Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-16 / 166. szám

2016. JÚLIUS 16., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 Ill Esterházy Péter és az ellene tiltako- l*1 zok Egerben LdU k t „Nem látom ezt az örömöt, pedig nagy szükség volna rá” Esterházy és az inzultus „A magunk országa va­gyunk, csak azt nem tud­juk, hogy kik vagyunk.” Es­terházy Péter mondta ezt 2011-ben Egerben, ami­kor némi dicstelen közjáték után megnyitotta az ünnepi könyvhetet. A 66 évesen el­hunyt írótól beszédének egy részletével búcsúzunk. EMLÉKEZÉS Esterházy Pétert gyászolja a magyar irodalmat, a magyar szót szeretó'k sokasá­ga. A számos díjjal elismert és kitüntetett világhírű írót, aki politikai rendszerektől, kor­mányzati kurzusoktól, pár­tos széljárásoktól függetlenül mondta, amit gondolt, és úgy mondta, ahogy gondolta. Ezért aztán voltak, akik nem szeret­ték, nem szeretik. Bizton állít­hatjuk, nem ismerik műveit az ellene fel-felhördülők, talán ezért is lehet(ett) őket Esterhá- zyra uszítani. Közvetlenül halála után ke- gyeletsértó'nek tűnhet felidéz­ni azt az inzultust, ami 2011- ben érte őt Egerben. De nem az. Egyrészt azért nem, mert ma­ga Esterházy Péter is egyszerre vizsgálta az őt körülvevő világ színét és fonákját, s egyik nagy erénye volt az ironikus önrefle­xió. Másrészt azért sem, mert ami Egerben történt, az keve­sek sértő szándéka volt, ám so­kak tisztelete és szeretete sem­misítette meg a provokációt ott helyben, a könyv ünnepén, a Líceum és az Egri Bazilika épü­letei közötti szakrális és kultu­rális térben. Az eseményről szóló tudó­sításában akkor azt írta a He- ol - majd a Heolra hivatkozva az országos sajtó számos pub­likációja hogy rendőrök és biztonsági őrök jelenlétében zajlott az ünnepi megnyitó, ta­lán emiatt is csak transzpa­renssel („Nem kérünk a kul- turmocsokból”), majd Esterhá­zy méltatlanságát bizonyítani próbáló szórólapok osztásával tiltakoztak némelyek, a beszé­det megzavaró hangos szóval már nem. Esterházy Péter egész mun­kásságában kereste anyanyel­vének rejtett lehetőségeit a nyil­vánvalóságok köznapinak tűnő megfogalmazására, egyenes beszéde így lett játékokkal te­li és halálosan komoly egyszer­re. Bizonyság erre a 2011 júni­usában Egerben mondott meg­nyitója is, aminek alábbi rész­letével felidézhetjük őt, búcsúz­hatunk tőle. (Köszönet illeti Lá- di Lászlót - Agria TV -, aki a teljes beszédet videón rögzítet­te és megőrizte. A videó megte­kinthető itt: heol.hu.) Az olvasó országa - részlet a 2011-es megnyitóbeszédből ..A tavalyi könyvhéten még azt remélhettem, hogy az az öröm, amelyet sokan mintegy ígér­tek a politikai változások nyo­mán, hogy az ténylegesen lesz. Nem a hivatásos mamelukörü- lökre gondolok, akik ezt a tör- leszkedő mamelukságukat ne­vezik újságírásnak, sőt haza­szeretetnek, és örömön kárörö­met meg bosszút értenek, ha­nem a természetes, civil, tár­sadalmi örömre. Hogy az lát­ható lesz. hogy működni fog. Nem látom ezt az örömöt, pe­dig nagy szükség volna rá. Az öröm erőt ad, lehet belőle dol- ____________________________ gozni, lesz hozzá kedv. Ha öröm van, könnyebb reggel fölkelni, és akkor jobb lesz ebben az or­szágban élni. Sokan és sokat hivatkozunk mostanában a hazaszeretetre. Főként úgy, hogy én szeretem, te gyalázod. Jelezném, hogy a szó a szeretettel van kapcsolat­ban. És ugyan Eszterházy Ká­roly püspök városában, mert talán nem túlzás, nem csalá­di túlzás így mondani, régi ka­tolikusként emlékezhetek arra, hogy mennyi szörnyűséget kö­vettek, nem: követtünk el a sze­retet nevében, s még