Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-26 / 174. szám
2016. JÚLIUS 26., KEDD Az indiánok után az ősi hangszerek kezdték érdekelni Szólt az ősi fuvola is Alexander játékát figyelmesen hallgatták a gyerekek. Nem mindennap találkozhatnak olyan emberrel, aki ősi hangszereket szólaltat meg. Alexander Horsch jóvoltából az őskori emberek zenéjével is ismerkedhetett az, aki ellátogatott az Ősember Fesztiválra. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu SZILVÁSVÁRAD Az ősi zenével, őskori hangszerekkel is ismerkedhettek azok, akik az Ősember Fesztiválra ellátogattak. Az esemény vendége volt ugyanis Alexander Horsch, aki eredetileg a magyar népzene szerelmese volt, majd egyre inkább kezdte érdekelni a világ többi népének zenéje, illetve ezek közös őse, a több ezer évvel ezelőtti muzsika.- Az NDK-ból 31 éve érkeztem Magyarországra, az országon át akartam ugyanis disszidálni. Megismertem viszont az első feleségemet, s a segítségével a magyar táncházat és népzenét. Megtetszett, azóta itt élek - mondta a Zala megyei Pókaszepetken élő Alexander, aki orosz édesanyja révén oroszul, német édesapja révén németül, s ma már magyarul is anyanyelvi szinten beszél. Már Németországban is zenélt: ma 34 féle hangszeren játszik, sokat magának készít. Népzenét játszik és gyűjt az egész világból, de főként a moldvai csángó és gyimesit zenét kedveli. Alex Szilvásváradon számos hangszerét bemutatta, s meg is szólaltatta. A magyar népdalokon túl felcsendültek Beethoven-művek, rock klasszikusok is. Mindehhez használt dobot, íjat, különböző fákból, vagy vízvezeték-csőből készült fúvós hangszereket, de csontból készült fuvolákat is. Utóbbiakat őskori leletek alapján rekonstruálta, s marhalábszár- csontból készítette el. Megszólaltatta a Szilvásváradon talált hangszer másolatát is. Az eredeti barlangi medvebocs csontjából készült, s valószínűleg gyereké lehetett, hiszen aprócska zeneszerszám. Alex a sajátját Regős Józseftől kapta, aki vaddisznó csontjából készítette el az Istállós-kő barlangjában talált hangszer mását- Gyerekkoromban érdekelt az ősi zene, az indiánok zenéje, aztán a magyar népzene felé fordultam. Harmincnégy évesen elutaztam Mongóliába, visz- sza stoppal jöttem, háromnegyed éven át, s találkoztam az arra élő népekkel, tanultam a zenéjüket Visszatértem az őskorhoz, izgattak a megtalált csonthangszerek, könyveket olvastam, múzeumokat látogattam. Néhány éve aktívan barlangásztam, amikor meséltek a 27 ezer éves szilvásvára- di csontfuvoláról. Akkor ismertem meg Regős Józsefet is, aki másolatot készített róla. Én akkor már autodidakta módon készítettem hangszert. Annyi volt a titka, hogy a csontot méhviasszal le kell zárni a fúvóka felőli oldalon. Akkor kaptam ajándékba a másolatot Regős Józseftől, s azóta elmélyültem a csonthangszerekben - mesélte Alex Horsch. Sümeg közelében is bukkantak hasonlóra, az életkorát a szénizotópos vizsgálat alapján 30-40 ezer, 60 ezer év közé tették- Tudni akartam, milyen zenét játszottak az őskori emberek. Madáréneket, rovarciripelést lassítottam le. Kiderült, hogy amiMég íjjal is tudnak zenélni kor a mezei tücsök ciripelését a tizenhatodéra lassítottam, olyan volt az üteme, mint a gyimesi lassú magyarosnak. A G és a D hangok a férfiakat és a nőket szimbolizálják a népzenében, s eszerint hangolják a hangszereket Gyimesben is. Megkérdeztem egy helyi, vak hegedűst is, miért van ez így. Azt felelte, azért, mert ez a mező