Heves Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-07 / 132. szám
4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK: ISTENMEZEJE 2016. JÚNIUS 7., KEDD Szeretnék a lakók, ha kegy- és zarándokhellyé válhatna gyönyörű településük Ahol a legendák még ma is élnek Istenmezején drasztikusan fogyatkozik a lakosságszám, az aktívabbak munkahelyekre, az idősek egy klubhelyiségre vágynak. Az iskolások régi-új helyre költöznek. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu ISTENMEZEJE Idestova húsz esztendeje annak, hogy először jártam a neve alapján varázslatokat ígérő észak-hevesi településen. Meglepett, hogy az aprófalvas pétervásárai térségben van egy olyan falu, ahol csak elvétve akad néhány szerény kocka-, vagy régi építésű parasztház. Az erre tévedő idegennek azonnal feltűnik, hogy túlnyomórészt két-háromszintes lakóépületek és hatalmas porták uralják a központot. Ez jómódú emberekre vall, s ez az állítás igaz is volt a rendszerváltozásig. Addig, amíg működött a külszíni bánya, és a környéken lévő ipari üzemek, termelőszövetkezetek, biztos megélhetést nyújtottak. A tősgyökeres isten- mezejeiek ma is jól emlékeznek az 1970-es évek virágzó éveire. Volt munka, biztos, jól jövedelmező állás, aktív sport- és kulturális élet. A konszolidált, viszonylag nyugodt évek emlékét ma már csak az emeletes házak őrzik. Ezek nagy része mára elnéptelenedett, főként az idősebbek lakják, mivel a fiatalok munkahely hiányában máshol próbáltak boldogulni. A fénykorban csaknem háromezer lakos élt itt, ma rohamosan fogy a népesség, mindössze 1528 lelket számlálnak. Munkalehetőség se helyben, se a környéken évek óta nincs. Az aktívabb, szakmával rendelkező középkorú férfiak közül sokan naponta ingáznak a fővárosba, vagy máshová nagyobb építkezésekre. Hajnalban indulnak, késő estére érnek haza. Az ötvenes éveiben járó Zu- bó Gábor arról mesél, hogy nem egy család látta kárát e kétla- ki életnek. Ő is így járt. Asszonya egy másik településen talált munkát, s olyan új férjet, akire minden nap számíthatott. Vitte magával a közös lányukat is, akit az apa egyre ritkábban lát. Gábor úgy véli, ha nem lesznek új munkahelyek, előbb-utóbb kihal a falu. Márpedig Istenmezejéhez ragaszkodnak az itt élők. A környék páratlan természeti adottsággal rendelkezik. A levegőt harapni lehet, a falut körülölelő szelíd dombok, hegyek túrázni, gombászni, barangolni hívogatnak. A helység jelképe egy különleges természeti képződmény, amely a hozzá fűződő legenda alapján a Noé szőlője nevet kapta. A Noé szőlője glauko- nitos eredetű kopár homokkő. A dombegyüttes páratlan látvány. Nem véletlen, hogy a község vezetői igyekeztek-igyekez- nek kihasználni az ebben rejlő lehetőséget. Kápolnát emeltek alá, s megjelent a sziklákon az áldást osztó Jézus szobor, az apostoli kettős kereszt is. A helyiek azt mondják, az éjszakai világításban fantasztikus látványt nyújtanak. Nagy Péter, a település polgár- mestere is azt magyarázza, Istenmezeje fellendülését a leginzoloje... W: ' ■ f: y.yfoSK lyiek iff1 m A Nagy Péter polgármester Zubó Gábor kőműves Horváth Margaret iskolás Surányi József közmunkás Bátka Bíró Liza postás kább attól lehetne remélni, hogy a Noé szőlőjét afféle kegyhellyé alakítanák, ahová elzarándokolhatnának a hívők. Mondja, hogy munkahelyteremtő vállalkozás nem jelent meg a környéken évek óta, 30-40 ember pedig közmunkából próbál boldogulni. Ők művelik a község határában található két hektáros földet. Krumpli, hagyma, idényzöldség így mindig van a helyieknek, de az államtól kapott szociális tűzifát is azzal egészítik ki, amit a közmunkások termelnek patakmeder-takarítás, bozótirtás közben. Surányi József is közmunkásként dogozik. Végzettsége szerint vas- és fémszerkezet lakatos, korábban a bányában dolgozott, ám annak megszűnésével munka nélkül maradt, így a közmunka lehetőségnek is örül. Benyitunk a polgármesteri hivatal melletti óvodába is, ahol 19 kisgyermekről gondoskodnak. Az épületben nem oly rég fűtéskorszerűsítést hajtottak végre és új kerítést kapott az udvari rész. Itt