Heves Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-03 / 129. szám
0 A Ml TELEPÜLÉSÜNK: TARNABOD 2016. JÚNIUS 3., PÉNTEK Jól működik, munkát ad a tarnabodiaknak a tíz éve nyílt elektronikai bontóüzem Vannak, akik már innen mehettek nyugdíjba A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 12 évvel ezelőtti érkezésével Tarnabodon a céltalansággal együtt járó nyomor mára szegénységgé enyhült, olyan szegénységgé, amiben az embereknek céljaik vannak: becsületes munkával pénzt keresni, tenni a boldogulásukért. Az elektronikai bontóüzemben jártunk. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu TARNABOD „Több mint egy évtized telt el, de ma is eleven emlékként él bennünk, milyen indulatokat kavart a Befogadó falu program híre. Ha azt akartuk volna, hogy beszéljenek rólunk, keresve sem találtunk volna rá ennél jobb módot, hiszen a tévéstábok egymásnak adták a kilincset Tarnabodon, még egy japán forgatócsoport is eljött, hogy hírét vigye a különleges kísérletnek. Csakhogy mi nem beszélni akartunk róla. Azért jöttünk, hogy megértsük az itt élők fájdalmát, a haragot és a nyomorúságot, és ha már megértettük, közösen megtaláljuk rá a jó válaszokat.” - írta Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a tarna- bodi elektronikai bontóüzem fennállásának 10. évfordulójára készült kiadványban. S, hogy tényleg nemcsak beszéltek róla, arra a legfőbb bizonyítékok azok, hogy kisbuszt indítottak a hiányzó járatok pótlására, játszóházzá alakították a kocsmát, átvették az iskolát és az óvodát, istállóból bontóüzemet létesítettek, ami még most is működik és munkát ad a helyieknek. A kezdetek Korai órán érkeztünk a tar- nabodi üzembe, épp’ reggeliztek a munkások, de örömmel fogadtak bennünket, hisz’ beszélgetni szerettünk volna velük a munkájukról, életükről, mennyiben változott, mióta a Málta „betette a lábát” a faluba. A bontoüzemben megváltozott munkaképességűek is dolgoznak. Nyltrai József egy építkezésen történt munkabalesetben vesztette el az ujjait Először Hevér Rozália üzemvezető vezetett körbe, ő koordinálja az itt dolgozókat, a beérkező anyagokat, de - túlzás nélkül állítva - mindenre rálátása van, a munkások magánéletére is. Még akkor is, ha nem akarja.- Nehéz és fárasztó volt a kezdet, de azért a nyugalomért, ami most uralkodik itt, azt mondom, megérte minden izzadságos pillanatért. Tizenkét éve a budapesti hajléktalanok érkezésekor jöttem ide segítőnek, az üzemben kezdetektől fogva jelen vagyok. Induláskor 30 helyet hirdettek meg, amire körülbelül 150- en jelentkeztek. Egyértelmű volt, hogy a családok önfenntartóvá válásához égető szükség van arra, hogy hosszú távú munkajövedelemhez juttassuk őket, illetve megtanítsuk őket dolgozni. Olyan teA kezdetektől az üzem foglalkoztatottja Elek Jánosné Marika, akinek férje és veje is a munkatársa. Nap mint nap együtt indulnak munkába. Német István az üzemben és az önkormányzatnál is dolgozik vékenység jöhetett csak szóba, amit alacsony képzettséggel, betanulással is viszonylag könnyen el lehet sajátítani. Jelenleg húszán dolgoznak itt, általában nyolc vagy annál kevesebb osztályt végzettek. Az a dolguk reggel 7-től délután fél 4-ig, hogy elektronikai hulladékot szedjenek szét a legkisebb szétszerel- hetőségi szintre, rézre, vasra, alumíniumra, amit aztán máshol újrahasznosítanak - tájékoztatott Hevér Rozália, aki Boconádról jár az üzembe nap mint nap.- Itt nincs ki-be mászkálás, a kapu, amin Önök is bejöttek, az reggel 7-kor csukódik és fél 4-kor nyílik ki újra. Kivételes eset az, mikor valaki beteg. Az, hogy elmenjenek orvoshoz, természetesen, engedélyezett. Következetesség kell, fegyelem - mondta, majd azt kérdeztem, hogy ezt a rendszert mindenki elfogadta-e?