Heves Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-09 / 134. szám

2016. JÚNIUS 9., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 3 Ötven éve segíti a Vöröskereszt tevékenységét Gyémántdiplomás Dr. Gyetvai Gyula a napok­ban vehette át Miskolcon a Vöröskeresztes Tevékenysé­gért elismerés Gyémánt fo­kozatát. Ötven éve segíti a szervezet munkáját. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu EGER A Heves megyei egészség­ügy évtizedekig meghatározó alakjával, dr. Gyetvai Gyulával idestova öt éve találkoztam utol­jára személyesen. Most, hogy is­mét rangos elismeréssel jutal­mazták tevékenységét, beszél­getésre invitálom. Amikor a 78 éves szakember magas alakja felbukkan a szerkesztőségben, nem tudom leplezni meglepeté­sem: - Főorvos úr! Maga semmit nem változott! Hogy csinálja? - kérdezem. Mosolyog, széttárja a karját, úgy válaszol: - Nincs semmi titkom. Kiválóan érzem magam. Bizonyára az is hozzájá­rul a jó közérzethez, hogy koráb­ban rengeteget sportoltam, de az is oka lehet, hgy a mai napig dol­gozom, aktív életet élek. Ezúttal beszélgetésünk apro­pója, hogy ötven éve tagja a Vö­röskeresztnek. Gyetvai doktor mindig tudott időt szakítani ar­ra, hogy tanácsaival, kapcsolat- rendszerével erősítse a szerve­zet tekintélyét, növelje a progra­mok hatékonyságát. Az 1980-as évektől volt a megyei vezetőség tagja, majd 1992-től ezen testü­let elnökeként dolgozik folya­matosan. Kíváncsiak vagyunk, miért döntött úgy fél évszázada, hogy segíti az önkéntes mozga­lom munkáját. Azt mondja, az orvosi diploma és a szakvizsga megszerzését követően kézen­fekvő döntés volt, hogy fiatal or­vosként támogatja a szervezet munkáját. Évekig volt rendsze­res véradó, majd a megyei el­nökség tagjaként, utóbb 25 évig elnökeként tevékenykedik.- Rendkívül büszke vagyok ar­ra - mondja -, hogy ebben a po­zícióban elődeim között tudha­tom Szmrecsányi Lajos egyko­ri egri érseket, aki páratlan ada­kozókészségével, Európa-szerte eüsmert modem szegénygondo­zó hálózatával vívta ki a társa­dalom megbecsülését. Kevesen tudják, de tény, hogy 1914 nya­rán pusztaszikszói nyaralójában katonakórházat létesített, a hábo­rú károsultjait, az elesettek özve­gyeit és árváit tetemes összegek­kel segítette. A mozgalom kezdet­ben a háborús áldozatok megse­gítését tartotta elsődleges céljá­nak, ám mára rendkívül szerte­ágazóvá vált a tevékenységünk. Dr. Gyetvai Gyuláról min­denki tudja, hogy rengeteget tett a megyei gyógyintézmé- nyek eredményes működésé­ért. A Markhot Ferenc Kórházat 1979-től 1987-ig főigazgatóként irányította, s ez az időszak volt a megyei kórház életében talán a leggyülmöcsözőbb. 1980-ban adták át a rendelőintézetet és az élelmezési üzemet, egy évvel ké­sőbb a sebészeti „tömböt”, végül 1983-ban a szülészetnek, a pato­lógiának, a gyógyszertárnak és a 3-as belgyógyászati osztály­Névjegy: Név: dr. Gyetvai Gyula Szakmai út: 1973-75: Kékes­tetői Állami Gyógyintézet igaz­gatója 1975-79: Parádfürdői Állami Kórház igazgatója 1979-1987: Markhot Ferenc Megyei Kórház igazgatója 200Ö-2013 Motetta Mátra- derecske igazgatója Kitüntetések, amire büszke: 2002: Debreceni Orvosi Egye­tem (DEOEC) Kiváló Oktató cím 2002: Petrányi Gyula-díj 2003: Batthány-Strattmann László-díj 2016: Vöröskeresztes Tevé­kenységért Gyémántdiploma nak helyet adó épü­letrészt. Jelentős izotóp regionális központot szer­vezett Heves, Szolnok, Nóg- rád és Bor­sod me­gye bete­geinek, és kékes­tetői izo­tóp szemi- náriumot az orvosok­nak. Szá­mos új osz­tály, s köz ponti diag­nosztikus és terápi­ás egység létesült a if Fotó: BerárTDániel vezetése idején. Például az izo­tóp- és az ultrahang-laboratóri­um, a műveseállomás, a króni­kus belgyógyászati és rehabi­litációs osztály, az urológia és az ortopédia. Dinamikusan fej­lődtek a korábban létrehozott szakágak, illetve újak jöttek lét­re. Endokrinológus szakember­ként rengeteg tudományos ülé­sen részt vett, jó ideig irányítot­ta a megyei kórház tudományos bizottságát, tagja a belgyógyász és más társaságoknak, s évekig a megyei orvosi kamara felügye­lőbizottságának elnökeként is munkálkodott. Adódik a kérdés, a szakma mellett hogyan tudott időt szakítani az önkéntességre?