a várható változás az, hogy tárgyalások folynak arról, ami szerint ismét használhatják a saját főzőkonyhájukat, azaz helyben főzhetik meg azt a napi száz adag ételt, ami a gyerekeknek és az időseknek jár szociális étkeztetés gyanánt. Évekig Ceredről szállították a meleg ételt, de talán nemsokára újra helyi alapanyagokból készülhet az ebéd. A közeli iskolába ballagunk. A kétszintes épületben az 1990- es évek közepén még több mint száz gyermek tanult, nyolc osztályos képzésben, jól felszerelt intézményben, a kor szintjét messze meghaladó informatikai tanterem segítette felkészülésüket. Ám 2010-től a felső tagozatosok Pétervásárára ingáznak, az összevont alsó tagozatos kis iskolában pedig egyre fogyatkozik a létszám. Idén szeptembertől mindössze hat kisdiák tanul majd itt. Horváth Margaret a nyomunkba szegődik. A cserfes kislány arra kér, írjuk meg az újságban, hogy nagyon szereti az iskolát. Aranyosak a tanító nénik és sokat lehet játszani. A jelenlegi intézmény tehát a helyi oktatás igényeihez túl nagy, éppen ezért szeptembertől a régi iskolába költöznek a kicsik. Oda, ahol egykor a nagy- és dédszüleik jártak.- Az épület rendben van és jóval takarékosabban működtethető - mondja a falu első embere, aki abban bízik, hogy lesz olyan pályázati lehetőség, aminek a segítségével idősek napközi otthonát alakíthatnak ki a megüresedő épületben. Erre igencsak nagy szükség van, A különleges alakokat idéző formák nemcsak természetvédelmi szempontból érdekesek: a legenda szerint Jézus és Péter apostol a szőlősdomb alatt gyalogolva megszomjazott, és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kért. Azok megtagadták a kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsös kosaraikat. Ezeket mivel a faluban egyre több az idős, magányos ember, akik időnként társaságra, programokra vágynának. Eszembe jut, hogy nem is oly régen az Istenmezejéhez tartozó Szederkénypusztán egy kis fatelep működött, ahol a fűrészáru mellett takaros kerti bútorokat gyártottak. Megkérdem hát, annak mi lett a sorsa. Csődbe ment, semmi és senki nincs már ott, csak az őr, aki vigyázza a területet - legyint egy utcán megszólított középkorú nő. A fiatal postással is váltunk néhány szót. Bátka Bíró Liza azt állítja, hogy nagyon szeret itt élni. Nyugalom, csend, jó levegő van és barátságos emberek lakják a falut. Ha egy játszótér is épülhetne valamikor, annak nagyon örülnének a kisgyermekes szülők, például ő is. Miközben sétálgatunk, mindenütt virágos, szépen gondozott közterületeket látunk. Megtudjuk, hogy tavaly az alpolgármester mondott le tiszteletdíjáról, hogy egynyári vilátjuk ma is a domboldalon. A főleg csillám, kisebb mértékben kvarcszemcsékből álló homokkő alsóbb szintjein gyakoriak a kavicsos betelepülések, jellegzetesek az alul cipó alakban megkeményedett homokkő részletek. Ezek a mállott hegyoldalakon gömbös formában szőlőfürtkép- ződményt adnak. rágokkal tegyék takarosab- bá a falut, idén pedig a polgár- mester követte a példáját. Kiderül az is, hogy az elmúlt évben 750 helyi lakos részesült valamilyen szociális juttatásban, s hogy a temetési segély mindenkinek alanyi jogon jár egy ideje. Hogy ez eredmény vagy sem, döntse el ki-ki maga. Az biztos, nem az itt élők hibája, hogy az egykor módos faluban ma jobbára szegények, idősek és szebb napokra vágyó emberek élnek. Mindez a rendszerváltozás utáni politika összeredménye. Nemcsak Istenmezején, hanem a megye számos más településén is. Földgyógyító dobünnepre hívogatnak A településen június 10- 11-én rendezik meg a XI. földgyógyító dobünnepet. Ez hagyományőrző, kulturális és szakrális rendezvény, koncertekkel, előadásokkal. Különböző helyszíneken rendezték meg korábban: Bogácson, Tamaszentmárián, Sírokban. Fellépnek hagyományőrző talpas íjászok, lovasíjászok, gólyalábas komédiások, de lesz gyermek játszóház, kézműves foglalkozás, régi mesterségek bemutatója is. A napot késő este egy nagy szertűz körüli közös föidgyógyító dobolással zárják. A kisiskolások szeptembertől új helyre költöznek Büszkék a Noé szőlője legendájára
