Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-26 / 174. szám

2016. JÚLIUS 26., KEDD Az indiánok után az ősi hangszerek kezdték érdekelni Szólt az ősi fuvola is Alexander játékát figyelmesen hallgatták a gyerekek. Nem mindennap találkozhatnak olyan emberrel, aki ősi hangszereket szólaltat meg. Alexander Horsch jóvoltából az őskori emberek zenéjével is is­merkedhetett az, aki ellátoga­tott az Ősember Fesztiválra. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu SZILVÁSVÁRAD Az ősi zenével, ős­kori hangszerekkel is ismerked­hettek azok, akik az Ősember Fesztiválra ellátogattak. Az ese­mény vendége volt ugyanis Ale­xander Horsch, aki eredetileg a magyar népzene szerelmese volt, majd egyre inkább kezdte érde­kelni a világ többi népének zené­je, illetve ezek közös őse, a több ezer évvel ezelőtti muzsika.- Az NDK-ból 31 éve érkeztem Magyarországra, az országon át akartam ugyanis disszidálni. Megismertem viszont az első fe­leségemet, s a segítségével a ma­gyar táncházat és népzenét. Meg­tetszett, azóta itt élek - mondta a Zala megyei Pókaszepetken élő Alexander, aki orosz édesanyja révén oroszul, német édesapja ré­vén németül, s ma már magyarul is anyanyelvi szinten beszél. Már Németországban is ze­nélt: ma 34 féle hangszeren ját­szik, sokat magának készít. Nép­zenét játszik és gyűjt az egész vi­lágból, de főként a moldvai csán­gó és gyimesit zenét kedveli. Alex Szilvásváradon számos hangsze­rét bemutatta, s meg is szólaltat­ta. A magyar népdalokon túl fel­csendültek Beethoven-művek, rock klasszikusok is. Mindeh­hez használt dobot, íjat, különbö­ző fákból, vagy vízvezeték-cső­ből készült fúvós hangszereket, de csontból készült fuvolákat is. Utóbbiakat őskori leletek alapján rekonstruálta, s marhalábszár- csontból készítette el. Megszólaltatta a Szilvásvára­don talált hangszer másolatát is. Az eredeti barlangi medvebocs csontjából készült, s valószínű­leg gyereké lehetett, hiszen ap­rócska zeneszerszám. Alex a sa­játját Regős Józseftől kapta, aki vaddisznó csontjából készítette el az Istállós-kő barlangjában talált hangszer mását- Gyerekkoromban érdekelt az ősi zene, az indiánok zené­je, aztán a magyar népzene fe­lé fordultam. Harmincnégy éve­sen elutaztam Mongóliába, visz- sza stoppal jöttem, háromnegyed éven át, s találkoztam az arra élő népekkel, tanultam a zenéjüket Visszatértem az őskorhoz, izgat­tak a megtalált csonthangszerek, könyveket olvastam, múzeumo­kat látogattam. Néhány éve aktí­van barlangásztam, amikor me­séltek a 27 ezer éves szilvásvára- di csontfuvoláról. Akkor ismer­tem meg Regős Józsefet is, aki másolatot készített róla. Én akkor már autodidakta módon készítet­tem hangszert. Annyi volt a titka, hogy a csontot méhviasszal le kell zárni a fúvóka felőli oldalon. Ak­kor kaptam ajándékba a másola­tot Regős Józseftől, s azóta elmé­lyültem a csonthangszerekben - mesélte Alex Horsch. Sümeg közelében is bukkan­tak hasonlóra, az életkorát a szén­izotópos vizsgálat alapján 30-40 ezer, 60 ezer év közé tették- Tudni akartam, milyen ze­nét játszottak az őskori emberek. Madáréneket, rovarciripelést las­sítottam le. Kiderült, hogy ami­Még íjjal is tudnak zenélni kor a mezei tücsök ciripelését a tizenhatodéra lassítottam, olyan volt az üteme, mint a gyimesi las­sú magyarosnak. A G és a D han­gok a férfiakat és a nőket szim­bolizálják a népzenében, s esze­rint hangolják a hangszereket Gyimesben is. Megkérdeztem egy helyi, vak hegedűst is, miért van ez így. Azt felelte, azért, mert ez a mező hangja - elevenítette föl Alex Horsch, aki Pápai Ma­rikával együtt megalapította az Aranypajzs együttest. Szerinte az őskorban élt embe­rek ugyanúgy a lelki, szellemi vi­lágot fejezték ki, mint a maiak. A legősibb hangszerünk a hang­szálunk, az őskori emberek első húros hangszere pedig az íj volt, a legrégibb fúvós a csontból ké­szült luluk. Horsch úgy véli, az akkori népzene színesebb is lehe­tett, mint a mostani. A hangtör­vények ugyanazok, s lehet, hogy változtak a hangszerek, a nemze­tek népzenéje közös ősből ered.- A busmanok, eszkimók ze­néjében vannak hasonlóságok, tilinkón játszanak a brazü indiá­nok, a norvégok, de az Altajban élő emberek ugyanúgy ismerik. Magyar népi hangszer is - sorol­ta. Szerinte, ha figyelünk a szí­vünkkel, nem pedig agyalunk, rájövünk arra, hogy az ősi zené­ig nem nehéz eljutni. MEGYEI KÖRKÉP 3 Hatvanas életút Sike Sándor sandor.sike@partner. mediaworks.hu N egyven éve a kapitalizmusra, mint legyőzendő, végső soron eltiprandó társadalmi formációra tekintettünk mi, a forra­dalmi ifjúság. A magántulajdont ördögtől valónak gondol­tuk, és sajnáltuk a hanyatló Nyugat fiataljait, hiszen ők az egocent­rikus nihil világában kénytelenek leélni az életüket Néha beleza­vart ugyan a „tudományos szocializmus” festette képbe egy-egy Európából magyar földre tévedt idegen. Valahogy nem a mélysé­ges szomorúság tükröződött vissza a szemükből. Huszonöt éve még azt gondoltuk, hamarosan honunkban is ösz­szeszedi magát annyira a kapi­talizmus, hogy felpörög a fejlő­dés. A magántulajdon szent, a szabadjára engedett verseny pedig röpít minket egyre ma­gasabbra az európai népek jó­léti rangsorában. Ausztria az első, amelyet utolérünk, majd jön­nek a franciák, a britek, végül Svájc. (Norvégiáról keveset tudtunk, ezért mértük az elérhető csúcsot az Alpok lankáin élőkkel.) Nem egészen tíz éve megrendült valami a Lajtától keletre. Meg- nyüt ugyan a csap, amin dőlhetett a gazdag nyugati rokon ajándé­ka uniós projektnevekkel álcázva, s a határok is nyitottakká vál­tak, de mégis... Akkor még nem gondoltuk, hogy egy idő után már szinte csak egyirányú lesz ez az egykor volt VÁM/ZOLL pontokon való átjárás, a gazdag nyugati rokon pénzén pedig mintha csak az itthoni gazdag teremthetne magának biztos egzisztenciát. A sze­gény pedig néz megint, mint a szocializmusban. Két éve tarthat a Nyugat és Európa hanyatlásáról szóló új legenda. E képletben mi egyre jobbaknak mutatkozunk. Lehet, holnap meg­mondja valaki, hogy megérkeztünk. De ekkor kezdhetjük elölről. A szegény néz megint, mint a szocializmusban. Diákmunka: nem mindig a bér számít EGER Nagyon sok diák keresett a nyárra munkát - jegyezte meg Eszenyi Orsolya, az Új Nemze­dék Iroda közösségi tér vezetője. Bár irodájuk továbbküldi a mun­kaközvetítőhöz az ifjú munka­keresőket, azt ők is látják, hogy jobban jártak azok a diákok, akik év közben vagy nyár elején elkezdték a keresgélést. Vannak köztük, akik már ed­dig is dolgoztak és ab­ban reménykednek, hogy a következő év­ben ugyanoda vissza­hívják őket. Ebben si­kerrel járt az egyik egri fagy- laltozóban dolgozó - nevét nem vállaló - lány is, aki harmadik éve tér vissza ugyanoda. A 18 éves Milán az egri stran­don dolgozik pénztárosként, idén először vállalt munkát a nyárra.- A barátaim javasolták, hogy regisztráljak a Meló-Diáknál, ez bevált: könnyen találtam mun­kát. Az ott dolgozók is nagyon segítőkészek - mesélte Milán. A Meló-Diák egri irodavezető­je, Kovács Prokaj Mónika elárul­ta, hogy Egerben a betanított könnyű fizikai munka, a szóró- lapozás gyakori, s az adminiszt­ratív területen van sok munka. Náluk hatszáz érvényes tagság­gal rendelkező diák regisztrált. Az említett területekre az átlag bér óránként bruttó 639 forint, de vannak magasabb bérezésű munkakörök is, ahol akár plusz 150 forinttal is több lehet az óra­bér. Megyénk­ben továbbra is előnyben van­nak azok, akik jól beszélnek idegen nyelveken. Egerben több a munkalehetőség, mint Gyön­gyösön. Kérdésünkre, hogy a munkáért jelentkező diákok mennyire válogatnak a bérek szerint, Mónika közölte: ez vál­tozó. Az irodájukban hatszo­ros a túljelentkezés, így minden munkára találnak érdeklődőt. A Meló-Diák előnyei között ki­emelte, hogy a diákok 10-én ak­kor is megkapják a fizetésüket, ha a munkaadó még nem tud fi­zetni, hiszen a fiatal munkavál­lalók a diákmunka szövetkezet­tel kötnek szerződést. J. H. Előnyben az idegen nyelve­ket beszélők. Magyar rekordot állítottak föl az együtt-táncolásban a helybeliek az idei falunapjukon A falu lakóinak az egyharmada együtt ropta MIKÓFALVA Különleges volt az idei falunap a községben, hi­szen nem csupán a szokásos fő­zőversenyt rendezték meg, ha­nem új magyar rekordot is felál­lítottak a falubéliek. A nap úgy kezdődött, mint a korábbi júli­usi hétvégéken, tucatnyi csapat vette körbe a kézilabdapályát, s hozzálátott a bográcsban való főzéshez - ebben a Zsíros Asz­faltbetyárok csapat volt a leg­jobb a Csetneki László, a Bük­ki Gasztronómiai Egyesület el­nöke vezette zsűri szerint, de kiemelhető volt a Mikófalva-T, illetve a Nagy Buddha gárdá­jának főzőtudománya is. A na­pot színesítette a Vadvirág Nép­dalkor, a demjéni, a makiári és a mikófalvi hagyományőrző kó­rusok fellépése, délután Morvái Dani és Sihell Vanessza, Henna és Sihell Ferry koncertje. Este utcabált rendeztek és a Lobba­náspont tűzzsonglőrei tartottak bemutatót. A falunap fő attrakciója a ma­gyar rekordkísérlet volt: a la­kosságarányosan legtöbben táncolok csúcsát szerették vol­na minél magasabban megala­pozni. Ez sikerült is, hiszen a kézilabdapályán 236-an ropták két percen át, ez a falu lakossá­gának 33,5 százaléka volt.- Amikor tavaly felkértek, hogy szervezzek rendezvénye­ket, nagy örömmel fogadtam el a feladatot. Mindig arra töre­A helyiek nagy örömmel ropták a rekordállító közös táncot kedtünk, hogy olyan dolgot csi­náljunk, ami több, mint amit a környező települések adnak. Gulyásfőző verseny, falunap mindenhol van, szerettük vol­na valami pluszt - mesélte Bar­na Henrietta szervező. - Gon­dolkodtunk Gál Gábor úrral, aki a Guinness Rekordok ma­gyarországi regisztrátora, mi is legyen az. Gondoltam a laskára, de sok rekord volt már benne, inkább különleges dolog kelle­ne. Mi egyedülálló Mikófalván? A 44 éves Hagyományőrző Né­pi Együttes. Folyamatos gene­rációváltással működünk, min­dig megújulunk, ami nagyon nehéz, hiszen kistelepülés va­gyunk, elöregedik a falu, kevés a fiatal. Hál Istennek van 12 gyerkőc, aki próbál becsatla­kozni. Fogjuk hát össze a múl­tat a jelenben, s bizakodjunk a jövőben, hogy ez a néphagyo­mányunk messze eljut az em­berekhez, mindenki megtudja, érdemes idejönni - mondta Bar­na Henrietta. Reméli, hogy továbbra is él­ni fog az együttes, szeretnének nyitni az új felé. Elárulta, hogy a turizmus megváltozott, ma nincs annyi felkérés lakodal­masra. A falusi turizmusban viszont lesz jövőjük, szeretné­nek táncházakat tartani. Egyik tervük, hogy egy nagyobb zene­kart hívnak el, amely néptán­cos berkekben ismert. T. B.

Next

/
Thumbnails
Contents