- Aki nem fogadta el, az már nincs itt - válaszolta határozottan, s rövidre zárva. Cél: a jogi egyetem Ezek után néztünk szét az üzemben, ahol mindenki kis műhelyekben munkálkodott, saját asztalánál, eszközeivel. Elek Jánosné Marika idén lesz 61 éves, már 10 éve a bontóüzem a munkahelye.- Ez előtt munkanélküli voltam, alkalmi munkákból éltem, de amikor adódott a lehetőség, azonnal jelentkeztem - idézte fel kérésünkre. - Tarnabodon 1999 óta lakom, nyolc unokám van, két gyermekem: a lányom is itt él, most gyesen van, a fiam Foton lakik. A vejem, Csabi is itt dolgozik, meg a férjem is - mutatott rá a mellette munkálkodókra. Elmondta: reggel hatkor kelnek, majd fél 7-kor együtt indulnak el munkába. Otthon csak gyümölcsfáik vannak, állatokat nem tartanak, de mint mondja, az sem éri meg, mert itt istent nem ismer senki, más kertjébe is gond nélkül besétálnak és elviszik, ami megtetszik. Pusoma Csaba, Marika veje, szintén 10 esztendeje dolgozik az üzemben.- Jó, hogy idejött a Málta, sok lehetőséget adott, például szakmát tanulhattunk. Korábban én is alkalmi munkákból voltam kénytelen megélni, de itt megtaláltam a helyem. A minden nap munkába járó emberek látványa komoly változás volt Bőd életében, becsülete van az itteni munkának - mesélte a Pusoma Csaba munka közben, a műanyagot tömöríti éppen. Büszke arra, hogy dolgozhat, hisz’ három gyermeke várja otthon. hát lássuk be, ide elkel a segítség. A mi falunk nem egy egyszerű eset - vázolta fel Német István. Ujjak nélkül is dolgozni A bontóban megváltozott munkaképességűeket is foglalkoztatnak, közülük az egyik az 56 esztendős Nyit- rai József, aki egy üzemi balesetben, budapesti építkezésen veszítette el néhány ujját figyelmetlenség miatt, és aki már a bemutatkozáskor fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a rokona a parlamentben dolgozik, és nagyon örül neki, hogy ő legalább sokra vitte.- Erkről járok be naponta a busszal, ami reggel hoz, délután visz. Hat éve alkalmaznak, és nagyon hálás vagyok érte, hogy én is kaphattam munkát. Két lányom és négy unokám van, tehát minden forintra szükség van. A tar- nabodiak is befogadtak már bennünket. Amikor például várunk a buszra, munka után van majd’ egy óránk, akkor bemegyünk a helyi kisboltba, ahol szintén besegítünk, ha szükség van pár dolgos kézre - ecsetelte Nyitrai József, aki kiemelte: Hevér Rozália nagyon jó főnökasszony, szeretik. Megtudjuk: a kezdetektől fogva, tehát 10 éve négyen dolgoznak itt, hárman érkeztek ebben az évben, két ember már innen mehetett nyugdíjba. Húszból hárman nem falubeliek, hatan megváltozott munkaképességűek, akiket a Gondoskodás Nonprofit Kft. alkalmaz. A húszból csak 2-3 női dolgozó van, mivel fizikálisán elég megterhelő a feladatuk. A munkások minimálbérért dolgoznak, de amikor lehetőségük van rá, akkor prémiumot is osztanak. Amikor a jövőképükről érdeklődöm, Hevér Rozália tréfálkozva így válaszolt: „Azt szoktam nekik mondani, hogy minimum addig kell itt dolgozniuk, amíg én nyugdíjba nem megyek. Az még nem most lesz...” targoncán ülve. Odakint láttuk, hogy beljebb az udvarban valami készül: egy betonüzem épül, ahol a bontóüzemben keletkezett üveget és műanyagot is feldolgoznák. Hét éve dolgozik itt Német István, akinek három gyermeke közül a 24 éves fia most lett rendőr Hevesen. Olyan büszkék rá, hogy a fotója kint is van egy táblán az üzemben.- Most a jogi egyetemre menne - tette hozzá az édesapa. - A lányaim Gyöngyösön végeztek szakmát, az asz- szony közmunkásként dolgozik. Amíg a gyerekek is tanultak, nem volt egyszerű minden hónapban kijönni a fizetésünkből, de valahogy mindig sikerült. Jelenleg képviselő is vagyok az önkormányzatnál, igyekszem segíteni a polgármester munkáját, mert
