyet. Józsi! Megmondtam, hogy csak úgy pontos a puska, ha ezt századmilliméteres pontossággal be van lőve. „Be van ez lőve Gabikám. Na oda nézz!” Ott volt a vadászház fabudija, amin volt egy „lélegző szív”. Célzott és belőtt pont a szív közepébe. Mondom: Józsi, de ha van bent valaki? Hát az ül Gabikám, azt mondta. Kértünk persze egy pecás történetet is. Ez „kivételesen” A színész személyes vallomása „Édesapám kilencévesen vitt el először magával. Húsz nyulat lőtt ki, az utolsót nekem engedte át. Nagyon izgultam, de sikerült eltalálnom. Azóta sem szabadultam az érzéstől: minden egyes elejtet vad kilövése beleégett az agyamba. Egyik legemlékezetesebb élményem az volt, mikor egy disznóhajtás után elaludtam a te- \ repjáróban. Felébresztettek, és mondták nekem: tíz szarvasbika van a közeli hegygerincen. Fél óráig mentünk, mire egyszer csak megjelent előttünk a csapat. Száz méterre voltak, kiválasztottam az egyiket. Csodálatos volt, ma is őrzöm ezt a trófeát. Az apróvad viszont sosem érdekelt: ha nő, ha szarvas, mindig a nagyvadak érdekeltek. - Annál csodálatosabb nincs, amikor kimész és a legértékesebb gondolataid akkor születnek, amikor ott vagy egyedül a magaslesen, egyedül a színészmesterséghez, azon belül a Balatonhoz kötődött. Utóbbihoz azért, mert „minden filmet a Várkonyi, meg a Zsurzs Éva letett oda forgatni, hogy a színészek jól érezzék magukat, meg a stáb. Mert nem volt nagyon megfizetve, hát legalább ez legyen”.- A Marinában laktunk, meg az Annabellában. Mi nem tudtuk volna megfizetni, a filmgyár megfizette. Mi voltunk ott, meg a sok vásott kölyökkel rendelkező nyugatnémetek. Horgásztam ott is, éppen Tihanyban laktunk. Megsajnált engem a Berke Laci, a balatoni halászat, horgászat főnöke. Azért sajnált meg, mert keveset fogtam a szuper motorcsónakomban. Mert a helyet tudni kell, meg ismerni a dörgést. „Egy botot hozzál!” A víz fodráról tudta, hogy hol kell megállni. Egy bottal 12 csodálatos süllőt fogtam és a legnagyobb 10 kiló fölötti volt. Az ember életében kevés olyan pillanat van, de megéri a pillanatot, amikre örökre visszagondolsz, és ema csillagokkal, az űrhajóval, a természettel. Ez valami csodálatos, ezt élvezni kell. nem pedig akarni mindenáron, hogy most valamit teljesítsek, hogy valamit lőjek. Zebrákra nem vadásznék, mert a lovaimra hasonlítanak. A krokodil nagy vadászálmom, de a tavamban úszkáló ázsiai pontyaim nem enném meg. Nyári vadételfőző versenyek gyakori zsűritagja vagyok, de a saját vadas receptjeim titkolom." lék a számodra. És akkor: a tucat süllőt egy evezőlapáton alig bírtam bevinni a Marinába. Azt mondja Bujtor: „Hol vetted? Bementéi a halászokhoz!”. De meglátta Tábori Nóra is, aki nekem a kolléganőm volt. „Jaj, életem legkedvesebb ennivalója a süllő.” Mondom: Nórikám, szeretlek én téged annyira, neked adom, sőt földarabolom neked szépen. Húsz dekás darabokban ette hat évig, saját bevallása szerint - emlékezett a színművész, akit Bujtorról is kérdeztünk.- Bujtorral miénk volt a Balaton, meg a balatoni éjszaka. Ő is horgászott, csak ő vitorlásból. Én utáltam a vitorlást, ő utálta a motorcsónakot. Igen ám, de abban az időben nem volt olyan valamire való manöken, aki ne utazott volna ebben a két hajóban. Koncz Gábor: Olyan jó érzés, hogy szeretve vagyok és mi, színészek szeretjük, 0 ha szeretnek bennünket Óvatosan célszerű közlekedni az őzek augusztus közepéig tartó üzekedése miatt is Van, amikor „benéz a vad” a kocsi szélvédőjén HEVES MEGYE Tart az őzek üze- kedési ideje, ami azzal jár, hogy a bakok folyamatos mozgásban vannak a territóriumukon belül mindaddig, amíg ivarzó sutára nem találnak. Ebben az esetben egy-két napig együtt van a bak a sutával, mialatt több alkalommal párzanak. A természetnek ez a rendje. Ám vannak veszélyei is a nyár közepi üzekedés- nek, különösen az erdőt, mezőt átszelő közutakon közlekedő emberre. Erről kérdeztük Kovács István Jánost, az OMVK Heves Megyei Területi Szervezetének titkárát, a Heves Me-’ gyei Vadászok, Vadgazdálkodók és Természetvédők Szövetségének vadászmesterét.- Az őz a leggyakoribb vadfajunk. A megyében a vadgazdálkodók becslései alapján megközelítőleg 12 ezer példány él, évente 4700-4800 egyedet hoznak terítékre. A megye egész területén előfordul, a zárt hegyvidéki erdőktől, a nyílt síkvidéki területekig valamennyi élőhelyen megtalálható. Évente a terítéken túl négyszáz körül van a regisztrált elhullás. Az elmúlt évek statisztikai adatai azt mutatják, hogy mindebből 120-140 őz pusztulása a vad- és gépjárműütközések következménye - fogalmazott a vadászmester. Arra a kérdésünkre, hogy mire számíthat ebben az időszakban a gépjárművezető, a szakember elmondta: az őzek bármely napszakban, bárhol és váratlanul felbukkanhatnak a közúton. Nem kizárólag a vadveszélyt jelző közúti jelzőtáblákkal megjelölt útszakaszokon fordulhatnak elő, bár ez az év bármely más időszakára is igaz. Az úttestre rohanó őzet nagy valószínűséggel másik követi. Akár egy rövid útszakaszon is többször keveredhetnek elénk. A vad természetesen nem figyeli a közeledő gépjárművet, tehát nem ad neki „elsőbbséget”.- Az ütközések elkerülése érdekében a gépjárművezető vezessen fokozott figyelemmel, és nem csak a vadveszélyre utaló közúti jelzőtáblákkal megjelölt útszakaszokon! Számítani kell arra, hogy nemcsak az egyébként jellemző hajnali és esti órákban, hanem a nap bármely szakában is az útra kerülhetnek az őzek. Megfelelő, mérsékelt sebesség megválasztásával elkerülhető, vagy a mégis bekövetkező ütközés lényegesebben kisebb kárral jár. Á rosszul belátható, magas fűvel, bozótossal, erdővel szegélyezett útszakaszokon különösen indokolt a sebesség csökkentése, mivel ezeken a részeken esély sincs az útra kilépő vad időbeni észlelésére. Ezekről a szakaszokról célszerű értesíteni a közútkezelőt, hiszen az út szegélyéBárhol jöhet őz nek megfelelő karbantartása a közútkezelő feladata. Ha egy őz átszalad a gépjármű előtt, lassítani kell, hiszen rögtön utána számíthatunk egy másik megjelenésére - sorolta az OMVK megyei titkára. Tanácsa szerint, ha az úton netán mégis elénk kerül egy vad, akkor a lehető legjobb megoldás a fékezés, vészfékezés, még akkor is, ha elütjük a vadat. Ugyanis kikerüléssel és hirtelen kormánymozdulattal próbálkozva elveszíthetjük uralmunkat a jármű felett, lesodródhatunk az útról vagy áttérünk a szembejövő sávba, ami sokkal komolyabb baleseti veszélyforrás. S. S.
