Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-22 / 171. szám

2016. JÚLIUS 22., PÉNTEK SPORT 15 Hosszú Katinka Rióban érheti el gyermekkori álmát, a 200 és a 400 méter vegyes egyértelmű esélyeseként olimpiai bajnok lehet KETTEN - EGYÉRT RIO DE JANEIRO „A legjobb dolog, ami velem történhe­tett, hogy a londoni olimpi­án negyedik lettem 400 ve­gyesen!” - hányszor, de hány­szor mondta el ezt Hosszú Katinka! Szavaival kénytele­nek vagyunk egyetérteni, ami ugyanis azóta történt, azt hozta magával, hogy mára egyértelműen kijelenthet­jük: ötszörös világbajnokunk aranyesélyesként utazik a riói nyári játékokra. Kovács Erika/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztosegfemediaworks.hu- Vedd fel a szemüvegedet!- Nem fogom felvenni, süt a nap, nem akarok úgy lebarnul­ni, hogy ott a nyoma az arcomon.- Te ugye most viccelsz?- Nem, komolyan mondom.- Edzőtáborban vagyunk, mindjárt itt a pekingi olimpia, és neked tényleg az a legfontosabb, hogyan bámulsz le? Kínkeserves rábeszélés, győz- ködés, némi kiabálás után csak felvette a szemüveget. De ami ab­ban a durbani edzőtáborban zaj­lott 2008 elején, mindent elmond arról, hogyan állt akkor az úszás­hoz Hosszú Katinka. Merthogy ő szépen lebarnul­ni akart Dél-Afrikában. Frászt akart ő akkor már úszni! Utálta az egészet, elege volt abból is, hogy éveken keresztül csak azt hallotta, hogy „Ez a lány mennyire tehetséges!”, meg azt: „Ebből a kislányból még olimpiai bajnok is lehet!”. A háta középé­re kívánta az uszodát, a napi több tíz kilométeres edzéseket - telítő­dött. Mindennel. Amerikai álom Hátat akart fordítani az egész­nek. Annyira persze nem volt ne- kikeséredve, hogy sutba dobjon mindent, amit addig elért, ami­ért addig dolgozott. Hála istennek - mondjuk ezt ma már, Katinka viszont mosta­náig és különösen a 2008 és 2012 között eltelt időszakban megélt egyet s mást. Hullámhegyek és -völgyek jellemezték az életét, no meg az, hogy az „Utálok úszni!” kijelentését már 2009 elején elfe­ledhette. Hosszú Katinka már a dél-afri­kai edzőtáborban tisztában volt azzal, hogy valahogy „letudja” a pekingi olimpiát és aztán meg sem áll az Egyesült Államokig. A Dél-kalifornia Egyetemen kezdett el pszichológiát tanul­ni - meg úszni. Az ottani edző, Dave Salo kifejezetten okos pe­dagógusként állt a magyar lány­hoz, ennek volt köszönhető, hogy Hosszú néhány hónap elteltével ismét szeretett úszni, élvezte az egyetemi úszóversenyek han­gulatát, képes volt újra küzde- ni-szenvedni a medencében. Az kifejezetten imponált neki, hogy Salo hamar mély vízbe lökte: elő­fordult, hogy egy-egy váltóban ő volt a befejező ember, rajta mú­lott, hol végez az egyetemi úszó­csapat. Katinka újra imádta a tét­helyzetet, megküzdött a terhek­kel - egyre inkább a csapat ve­zéregyéniségévé nőtte ki magát. Ebben közrejátszott az is, hogy rögtön az első edzésen az egyes pályára osztotta be Dave Sa­lo. Egy amerikai fiú mellé. Ez a srác nagyon hamar beleszeretett Hosszú Katinka az utóbbi négy évben rengeteget versenyzett, HÉÍ minden váratlan megpróbált felkészülni Egyértelmű esélyes Paratlan páros. Shane Tusup férjként es edzőként is —I támasza Hosszú Katinkának, aki a világ egyik legnagyobb úszója lett az utóbbi években. Közösen többek között U négy világbajnoki címet szereztek meg ■■■■ Hosszú mosolyába. Katinka ezt viszonylag hamar észre is vet­te - ennél tovább azonban nem­igen jutottak egy ideig, merthogy kiderült: az angol érettségi nem biztos, hogy hosszabb társalgáso­kat is megenged... „Randizol