az is le­het, hogy ez szükségszerű, hogy nem történhetik másként, de azért emlékeztessük ma­gunkat, hogy amikor kétezer évvel ezelőtt a szeretet prog­ramja meghirdettetett, nem erre lett gondolva. A hazasze­retetnek sem optimális formá­ja a gyűlölködés valamelyik vál­tozata. Nem részletezem, nem konkretizálom. Amiként a könyvheti megnyí­lás föltétele, azonképp a re­mény forrása - ha van ilyen, ha van remény és van forrás - az nem az író, szerencsés eset­ben olykor a könyve, de első­sorban az olvasó. Talán igaz, hogy olvasóként jobbak, iga- zabbak, nagyvonalúbbak, értel­mesebbek, felelősségteljeseb­bek, sőt szebbek vagyunk, mint állampolgárként. Könyvespol­caink különböznek, de nem es­nek kétfelé. Egyben vannak. Az olvasó országa jó ország. Csak épp nem tudjuk, hogy kinek az országa vagyunk. Szoktunk ne­veket mondani, de szerintem se Kádáré nem vagyunk, se Horthyé - hogy újabb neveket ne is említsek. A magunk or­szága vagyunk, csak azt nem tudjuk, hogy kik vagyunk." Jelszavak Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu C sóró kelet-európai fiatalokként vágtunk neki a nagy kalandnak, az első komoly kirándulásnak „Nyugatra”. Harminc éve lehetett. Négyen ültünk a piros Skodában, a csomagtartóban sátor, egy oldal szalonna és sok konzerv. Gondtalanul szeltük az utat, tele tüdő­vel szívtuk magunkba a szabadság levegőjét. Úgy terveztük, július 14- re érkezünk Párizsba, hogy elvegyülhessünk az ünnepi forgatagban. Tüdtuk, a nemzeti ünnepen a Champs-Élysées sugárúton látvá­nyos felvonulás, koncertek követik egymást, éjszaka 11-től kezdődik a tűzijáték a Champ de Mars-nál (Eiffel-toronynál), amit hajnalig tar­tó utcabál zár. Semmiről nem sze­rettünk volna lemaradni. Lenyű­gözve, megbabonázva bolyong­tunk a francia fővárosban. Ap­ránként kortyoltuk a szabadság ízét, kerülgettük a tömeget. Lép- ten-nyomon felvillant előttünk egy-egy transzparens, rajta a jelszavakkal: Liberté! Égaüté! Fratem- tité!, azaz Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Harminc év telt el azóta, harminb év vágyódás az iránt, hogy a Francia Köztársaság nemzeti mottójául szolgáló jelszavak jelentését ne csak megértsük, hanem meg is élhessük a mindennapokban. Nemcsak itthon, az egész vüágon. Naiv az ember, s e naivitáson az idő múlása sem sokat változtat. Még az a borzalmas hír sem, hogy az idei július 14-i nemzeti ünne­pen rendezett tűzijátékra érkezett százezres tömegbe csütörtök es­te egy teherautó hajtott Nizzában, a parti sétányon. A mérleg: 84 ha­lott, köztük 10 gyerek, 100 sebesült. A sokk után újra fel kell tenni a kérdést szabadság, egyenlőség, testvériség vagy fanatizmus, gyávaság, barbárság? Lehet választani. A mérleg: 84 halott, köztük 10 gyerek, 100 sebesült. Hétfőn a klaviatúránál a titokzatos blogger Idén is indul a közkedvelt nyári kreatív akció, a „Jumur- dzsák blogja” névre "hallgató online játék - hangzott el azon a pénteki polgármesteri sajtó- tájékoztatón, amelynek apro­póján Habis László elmondta: a nyeremény természetesen egy csodás őszi hétvége lesz Eger­ben, kellemes kiegészítő aján­dékokkal, de a szervezők nem feledkeznek meg az egri játé­kosokról sem.