- Mindig is az volt a meggyő­ződésem, hogy diplomásként, értelmiségiként valami pluszt kell adni a társadalomnak. En­nek az önzetlen tenniakarásnak a legjobb példáit találhat­juk meg a Vöröskereszt aktivistáiban, akik | száma a megyében több ezerre tehető, s akik minden el­lenszolgáltatás nélkül segítenek a bajbajutottakon. Nagy szó ez ak­kor, amikor a körü­löttünk levő világ­ban egyre inkább az anyagi és egzisztenciális ér­vényesülés az elsődleges. Óriási dolognak tartom, hogy például katasztrófák idején 24 óra alatt több tízezer önkéntes mozgósít­ható, akiket nem a pénz, hanem a puszta segíteni akarás vezérel.- Megyénket szerencsére az utóbbi időben elkerülték a na­gyobb katasztrófák, ám a sze­génység mértéke jóval megha­ladja az országos átlagot.- Ez így igaz. Különösen a téli hónapokban hangsúlyos ez a te­vékenység. Az élelmiszerbank­tól kapott csomagok éhező csa­ládok ezreinek segítenek, az in­gyenes ételosztások, teajáratok ugyanezt a célt szolgálják. Azt is lényegesnek tartom, hogy a szo­lidaritásnak, az összefogásnak, az önzetlen tenniakarásnak fia­tal követői is vannak. Az elmúlt 10-15 évben kiépült megyénk­ben az ifjúsági vöröskeresz­tes hálózat. Az ebben részt vállaló fiata­lokra biztosan számíthat a jövőben a társadalom, mint ahogy a megyénk főiskolái­ban rend- szeresen vért adó hall­gatókra is. Dr. Gyetvai Gyula: Szerencsére | a szolidaritásnak, az összefogásnak, az önzetlen tenniakarásnak fiatal B követői is vannak MH Ne tanulj, fiam! Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu T anulj fiam! A tudás az egyetlen, amit nem vehetnek el tőled - hangzott a szülői intelem gyerekkoromban. A nyolcvanas évek­ben sok átlagos család hozott kemény áldozatokat azért, hogy gyerekük diplomához jusson. Emlékezetem szerint szőkébb környe­zetemben sok felnőtt vállalt plusz munkát azért, hogy utódja főisko­lai, egyetemi tanulmányait segítse. (Pedig akkoriban még ingyenes volt a felsőoktatás.) A rendszerváltás utáni években mintha csillapo­dott volna ez a hullám, s jött az újabb szlogen: - Ne fecséreld a drága időt a diplomaszerzésre, azzal úgyse jutsz sokra! Tanulj inkább egy jó szakmát, azzal legalább tisztes­séges megélhetéshez jutsz. Légy víz- és gázszerelő, pincér, sza­kács, fodrász! Ezekkel lehetetlen mellényúlni - szólt a jó tanács. S lám, még akkor is tanultak a fia­talok. Aki jól menő szakmát sajátított el, nem bánta meg. Többségük manapság - ha nem is itthon - Nyugat-Európában egész jól boldogul. Aztán jött 2013, amikor egyik napról a másikra 16 évre csökkent a tankötelezettség felső korhatára. Innentől kezdve a kevésbé tehetős családok beletörődtek abba, hogy a társada­lom számára a továbbiakban nem létkérdés, hogy tanul vagy sem a fiatal. - Ne tanulj, fiam, inkább dolgozz! - hangzik el azóta egyre több családban, s a fiatal hallgat a szülői szóra. Legalábbis ezt tükrözik a statisztikai hivatal friss adatai, miszerint a korai iskolaelhagyók száma évek óta emelkedik. Tavaly visszaállt a 2003-as szintre. A felelős minisztérium csak most kezdi vizsgálni, hogy nö­velte-e az iskolaelhagyók számát a fenti tény. Egy biztos, a ren­delkezés bevezetése óta drasztikusan megnőtt a 18 év alatti közmunkások száma. Attól tartok, mire a minisztérium szem­besül döntésének következményeivel, már nem sokat lehet tenni: visszavonhatatlanul a közmunkások országává válunk. Közmunkások országává válunk. Malac buktatta le visítással a tolvajt FÜZESABONY Éktelen malacvi­sítás gátolta meg az egyébként pityókás tolvajt a városban ab­ban, hogy el is lopja óljából az ifjú hízót. Kísérleti szakban maradt tettéért, gyorsított el­járásban, elég kemény bünte­tést