velem?” - kérdezte tőle az amerikai fiú. Katinka meg csak mosolygott. „Vajon mit kér­dezhet?” - tűnődött magában, de jelezni nem merte, akarta, ő bi­zony nem érti, mit is akar ez a fiú. A jelenet többször megismét­lődött. Katinkát egyre jobban ér­dekelte, mit kérdez a fiú, aki vi­szont már kezdte azt hinni, hogy a magyar lányt nem érdekli, mit akar. Azért mosolyog olyan szé­pen, mert nem akarja megbánta­ni azzal, hogy kikosarazza... Aztán Katinka csak megkér­dezte a szobatársától, mit is kér­dez az az amerikai fiú. Amikor megértette, mire is vonatkozott a kérdés, repesett a szíve a boldog­ságtól. Hiszen az a fiú bizony na­gyon is tetszett neki! Katinka és Shane érzelmei olyan komolyak voltak, hogy 2013 augusztusa óta immár férj­ként és feleségként élik nem min­dennapi mindennapjaikat. Igazi tündérmese Minden a londoni olimpián változott meg. Hosszú Katinka „csak” negye­dik lett 400 méter vegyesen. Egy­szerűen képtelen volt uralni a fi­nálét, nem tudott reagálni a ve- télytársak iramváltásaira, és iszonyatosan összezavarta, hogy a kínai Je Si-ven annyira gyors. A kínai úszónő elképesztő tem­pója még az ugyanezen a távon a férfiak között aranyérmet szerző Ryan Lochtét is megdöbbentet­te, hiszen gyorsabban úszta le az utolsó százat, mint Lochte... Katinka meg kizökkent a sa­ját ritmusából, és utólag beval­lotta: már ott, a fináléban úsz­va elengedte a londoni érmet. Az aranyat nagyon hamar, de az­zal, hogy csak a kínaira figyelt, csak azon kattogott az agya, mi is történik a medencében, még a dobogóról is lemaradt. Akkor nagy volt a keserűség, a csalódottság, és néhány per­cig újra felerősödtek Katinkában a korábbi érzések: „Én nem aka­rom már ezt! Én befejezem!” A csudákat fejezte be! Akkor kezdte csak el igazán! Legin­kább az amerikai fiúnak köszön­hetően. Shane Tusup egy sérülés miatt feladni kényszerült úszópályafu­tását, így Salo mellett mindent el­lesett a mestertől - Salo és Katin­ka kapcsolata ekkorra már telje­sen kifulladt, az edző az ameri­kai tanítványaira figyelt inkább, Katinka meg már egyáltalán nem bízott a trénerben. Tusup viszont tettre kész volt - tele becsvággyal, ötlettel. Ön­bizalma, lelkesedése magával ra­gadta Hosszút is, az meg, hogy kedvese Magyarországon kép­zelte el a folytatást, tovább fokoz­ta jókedvét. „A legjobb dolog, ami velem történhetett, hogy a londoni olim­pián negyedik lettem 400 vegye­sen!” - született meg akkor az azóta jó néhányszor megismételt mondat. És valóban. Ami ugyan­is ezek után következett, olyan, mint egy tündérmese. Sáléval ugyan Katinka nyert a 2009-es római vb-n egy arany- (400 vegyes) és két bronzér­met (200 vegyes, 200 pillangó), sőt még a 2010-es, margitszige­ti kontinensviadalon is brillíro­zott (3 arany, 1 ezüst), utána vi­szont megtört valami. És hiába mondták a hazai szakemberek, hogy jöjjön vissza Magyarország­ra, mert egy amerikai edző nem fogja normálisan felkészíteni az olimpiára a sajátjai ellenfeleként, Hosszú nem hallgatott senkire, csak a megérzéseire. Azok meg azt súgták: rendben lesz minden. Nem lett. Vagy mégis? Hosz- szú egyértelműen kudarcként fogta fel a londoni szereplést. Ma már ő is másként lát mindent - onnantól más tintával íródott to­vább egy nagyszerű pályafutás. A magánzó bajnok Hosszú Katinka szakított a Magyar Úszószövetséggel. Az ötszörös világbajnok de­cemberben jelentette ki, hogy nem elégedett a szövetség munkájával. Január elején újabb sajtótájékoztatót hívott össze, kinyilvánította, hogy magánzóként készül a nyá­ri játékokra - ennek