- A tíz bejegyzésből álló blog- folyam hétfőn indul az eger.hu oldalon és a Facebook-on, hogy a Dobó téri ünnepi események keretében az­tán „leleplez­hessék”, ki rej­tőzik a „titok­zatos blogger gépének tűz­fala mögött”. Azok között, akik a leleplezés előtt kitalálják és augusztus 19-én éjfélig meg­írják a helyes választ, értékes nyereményt sorsolnak ki. A fő­díj egy egri hétvége, borkósto­lóval, vacsorával, 3 nap 2 éjsza­kás szállással egy helyi well- nesshotelben. A helyesen tip­pelő helyiek értékes borcsoma­got és ajándékcsomagot nyer­hetnek. Szó volt a tájékoztatón arról is, hogy ebben a Szezonban is virágos város várja a látogató­kat. A Városgondozás Eger Kft. az önkormányzat megbízásá­ból folytatja a jól ismert progra­mot: 40 helyszínen 5 ezer egy­nyári virágot ültettek ki város­szerte, majdnem 70 fajtából, 14 millió forint összértékben. Az EVAT Zrt. kultúrával, tu­risztikai- és városmarketing­gel foglalkozó „Kulturma” di­víziója - az eger.hu oldal mel­lett - szoro­san együttmű­ködik az egri- programok.hu programaján­ló online felü­lettel. A napokban elkészült és letölthető az „egriprogramok” névre hallgató új okostelefo­nos applikáció - jelentette be Varga Ottó divízióvezető. Ha­marosan frissítésekkel fejlesz­tik majd a programot, keresési lehetőséggel, részletes ajánlók­kal. s. s. A nyeremény egy csodás őszi hétvége Egerben. A szülőfalujukban létesítenek grandiózus borászati centrumot a Juhász testvérek Másfél milliárd forintot költenek a központra EGERSZALÓK Más koremlékek között a Heves Megyei Hírlap július 15-i lapszámát is elhe­lyezték a Juhász Testvérek Pin­cészet legújabb beruházásá­nak - palackozó és logisztikai központ - alapkövében pénte­ken délután. Az ünnepélyes alapkőletétel időzítése sem volt véletlen, mert a cég tegnap ün­nepelte fennállásának húsz­éves jubileumát. Koccintottak is már erre korábban a pincé­szet munkatársai és az érsek­kerti sátruk vendégei az Egri Bikavér Ünnepen múlt szom­baton. Tegnap pedig a másfél milliárd forintos beruházás megkezdése tette fel a koronát a jubileumra. Juhász Attila, a családi vál­lalkozásként indult cég egyik tulajdonos vezetője köszöntőjé­ben felidézte a három évtized­del ezelőtti időket, amikor a családi szőlőterületeken meg­termett a 30 hektoliternyit kite­vő bor alapanyaga, amit borrá is érleltek a pincéjükben. Meg­fogalmazása szerint akkoriban sem gondolta senki, hogy a tíz évvel később vállalkozássá fej­lődő elfoglaltság milyen távla­tok előtt áll, így ma se kell el­rettenni a bátor kezdeménye­zésektől. Ebben az esetben a másfél milliárdos beruházás­tól. Erre a szükséges összeget a tisztes nyereségből, pályáza­tokból, például a kormány ál­tal a héten jóváhagyott, közel 40 milliárd forintos, a szőlő- és bortermesztés technológiai fej­lesztésére elkülönített összeg­ből kívánják előteremteni. Szá­mítanak az eddig velük kor­rekt együttműködést megvaló­sító bankjukra is. Dr. Nyitrai Zsolt, Eger és tér­sége országgyűlési képvise­lője, miniszteri biztos ünnepi beszédében ezt a vidékfejlesz­tés keretében felhasználható 40 milliárd forintos lehetősé­get ajánlotta minden borvidé­ki borász figyelmébe. Közlése szerint levélben már felhívta azon bortermelők figyelmét a 200 millió forintban maximált vissza nem térítendő támoga­Juhászék (balra az édesapa) elhelyezik az alapkövet tásra, akik a térségben tevé­kenykednek. A Juhász testvé­rek évtizedekre visszanyúló­an kiemelkedő nagyságú és je­lentőségű beruházása kapcsán pedig azt emelte ki, hogy ben­nük megvannak mindazok a képességek, amelyek a sike­res vállalkozói léthez szüksé­geltetnek, hiszen innovatívak, mernek kockázatot is vállalni. Varga István, Egerszalók polgármestere a Juhász testvé­rekkel közös, évtizedekre visz- szanyúló múltat felidézve a szülői házban kapott indíttatás nagyszerűségét dicsérte, majd ismertette azokat az adatokat, amelyek a Juhász-pincészet tö­retlen fejlődését mutatják. S. S.

Next

/
Thumbnails
Contents