mért rá a bíróság. A Füzesabonyi Járási Ügyészség vádja szerint - tá­jékoztatott dr. Konkoly The- ge László me­gyei főügyész­ségi sajtószóvi­vő - a helybeli Cs. Sándor idén május 1-jén dön­tött úgy, hogy egy kismalacot szerez magának. Aznap dél­után három óra tájban, miu­tán felöntött a garatra, bicik­livel elkerekezett a Tüzér ut­cába egy házhoz. Bemászott a kerítésen át az udvarra, s a minden oldalról fallal körül­vett ólból az ajtajának kinyi­tása után megpróbált zsák­mányként magával vinni egy tízezer forint értékű vá­lasztási malacot. Arra azon­ban nem számított, hogy a jó­szágnak ez majd nem tetszik. A fiatal haszonállat ellenállt, hangosan visított, amire a tu­lajdonos azonnal odasietett. Végül a huszonegy éves férfi a sertést hátra hagyva elme­nekült a helyszínről. A vádhatóság Cs. Sándort a tett elkövetésétől számított egy hónapon belül szabály­sértési érték­re, helyiségbe, a jogosult tud­ta és beleegye­zése nélkül bemenve megva­lósított lopás vétség kísérleté­vel vádolta meg, s állította bí­róság elé. Az ügyészség indít­ványának megfelelően a Fü­zesabonyi Járásbíróság nyolc hónap, egyévi próbaidőre fel­függesztett börtönbüntetés­sel sújtotta a vádlottat. A pró­baidő tartamára egyúttal el­rendelte a pártfogó felügyele­tét is. Sz. Z. Felfüggesztett büntetést kapott a tettes. Olasz, argentin és amerikai cserediákok Hevesi kézművesmesterek hódítottak Borsodban Kincseiket mutatták be HEVES MEGYE Idén olasz, orosz, argentin és amerikai cserediá­kok tanulnak megyénkben, jö­vőre török és hongkongi diá­kok jönnek, akik várják azok­nak a családoknak a jelentke­zését, akik szívesen fogadnák őket - tájékoztatta lapunkat az American Field Service (AFS) Csereprogramról Németh Sán­dor kommunikációs tanács­adó. Közleményükből kiderül, hogy a megyében jelenleg négy család fogadott cserediákokat. A Felsőtárkányban élő Ma- gyarné Gyarmati Erzsébet és családja szívesen fogadta a kül­földről érkező diákokat, augusz­tustól az olasz Emilio Gonella számára biztosítottak otthont. Ahogy a család is vallja, a prog­ram sokat segített nekik abban, hogy megtanulják, hogyan kell egy másik kultúrából érkező, más nyelven beszélő emberrel megismertetni a magyar szo­kásokat. A felsőtárkányi család szerint még saját kultúránkhoz is közelebb kerültek a cseredi­ákoknak köszönhetően. A rö­vid ideig nálunk élő diákok is profitálnak: tavaly a családnál élő Rodrigo felsőfokú magyar nyelvtudással tért haza. A hatvani Szelei Orsolya és családja is örömmel fogadta az amerikai Rachaelt. A tavaly századik évfordulóját ünneplő szervezet várja a befogadó csa­ládok jelentkezését. J. H. HEVES MEGYE-MISKOLC A Füge- di Márta Népművészeti Egyesü­let vendégségbe hívta Heves me­gye két jelentős népművészeti egyesületét és alkotóközössége­it a Borsodi Fonó alkalmából. Al­kotóházukban kiállítást rendez­tek a hevesi Csillagvirág Nép- művészeti Egyesület és a Heves Megyei Népművészeti Egyesület (HMNE) alkotóinak munkáiból. Mint azt Fehér Jánosnétól, a HMNE elnökétől megtudtuk, egyesületüket tizenhat mes­ter képviselte, számos alko­tással, a viselettől a szövésen, hímzésen át fazekasmunkák­kal, fa- és csontfaragásokkal, kerámia, gyöngy és lószőr ék­szerekkel, bőrműves munkák­A hevesi népművészek alkotásai Miskolcon is sikert arattak kai és festett üvegekkel. A ven­dég népművészek, népi kéz­művesek és kézművesek a tra­dicionális népi kismesterségek széles tárházát mutatták be az érdeklődőknek. Az értékőrző, értékteremtő alkotások mind­egyike hordoz egy csipetnyi hevesi „ízt”, amitől különlege­sebbek, egyedibbek ezek a tár­gyak, mint más tájegységeken. Az Alkotóház mini galériájá­ban Kiss István fafaragó dom­borművekkel, szobrokkal mu­tatkozott be Arc-Képek című kiállításán a miskolci közön­ségnek. A Borsodi Fonó alkal­mából a diósgyőri várban a he­vesi mesterek szakmai bemu­tatókat is tartottak. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents