Heves Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-22 / 196. szám
GASZTRONÓMIA 2016. AUGUSZTUS 22., HÉTFŐ Plakátfestőből vált hazánk egyik legkeresettebb grafikusává Az egyvázlatos Robin Hood EGER Ezúttal egy rendhagyó interjúval jelentkezik a gasztronómia rovat, mivel nem egy séffel beszélgettünk, és nem is főzésről lesz szó, hanem a gasztronómia egy érdekes ágát, a márkaépítést szeretnénk bemutatni, amelynek egyik legjelentősebb hazai szakértője az egri Ipacs Géza. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu- Kisebb nehézségbe ütköztem, mikor elérhetőséget kerestem Önhöz, mert nem találtam az interneten semmilyen felületet, ami konkrétan Ipacs Gézához vezet. Mi az oka annak, hogy sem Önnek, sem pedig az Apacs Stúdiónak nincs honlapja?- Érdekes dolog ez.„ Egyrészt, mikor érdemes lett volna honlapot csinálni, akkor nem volt rá időnk, és lényegében még most sincs. Úgy gondolom, hogy a stúdiónak van elég munkája, sosem reklámoztuk magunkat és nerrus tervezek ezen változtatni. Azonban sok fiatal, pályakezdő művészszel találkozom, akik szerint ez nagyon Robin Hood-dolog, hogy nincs semmilyen oldalam a neten, mégis azt tanácsolom nekik, hogy a mai világban, egy kezdő művésznek szüksége van ilyen felületekre az érvényesüléshez. Én már azt sem tudom, hol kezdenék hozzá, ma a kommunikációs jelenlét komoly igénybevételt és tervezettséget jelent. Készült egy kortárs kom mun i kációlk utatás az offline-online felületek - a szóbeszéd, a tévé, a plakátok, az internet - hatékonyságáról. Érdekes, hogy ezek közül a szóbeszéd vezetett toronymagasan. Ezt jóval hitelesebbnek tartják az emberek, hisz’ ahhoz már egy konkrét tapasztalat kötődik, minket is elsősorban ügyfeleink szoktak ajánlani.- Fiatalkorában gondolta volna, hogy ilyen elfoglalt felnőtt lesz?- Tizenhét éves korom óta dolgozom^! z első munkahelyem az egri mozinál volt, ahol mint plakátfestő dolgoztam, legalább 100 plakátot készítettem, így még fiatalon hozzászoktam a sűrű elfoglaltsághoz. De a kérdésre válaszolva, talán egy élményem van, ami ehhez ispst Ipacs Géza a személyre szabottságot tartja a legfontosabb szempontnak az arculattervezéskor kötődik: 21 évesen Rákospalotán éjjeliőrként dolgoztam egy fröccsöntő üzemben, kollégám egy gyáva őrkutya volt. Akkor azt gondoltam - és bíztam benne -, hogy nem éjjeliőrként fogok nyugdíjba menni. Annál több elképzelésem volt a grafikáról és valóban több elfoglaltságot reméltem. Fél év sem telt el, és megcsináltam az első stúdiómat. Egyébként a mai napig az az ambícióm, hogy minden nap olyan melókat csinálhassak, amik felkeltik a kíváncsiságomat, és persze meg is tudok belőlük élni.- Publikus esetleg, hogy most min dolgozik?- Ma reggel egy újságot raktam össze, tegnap egy emblémát terveztem. Pár huzamosan legalább 4-5 arculatot készítünk a stúdióban, és ma még le kell adni egy hirdetést, ami egy amerikai újságban jelenik majd meg.- A megkeresések- ezek szerint - már külföldről is érkeznek?- Nem, ez egy magyar megrendelőtől származik. Dolgoztam már ugyan külföldre, boros címkéket terveztem oda, de nem mondanám, hogy rendszeres. Fotó: MW- Mi az első lépés egy étterem arculatának megtervezésekor?- Először is a megrepdelővel elkezdünk közösen gondolkodni, milyen is lesz az étterem, hová fogják pozícionálni, milyen attitűdöt képvisel. Ez még a koncepció kidolgozása, ilyenkor az étterem működési kereteit definiáljuk. Utána egy kreatív rész következik, mikor kitaláljuk, mi lesz. a sztorija a helynek. Ezekből az információkból - és még mindig nem a grafikáról beszélünk - határozzuk meg azt, mit szeretnénk, milyen érzeteket, érzéseket kelteni a vendégben, mikor betér az étterembe, vagy ami még fontosabb, milyenekkel távozik. Ez nem elsősorban a dizájn, az csak díszlet. Amitől igazán összetett lesz, hogyha mindenki azon dolgozik, a konyhától a placcig, hogy ez az összhatás, amit el akarunk érni, ne sérüljön a későbbiekben sem. Egerben a Macok, a Pláne, a Fúzió és az 1552-es étterem grafikai arculatának kialakításában is részt vettünk.- De ez már inkább marketing, nem is grafika.- A marketing ennél azért összetettebb dolog. Azt mondanám, kommunikáció- és márkatanácsadással foglalkozunk a grafika mellett, és szerencsére vannak, akik már csak emiatt keresnek fel bennünket.- Rengeteg cikk jelent meg arról, hogyan reformizálta a boros címkéket hazánkban, több mint 800 címke van már a háta mögött. Az egész Lőrincz György borával, az A kutyafáját-jával kezdődött. Mennyit kell beszélgetni egy borásszal, amíg megszületik egy címke?- A Kutyafáját egy fontos mérföldkő volt inkább, mikor a személyre szabottság mint lehetőség belépett a tervezési szempontjaim közé, sőt az egyik legfontosabb szemponttá vált a későbbiekben. Az, hogy mennyi találkozás kell az változó... Egy találkozás általában elég, ha „baj” van, akkor kettő. A harmadikra már nincs szükség, ha igen, akkor nem értettük meg egymást, vagyis én nem értettem meg őt. De az is lehet, hogy a feladat volumene akkora, hogy kell több találkozó is.- Mennyi beleszólást enged a tervezésbe?- Ez az én szakmám. Nyilván többet terveztem már, mint, aki megkeres tervezési feladattal, mivel, ha nem így lenne, magának is megtervezhetné. Tehát a megrendelővel elvekről beszélünk, nem grafikai stílusokról. Amikor valaki megkeres minket, lényegében van egy problémája, melynek a megoldását tőlünk várja.- Mi a véleménye a stílusokról?- Mindig azt szeretném, hogy az ügyfél egyedi és korszerű legyen. De ez nem egyenlő azzal, hogy az aktuális trendet ráhúzzuk, mint egy zakót. így azt sem A Kutyafáját fontos mérföldkő szeretem, ha az ügyfél saját magát korlátozza azzal, hogy egy stílust vizionál. Ha valaki erős és komoly márkát akar építeni, el kell hinnie, hogy amit csinál, annak van útja, hogy amit képvisel a márkájával az érvényes, autentikus, és olyan dolog, amire szükség van. Ez természetesen autentikus megjelenést és kommunikációt igényel.- Olyan nehéz elképzelnem, mi lehet a fejében... Ha beszél valakivel, már megjelenik egy kép, egy lógó, egy figura a szeme előtt?- Nem, soha. A nagy márkák sem a lógójuk miatt lettek sikeresek. Ezek eszközök, amiket azért használunk, hogy a célok elérését elősegítsük. Először a célokat kell definiálni. Nekem a tárgyalásokon a legfőbb feladatom, hogy megértsem az elveket, hogy pontosan mit akarunk elérni. Ha a pontos definíciók megszülettek, azok vizuális megjelenítése már viszonylag egyszerű feladat. Elég extrém felfogásom van ilyen szempontból, mert én az elmúlt 10-15 évben már csak egy vázlatot adok az ügyfeleimnek. A szakmában ez enyhén szólva nem jellemző. A problémából indulok ki, amire próbálok egy adekvát választ megfogalmazni, nem látok 3-4 megoldást, csak egyet.- Hogyan vásárol? Előfordult már, hogy valamilyen terméket csak a csomagolása miatt vett meg?- Igen, vettem már bort címke alapján, leginkább külföldön, de nem azért, hogy megigyam, hanem mert az arculata annyira kilógott a többi közül, és szerettem volna megérteni, mitől működik ilyen jól. Nagyon fontos a polckép, hogy a termék, amit terveztem abban a közegben, ahova szánják érvényesül-e. Egyébként teljesen ösztönösen vásárolok, mivel az ember a döntéseit érzelmi alapon hozza.- Ám a grafikán, a márkaépítésen túl még, ha jól tudom, dalszövegírással is foglalkozik.- Igen, többféle szöveget írok, szlogeneket, dalszöveget, ismertetőket, de cégneveket és több étteremnevet is találtam már ki (például az Anyukám mondta Encsen - a szerk.), meg írok szövegeket csak úgy is....- Van kiemelt területe a grafikának, amire specializálódott?- Igazából nem specializálódtam semmire. Sokan azt gondolják, mivel sok boros címkét terveztem és éttermek arculattervezésében veszek részt, hogy ez a fő vonal, de ezenkívül kiadványokat, plakátokat, csomagolásokat, céges arculatokat is készítek. Ezért is szeretem a grafikai munkát, mert minden nap valami új sztoriban lehetek. Baromira unnám, ha bele kellene állnom egy területbe. Sarudon, a kertben készült ez a fogás: az irdalásnál már munka közben érezni kell, sikeres lesz a művelet Húsimádó: ne csak karácsonykor együnk halat! RÁCPONTY Sarudon a kertben ügyeskedtem össze ezt a fogást, érkezzen áz egyik kedvenc halunk, a ponty. Sajna, mostanában nem én fogom a halakat, ez esetben is a saru- di szomszéd, Zoli adott egy szép pontyot ajándékba. Mit tesz ilyenkor egy lelkes amatőr szakács? Hát előveszi a legélesebb kését, és kifilézi a halat, majd nagyon aprólékosan be is irdalja, sózza. Az irdalásnál arra kell törekedni, hogy az Y szálkákat klasszul elvagdossuk, aminek van is egy finom kis roppanós hangja, vagyis már munka közben érezni kell, hogy sikeres lesz a végén a művelet. Miután megvan a két fi- lénk, érkezzenek a zöldségek. A burgonyákat meghámozzuk, majd sós vízben előfőzzük őket. A hagymákat, a paradicsomokat és a paprikákat felkarikázzuk, majd szalonnát is csíkozunk, illetve előkészítünk egy tejfölös (vagy joghur- tos) paprikás öntetet. Míg ezeket előkészítjük, megfőnek a burgonyák, amiket aztán szintén felkarikázunk. Én egyből két jénaival dolgozom, mert sokan vagyunk, de egy kisebb családnak egy tálnyi is elég lehet. Tehát a jénai aljára szalorinacsíko- kat pakolgatok, majd jöhetnek a zöldségek. Körülbelül 45 fokos szögben elkezdem őket rakosgatni, vagyis hagyma, paradicsom, paprika és burgonya kerül a tálba, majd mindezt addig ismétlem, míg ki nem bélelem az így készül a rácponty Húsimádó módra Sarudon üvegedényt. A zöldségrétegre jöhet a beirdalt pontyfiié, némi szalonnacsík, majd az öntet. Ha kész vagyunk, akkor forró sütőbe tesszük a jénait, és 200 Celsius-fokon készre sütjük a pontyfiléket. Amikor már aranybarnák a szalonnák, a mártás is szépen besötétedett, akkor már csak össze kell terelni a családot, és lehet is ebédelni. Ha nagyon nagyot akarunk durrantani, akkor egy jéghideg rozé fröccsöt is fogyaszthatunk a pontyokhoz és zöldségekhez. Jó étvágyat, próbáljátok ki ti is, és he csak karácsony napján egyetek halat! SZ. E.