hangja - elevenítette föl Alex Horsch, aki Pápai Marikával együtt megalapította az Aranypajzs együttest. Szerinte az őskorban élt emberek ugyanúgy a lelki, szellemi világot fejezték ki, mint a maiak. A legősibb hangszerünk a hangszálunk, az őskori emberek első húros hangszere pedig az íj volt, a legrégibb fúvós a csontból készült luluk. Horsch úgy véli, az akkori népzene színesebb is lehetett, mint a mostani. A hangtörvények ugyanazok, s lehet, hogy változtak a hangszerek, a nemzetek népzenéje közös ősből ered.- A busmanok, eszkimók zenéjében vannak hasonlóságok, tilinkón játszanak a brazü indiánok, a norvégok, de az Altajban élő emberek ugyanúgy ismerik. Magyar népi hangszer is - sorolta. Szerinte, ha figyelünk a szívünkkel, nem pedig agyalunk, rájövünk arra, hogy az ősi zenéig nem nehéz eljutni. MEGYEI KÖRKÉP 3 Hatvanas életút Sike Sándor sandor.sike@partner. mediaworks.hu N egyven éve a kapitalizmusra, mint legyőzendő, végső soron eltiprandó társadalmi formációra tekintettünk mi, a forradalmi ifjúság. A magántulajdont ördögtől valónak gondoltuk, és sajnáltuk a hanyatló Nyugat fiataljait, hiszen ők az egocentrikus nihil világában kénytelenek leélni az életüket Néha belezavart ugyan a „tudományos szocializmus” festette képbe egy-egy Európából magyar földre tévedt idegen. Valahogy nem a mélységes szomorúság tükröződött vissza a szemükből. Huszonöt éve még azt gondoltuk, hamarosan honunkban is öszszeszedi magát annyira a kapitalizmus, hogy felpörög a fejlődés. A magántulajdon szent, a szabadjára engedett verseny pedig röpít minket egyre magasabbra az európai népek jóléti rangsorában. Ausztria az első, amelyet utolérünk, majd jönnek a franciák, a britek, végül Svájc. (Norvégiáról keveset tudtunk, ezért mértük az elérhető csúcsot az Alpok lankáin élőkkel.) Nem egészen tíz éve megrendült valami a Lajtától keletre. Meg- nyüt ugyan a csap, amin dőlhetett a gazdag nyugati rokon ajándéka uniós projektnevekkel álcázva, s a határok is nyitottakká váltak, de mégis... Akkor még nem gondoltuk, hogy egy idő után már szinte csak egyirányú lesz ez az egykor volt VÁM/ZOLL pontokon való átjárás, a gazdag nyugati rokon pénzén pedig mintha csak az itthoni gazdag teremthetne magának biztos egzisztenciát. A szegény pedig néz megint, mint a szocializmusban. Két éve tarthat a Nyugat és Európa hanyatlásáról szóló új legenda. E képletben mi egyre jobbaknak mutatkozunk. Lehet, holnap megmondja valaki, hogy megérkeztünk. De ekkor kezdhetjük elölről. A szegény néz megint, mint a szocializmusban. Diákmunka: nem mindig a bér számít EGER Nagyon sok diák keresett a nyárra munkát - jegyezte meg Eszenyi Orsolya, az Új Nemzedék Iroda közösségi tér vezetője. Bár irodájuk továbbküldi a munkaközvetítőhöz az ifjú munkakeresőket, azt ők is látják, hogy jobban jártak azok a diákok, akik év közben vagy nyár elején elkezdték a keresgélést. Vannak köztük, akik már eddig is dolgoztak és abban reménykednek, hogy a következő évben ugyanoda visszahívják őket. Ebben sikerrel járt az egyik egri fagy- laltozóban dolgozó - nevét nem vállaló - lány is, aki harmadik éve tér vissza ugyanoda. A 18 éves Milán az egri strandon dolgozik pénztárosként, idén először vállalt munkát a nyárra.