megfele­lően azóta menedzsmentjén keresztül tartja a kapcsolatot a szövetséggel, és az újság­írókat is jobbára elkerüli. Phelpsi magasságokban Az első igazán nagy dobásuk a barcelonai vb-n volt: 2013- ban Hosszú Katinka 3100 métert versenyzett. Ehhez ha­sonlóra csak Michael Phelps volt képes azt megelőzően. Katinka sikerének titka ab­ban is rejlik, hogy tökélyre fej­lesztette a regenerálódási ké­pességét - nagyon hamar ké­pes ismét erőre kapni, legyen bármilyen megerőltető úszás is mögötte. A barcelonai vb-n, miköz­ben Hosszú a 400 vegyes aranyérméért küzdött, Tusup show-t csinált a lelátón. Az el­ső közös vb-győzelmüket Barce­lonában 200 vegyesen érték el, a 400 vegyes döntőjén a kame­rák egy része nem is a vízben történteket vette, hanem az ame­rikai srácra figyelt, aki nemcsak hogy ugrált, hanem csapkodott és iszonyatos hangerővel üvöl­tött. Közben meg megjelentek az első könnycseppek a szemében. Katinka beért a célba. Naná, hogy elsőként - az első dolga az volt, hogy megkeresse szemével a férjét a lelátón. Ökölbe szorult a kéz - a lelátón és a me­dencében is. A Tusup alatt besza­kadt padlót még javí­tották a lelátón, ő ez­zel nem foglalkozott, rohant a feleségéhez: át­ugrott a vegyes zóna két oldalát elválasztó palánkon,/ és a magasba emelte az akkor már háromszoros világbajnokot. A java még ezután jött! Két év­vel később, a kazanyi vb-n Hosz- szú megvédte mindkét címét, ez már papaírforma volt. Az el­sőt, a 200 vegyest világcsúccsal (2:06.12) sikerült! „Nekem egy világcsúcs többet jelent, mint egy olimpiai arany­érem. Mert azt mutatja, nemcsak hogy a legjobb vagyok abban a számban, hanem azt is jelzi, még soha senki nem úszott nálam gyorsabban” - jelentette ki Hosz- szú. Persze csak azután, hogy jól kisírta magát - az 50-es me­dencében elért világrekord volt ugyanis álmai netovábbja. A 25-ös és 50-es medencében rendezett vegyesúszó-számok közül négyben Hosszúé a világ­rekord! Már csak a nagymeden­cés 400 vegyesé lóg ki a sorból. Hosszú a 200 és 400 vegyes egyértelmű esélyeseként érke­zik a riói olimpiára. Az elmúlt négy évben rengeteget verseny­(A lapzártánk idején biztosan tudható, Hosszú által vállalt versenyszámok) AUGUSZTUS 6. 400 m vegyes, előfutam AUGUSZTUS 7. 400 m vegyes, döntő 100 m hát, előfutam AUGUSZTUS 8. 100 m hát, középdöntő 200 m vegyes, előfutam AUGUSZTUS 9. 100 m hát, döntő 200 m vegyes, középdöntő AUGUSZTUS 10. 200 m vegyes, döntő AUGUSZTUS 11. 200 m hát, előfutam AUGUSZTUS 12, 200 m hát, középdöntő AUGUSZTUS 13. 200 m hát, elöntő zett, megtapasztalt sok min­dent, sőt, valójában nincs olyan, amit nem. Ez volt ugyanis az egyik cél - az, hogy bármi vá­ratlan történik Rióban, ne zök­kentse őt ki. Versenyzett bete­gen, volt, hogy hányt két ver­senyszám között, úszott egy nap minden számban egy-egy vi­adalon, variálta a programját, vállalt megméretést több időzó­na átrepülése után majdhogy­nem egyből, és a nagy világver­senyeket leszámítva szinte nem akadt olyan viadal, amelyen ne edzett volna a délelőtti előfuta­mok és a délutáni döntők között. Mindenre felkészült tehát. Há­la annak, hogy „csak” negyedik lett 400 vegyesen Londonban. Nyilvánvaló, Rióban ennél töb­bet szeretne. Ha azt hozza, amit az elmúlt négy évben, ha ugyan­olyan profin teszi a dolgát Brazí­liában, amit 2012 óta láttuk tőle, el is éri a célját. Egyszersmind valóra váltja gyerekkori álmát, amelyet vala­mikor a kétezres évek elején a té­vékamerának fogalmazott meg: „Olimpiai bajnok akarok lenni!”

Next

/
Thumbnails
Contents