- A barátaim javasolták, hogy regisztráljak a Meló-Diáknál, ez bevált: könnyen találtam munkát. Az ott dolgozók is nagyon segítőkészek - mesélte Milán. A Meló-Diák egri irodavezetője, Kovács Prokaj Mónika elárulta, hogy Egerben a betanított könnyű fizikai munka, a szóró- lapozás gyakori, s az adminisztratív területen van sok munka. Náluk hatszáz érvényes tagsággal rendelkező diák regisztrált. Az említett területekre az átlag bér óránként bruttó 639 forint, de vannak magasabb bérezésű munkakörök is, ahol akár plusz 150 forinttal is több lehet az órabér. Megyénkben továbbra is előnyben vannak azok, akik jól beszélnek idegen nyelveken. Egerben több a munkalehetőség, mint Gyöngyösön. Kérdésünkre, hogy a munkáért jelentkező diákok mennyire válogatnak a bérek szerint, Mónika közölte: ez változó. Az irodájukban hatszoros a túljelentkezés, így minden munkára találnak érdeklődőt. A Meló-Diák előnyei között kiemelte, hogy a diákok 10-én akkor is megkapják a fizetésüket, ha a munkaadó még nem tud fizetni, hiszen a fiatal munkavállalók a diákmunka szövetkezettel kötnek szerződést. J. H. Előnyben az idegen nyelveket beszélők. Magyar rekordot állítottak föl az együtt-táncolásban a helybeliek az idei falunapjukon A falu lakóinak az egyharmada együtt ropta MIKÓFALVA Különleges volt az idei falunap a községben, hiszen nem csupán a szokásos főzőversenyt rendezték meg, hanem új magyar rekordot is felállítottak a falubéliek. A nap úgy kezdődött, mint a korábbi júliusi hétvégéken, tucatnyi csapat vette körbe a kézilabdapályát, s hozzálátott a bográcsban való főzéshez - ebben a Zsíros Aszfaltbetyárok csapat volt a legjobb a Csetneki László, a Bükki Gasztronómiai Egyesület elnöke vezette zsűri szerint, de kiemelhető volt a Mikófalva-T, illetve a Nagy Buddha gárdájának főzőtudománya is. A napot színesítette a Vadvirág Népdalkor, a demjéni, a makiári és a mikófalvi hagyományőrző kórusok fellépése, délután Morvái Dani és Sihell Vanessza, Henna és Sihell Ferry koncertje. Este utcabált rendeztek és a Lobbanáspont tűzzsonglőrei tartottak bemutatót. A falunap fő attrakciója a magyar rekordkísérlet volt: a lakosságarányosan legtöbben táncolok csúcsát szerették volna minél magasabban megalapozni. Ez sikerült is, hiszen a kézilabdapályán 236-an ropták két percen át, ez a falu lakosságának 33,5 százaléka volt.- Amikor tavaly felkértek, hogy szervezzek rendezvényeket, nagy örömmel fogadtam el a feladatot. Mindig arra töreA helyiek nagy örömmel ropták a rekordállító közös táncot kedtünk, hogy olyan dolgot csináljunk, ami több, mint amit a környező települések adnak. Gulyásfőző verseny, falunap mindenhol van, szerettük volna valami pluszt - mesélte Barna Henrietta szervező. - Gondolkodtunk Gál Gábor úrral, aki a Guinness Rekordok magyarországi regisztrátora, mi is legyen az. Gondoltam a laskára, de sok rekord volt már benne, inkább különleges dolog kellene. Mi egyedülálló Mikófalván? A 44 éves Hagyományőrző Népi Együttes. Folyamatos generációváltással működünk, mindig megújulunk, ami nagyon nehéz, hiszen kistelepülés vagyunk, elöregedik a falu, kevés a fiatal. Hál Istennek van 12 gyerkőc, aki próbál becsatlakozni. Fogjuk hát össze a múltat a jelenben, s bizakodjunk a jövőben, hogy ez a néphagyományunk messze eljut az emberekhez, mindenki megtudja, érdemes idejönni - mondta Barna Henrietta. Reméli, hogy továbbra is élni fog az együttes, szeretnének nyitni az új felé. Elárulta, hogy a turizmus megváltozott, ma nincs annyi felkérés lakodalmasra. A falusi turizmusban viszont lesz jövőjük, szeretnének táncházakat tartani. Egyik tervük, hogy egy nagyobb zenekart hívnak el, amely néptáncos berkekben ismert. T. B.
